Jelenetek egy.....bringás nyárból

Jelenet 1: Tekerem a bringát az Attila öbölnél kifele, a kunsági zsilip irányába.

Napi penzumomat nyomom. Az új munkahelyemen a szolgálatvezénylés rendkívül "felhasználóbarát". Van szabadidő dögivel és én igyekszem is hasznosan eltölteni. Kikapcsolt aggyal bambulok a tó irányába. Ameddig a szem ellát a nyugodt vízfelületet nem karcolja semmi. Kényszeredetten visszazökkenek az életbe, mert velem szemben feltűnik a kanyarban egy biciklis csoport. Felnőttek és gyerekek vegyesen. Messziről látszik, hogy a kicsik néha kiimbolyognak az út közepére.  Hirtelen nagy robaj támad a hátam mögött. Mire odakapnám a fejem hogy mi az, kb. úgy 100-as tempóban elhúz mellettem egy Fiat kisteherautó. Max. 10 centi volt a kormányom és az oldala között. Tényleg majdnem beszartam az ijedségtől. Mire magamhoz tértem, a velem szemben jövő csoport hallótávolságban ért. Nagy hangon szidnak mindenkit, akit csak lehet. Az autóst, a vízügyet, az önkormányzatot. Az elől tekerő kislány rémülettel az arcán, görcsösen kapaszkodott a kormányba. Láthatóan sírásra görbült szájjal teker el mellettem. Az utolsóként bicikliző (feltételezhetően "csoport anyu") hangosan dohog: ez az utolsó eset, hogy erre jövünk. Ez nem is kerékpár út.

Nem hölgyem, ez kerékpár út. Magyar kerékpár út. Annyiban igaza van, hogy itt semmi sem az, aminek gondoljuk, hogy az.

Jelenet 2: Délelőtt tíz van. Letudva a mai napi távot, ülök Karcsi teraszán. Előttem az ilyenkor szokásos, megérdemelt hosszúlépésem. Fokozza az élményt az a látvány, hogy az üveg oldala opálos a hűs párától. A biciklizés okozta szomjúság okán mohón kortyolok bele. Jó ízű, félédes fehérborból van. És elárulom, nagyon jólesik. A túloldalon feltűnik egy idegen fiatalember. A tetovált alsókar kissé túllendül a normális amplitúdón. Láthatóan igyekszik érzékeltetni, hogy ..."vazze" gyúrok. A Jága előtt irányt vált a járdán. Átjön az úton. Lassu, határozott lépéseit semmi sem zavarja. Miért is zavarná, hisz percek óta nem jött autó semerről sem. Elvégre Tibiék csúcsra járatják az idegenforgalmat. Augusztus közepe van..... Megáll az oszlopra kifüggesztett árjegyzék előtt és hosszasan tanulmányozza. Belekotor a zsebébe, majd kihúzza a kezét. Lenéz a kinyitott tenyerére, látható kalkuláció folyik. Bizonytalan léptekkel elindul a bejárat felé. Fék. Most az ajtó mellet lévő árjegyzéket tanulmányozza. Aha, most meg adat ellenőrzés van. Aztán belép a helységbe és a pulthoz megy. Hallhatóan rendel valamit. Amikor megkapja, mindkét kezét a pultra helyezve fizetni akar. Ekkor történik a tragédia. A tenyérből a pénz nem a pultra folyik, hanem önállósítja magát. Szanaszét gurul a pultról, le a földre. Szabadkozás, elnézéskérés, pénzösszeszedés. De baj van. Nincs meg mind. Tanácstalanul néz a pultos hölgyre. Annak az arcán viszont semmi pozitív megerősítés. Ez nem segélyszervezet. És szar a nyár is. A fiatalember most rám néz. Elindul felém. A lépések bizonytalanok, az alkar amplitúdó már nem túlzott, levegő kiengedve a mellkasból, váll összébb, gerinc egy kissé görnyedt..... Elnézést uram.....kitudna segíteni egy tízessel.

Befelé vigyorogva módosítok egy feledve tagadott József Attila sort: Testvér, segítsd a.... turistákat.

