Nem volt lelkierőm megnézni a beiktatási ceremóniát május 8-án. Igazából már az sem ráz meg senkit, hogy Mészáros Lőrinc percenként x millióval gazdagodva a kék kantáros nadrágját véletlenül lehugyozta a visontai erőmű klotyójába, miközben Zaid Naffa, a közismert nemzetbiztonsági kockázat komoran ült a Parlament karzatán. Érthető mindkettejük morózussága.
Mert ez a szemét Trumph kezd bekeményíteni a magyarokkal szemben. (Hiába járunk Canossát a Jeruzsálemi követségavatáson.) Az új nagykövetjelölt meghallgatása nem biztat sok jóval. Nem véletlen, hogy a Viktorral együtt ők is idegesek. Mi van, ha Zaidnak meg kell szüntetni a pénzselyemút kezelői mellékállását és valami új trükköt kell kitalálni?
Ez már nem olyan egyszerű mostanában, mint 2014-15 környékén volt.
Időm nem túl nagy részét azzal töltöm, hogy elmélkedek az ellenzék elszomorító választási eredményén. Már a Tv híradásokat sem szeretem nézni, újságokat sem szeretem olvasni. Idegesítenek.
Butábbnál butább, ökörebbnél ökörebb ötletek, vélemények ömlenek mindenhonnan arról, hogy hogyan kellet volna. És ami nagyobb baj, hogyan kell majd ezután.
Miért van az, hogy a ballib szimpatizáns az jó ideje - úgy 2006- tól - mindig utólag okos, bátor, utólag akar. Előtte nem.
Előtte kényelmes, várakozó, néha megalkuvó. És persze megvannak a bűnbakok is számára. Az ellenzéki pártok. Az össze-vissza, nem tudatosan (vagyis tudatlanul) szavazó állampolgár az nem hibás. A tájékozódni nem akaró, nemtörődöm, csak elégedetlenségével megelégedő, választói felelősségével nem tisztába lévő egyén az nem felelős semmiért. Ő csak háborog - szerinte joggal - és mint mondtam, utólag. Nem érti, hogy ő döntött. Mintha a termék lenne a felelős a Tesco, a Penny, a Lidl polcainak választékáért.
Igaz, ettől még tény marad az, hogy az LMP, DK, Együtt, Párbeszéd, stb. pártok, bár választékot bővítenek, egy adott ponton, helyzeten túl már kerékkötői a baloldal győzelmi esélyének. Ez az adott pont, helyzet, a megegyezés, szövetségkötés optimális időpontja. Ennek elszalasztása nagy hiba, ami mint látjuk meg is bosszulta magát.
Miért van az, hogy nem lehet megértetni egy ágrólszakadt Jobbik szimpatizánssal, hogy a politikai paletta az nem úgy tagozódik ketté, hogy jobb, és.... másik jobboldal. Hanem jobb és baloldal.
Hogy a jobboldalon olyan, hogy szociális érzékenység, szegény pártiság, szolidaritás az mindig a pillanatnyi érdekből hangoztatott lózung és nem a tartalmi politizálás alapvetése. A harsogóan nemzetieskedő kereszténydemokrácia az mindig is a kizsákmányoló kapitalizmus fügefalevele volt, van, és lesz.
Miért van az, hogy nem érti, az ő természetes, magától értetődő - társadalmi és vagyoni helyzetéből is következő - helye a baloldalon van. Hiheti azt, hogy üdvözül, de valódi bebocsátásba, befogadásba nem lesz része soha. A jobboldal klerikális, úri és urizáló, patrícius rétegének soha nem lesz a tagja. Plebejus marad.
Hogy miért van ez? Egyszerű. Mert tudatlan, műveletlen, ezért becsapható. És a fidesz jól kitalált új oktatáspolitikája gondoskodik is arról, hogy a helyzet ne változzon a felnövekvő nemzedékeknél sem.
Sajnos kis falumban, Abádszalókon is sok ilyen öntudat nélküli ismerősöm van. Jobbikos és fideszes is egyaránt. Még értelmiségi is van. A helyi népesség 60 %-a sem éri el az alsó középosztály életszínvonalát. A hónap közepétől már szorongva várja a következő fizetést, nyugdíjat. A helyi mezőgazdaságból élő réteg 3-4 nagy vállalkozója kivételével a többi kispályás (kisbirtokos) a legkisebb terméshozam, vagy ár ingadozásra pánikba esik. Jól tudja, ha megszűnik a jelenlegi Eu-s támogatási rendszer, bizony igencsak kétségessé válik a jövő. Most még telik terepjáróra, nagyvárosi lakásra, de komolyabb mértékű tartalékra, netán valami passzióra már nem nagyon. A nagyokhoz, az új vadásztársaság elitjéhez dörgölőzve hajbókolnak, gazsulálva paroláznak. A látszat az, hogy stabil fidesz szavazók.
Ezzel együtt a helyi választókorú lakosság kb. 15 %-a szavazott csupán valamelyik baloldali pártra.
A többi viszont reflexszerűen jobboldalira húzta az X-et. Mit mondjak? Látható ebből is, hogy itt nem dívik, vagy inkább nem engedhető meg az elgondolkodás luxusa.
És országosan azaz 1/3 választói népesség - kivétel akiket a hatalom kirekesztett a demokratikus jogok gyakorlásából, pl külföldön dolgozók - akik bizony ügyet sem vetettek a változtatás- választás lehetőségére, akik abszolút érdektelenül szemlélték az egészet, persze azok sem hibásak. Igazi potyautasok. Ha kapnak közmunkát, segélyt, hajléktalan szállót, krisnásoktól, máltaiaktól, hitesektől meleg ételt, az is jó, ha nem, az is.
Persze vannak az 1/3-ban sértődöttek is, akik tudatosan tagadják meg az állammal való bármilyen kapcsolatot, joggyakorlást, együttműködést. Nem tagadom, április 8 után időnként kissé vonzó álláspontnak tűnik.
Nehéz most a fideszt minden tekintetben, megalkuvást nem ismerő módon elutasító embereknek megérteni, hogy ebben az országban 2,6 millió ember bedőlt az Orbáni hazugságoknak, a hangzatos, de üres szólamoknak, áligazságoknak. Nehéz és elkeserítő.
Nincs más lehetőség, várni türelmesen arra, hogy ez az imádat-őrület alábbhagyjon.
Egy baloldali, ha valamiért, ezért utálja a Kádári szocializmust. Tapasztalatból tudja, hogy qrva nehezen múlik a helyi kiskirályok, a politikai uborkafára felkapaszkodott újgazdag kiváltságosok kora.
A faluban keveseknek jutnak eszébe most olyan egykori nevek, mint Gulyás, vagy Gáspár, Dobrai (járási) "elvtársak", vagy Bugán Miska, Beke Imre, mint zöldbárók.
Pedig nem ártana visszaemlékezni. Főleg arra, ahogy az idő telt, hatalmuk úgy múlt el. Na és hol vannak ma már?
