Az irodában szinte vibrált a levegő. Mostanában feszült volt a hangulat mindig, ha a lány bent volt. Sokat vitáztak. Általában hetente kétszer-háromszor volt megbeszélésük és épp az egyik ilyen vége felé jártak.- És végül....mondtam már, hogy figyelj jobban. Ilyet nem lehet, hogy valamit kétszer utalsz át. A múltkor meg az adót felejtetted el. Ráadásul abból büntetés is lesz.
- Elnézést. Sajnálom. Majd jobban figyelek.
- Őszintén szólva úgy látom, hogy nem megy ez neked.
- De megy. Megtudom csinálni. Még egyszer mondom,.... elnézést.
- Én meg azt gondolom, hogy nem, de jó, legyen. Majd meglátjuk. Ennyi részemről. Köszönöm, hogy bejöttél.
A lány felállt és mintha az előbb semmi sem történt volna, a szokásos, búgó hangon elköszönt, majd lassan, ringó csípővel elindult kifele a nyitott ajtón. A másik direkt oda sem nézett. Úgy tűnt, mintha a laptopja monitorán valami nagyon fontos dologra összpontosítana.
- Ja, várj,... ö, még valami.... ezentúl ne délelőtt gyere. Felesleges. Mivel ez a másodállásod, akkor gyere át, ha már a főmunkahelyeden végeztél. Nem baj, sőt ha lehet, kérném is, hogy öt után. Én max fél ötig vagyok. Utána tied az iroda.
- Jöhetek délelőtt.....Ott ez nem zavaró. Na, meg úgyis itt megyek el.
- Mondom, hogy ne.... ( Ezt már idegesebb hangon) A könyvelővel megbeszéltem, hogy a továbbiakban vele beszélsz meg mindent. Esetleg, csak ha valamit kifejezetten velem kell, akkor találkozzunk. Jó?
- Jó, rendbe. Jött kelletlen hangon a válasz, és kiment
A másik aggódva nézett utána. Hm... a francba. Mi a fene járhat ennek az agyába ugyan? Nem az okos nők a veszélyesek. És nem is mind a buták. Hanem azok a buták, akik azt hiszik magukról, hogy okosak. Ez kezd veszélyessé válni rám is, meg a csapatra is. Ha ez így megy tovább, ki kell találnom, hogy hogyan szabaduljunk meg tőle, amíg nagyobb baj nem lesz.
Aztán az ismerősére gondolt...Szegény srác... Nagyon beleválasztott. Bizony ilyen az, amikor egy átlagos srác, egy aránylag jobb csajba botlik bele. Olyan ez, mint amikor az autóvételnél benézed a kategóriát. Nagyon tetszett amikor megvetted, de rájössz hogy a melóhoz nem alkalmas, mert vigyázni kell rá. Viszont csak villogni vele, azt meg nem engedheted meg magadnak. Van olyan, hogy sport, a terep, a nagy-autó, a középkategóriás, az alsó közép, majd a kisautó és legvégül a mini. És az ember mindig a legalább egy kategóriával feljebb lévőt szeretné.
A lány kb. egy középkategóriás lehetett megjelenésre, ami helyi viszonylatban már színvonalasnak tűnik. De agyilag már inkább alsó közép, bár azt a kívülállók nem tudták. Viszont a személyisége az egykori félénkből idővel idegesítően nagy egóra alakult át.
A srác aranyos, kedves, de kinézetre, családi háttérre, egzisztenciára bizony ..... "kisautó". Egy melós. Ráadásul állandó munka nélkül. Főleg falusi viszonylatba nagynak tud látszani ilyenkor a különbség.
És a helyi, silány felhozatal miatt a lány még eggyel magasabb, "nagy-autó" kategóriásnak is látszott. (Ezt mondják túlárazottnak az autó....piacon.) És egyre jobban élvezte, ahogy a sok férfi megfordul utána, szemezni próbál vele, keresik a lehetőséget a bepróbálkozásra amikor végigriszálta magát a merészen felhasított szoknyájába és kopogós magas sarkúba az üzletsoron. Rájött, hogy tulajdonképpen ő most egy menő csaj. Akinek mégiscsak egy menőbb fiú járna. Erre mondják azt tévesen, hogy .... igényesebb lett. Persze volt még más, csak a háttérben megjelenő, de adott helyzetben azért komoly jelenőséggel bíró probléma is. Nem kívánta a srácot. Erre, bár önkéntelenül és inkább homályos félszavakkal utalt is szűkebb körben.
