Megint benne vagyunk...

Pontosabban, voltunk a tévében. És persze senkinek sem tűnik fel a mélyen tisztelt helyi népességből, hogy hitelesen így tájékozódhatunk a falu, mostanság legrázósabb közügyéről. Mármint a helyi vadásztársaság és egy környékbeli, háttérből irányító fideszes aljadék, ránézésre inkább  Döbrögi klónszerű  törphatalmasság egyenlőtlen küzdelméről. Akivel szégyenszemre, helyi illetőségű egyének is nem átallanak  együtt mutatkozni, szövetkezni. Nota bene, láthatóan élvezve a ....nyalni csak úgy lehet, ha élvezzük az ízeket ...  elvet. Érthető a motiváció.  De ettől még a kiszolgáltatottság  miatt rohadt egy élet az, amikor csak egy - őszintén szólva  tanyasi - földesúr előtt hajlongva, hozzá dörgölőzve, simulva lehet boldogulást remélni.

Óh, megint azok a múltkor emlegetett borzalmas, kit így, kit úgy szánalmassá tevő  neofeudális viszonyok. De, lehet ez még lejjebb is..... Mert jöhet újabb fideszes négy év.

Visszatérve a tévéműsorhoz, előző este többen felhívtak, hogy nem kívánnék e esetleg hozzájárulni a riportok tényszerűségéhez információimmal. Sajnos nemet kellett mondanom. Ugyanis néhány ismerősömmel  dolgozunk ezen az igencsak szerteágazó témán és nem szeretném a már rendelkezésre álló információkat másokkal megosztani úgy, ........ "hogy a nyilvánosságra kerülés felelőssége nem az enyém, miénk". Annál is inkább, mivel az ügyészség a nyomozás lezárását április 18-ra ígérte, és ebből a szempontból még az is meglehet, nem volt szerencsés a riport közreadása.

De így is ütős volt. Képet kaphattunk egy újgazdag-uraság által tulajdonolt falu, benne gazdaságának belső mindennapjairól, ahol a közmunkás az kiszolgáltatott, össze-vissza dobált cseléd. A "gondos gazda" szemléletet pedig hűen ábrázolta az a képsor, amikor az elpusztult állatok egy elhanyagolt tanya méteres gazzal borított udvarán oszlásnak indulva rohadnak szét, bűzzel elárasztva a környéket. És hol premier plánban, hol a távoli háttérben végig kísér egy ízléstelen, látványában sötét erők lakta várkén (Mordor) ható, kihaltnak tűnő kastély. Nincs muskátlis ablak, virágba borult fa, kutyus, netán egy kapufélfához dörgölőző cica.  Íme a mai vidék Magyarországa,  fideszuraság módra tálalva.

Nem tagadom, kíváncsi vagyok arra, hogy az abádszalóki intellektuális réteget mennyire érintette meg a riport. Mert kellene, hogy megérintse. Már a vadászok miatt is. Őszintén sajnálom Simon Palit és Száraz Lacit, hogy nekik -  két közkatonának - kellet kiállni (vagy bennük volt meg csak a bátorság ?) nyilatkozni.

Természetesen eszembe sem jutna azoktól a - e történet alapján is bizonyítottan - teljesen indokolatlanul  köztiszteletben álló egy-két idős , régóta tagként vadász embertől várni a kiállást, akik ebben az ügyben (is) puhatestű, gerinctelen haszonélvezőként bújnak el az egyetemes moralitás diktálta vélemény kimondása elől. Lelkiismeretfurdalás nélkül álltak át, árulták el egykori vadásztársaikat. A kontraszt akkor az igazán nagy, amikor eszünkbe jut, hogy komoly tisztségekre választotta meg a helyi vadászok közössége és falu népe is őket anno.

A Hubertus sorsa hajszálon függ. Ezt lehet belátni vagy nem, akkor is így van. Szinte élve boncolásuk folyik.

