Köszi, hogy hívtál....

Rendes vagy nagyon. Volt már eszembe, hogy biztos megkeresel majd, de ennek ellenére váratlanul ért. Komolyan mondom, nem lett volna egy  rossz ötlet, ha...nem vagy ennyire bunkó.  Ráadásul nem voltam jó passzban. Már a délelőttöm rosszul indult azzal, hogy a magasnyomású mosó vízsugara 150 bárral  belekarcolt a motorházba. Most vettem a verdát. Azt hittem, meghülyülök az idegtől. Ezt a kétbalkezességet. És délután temettük a testvérbátyámat. Nem akarok érzelgősködni, ezért ezt nem részletezném. Mondtam is neked, hogy most nem alkalmas, majd talán holnap délelőtt, de te erősködtél, hogy elmondanád a magadét. Na, igen. Ilyen ez a világ. Mindenki csak mondaná a magáét. Te is , én is, más is. Aztán a kutya se figyel a másikra. Én se nagyon tudtam rád. Ezért csak nagy vonalakban emlékszem az érezhetően ideges hangon elhadart monológodra. Kár. Figyelnem kellet volna. Na, nem azért, hogy szó szerint idézzelek. Az olyan snassz  lenne. … Joggal mondhatná bárki, hogy nem készült róla felvétel, azt mondok, amit akarok. Mindenesetre kemény szavak voltak. Próbáltam közbeszólni, de nem hagytad. Aztán már nem is próbálkoztam, nehogy elröhögjem magam. Mert bocsika, de már-már nevetségesen pattogó voltál. De nem ezért van, hogy nem ijedtem meg és nem is kezdtem el félni. Tőled. Akitől mindenki összeszarja magát itt a környéken. És ezen ne is lepődjél meg, hogy én nem. Bennem van a hiba. Már gyerekkoromban, amikor osztályfőnököm tanácsára a szüleim elvittek a dilidokihoz , meg lett állapítva, hogy nincs bennem félelemérzet,  és ezért kerülök gyakran önveszélyes helyzetekbe. De mivel az osztályzataim rendben voltak, azt mondta, hogy hagyjanak békén, majd kinövöm. Le és felmásztam bárhová, felugrottam a sorompónál lassító tehervonatok lépcsőjére , buszok, teherautók hátsó lökhárítójára és szinte mindennap összeverekedtem valamelyik, tőlem nagyobb sráccal a suliba stb, stb. Szóval kezelhetetlen, mai szakszóval hiperaktív voltam. De képzeld, az a doki némileg tévedett, mert időnként az vagyok - persze  fékezett habzással - ma is. Mint azt te is tapasztalod. Nem örülök annak, hogy ilyen vagyok, de hát …. ez van. Ezt kell szeretni. Neked is. Vigasztaljon az, hogy nem mindig. Vannak zűrmentes időszakok is az életembe. Hogy mikor? Hát, amikor a haveri, ismerősi körben nem hallok egyetlenegy környékbeli nagyember részéről történt aljaskodó, furmányos köcsögösködést. Ha békén hagynak bennünket, kisembereket. Ha nem jön hír hatalommal való visszaélésükről, basáskodásukról. Ha nem kell folyamatosan figyelni a manipulálások, hergelések, trükkös lehúzások, betartások miatt. Igen, akkor nyugton vagyok és sima, érzelgős, már-már nyálas novellákat írok. (Ezeket mély tisztelettel ajánlanám is egyben a megtisztelő figyelmedbe)

És ha egy gyenge, megengedő pillanatodban őszintén benézel a lelked mélyére és elgondolkozol ezeken, - esetleg magad elé téve egy üveg páleszt  pl. este, amikor elcsendesednek otthon a gyerekek, asszony, stb –  akkor szerintem megvilágosodsz, hidd el.