Szóval volt ok bőven a szakításra. De nem volt annyira kifejlett jellem, hogy ezt időben és egyenes gerinccel elmondja a srácnak. Inkább kifogásokat, kitalált álproblémákat dobott be. Hol lelépet két hétre és úgy jött haza, mint egy kóbor macska, hol a munkahelyi leterheltséget hozta fel, panaszkodva a fő, vagy a másodállására. Újabban előfordult gyakran az is, hogy minden érzelem nélkül, közönyös arccal nézett rá otthon.
A teljesen naiv, nőkkel tapasztalatlan srác nem is tudott mit kezdeni az egésszel. Nem is értette. Csak szenvedett és kínlódott. És egy ideig reménykedett, hátha egyenesbe jönnek.
Nehezen szánta rá magát erre a beszélgetésre. Főleg úgy, hogy kérnie kellet a másiktól egy találkozót. Így olyan hivatalosnak tűnt a dolog. Pedig régóta ismerik, szinte haverként tartják számon egymást.
A srác belepirulva kezdte....
Bocs, hogy zavarlak.... De szeretném tisztázni a dolgot .....Tudod, hogy együtt járunk és vannak problémáink...Kezdett bele, nagyot sóhajtva. És mint amikor átszakad....a gát.
A másik higgadt megértéssel nézett rá és hallgatta egy darabig, de kb. úgy tizenöt perc után udvariasan közbe vágott:
- Nézd, azt nektek kell megbeszélnetek, ami köztetek van probléma. Én nem akarok belefolyni. Ami esetleg az itteni feladataira vonatkozna, arra azt mondom,.....hogy nem komoly. Heti három, négy órában megcsinálható. Persze, precíznek kell lenni. Ami nála nem igazán megyeget. Az előfordulhatott, hogy időnként én sem reagáltam jól egy-egy helyzetben. Sajnos ez egy olyan munkahely, szakma, ahol bizony időnként van az emberben belső feszültség, amit igyekszünk valahogy feloldani, nem haza vinni magunkkal. Azt sem mondom, hogy könnyű eset vagyok, mint vezető a munkatársaimnak. De nem hiszem, hogy túlmentem volna a jó ízlés határán bármikor is. Szóval... nem tudom, hogy mit beszélhetnénk még erről...Bocs, de mondtam,hogy egy félórám van.... Várnak rám. És még oda is kell érnem.
- Jó megyek. Csak beszélni akartam veled...mielőtt....
- Elég kellemetlen téma. Na szia.
- Szia
- Kikísérlek....
Teljesen a kapuig kísérte a srácot, aki meg-meg állva még kint is folytatta.....
Kimentem külföldre is dolgozni, de visszajöttem. Nem fogott a hely....Ha kérdezem tőle, hogy mit akar, ..... azt mondja, hogy szeret,. De szerintem hazudik.....Sejtem én már jó ideje, hogy már nem vagyok elég jó. Egy melós...... Tavasszal is oda volt két hétig. Nekem azt mondta, hogy a munkájával kapcsolatosan,..... de amikor hazajött, úgy nézett ki, mint egy kiélt nő....... Az a baj, hogy nincs semmi jó munkahely a környéken....... Jó, Pesten lehetne keresni pénzt, de ha meg idegenbe eljárnék, akkor itt maradna magába és kitudja mit csinálna. Próbálkoztam már mindennel. Vállalkozással is, de nem jött össze. A hivatali közmunka van csak itt. Egyre rosszabb. Alig várom, hogy nyerjen a fidesz. Hová lesz az ország....A szocik nem adtak ide semmi pénzt a környékre. Hiába nyertek. Kiderült hogy hazudtak. Biztos minden más lesz. Nem ilyen semmi......... Azt mondta a Sanyi bácsi, ha ők nyernek, lesz munkahely. Ismerem. Szoktunk beszélgetni is. Kezet fog mindig. Szoktam menni a gyűlésükre is...Jól beszélnek.