A különböző aljas gáncsoskodások, feljelentések közepette kilátástalannak tűnő küzdelemben nagy erőfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogy megszerezzék a szükséges nagyságrendű földterületen a vadászati jogot. Ezzel is erősödve, megőrizzék az ott foglakoztatott Abádszalóki emberek munkahelyét, segítsék családjuk megélhetését. Az óvatos várakozások, remények ellenére azt gondolom, igencsak kétséges sikerrel. Sajnos, ebben már az említett földesúr helyi csicskái, kiszolgálói is be-beszálnak szemérmetlenül, és sokszor sunyin. ( Nem méltatom őket arra sem, hogy soroljam, de tudjuk kik ők.)

Számomra kissé érdekes is volt, amikor  a helyi, új hatalmi ( önkormányzati) struktúrába frissen beépült felelős szerkesztő sajtó-nyilvánosan tette fel a kérdését Erdei Petinek a vadásztársaság jövőjét illetően. És Peti megállta, hogy ne ....... ( most itt mit írjak?) röhögje el magát kínjában. Egy háttérben futó szál okán gondolom ő is meglepődött, hogy nem szakadt le a plafon, égbolt.

E futó szál miatt ígéretet tettem, hogy egyenlőre ennél közelebb nem megyek az ügyhöz. De....

.... az élet megy tovább. És mondhatjuk, a téma ( egy másik) a földön hever.... Megint.
Ugyanis láss csodát, rezeda szagú kis falunkban lejár a KLIK által kinevezett iskola igazgató mandátuma. Na bumm. Még ez is ....

.....eljött végre. (Vagy,... basszus. Hamarosan állíthatom megint az "új szélnek" megfelelően a vitorlákat.) 

Ó, bár ne lenne igazam, de szerintem meglehet, késő a személyi változás. Ne kerteljünk, az egykoron méltán megyei hírű általános iskolánk keményen megsínylette a Kovács-Kasza kreálmány áldásos munkájának hatását. Az elmúlt néhány év szinte etalonja volt annak, hogy hogyan kell tönkre tenni egy kiváló szakmai színvonalon alkotó, jó hangulatú közösséget.
Hogy mit jelent e néhány év az Abádszalókon felcseperedett ifjúság esélyeit illetően, arra csak a jövő adhatja meg a választ. Már ha törődne valaki ilyen csip-csup dologgal. De áh, ugyan már. A lakosság túlnyomó többségének nincsenek várakozásai nem hogy ilyesmiben, hanem jóformán semmiben sem. Én sem szólhatok semmit sem.
Mert én is úgy vagyok a gondolataim közzétételével, hogy  nincs várakozásom az utóéletüket illetően. Az sem zavar, ha a régi ismerősök közül néhányan úgy tesznek, mintha nem láttak volna meg, vagy átnéznek rajtam. Fel is vettem egy szokást. Most már előre nagyon keveseknek köszönök, inkább kivárok. Ezt már a koromnál fogva is megengedhetem magamnak még hölgyek esetén is.

Bizony a mai, média és közösségi oldalak által uralt világban az a legnagyobb tévedés, hogy sokan mindenre pozitív reakciót várnak, az alapján mérik, értékelik magukat.

Én ezen már rég túl vagyok.
Megmosolyogtató, amikor valaki feltesz az fb-ra garmadával képeket, megoszt tartalmat, közlést és várja a reakciókat. Sikerélményként éli meg, ha befut minimum 1-2 lájk, dicsérő, elismerő vélemény, esetleg megosztás. Ez aztán kívülálló számára is jól érzékelhetően később komoly problémát, önértékelési zavart okoz. Ugyanis a továbbiakban már minden helyzetben várja a megerősítést, a pozitív véleményt, a szimpátiát. Ha nem jön, azt kudarckén éli meg, és kivonul a nyilvánosságból, vagy legfeljebb kukkolóvá válik. Persze, van aki soha nem adja fel, és - pl. az egyik falubeli, közismert fiatal hölgy - szinte naponta tesz fel magáról általa bájosnak, vonzónak vélt képeket. Bőséges smink, bedogozott haj, hangsúlyos szájkontúr, szemöldök, szempillák, stb. Besöpörve néhány nyálcsorgással vegyes, Csini vagy, Jaj de édi vagy, stb. kommentet egy-két kiéhezett sráctól. Vagy egy másik, aki ( szintén közismert és fiatal) ismerőseit arról tudósítja, hogy előző éjszaka milyen fenomenális (szex) élményben részesítette a Karcsi.

