Isten a szekérrel ......

J. a kialakult szokásoknak megfelelően amikor belép, hangosan köszön. Aztán sorban kezet fog mindenkivel. A zsibongás kissé alábbhagy közben, de aztán újra felerősödik

- Na, mi van? Mégis csak ide értél? Kérdezi Sanyi, visszaköszönés helyet.

- Aha. Mert? Érkezik a válasz. De a kissé keményebb tekintet jelzi az ébredő belső feszültséget.

- Csak mondom. Tér ki  Sanyi.

J.-val nem érdemes kötözködni. Kiszámíthatatlan, ha indulatba jön. Ilyen volt az apja és annak öccse is. Ez utóbbi többször megjárta a börtönt. Mindig garázdaság miatt. A bálba egyedül Somogyi Pali tudott vele bánni.  Először ő ütötte meg a Palit váratlanul. De az egy pontos ütéssel válaszolt. Egyből KO lett. Aztán már, ha baj volt vele, csak a Palinak szólt mindenki. Ő jött, egy jól irányzott jobb egyenes és béke volt.

De a J. kifejezetten jó srác józanul. Akkor van baj vele, ha van benne ital, de még nem csuma részeg. Mert az is előfordul gyakran. Ha csak mákos, akkor viccelődve kötekedik. És ahogy kezd berúgni, már nem viccelődik, hanem csak kötekedik.

Aztán, ha nem állnak vele szóba, csak meredten néz a poharába. Hosszú-hosszú ideig. Akár órákig is. Ugyan mire gondolhat? Az egykori fiatalságára? A régi, szép időkre?

Nagyon menő srác volt. Jóképű, a fizikai munkától izmos, jó kiállású. És jól öltözött, mivel akkor jónak számító szakmát szerezve, már rendszerint maszekolt. És ami szintén fontos volt akkoriban, jól táncolt. Emlékszem, neki volt a faluba először párhuzam nadrágja és vastagtalpú olasz cipője. Mivel Pesten dolgozott,  hamarabb látta a divatos cuccokat. Oda is voltak érte a lányok a bálba. Ő viszont csak az E.-t akarta. Aki egy rátarti, majdnem durvának mondható lány volt. De belemenős, ha valaki tudta a módját. És J. balszerencséjére , M. a nagy dumás széltoló, tudta. Őt szintén nagyon csípték a lányok az akkor szokatlannak, ezért menőnek számító Davis haj miatt. Azt szedett fel, akit akart. Pedig nagyon piálós volt. Brutálisan be tudott rúgni néha. De E.-t ez nem zavarta, sőt ilyenkor a barátnőit vihogva kérdezte, hogy ......... ugye milyen ronda ? Bár az E. szüzességét a J. vette el, az mégis M.-al is kavart, amin mi jókat nevettünk. Volt, aki irigykedve, mert bizony E. akkoriban a legjobb csajok közzé tartozott a faluban. Így is ment ez addig, amíg egyszer csak J.-nek megérkezett a behívója.  M. egyedül maradt a pályán. Össze is költöztek az E.-vel nem sokára.

 - Borsodit, egy fél szilvával.... Szólt oda a pult mögött álló kocsmárosnak.

- Kell még az?  Jött a kérdés a pult mögül.

Válasz helyett J. beletúrt a zsebébe. Ezreseket és némi aprót vett elő.  Alkoholtól homályos tekintete lassan vándorolt a kocsmáros arcára, akinek nem volt újabb ellenvetése. Láthatóan megkönnyebbült a látványtól. Van pénz. Nem lesz vele gond a fizetésnél. Mert szokott lenni.

Rutinosan, egy mozdulattal a pultra tette, majd  azzal fel is bontotta a sört, aztán a pálinkás üvegért nyúlt.

- Jöhetne már a szekér... Szólt J.

A kocsmáros kezében megállt a félig döntött üveg. Egymásra néztünk....Ez most hogy jön ide? Még a zaj is elcsitult. Az egyébként sem túlságosan értelmes arcokra még több értetetlenség ül ki. De aztán újra beindult a zsibongás.