Csak hát....most meg bizonytalan lett minden. Én szeretem..... nem tudnék hazudni neki. Buktak ki belőle a mondatok kis szüneteket tartva, a végén már-már elcsukló hangon. Majd kínos csend lett.
A másik tanácstalanul nézett maga elé. Most mi a fenét mondjon neki. Egyébként is, mi köze van ehhez az egészhez?
- Esetleg próbáld meg rábeszélni egy gyerekre, hátha megkomolyodik....( Ötletelt, csakhogy mondjon valamit.)
- Áh, az nem jó lenne. Meg nem is hiszem, hogy sikerülne rábeszélni.
- Akkor meg verd pofán....
- Én? Én soha nem ütnék meg egy nőt.
- De ha olyan aljas és úgy kihasznál, ahogy mondod, ....akkor?
- Akkor se....Tudom ha megtudja, az is baj lesz, hogy bejöttem hozzád. De hát én csak megakarom tudni, hogy mi az igazság. Hogy tényleg olyan sok e a munka, amit itt kell csinálni, hogy estére teljesen kimerülve jön haza. Egyébként volt már több ügye. De ráhagytam. Még jó, hogy beszéltünk. Most haragudnék rád is......Összeveszített volna bennünket.
- Aha, ja. Így szokott lenni, a nő meg röhög. Szerintem legyél vele keményebb.....Az ilyeneknek az kell. De te tudod.
- Még azért egyszer megpróbálom, mert szeretem.... Na, meg mégis csak hét éve járunk. De az is lehet, ez már nem jön rendbe. Meg is mondtam neki, hogy rájöttem, hogy hazugság ez az egész.
Újból csend következett. Valahogy kölcsönösen témát akartak váltani a beszélgetés végére, de nem volt mire.
- Hát koma,.... részvétem...Nem szeretnék a helyedbe lenni.
- Megoldom. Azért nem haragszol, hogy megkerestelek?
-Áh, dehogy....Én kilenc évig udvaroltam az asszonynak. Még van két éved... Igaz, vele nem voltak ilyen gondok.
- Csak az a baj, hogy másfél millióm benne van.... Amit ott csináltam náluk, az építkezést. Lehet, ezért is mondja, hogy ne szakítsunk.....Az apja az mondta, hogy kifizetik. Az rendes ember.....Őt tisztelem..... De a lányával ami volt, az nem volt más , mint hét év hazugság.
- ...Majd lesztek valahogy...
A srác fel sem nézve áttette a lábát a biciklivázon, nem is véve észre az elköszönésre kinyújtott kezet. Aztán ráállt a pedálra és lassú mozdulattal taposni kezdte, szemét maga elé, az útra meresztve.
A másik eltűnődve nézett utána... Szegény kis tökös.... Ez a szívás....Nem könnyű túltenni magadat azon, ha a csajnak kakukk. Pláne, ha beletettél mindent amid csak van.
Hosszú évek teltek el. Gyakran összefutnak a sráccal, aki ugyanúgy közmunkából tengeti az életét, mint akkor. Vigyorogva,viccelődve köszöntik egymást és néha a napi dolgaikról is beszélgetnek. De azért nem kérdezi meg, hogy... kezet fog e veled most is a Sanyi bácsi? Mint régen. És jársz e a gyűlésükre még? Ugyanolyan jól beszélnek e ma is, mint régen. Vagy, hogy na,... a fideszesek nem lopnak?
A lányt is látja időnként. Volt már úgy, hogy minden igyekezete ellenére sem tudta megállni, hogy ne vigyorodjon el azon, hogy annak az arcán mindíg ott a visszafojtott indulat. Persze megérti, hogy dühös rá. Előbb-utóbb biztos csak rájött, bizony ki lett sakkozva. Ha nehezen is - már-már "bonyolult, lélektaninak" mondható módszerrel - de sikerült elérni, hogy felmondjon. Akkor nem, de ma már bevallja magának, ..... bizony munkált benne egy kis férfiszolidaritás is.
Soha nem fogja elmondani a srácnak, hogy végül is valamennyire csak meglett bosszulva a hét év hazugság. Hm,....hét év hazugság... Mintha egy olcsó ponyvaregény címe lenne.