Jelenet 3: Kihasználom, hogy épp szünetel az eső. Tekerek egyet. Szokásom szerint inkább a vizet, mint az előttem lévő utat nézem. Ahogy kiérek a gáton a strandról az Attila öböl fele, fiatal nyárfák takarják a tavat. Kénytelen vagyok az útra és időnként balra is nézni. Ha akarja az ember, lehet így is bambulni. Lényeg, hogy ki legyek kapcsolva. Egyszer csak kellemetlen érzésem támad. Valami nem oké. De mi? Valami megmagyarázhatatlan a tudatalattimat irritálja. A fene enné meg, ez nem és nem hagy nyugodni......Valami itt nincs rendben.  Jó, de mi? Tekerek tovább és elérem azt a helyet, ahol  a Yacht kikötősök egy bekerített helyen mindenféle lim-lomot tárolnak, meg egy romos kalyibát raktárnak (vagy birkaólnak?) használnak. Vélhetően idegenforgalmi látványosságnak van szánva. Mert az irtózatos rendetlenség láthatóan vonzza az arra sétálók, biciklizők tekintetét. Hirtelen bevillan..... megvan.... a gátoldal a nem oké. Hoppá..... Lassan, visszapörgetve a dolgokat, fogom fel, hogy mit is láttam. A gát oldalában , kisebb, nagyobb területeken a csupasz föld látszik, nincs fű. Visszafordulok. Visszatekerek, és most már figyelmesebben megnézem a falu felőli oldalt. Készítek is néhány képet a telefonommal. Nem valami éles, de a lényeg látható.

És közbe beugrik, hogy miért buzerálta a tudatalattimat ez a látvány.  Egy kb. tizenöt évvel ezelőtti történet idéződik fel bennem, amikor is autóval mentem ki horgászni  a nyitott sorompón át az abádi gátőrházon túlra. Késő délután, amikor haza indultam, meglepetten láttam, hogy a sorompót valaki lezárta. Nem gond, gondoltam. Óvatosan, hogy meg ne csússzak, balra kikerültem a gátoldalára lemenve. Egyszer csak hirtelen feltűnt egy ember és üvöltözve szaladt felfelé a gáton. Komolyan arra gondoltam, hogy valami baj van, és segítséget akar kérni. Visszaérve az aszfaltra megálltam és kiszálltam. Tessék uram, miben segíthetnék ?  Kérdeztem gyanútlanul. Alig fogtam fel, hogy ő a gátőr és épp leakarja tépni a fejemet. Követelte a személyimet, jogosítványomat, horgászengedélyemet. Gondolom láthatta, hogy kezdek kijönni a sodromból, ezért magyarázni kezdett arról, hogy neki kiadta a szakaszmérnök, hogy aki lemegy a gátról az tönkre teszi a gát oldalában a füvet. És bizony az ki is fog pusztulni, ami azért veszélyes, mert ki tudja mosni az eső a talajt, és ha jön az árvíz, akkor az nagy baj. Érvelt nagy hangon. Fel fog jelenteni, közölte. Próbáltam neki bizonygatni, hogy a nyomok alapján jól látható, hogy semmi sérülés nincs és kizárt, hogy egy fűcsomó bele pusztulna, ha rámegy egy autó. De hajthatatlan volt. Kb. úgy két hónap múlva szólt is Ballagó Laci, hogy bizony ez a jóember tényleg bemószerolt és szabálysértés, és ennek megfelelően főbe fognak lőni egy szomorú hajnalon a piactéren. Ez, néhány haverom szerint láthatóan meg is történt. ( legalább is a  blogírogató rögeszmémből az következtethető, hogy súlyos  agysérült lettem, amit okozhatott  akár egy főbelövés is)

Ez a rég múlt. És most? Mi van?

Nem csodálkoznék azon, ha megváltozott volna a vízügy Kiskörei, lokális kisisteneinek tudományos álláspontja, és ma már kifejezetten jó és hasznos lenne, ha egy birkanyáj a csupasz földig lelegeli a füvet a gátoldalban. Sőt, a gát állapotára kifejezetten jótékony hatással van, ha fellazul és láthatóan az eső lefele mossa a talaj felső rétegét.
Már miért is ne lehetne így ? Itt ? Mostanság ? Legfeljebb az egyszerű földi halandó azon gondolkodik el, hogy most mi lehet a helyes.... kérdés.
Az lehet, hogy......miért lehet így? Esetleg ...... hogyan lehet így? Vagy.... mennyiért lehet így?