A Mankurt napja...

Végre. Eljön ez a nap is. A február elseje, a kinevezés kezdő napja. Ezért dolgozott. Írt. Kapart. Nyalt, és ..... és én már csak tudom, köpködött.

Pedig hogy egyetértettünk. Valamikor. Amikor lelkesen rohant be hozzám a Héthatár első példányával, benne a Bordás-Szlabey AF Zrt-s történetet leleplező írásával. Bőségesen mellékelve a kapcsolódó, alátámasztó  dokumentumokat.
Jó írás ez Imi,.... írta időnként biztatóan kommentjében, amikor  a Kovács-Kasza tandem egy-egy furmányát állítottam pellengérre. Aztán egyszerre csak megváltozott minden. Mert egy óvatlan pillanatban ly-vel írtam azt, hogy tojás... Onnantól kezdve hiteltelen, mindenben akadékoskodó, stílustalan, kötekedő lettem. Persze kellet hozzá az is, hogy mögé lássak dolgoknak, és azt leírjam függetlenül attól, hogy kiről, miről van szó. Az elvtelen politikai alkut kötő Kovács Miskáról lehetett, de az ugyanezt művelő Balogh Gyuláról már nem. Gondolom, ha Miska kézjegye száradna a kinevezésen, akkor... Na mindegy.
Pedig de szeretnék az eredményekről, a sikerről, boldogságról írni. Micsoda elégtétel lehetne éljenezni, hogy megszabadultunk Miskáéktól és most már csupa fény, pompa, ragyogás.... Belerikkantani a facebook nyilvánosságába, hogy Dől a lé.... (P.Mobil)
Végül is nem történt semmi szokványostól eltérő. Valaki integrálódott a hatalmi szerkezetbe. És nem állíthatom, hogy sokak számára vált láthatóvá a helyi NER sikamlósan sunyi megvalósulása a történeten keresztül. Vagyis, egyáltalán nem ér váratlanul, hogy magányosan küzdök a hányingeremmel. Mintha bármelyik nyári, részeg bulizós hajnalon feküdnék valamelyik strandi padon. Ja, amúgy idestova egy kezemen megtudnám számolni azokat az embereket, akik merik vállalni helyben még az ellenzékiségüket. E történet után ez teljességgel érthető.

Visszanézve majd negyvenéves ismerősiségünkre, nehezen mondom ki.... hát, ezt is megéltem. És tehetem fel magamnak a kérdést,.....ugyan mit kell még ? Mert úgy sejtem, nem ez a mélypont. Persze, tekinthetném/vehetném akár követendő példának is, és akkor .....  milyen vicces lenne, ha benyalós bejegyzések jelennének meg tőlem a helyi sajtóban. Valahogy nem vágyom rá. Egyrészt. 

Másrész találó közmondás az, hogy csak az ökör következetes. És bizony be kell látnom, én ökör vagyok.

Néha elgondolkozom azon, hogy a generációm már a harmadik politikai kurzusváltást éli meg. Bizony, nehéz volt 89-90-ben, amikor jött a tömény, vad kapitalizmus. Azután nehéz volt 2002 -ben is, mert azt hittem a szocik, mint baloldal, komolyan vehetők. Borzalmas érzés volt, amikor mint sokan mások, én is rádöbbentem, hogy az a vonulat is tele van aljasnál aljasabb emberekkel.  Majd jött 2010, és az azóta tartó őrület, a fidesz téboly. És bizony, tartósnak tűnik a rendszer. Külön bosszantó, hogy nem a maga erejéből, hanem az emberek tudatlanságából, igénytelenségéből, gyarlóságából következően. Nem túl felemelő érzés azt látni, amikor az általam korábban minőséginek vélt jellemek úgy érzik, be kell állni a sorba, meg kell hajolni a fidesz előtt. Elszomorító látvány, amikor valaki feladja és óvatosan araszoló lépésekkel átsunnyog a "napos" oldalra. Egy ideig még "köpönyegén sem fordítva" pusztán azért,.... nehogy feltűnő legyen.

Azt hiszem valahol írtam már a zombi szindrómáról, aminek a lényege,..... ha közöttük vagy, az vagy. Nyugtatom magam a kérdéssel. Már ő is az lenne ? 

Tudom, hogy nem egyszerű az élet ma. Pláne ha a B oldal forog már, mint neki is. Ilyenkor inkább az az érthető, ha kerüli valaki a feltűnést és csendes magányban titkon reménykedik a jobb időkben. Már ha az a valaki a jelenlegi hatalmi kurzust elutasítónak, demokratának mutatta magát az eddigiekben.  

