Most mit mondjak erre? Azon túl, hogy a blogírás nem "zsurnalisztáskodás", mit is lehetne ? (na, nem is azért a haverom, mert elvégezte a Yale Universityt)
De azért egy pillanatra felötlik bennem a kérdés: Ugyan mi változna Abádszalókon, ha naponta őrjöngenék azon, hogy mi van itt? Legyünk őszinték. Semmi.
Szomorú vigasz, hogy más is járt így. Pedig azok komolyabb és színvonalasabb nekigyürkőzések (Héthatár, Abádszalók Hírhatár) voltak, mint az én kesze-kusza mondathalmazaim. Az emberben időnként gerjed az akarat, hogy a helyi égbekiáltó - sokszor személyi - összefüggéseknek is köszönhető visszásságokat legalább lejegyezze, ha nem másért, azért, hogy .... Misi vazzeg...én látom hogy milyen aljadék vagytok. És?
Ha belegondolok, több vonatkozásban is elgondolkodtató a helyben élő emberek személyiségének - köztük az enyémnek is - a rejtelmei. Egyrészt saját vonatkozásomban az, hogy szinte majd mindenkit képes vagyok elfogadni, vele együtt sörözni, beszélgetni, stb. Másrészt, mások vonatkozásában, hogy hogyan sekélyesedik el, ürül ki az emberek jelleme, személyisége. Hogyan válnak fásulttá, felületessé, igénytelenné. És ami tragikusan rémületkeltő, mennyire hajlamosak az egyszerű, de pont az egyszerűségében félrevezető magyarázatok befogadására, majd szajkózására. Milyen döbbenetes könnyedséggel képesek az önfelmentésre az önálló (el)gondolkodás alól.
A nem rég indított blogomban leírt gondolataimat a statisztika szerint 935-en olvasták
(nyitották meg) eddig. Feltételezem, hogy akadt olyan, aki esetleg
kétszer is erőt vett magán és újból elolvasta valamelyik
bejegyzésemet. A blogspot belső statisztika több mérőpontot tartalmaz, mely
szerint az fb ismerősökön kívüli érdeklődők mellet vannak olvasók
Angliából, Németországból, USA-ból, használnak widowst, macintosh-t) A
bejegyzések megjelenésnek időpontját követő látogatások számának
változásából következtetve a rendszeres érdeklődők úgy 250-300 olvasóra
tehetők. Nem titkolhatom, hogy néha eljátszok a gondolattal, milyen
jó is lenne, ha csak minden 20-30 olvasóból egy venné a bátorságot
és..... érdemi ellenvetések közepette le- lehülyézne időnként..... De, ne álmodozzak. Ez a világ itt
ilyen. Fecseg a felszín....hallgat a mély.... Még ? Gondolhatnám, ha lenne
remény.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése