Bízunk

" .......... benne, bízunk magunkban, hogy ezek a fejlesztések

olyan lendületbe hozhatják Abádszalókot a fejlődés terén, amelyek történelmi jelentőségűek lesznek városunk életében! A fejlődés megújulás útjára léptünk"
Jó.
De mi fog megjelenni méltatásképpen, ha mondjuk neadjisten ide települ valamelyik autógyár, vagy a Paks II, esetleg egy űrközpont, stb? Persze hogy ez egy hülyeség, mert nem fog. De akkor is.

Először is most arra gondolok, hogy mire is gondoljak attól, hogy az utolsó oldalra került a cikk. Lehet hogy Abádi Szabó érezte, hogy kő ciki a cucc? És az utolsó oldalhoz érve már hátha lefárad a nép és el se olvassa?
Aztán arra gondolok, hogy bizony veretes, reménykeltő sorok ezek. Megérdemlik, hogy ne felejtsük el őket. Emlékezzünk minden szóra sok-sok évig, ami leíratott jó Gyulánk által. Emlékezzünk úgy minden január-február környékén, amikor az immár helyi fideszes propaganda újsággá (le)avanzsált, lánykorában helyi közéleti információs lapnak szánt valami közzéteszi a településen születettek, elhunytak előzőéves statisztikai adatait.
De ettől függetlenül, ugyan a falu lakosai közül hányan sétálnak végig majd csak úgy lokálpatrióta inditatásból Bagi doki lakásától a Füzes kemping kerítéséig? Azt már nem is jegyszem meg, hogy.... tessék mondani, komolyan vehető sétálóutca az, ahol a táv felét egy üres sportpálya és egy kihalt templomkert teszi ki? A válasz logikus, értelemszerű. Igen, komolyan vehető. Abádszalókon.
Elképzelem amint egy nyári estén a Csokonai, Füzes, Jókai, Mikszáth, stb. út népe elindul a tulajdonképpeni falu szélén - mert ott van valójában - lévő Blaha Lujza térre, csak azért, hogy egyszer az életben végre szerelmesen andalogjon a díszes kandeláberek alatt a szintén agg párjával egy dizájnos térburkolattal kirakott sétáló utcán. Miközben lágy tangóharmonikahangot sodor valahonnan  az erotikától fülledt langyos esti szellő. (Jesszusom, csak nem Guszti komám és szerény személyem húzza-vonja valahol a dobozos herflit.....😃😃😄)
Örömtől könnyező szemmel arra gondol,...... micsoda fejlődésen ment keresztül a sorsa, élethelyzete.
Már ha nem arra, hogy ........ megy oda a t.köm, amikor de qrvára fáj a térdem az artózistól, csípőm az osteoporosistól, bokám a köszvénytől. Az asszony meg amúgy is leszokott feküdt a tyúkokkal. Bizony ,  az utóbbi huszonöt év keményen meggyötörte őket. De miért is menne, amikor nem neki épült. Hanem miatta.
Tudom, hogy ez utóbbi két mondatot nem könnyű megfejteni, ezért segítek: Maradjon csak otthon nyugton, de mindenképpen örvendjen. És szavazzon majd tizennyolcban a fideszre.

De ne legyünk ilyen negatívak. Ne keverjük bele a politikát. Ne mindenbe a rosszat lássuk. Örüljünk, örvendjünk és ünnepeljük ezt a beharangozott, összességében jóval több mint fél milliárdos  pályázaton keresztül érkezett - Orbán és a fidesz által hányszor, de hányszor elátkozott Brüsszeltől kapott - pénzt. Mert épülünk, szépülünk.
Ne másra, hanem erre gondoljunk szintén, amikor elindulunk autónkkal Füredre a világ közlekedési úthálózatában méltán majdnem egyedülálló tervezésű és nyomvonalú közúton. Egyedülállónak azért gondolom, mert infrastrukturális kuriózum az, ahogy folyamatában követi egymást a hullámvasút, a tereprally és az ökörhúgyozás mintázatára hajazó kavillózás, mint a közúton közlekedés élményérzetének netovábbja. Persze nem tapasztalja, ezért nem is érdekli ez azt a - valljuk be őszintén - helyi többséget, akik ki sem dugják az orrukat a falúból évszámra. Mert ők aztán nem kíváncsiak  a világra csak annyira, mint amennyire azt a közszolgálati média láttatni akarja, érteni, felfogni engedi. Miért is akarnának, vágynának többre. Igaz, a világ sem kíváncsi rájuk. Miért is lenne.