És vélhetően ők meg szimpla baromságnak tartanak minden politikával, közélettel foglakozó megnyilvánulást. Ez van.

De nem kell feltétlenül, hogy ezt szeressük. Azt se kellene, hogy egy oknyomozó tévéműsorban találkozzunk falunk ügyes bajos dolgaival. Talán megelőzhetnénk ezt azzal esetleg, ha mind többen mondanának véleményt nyilvánosan olyan dolgokról, amelyek helyben emberi élethelyzeteket, családok megélhetését, a falu jövő generációinak sorsát érinthetik.  Arra hiába várunk, hogy esetleg teret engednének a helyi érdekű politizálás megjelenésének a helyi sajtóban, uram bocsá', beengednének (per grátisz, invitálnának) politizáló csoportokat a művházba.

Félreértés  ne  essék, nem remélem, hogy az említett aljadékot ezek az esetleges változások visszatartanák, kiűznék Abádszalókról. ...... De, hátha. Vagy talán legalább a helyi csicskái kicsit visszább húzódnának szégyenükben és nem szemérmetlenül páváskodnának kocsmaszelfiken, pöffeszkednének politikai kinevezett kft vezetőként, civil szervezetek, egyesületek élén, sőt, akár a képviselő testületben.

Szó sincs róla, hogy a művházat akarnám cseszegetni. Sőt,.... minden elismerésem, végre van közművelődés, kultúra.  A minap egy Moliere darab volt beharangozva, és a facebookon megjelentek szerint a mozielőadások is beindultak. Hátha a helyi, valós demokrácia felélesztésének szándéka, ha óvatosan is, de gyökeret ver ott. 

 A Budapesti események, megmozdulások hatására is talán merhetem azt sugallni, van remény.  A minap TGM tollából megjelent, Gyűlölet c. írásból idézek,  és amit ajánlok is mindenki figyelmébe:

.......lélegezzünk föl: erkölcsi és pszichológiai értelemben a gyűlölt Orbán-rezsimnek vége.

Vége, vége, vége.

Értsük jól! Erkölcsi és politikai szempontból van vége. A gyakorlatban?  Na ez az, ami a vidéki, közte az abádszalóki választón is múlik. A városokban már erjed valami.
Tudom, hogy sokan látták az oknyomozó riportot. Mégis nagy a csend, ami szerintem még mindig fortélyos félelemre utalhat. Legalább is ez következtethető például abból, hogy a facebookon mindössze egy helyi reagálás volt. Az is komment nélkül. (Velem együtt két lájk.) Ez nem döbbenetes.  Hanem szégyenletes.
Jó, tudom, ugyan hogyan is csatlakozhatnának rá egy ilyen témára azok, akik Balogh Gyula, mint fideszes polgármesterként jelölése mellet korteskedtek, magukat előzőekben baloldalinak, liberálisnak láttatva.  De akik látták, gondolom közülük is a jóérzésűekben talán  keletkezett némi felháborodással vegyes szégyenérzet. Mert mégiscsak abádszalókiak vagyunk.  
Én ellenállhatatlan kíváncsiságot érezve, néhány fidesz szimpatizáns ismerősömnek, közte a helyi klerikális (vallásos) életben résztvevőnek  tettem fel a kérdést : Láttad? A válasz majdnem minden esetben alig érthető , szégyenlős dünnyögés volt. És?..... Mi a véleményed?..... Erősködtem tovább. Nem politizálok... jött szintén többször a bizonytalan válasz.
Nem baj. Jó ez így. A lényeg az, hogy benne voltunk a tévében. Szerintem benne is vagyunk. De nem a tévébe.
Sőt, benne is maradunk, ha továbbra is félünk még a saját árnyékunktól is. Netán egy környékbeli, háttérből irányító fideszes aljadék, ránézésre inkább  Döbrögi klónszerű  törphatalmasságtól.

Hontalanság....

