Ünnepi hangulat...

Bevallom őszintén, ..... én inkább egy homo brüsszelikusz szeretnék lenni. Ezt annak a homo miniszterelnökusznak tűnő  homo f@szkalapusznak üzenném, aki a mostani
október 23-át sem kímélte meg a szokásos habisztiskedő baromságaitól.

Általában utálom a nemzetinek mondott ünnepeket. Nem tudok mit kezdeni velük. A felületes szemlélődő számára némi emelkedettségnek tűnő ostoba hablaty a hősiességről, a nemzeti egységről, világnak mutatott példáról, történelmi és jelenkori nagyszerűségről, stb, leöntve a szokásos, cukormázszerű napi politikai mocsokkal, egyáltalán nem érdekel. Ami ezúttal  is mintegy mellékesen, fideszmódra blanchirozott (kéretik megnézni egy szakácskönyvet !!!) szimpla elő kampánnyá aljasult. Hányinger. Ami természetes reakcióvá vált immár sokaktól. Na ja, nem igazán sikerülget a blanchirozás.
Szerintem sejthették Gulyás Marciék is, hogy mások is így vannak ezzel mint én, és még időben lemondták az ellenzéki nagygyűlést. Megelőzve ezzel a beégést. Hogy rossz volt az idő és azért? Na ne komolytalankodjunk. A fentebb említett f@szkalapusz is, biztos ami biztos alapon, inkább  buszokkal hozatott magának a Kossuth térre pár ezer bértapsoló vidéki surmót.
Szegény Gyulánknak nem volt meg ez a sansza. Őszintén sajnálom. Bizony, ráfért volna a helyi megemlékezésre is egy kis valahonnan ideszervezett, buszoztatott tömeg. Mondjuk a kistesó településről, Tomajmonostorról. Esetleg.
Jut eszembe,.... egyszer itt Szalókon a polgármesteri hivatal előtt lévő kopjafát koszorúztuk meg orvul október 23-a alkalmából. Bordás ötletére én az akkor már jó ideje nem létező helyi MSZP részéről, míg Terike a helyi fidesz részéről, egymás mellett bandukoltunk mélabús képpel a koszorú után. A rizsát mintha Andor celebrálta volna. Már nem emlékszem pontosan, de mintha így rémlene. De arra metsző élességgel igen, hogy a bágyad őszi napsütés ellenére a hideg időben való ácsorgás érzékelhetően nagy élmény volt a kb. úgy 10-12 fős tömegnek. Mivel délelőtt volt, az éppen ott elbicikliző, jövő-menő emberek láthatóan rácsodálkoztak a jelenetre. Szalai szomszédom meg is kérdezte másnap, hogy...
- Hát maguk  meg mi jót csináltak ott tegnap a hivatal előtt szomszéd?
- Koszorúztunk Pista bátyám... Koszorúztunk. Válaszoltam illendően
- Koszorúztak?... Hát hu' van még november hetedike? Jött a kérdően a válasz.

Na, igen.... azok a régi november hetedikék. Azokon nem ültek az emberek ilyen savanyú képpel... mint most nálunk a nagyteremben
Hanem álltak. Röhögve.
Már azzal jól kezdődött, hogy az öreg Tacskó busszal végigjárta a tsz. kerületeket és behozott bennünket a munkahelyekről délben. Akárhol leszállt valaki, mindenhogy útba eset egy kocsma. Akinek nem, az útba ejtette.
És ha november, akkor hideg van, fűteni kellett a szervezetet. Persze, hogy bementünk 2-3 felesre. Majd csak aztán haza, átöltözni. Útban visszafele az ünnepségre,... megint tettünk a kazánra. Úgy negyed négyre mindenki odaért a tsz iroda elé a gyülekezési helyre és várta az elindulást a templom kert sarkában lévő emlékműhöz. A bevitt fűtőanyag mellékhatásaként, .... jó hangulatban, természetesen.
Oda jóval előtte - általában egy órával - már ki voltak állítva Török Bandi bá'-ék, mint díszelgő munkásőrök, talpig géppisztolyba. Említettem, hogy hidegek voltak akkoriba még novemberben. És Kovács Pali bácsi, a munkásőrparancsnok, nagyon-nagyon gondoskodó, beosztottaival mindig lelkiismeretesen bánó ember volt. Vitte nekik a védőitalt rendesen. Először teát. Fáztak. Aztán a teába némi konyakot öntött Pali bá', hátha..... De csak fáztak tovább. Cseréltek. Konyakba némi teát. Na, a harmadik kétdecis pohár után már nem fáztak. Viszont mocskosul imbolyogtak végig a beszédek alatt. A tömeg meg hullámzott a röhögéstől.
Az egyik beszédet mondó, Kunmadarasi reptérről érkezett sokcsillagos valaki meg kérdően nézett a tolmácsoló Ica nénire, hogy most mi vicceset mondhatott.
Amikor vége lett, mindenki indult haza. Persze hogy kocsmákat dél óta nem telepítette odébb senki, ezért megint csak útba estek. A Szelesbe, Puszónál nem akart elfogyni a sor a pultnál. Az öreg Cipófarú, mint ahogyan mindig a negyedik-ötödik feles után, ezúttal is elkezdett száj trombitálni. Ha hiszi valaki , ha nem, az internacionálétól, a szovjet himnuszig, vagy az ismertebb mozgalmi dalokat tisztábban játszotta, mint a lemezjátszó a kihangosított templomkertbe.
Miközben Csimpi bá' meg folyamatosan noszogatta, hogy.... He, kistestvérem,....most azt hogy sejhaj Rozika te....
Nincs Rozi!...... Most .....  (itt elkurjantotta magát az öreg) fel vörösök, proletárok.....pra prapa....
És kirobban a röhögés. Igen, tagadhatatlant ünnepi hangulat volt a kocsmába, ....  "ünnep" nélkül. Is.