De ezen új fejleményre ugyan mit is mondhatnánk azon kívül, hogy íme az ember társadalmi létének vs. mikrokozmoszának egy igazából szinte majdnem láthatatlan, csendes megalkuvást hozó pillanata. Érthető,  hiszen a ..... B oldal forog. És talán ez az a nagy dobás, amire titkon mindig is ácsingózott, de sohasem jött valahogy össze.

Az alámerülteket, vagy a magamfajta nem fenotípusokat - akik képtelenek az adaptív evolúcióra - legfeljebb vigasztalhatja az a tudat, hogy évezredek múlva valamelyik őslénykutató, ha rábukkan maradványainkra, egy gerincesek közé sorolható élőlényekre fog következtetni.


Nem hinném, hogy másokat az zavarná, ha az ő esetükben puhatestűekre gondolnak majd.

És passz.
A konkrét helyzet viszont rém egyszerű. Valaki elveszi azt, amiért megdolgozott, megszolgált a polgármesterválasztás kampányidőszakában, és beűl egy székbe ..... aminek elvállalásában még nagy kockázat sincs.

Egy mára már majdnem istenháta mögöttivé vált falu egykor színvonalas, de jó ideje tetszhalott intézményének beröffentése egy hozzáértő számára szimpla ujjgyakorlat. Lenne. Ha nem ólálkodna arrafelé egy-két haragos a hátbuszúrkálós, zárlecserélős, sárdobálós múltból. Plusz néhány gyanakvóan vizslató, rossz arcú fideszes csinálja a maga buliját a közvetlen közelben. Na meg, mégiscsak ballibes az előélet. A "betérőket" vicsorgó fogakkal szaglásszák eleinte elől, hátul.... a falkában.
És ha egy megátalkodott ellendrukker lennék, azt mondanám, hogy na, ........ dőljünk hátra, és rendeljünk egy kávét. De nem. Szánom őt. Egykor jobb sorsra volt érdemes.
Persze az elején nagy lesz az együttműködési hajlam, a közös cél, az egy irány, akarat, stb. stb. A felszínen. 

Szó se róla, kíváncsian várom a fejleményeket.
Valahol már írtam az eseményhorizontról, mint a faluközösségünk életének egy lehetséges pontjáról. De mint az emberi jellem alakulásának eme pontjáról, azt hiszem még nem. Hát,.... lám és íme.
Természetesen nem gondolom azt, hogy ugyanígy csapódik le mindenki számára ez a történet. Áh, ugyan már. Sőt, sokan - megkockáztatom - majd mindenki ezzel homlokegyenest másképp látja, vagyis teljesen rendben lévőnek ítéli meg a helyzetet. Tudom, bennem van a hiba.  Álmodtam már olyant, hogy mindenki velem szembe jött  az autópályán. Rémisztő volt. Ez is az. Keményen csapódik a pofámba a vak igazság......A cél a megtett út bármelyik tettét szentesíti. 

Persze hogy jöhet az a felmentő gondolat, hogy ....... valakinek csinálnia kell. És akkor inkább az már egy olyan legyen , aki ért is hozzá.

És miért is ne lehetne egy ilyen, vagy ehhez hasonló saját, kényelmes magyarázata bárkinek, ha ilyen helyzetbe kerül. Ami majd idővel sikerélménnyé konvertálódhat is akár.  És mintegy mellékhatásként terepszínűvé teszi a közömbösséget először a helyi dolgok, aztán majd az országos ügyek iránt. Mert ne legyen senkiben kétség, el fog jönni az a pillanat is. Vagy már eljött.

Különben is,.....ugyan miért is vetődne fel abádszalóki szinten bárkiben az, hogy egy erőszakos, maffiaszerűen működő rendszert beállok kiszolgálni, vagy sem. 

Élni kell. Dogozni is valahol. Így működik a NER.

És ez teszi magabiztossá,  ágyaz meg, mindannak a fideszes förtelemnek, amit hétköznapokon láthatunk a tv híradásokban, olvashatunk abban az egy-két szabad írott sajtóban, ami ki tudja miért is és meddig, de még egyenlőre elérhető.

Kb. úgy december közepén jutott el hozzám a hír. Egy egykor olvasott regény - Csingiz Ajtmatov: Évszázadnál hosszabb ez a nap - Mankurtja  jutott az eszembe. És azóta is, ha valaki felemlíti az ügyet, rögtön ez ötlik fel bennem.