
Pedig ha valamikor volt választás előtti nagy téma, aduász, atombomba az épp aktuális ellenzék kezében, az mind semmi a mostaniakhoz képest. A "nokiás doboz" immár még egy gyufás skatulyának sem válna be. Az MSZP-s Simon rongyos pár száz milliója itt bagatell összeg, nem rúg még labdába se az immár teljes joggal és tudományos megalapozottsággal félkegyelműnek mondható "Kupakos" Kósa miniszter 1300 milliárdos és az ő öreg muterjának 800 millás "nigériás" cumija mellett. Ennél röhejesebb figura miniszteri székbe nem igen ült a ma ismert univerzumban eddig még. Talán, esetleg Afrikában.
Ez, és szintén a választásokra felvezető történetként szolgáló Tiborcz-Elios és Semjén-(házi)rénszarvas ügy jól hangolja rá a népet április 8-ra. Orbán, és persze a nép is jól tudja, bármelyik minisztert meg lehet találni valami hasonló sztorival bármikor. Most válik csak igazán érthetővé, hogy miért is fél a vezér annyira Simicskától. Aki egykori fidesz hatalmasságként, mint bennfentes, válogathat az ilyen ügyek között. De....
Ugyan mi lesz, ha nem bukik a fidesz. Az immár nyílt fenyegetésből tudható, kemény idők jöhetnek minden ellenzékire. Készüljünk.
Ugyan mi lesz, ha nem bukik a fidesz. Az immár nyílt fenyegetésből tudható, kemény idők jöhetnek minden ellenzékire. Készüljünk.
Vajon, jön e még valami a Simicska média háza tájáról? Ne legyen kétség, biztos, hogy jön. Bár szerintem már feleslegesen. Egyrészt aki elakar menni szavazni, az már eldöntötte, hogy melyik oldalra szavaz. Az ellenzéki oldalon max. az változhat még akár az utolsó pillanatban is, hogy ki, melyik pártra, melyik jelöltre voksol. Másrészt ez az ellenzéki pártkavalkád, mint ahogyan az eddigiek nagy és botrányos fideszes témáival, úgy a további - feltételezhetően szintén - nagy témákkal sem tudja úgy és annyira tematizálni a közbeszédet, hogy az komoly számban elindítsa a szavazófülkék irányába azt a jelenleg szinte mozdulatlan, apatikus kb. egy milliónyi embert, akik egy nagy biztonsággal elcsalhatatlan kormányváltáshoz még kellenének. Vagy,.....eltántorítana legalább egy fidesz hívőt, esetleg tömeges átszavazási hajlamot indukálna az ellenzéki oldalon belül.
E látvány is közrejátszik abban, hogy a fidesz arcai, gauleiterei persze hogy tort ülnek szinte mindenhol. Gátlástalanul használnak ki minden lehetőséget a politikai (ön)reklám lehetőségek megragadására. Különösen a kisvárosokban, falvakban grasszálnak magabiztosan az utcákon, vigyorognak a kandelábereken lengő plakátokról látványosan. Nem lehet olyan rendezvény, esemény, amelyre a helyi kollaboráns sleppjük, szekértolóik díszkíséretében ne telepednének rá.
És nincs ez másként itt, az egykoron városnak álmodott kis falunkban, Abádszalókon sem.
Visszaemlékszem a rendszerváltást megelőző időszakra, amikor általában a járási pártbizottság egy-egy munkatársa jelent meg - látható kényszeredettséggel, mintegy hivatalból - az akkor divatos ünnepeken. Inkább, ha tehették, beszédet sem mondtak. A narrátor köszöntötte őket, ők bólintottak a kivezényelt tömeg felé, és passz, hazamentek.
Aztán 1990 után változott a helyzet. A kutya sem járt erre a hatalom részéről a március tizenötödikék, augusztus huszadikák alkalmával. Nem pofátlankodtak ide, nem brekegtek bele a mikrofonjainkba, nem politizálták át az épp aktuális ünnepet, nem mosták az agyunkat. Békében hagytak bennünket. Bármelyik nemzeti ünnepünkre elmehetett bármilyen politikai meggyőződésű, bármelyik helyi állampolgár úgy, hogy nem kellet feszengenie a beszédeket hallgatván. De ennek immár jó ideje vége.
Mert 2010 után ismét változott a helyzet. Először csak finoman, beszokatóan, a közmunkásoknak tartott "babgulyásos termelési-piár" nagy gyűléseken szónokolt Fazekas miniszter. Majd egy Kovács Miska nevű, megbukott helyi ocsmányság invitálására megjelent az ünnepi rendezvényeken is és onnantól ömlött a pártpolitika.
Ma már a buszpályaudvarnál buslakodó Kossuth szobornál minden március 15-én megszokott látvány az, amikor a fideszes szónokokat lehorgasztott fejjel, bűnbánó szégyenlősséggel hallgatja az egykori helyi MSZMP tag, pártbizottsági tag, járási pártbizottsági tag, községi tanács elnök, KISZ titkár. Majd groteszk csúcspontként, ...... az egykori tsz párttitkár az egyház nevében, míg a volt munkásőr bázisparancsnok a helyi fidesz szervezet nevében nagy átéléssel, nemzettudattól átszellemült arccal koszorúz.
És győzelmi jelentésként olvashatjuk másnap az egyik közösségi oldalon, hogy 200-an jelentek meg a jeles eseményen. Ne is rontsuk az ünnepi hangulatot utólag azzal, hogy a műsorban fellépő sokasággal, hivatalból megjelentekkel és a ...... két ló + rajta ungarische betyár..... alles zusammen.
Kb. úgy négy-öt évre visszamenően nézegettem minap az fb-n többek által a különböző ünnepről megjelentetett képeket. Egykedvűen konstatáltam, hogy vagyunk immár egy jó páran, akik azt valljuk, amíg a fideszes politika ilyen gátlástalanul rátelepedik ezekre a rendezvényekre itt, addig mi oda nem megyünk.
Nincs bajom a magányommal azon néhány percig ott, egy száll virágot elhelyezve, amíg Kossuth apánk előtt tisztelgek. De azért biztatom a többi távol maradót, tegyék ők is bátran ezt. Hátha találkozunk.
A közös ünneplés helyett marad addig az advent. A tavaszi advent. Várakozás arra a napra, amikor ismét szabad, pártpolitikamentes lesz a nemzeti ünnepek hangulata Abádszalókon. Is.
Főhajtás közben furcsa érzést keltett bennem az, amikor összeért ez a várakozás április 8. napjának soványka reményével.