Jó, tudom hogy utálod, ha megemlítelek néha a blogomba. Persze, hogy szeretnéd, ha csend lenne körülötted. Ha mindenki fülét, farkát behúzva kussolna. Ha kavarhatnád, irányíthatnád a háttérből nyugodtan a Szalókon történteket kényed-kedved szerint. Ha nem szólna senki azért, hogy a te támogatásoddal felhorgadt egy olyan förmedvényben a polgármesteri ambíció, mint Kovács Miska, aki egy Kasza nevű elcseszett pincérrel karöltve szétbaszta a faluközösség amúgy is pislákoló életenergiáját. Akivel a szakmai felettesemnél, közös szándékegységben áskálódtatok azok után, hogy néhány dologban segítettem rajtad. Pedig árthattam is volna. De pl. anno évekkel ezelőtt, amikor a Csordásfertői tűznél megláttam a csotrogány gépeidet, azt gondoltam, hogy ennek a csórónak nem küldök a nyakára egy véresszájú tűzvizsgálót. Érzésem szerint egy, akkor alsóhangon indított, tán még százkilós csekk is bedöntötte volna a cégedet. Pedig a lábonálló búzájukat féltő környékbeli gazdák a muterodat emlegetve, lincshangulatban követelték tőlem. De ez még hagyján. Volt, amelyik a pofámba vágta, hogy biztos a haverod vagyok és még ma sem köszön. Vicces, nem? A többi sztorit nem is említem. Minek? Szerintem el sem hinnéd.

Szóval tudom, hogy kellemetlen most neked ez a helyzet. Nem nagyon találsz rajtam fogást. Gondolom, keresed, keresteted is ezerrel. Szálka a seggedbe, mi?  Viszont tévedsz, ha azt gondolod, hogy unalmamban rád szálltam, mint légy a szarra. ( hogy ez a magyar nyelv mennyire kifejezően találó tud lenni....?) Jobb, ha tőlem tudod, nem vagy  annyira érdekes, hogy naponta napirend legyél számomra. Egyszerű vidéki párthelytartó vagy. A tökömet se érdekli, hogy mekkora vagyont, földet, stb. guberáltál össze. Ez legyen a Doros és a Hír Tv biznyákja. Engem nem zavar. Talán a hogyan, de ezt hagyjuk, úgyis elmúlsz te is egyszer. Egy tanyasi homályban a politikai páternoszter által fluoreszkáló, szimpla gauleiter.  És mint olyan, minden extrémitás nélküli hatalmi reakciókkal. A telefonálásod  stílusa is tökéletesen ezt tükrözte. Talán kellene gondolkodni azon, hogy ha a páternoszter megáll, mi lesz. Nem fog megállni. Gondolod teljes joggal és fölényes magabiztossággal. És gondolták már annyian előtted. 

Nem is értettelek. Semmi bevezetés, felvezetés. Semmi… hogy vagy öreg……? hogy ityeg….? Egészséged, kedves anyósod, prosztatád…?stb. Mi az, hogy semmi etikett? Ez a tahó viselkedés még vidéken is botrányos na… Hé öreg, huszonegyedik század!

És hogy ennyire nem lennél kreatív? Pedig még csak nagyon gondolkodnod sem kell. Van a cégnél, szervezetnél (camorra) minta. Egy Velsz Tamás, egy felcsúti juhász  ügy után egy szalóki nyüzüge kis tűzoltócska már rutin kell, hogy legyen.  Főleg most, hogy a vadásztársaságba ilyen mélyen gyökeret-éket vertél. Ahol egyre növekszik a spanjaid, fanjaid száma. (Hm…igaz, nem kéne ezt túlértékelned, mert ilyenkor ez így volt ott mindig.) És nem egyszer tapasztaltad már, hogy bármire kaphatók az emberek a nyomorúságukban. Mondjam még….?  Szerintem most nem is kellene, csak egy szemvillantással kifejezni az óhajodat. Csak mondom, hogy valamelyik este a Pedróban a Tibkó és a Zsolti a betolt maligánfokokkal egyenes arányba növekvő imádattal óbégatták  a nevedet. Bár az is igaz, hogy a jelenlévők mérhetetlenül teljes, méla utálatának közepette.

Jut eszembe a végére…. Te…. figyu…! Viszont az indulat nem kellene, hogy elragadjon. Ez a telefonban nagyon gáz, ha átjön a düh mellett. Komolyan sajnáltalak. Mert tudom, hogy más ügyben is buzerálnak mostanában és feszült vagy azért is. Apropó, hogy áll a suzukiszétverős, önbiráskodós ügyed? Szerintem biztos megúsztad. Na látod.... Jó, ha tudod, én megértelek. Én mindenkit megértek,de.... És nagy kár, hogy az elhadarásod után gyorsan kinyomtál. Szerettem volna  legalább elköszönni. Tőled.

Mivel nem sikerült, megteszem most….

Szabikám ….! Hívj bátran máskor is, ha eszedbe jutok….. Csá, csumi csá…..!  Köszi, hogy hívtál!