✔....(pipa)

Nyugisan tekerem a bicajt a Deák Ferenc úton. Tíz óra van.

Reggel óta a piacon bóklászó emberek többsége ilyenkor szokott haza indulni az Újportákra, Szelesbe, Abádra. Nem tagadom, némi érdeklődéssel figyelem őket. Ugyan felnéznek e a betonoszlopokon lengedező "elefántfül" tartalmára? Meglepődöm, hogy  az égvilágon semmi érdeklődés. Láthatóan észre sem veszik. Mintha ott sem lenne. Többségükkel ismerős lévén, egykedvűen köszönünk egymásnak. Szívesen megkérdezném őket, felbökve a plakát irányába, hogy.... na, mit szólsz hozzá? De nem teszem. Nem provokálok. Inkább pipa.
Elégedetten pipálom ki magamban az egyszerű emberek reflexszerű elhajlását a hatalmi gonoszság ezen aljas testet öltődése elől. Azt gondolom, hogy itt az emberek többségét alapból nem érdekli ez az egész Sorosozós baromság. Azért ott motoszkál bennem a kérdés.... Ugyan mit lépne a helyi népesség, ha én, vagy valamelyik panziós, szálláskiadó akarna az Őcsényi vállalkozó mintájára vendégül látni egy menekültcsaládot ? Na persze, amíg  a hatalom tevőlegesen, már-már kényszerítve nem gerjeszti őket, addig nyugi van. A tömeg, a tömeghangulat már csak ilyen. Ha rámutatnak, ha ráuszítják valamire, valakikre, valakire, akkor előbb-utóbb felhergelődik, ugrik. Tud utálni, szeretni, megvetni, imádni bármit, bárkit.  Észre sem veszi , kollaborál.
Ne gondoljuk, hogy ez másképp lenne Abádszalókon is. Azt se, hogy amikor a helyi hatalom által kegyelt intézményvezető kötelesség és hála érzetéből következően - a helyi jobb és baloldali mainstream összhangjától nem is szokatlan "eggyüttszívdobbanásától" övezve -  egy látszólag semleges, apolitikus, ugyanakkor csúsztatásoktól hemzsegő, dehonesztáló bejegyzést közzétesz, az nem kollaboráció. Amit úgy mellesleg, illően, na meg tévesen a vidéki szlengben gyakran mondanak jótékonyan és megbocsájtóan ...minőségi seggnyalásnak. Ám tegye. Gusztus és gerinc kérdése. A világ legtermészetesebb dolga az ilyesmi.
Nem is érdemes ezzel tovább foglalkozni, mert még a végén akaratlanul is azt a látszatot keltem, mintha a helyi "ökumenikus mainstream"  szimpátiája , unszimpátiája bármiben is befolyásolna, ne adj isten, érdekelne. De,.....
Legyünk korrektek. Előző bejegyzéseimben  többek között szóvá tettem az Attila öbölhöz vezető út melletti tájékoztató tábla romos állapotát.
Pipa. Rendeződött. Minden elismerésem. Örüljünk együtt. Klikk ide. ⬇

 