Pedig valahová tartozni kell. Közösséghez, csapathoz, klubhoz, csoporthoz ...... bandához. Meggyőződés, elvi értékrend, érdeklődés vagy,...... érdek mentén. E nélkül cudarul magányos vagy. És baj van, ha azt érzed, hogy elveszíted a kapaszkodót, kapcsolatot, érzelmi szálat oda, ahová tartozónak érezted magadat. Csak tengsz, lengsz bele a világba.
Nehéz az elfordulás, az újraépítkezés, irányváltás. És persze bevallani önmagad előtt, hogy milyen hülye voltál, hogy hittél....

 Újabban azt hallom egyre sűrűbben  a fideszes ismerőseimtől, hogy... nem foglalkozom politikával. Aha. Szóval nem.
Most, hogy szinte mindenütt a kormányzati korrupciót, a hatalom gyakorlók gátlástalan visszaéléseit, gusztustalan, undorítóan botrányos fölényeskedéseit hallja, látja, tapasztalja mindenki, most már nem érdekli őket a politika. Bezzeg a ma már szimpla városi legendává vált Nokiás doboz idején...... A Pedróba a hátamon vágta a fát a baloldaliságom miatt még a legjobbnak vélt haverom is.
Egyszer írtam már arról, hogy anno csináltunk Létai Janival, Szabó Sanyival egy  - ha jól emlékszem - közel húsz taggal működő MSZP-s alapszervezetet. Amiről úgy mellesleg a feloszlás után derült ki, hogy...... kvázi nem is létezett. Nekem gyanús is volt, hogy nem kellett tagdíjat fizetni, nem akart megérkezni a tagkönyvünk, nem voltak akciók, stb. Amit egy darabig egy Lévai nevű ember ellenszervezkedése miatti bejegyzés halasztással, majd  János betegségével magyaráztunk. De János betegségének súlyosbodása miatti kiesésével világossá váltak a dolgok. A feloszlás mellesleg nem ezen intermezzók miatt történt. Az MSZP megyei, országos vezetése nem nagyon foglakozott a helyi szervezetekkel. Amit Vadai Ágnes által hamar tapasztalhattunk is, aki már a kezdetekkor kijelentette, de facto, nem fog pénzt hozni a falunak bőröndben. Mondván, mert ő nem erre szegődött, stb.  Ezzel némileg ellent mond az, hogy a helyi önkormányzatot Lampert belügyminiszter kétszer is kisegítette 10-10 millió forinttal. Ez nem egy nagy pénz volt egy milliárdos költségvetési főösszegnél, de higgyük el, bizony az akkori feszült pénzügyi helyzetben ez a szalmaszál szerű összeg is nagy segítséget jelentett a tartozásokban fuldokló önkormányzatnak. ( És milyen jól jönne a mostani önkormányzati költségvetésnek is, ha Fazekas miniszter megdobná időnként ennyivel, csak úgy haverilag)
De Ágnes kijelentése azt is jelezte,  ne számítsunk rá, ne szaladgáljunk hozzá problémáinkkal, ne zaklassuk, stb. Szóval lógtunk a levegőbe, miközben a helyi társadalmi viszonyok, a munkanélküliség mértéke, jövedelemszerzési lehetőségek egy jottányit sem változtak, és abban mi sem tudtunk semmit tenni. A sikeres pályázatoknál - falu központ járdafelújítás, polgármesteri hivatal külső renoválása, tetőtérépítés - bele sem tudtunk szagolni a tendereztetésbe, kivitelező kiválasztásába.
Így az a néhány helyi vállalkozó - aki épp hogy tengődött - csak nézte a posta és iskola előtt térkövet rakó, vagy a hivatal épületének tetején dolgozó idegen munkásokat. És szidta a baloldali kormányt.
Hiába próbáltunk mozgolódni néhányan az ügyben, tehetetlenek voltunk. Nem kis kockázatot vállalva, a tűzoltóság felújítását és az új szerállás építését ( 18 millió ft beruházási érték) saját hatáskörben, helyi vállalkozónak adtam.