J. fizetésképpen pultra dobott egy ezrest. Nem is nézett oda, úgy vette el, gyűrte zsebre a visszajárót. Nem lépett el a pulttól, hanem felhajtotta a felest. Látható tiltakozás jött a gyomor irányából. Legalább kétszer liftezett a pálinka.Végül feladta. Lent maradt.

Tekintete először rám, majd a sörös üvegre vándorolt. Kis bizonytalansággal sikerül megfognia és öntenie a poharába. A hab kiszaladt a pultra.

- Hohó,...höök ... Ez a drágaság.... Na, azért csak nem nyalom fel....
- Mosod a pultot?  ...... szólta kocsmáros. És megszokott mozdulattal feltörölte.
-  Jöhetne már a szekér..... Hát a bátyád hogy van? ..... Kérdezi tőlem alig érthetően. Mire válaszolnék, már érdektelen, homályos szemmel bámult a poharába.

- Jó srác volt... Régen láttam.... Dünnyögi inkább magának.
Emlékszem, amikor J. leszerelt, az étteremben a haverokkal nagy ivászat volt. Aztán szinte minden szombaton. A mulatozást követő éjszakákon mindegy kivel, még a legramatyabb csajjal is képes volt összefeküdni.  Céltalanul, össze-vissza kallódott.
Aztán egyszer csak M-nek is érkezett behívó, és be is vonult.  Rá néhány hétre J. összefutott E.vel. És hogy-hogy nem, rövidesen össze is költöztek. Így ment ez E.-nél. Nem voltak gátlásai.

Már terhes volt az első gyerekkel, amikor M. leszerelt. Egyszer Puszónál támasztottam a pultot, amikor betámolygott. Oda hozott egy sört nekem is. Nem voltunk haverok, de néha szót váltottunk a fociról, mert járt a meccseinkre.

- Tudtam, hogy nem fog megvárni. Mondtam is anyámnak, hogy vigyázzon rá..... De ők észre sem vették, hogy jár hozzá.... panaszkodott kis szüneteket tartva.

- De miért tette ezt....  sírta el magát. A könnyeit az öklével törölgette.

- Ne törődj vele. Majd lesz más. ....Próbáltam vigasztalni.

- Soha.... Őt szeretem. Azt a kurvát. De mit tegyek, ilyen hülye vagyok..... Jött a válasz.

És aztán már  nem is láttuk a faluba józanul. Először az asztalra, majd nem sokára az asztal alá, onnan a föld alá itta magát.

De J. sem tudott megnyugodni, hiába döntött mellette az E. Nem tudta elfelejteni, hogy előtte elhagyta M. miatt. Nem bízott benne. Ezért nem is éltek jól. Talán amíg a gyerekek kicsik voltak, addig volt némi békesség. De ha berúgott - ami egyre többször előfordult - akkor hol neki ment, hol csak üvöltve lekurvázta  E.-t.

Mivel mostanában sokat esik, ezért a kocsmárossal mély elemzésben voltunk éppen az eső hatásáról a halak kapására vonatkozóan.

- Jöhetne már a szekér ....... szólt közbe J. Mintha most ébredt volna fel.

- Milyen szekér ..... förmedt rá a kocsmáros.

- Hát az isten ..... a szekérrel..... Mer' az kéne...nekem

- És, .... minek az neked? Majd pont az isten lesz a kocsisod hazavinni ? Azt hiszed ráér veled foglalkozni. Van annak elég baja. Mondta most már teljesen bepörögve a kocsmáros.

- Pedig jó lenne, ha jönne.  Jönne a szekérrel és kivinne amoda..... a Ku'hegyesi kereszteződésbe. Mert nem ér ez mán semmit.......Mondta J. elhalkuló hangon, a végén nagyot sóhajtva. Lassan, erőltetve itta ki a maradék sört a poharából. Aztán bizonytalan léptekkel kiimbolygott a kocsmából.