De... mielőtt bárki megkérdezné, hogy mi a francnak foglalkozok e már jó régen elfeledett, tizenegy - néhány évvel ezelőtti dolgokkal, hát előbb én kérdezem meg.... És most, ...... mi van? Az éppen épülő tanuszodánál hány helyi ember kapott munkát? A választ tudjuk.
És hogy szidják e a helyi építési vállalkozók most a jobboldali kormányt? Nem hinném. Ugyanis már nincsenek helyi építési vállalkozók. Sem. Szép lassan elfogytak.
A helyi vadásztársaság élet-halálharcáról a múltban írtam egy párszor. Most nem teszem. Az ügy a nyilvánosság kizárásával erjed a maga módján. Mint a cefre a kunyhóban. Ha közelebb megyünk, akkor érzik a szaga. Hogy aztán mi lesz belőle, ha kifőzik? Egyszer ki fog derülni. Az is, hogy érdemes volt e csendben, taktikázva intézni a dolgokat.
Persze a kérdés attól még marad. Mi lesz velük?  Ők is elfogynak? És akkor Szabolcsék taktikája válik be? Nem lenne nagy meglepetés számomra.

Jut eszembe....Milyen jó lenne tudni, hogy jut e valamennyi a falunak a Lázár miniszter által bejelentett nyolcezer milliárdos uniós forrásból. És ha jut, mire jut?
Apropó uniós forrás.... Ha Kádár beléptette volna az országot az unióba, Abádszalókon még ma is Pesti Tibi lenne a községi párttitkár. Az tuti. Mert ennyi ingyen pénzt, mint amit ez az ország kap, a hülye is át tudna konvertálni hatalma megőrzésére, bebetonozására. Főleg akkor, ha ugyan úgy osztogathatnák szét a hatalmon lévő politikusok a haverok között, mint az ma kis hazánkban látható. De a népnek ez kell.
Röhejes, ahogy az ellenzéki politikusok teljes egésze megrökönyödve, a helyzettel semmit kezdeni nem tudván, bénultan áll. Szinte nem akarnak hinni a szemüknek, amikor azt látják, hogy bármilyen égbe kiáltó aljasság, akár adóemelés, lopás, gazemberség, egyetembezárás, stb bármi, de bármi történik, történhet a fidesz jóvoltából, az istenadta nép néhány ezer tagján kívül a lőtéri kóbor kutyát sem érdekli. Egykedvű bambasággal fogadja életének sanyargatását, jövőjének felélését. Bármilyen helyzettel találkozik az egészségügyben, oktatásban, államhatalmi szolgáltatásban, nem háborodik fel, nem lázad, nem emeli fel a hangját.  Sőt, ha időnként kap valami alamizsnát, közmunkát, segélyt, 1,6%-os nyugdíjemelést , boldog és hálás.
Így pedig nem lehet.
Jó néhány emberrel vesztem már össze azon, hogy a szocializmust kis hazánkban  Antall József-Orbán- Tölgyessy, stb izgatta, vezette tömegek nyomása rombolta le. Lófaszt. Ha az oroszoknál nem változik meg a belpolitikai helyzet, ha seregeik nem mennek ki, itt ma is a szocializmus dübörög ezerrel. És Orbán, Kövér, Áder, stb nevű emberekkel találkoznánk a napi belpolitikai híradásokban, és a szocialista haza nomenklatúrájának veretes, elvhű tagjai között. És a nép? Na igen, az istenadta nép...... Én láttam Pacsai Norcit piros nyakkendőben pompázni. És messziről jött ember azt mond amit akar, .... de, nekem soha nem volt olyanom. (  Tudom, ez utóbbi egy volt községi KISZ titkártól meglepő.)
A kezdő mondatokban említett (volt?) fideszes  ismerőseim politikai hontalanná válása számomra nem meglepő, és teljesen érthető. Mint ahogyan érthető Muhi, Mohács, Szatmár, Világos, Trianon, 1956. És bár nem össze vethető nagyságrendjében, de a CEU bezárása is.  Valahogy mindezek összetartoznak, valami közös pontból eredeztethetők, összefüggenek, egymásból következők.
Balsors akit régen tép.....