Nektek is jó? Nyugi, nekem se annyira. De, ...
Az viszont teljességgel elfogadható, hogy nem azonnal, hanem egy-két hónap kivárással történt meg. Már csak azért is, mert na nehogy azt gondoljam már, hogy az én kukorékolásomra hajnalodik.
Sőt, és láss csodát.... Mivel azt is szóvá tettem, hogy jó ideje nem kerülnek fel a testületi jegyzőkönyvek a honlapra, ..... pipa az is. Ott vannak. Hurrá. Haladunk.
Jut eszembe,.....és most mondja valaki, hogy nem szoktam elismerő, pozitív  gondolatokat "papírra vetni" itt.
Na, persze hogy nem tudom megállni, hogy kajánul meg ne kérdezzem,.... szóval, tetszenek olvasni e blogot ott fenn is? Aha. Helyes.
Annyira meg már én se lehetek szőrszálhasogató, hogy hiányoljam a két ülés között az önkormányzatnál, netán a hivatalban történt jelentősebb eseményekről - mint mondjuk pl. olyant, hogy pénzügyi vizsgálat, revízió - a polgármesteri tájékoztatót a közzétett jegyzőkönyvekből.
Viszont qrvára érdekelne, hogy mi a tököm az a Pro Tomajmonostor Kft? Eszik, vagy isszák? És össz-vissz mennyibe kerül alles suzammen Abádszalóknak, ha csak a BM- től kért 23 millás életmentő infúzióból (rendkívüli támogatás) több mint kétmillát kapásból leszív. Csak nem Szabolcs haverom  trükkös áttételekkel  (rokon, hozzátartozó, haver) működő pénzszivattyúja lehet a cég? Véletlenül sem állítom ezt, de ha az lenne, akkor mélységes gratulációm és egy nagy jeee(t) .... neki. Valaki igazán vehetné a fáradságot és utána nézhetne a tulajdonosi háttérnek a cégjegyzékben. Bevallom őszintén, én lusta vagyok hozzá. Ezek szerint mégse annyira qrvára érdekel? Lehet. Nem csoda. Nincs benne semmi eredetiség, netán kuriózum.
De ettől még kínoz és furdal a kíváncsiság, hogy  .... ugyan, mi a francnak vagyunk mi közös önkormányzat egy tanya szintű településsel úgy, hogy annak tanyagazdája az, ... aki.
Na, ha majd tőle megszabadulna e rezeda szagúnak akkor sem mondható kis falu, amikor Gyócs felől fúj a szél, ... na, az lenne csak az igazi nagy és megérdemelt pipa.

Kolbászhamburger....

Az meg milyen? ... Teszem fel a kérdést a Pecás közönségének.

Egy ideig teljes a tanácstalanság az arcokon. Na, olyat még nem ettem,...... dünnyögi Bandi haverom is, miközben láthatóan erősen kutat az emlékei között. Aztán jönnek az ötletek az extra fűszerezett, fokhagymás, paprikás marhahústól kezdve, egészen a kapros, majoránnás nutria húsig. De végül kibukik a kérdés szinte mindenkiből....
- Miért kérded?
- Hát mert jegyet osztanak rá. Válaszolom ártatlan képpel, amikor már tetőpontra hág az érdeklődés. Először csend. Aztán kirobban a röhögés. 
- Te vakegér, tedd már fel a szemüveged.....! Kiabálja túl a zsibongást Lajos, miközben koncentrálva igyekszik letenni a kávés poharát, nehogy  a röhögéstől kilötyögjön. Az a választható, hogy ingyen kolbász vagy ingyen hamburger,...érted már Kicsi? Vaskos tenyerével törölve a habot a harcsabajszáról.
- Ja,... kolbász / hamburger,.. ahhaaaa, ... Ismerem be kajánul az áltévedésemet. Mindegy, szoliba leszek, úgyhogy felejtős mindenhogy...... Békítem meg ezzel őket.

Van abban valami megfoghatatlanul mulatságos, amikor egy  falu, városnapot rendez. Rosszul fogalmazok, bocsi... Szóval azt akartam mondani, hogy amikor egy város , ....  falunapot rendez. Most az mindegy, hogy akár XII-ik esetben. De jólesik. Hízelgő. Nagyon. És tetszik is a helyi "B" középnek a háttérben a lassan, de biztosan épülő tanuszodával. Kicsit lehangoló a miliő a zűrzavaros építési terület és a táblán olvashatók miatt, de ne vesszünk el a részletekben. Különben is, ki is gondolna arra a fidesz furmányra, hogy időzíteni tudni kell. A választások előtt legyen a nagy bumm, az átadás.
De ettől még ... kolbász, vagy hamburger. Ugyan miért is döbbenne rá a helyi nép, hogy micsoda mélységesen megalázó, lenéző ez. Le akarnák kenyerezni, ... pontosabban hamburgerezni/kolbászozni őket? Nahát, micsoda aljas gyanúsítás.  Dehogy, dehogy. Csak egyszerűen erre is telik a büdzséből.... Olyan jól megy itt kérem.

Hú, de telik az idő. Valósággal repül. Emlékszem a várossá avatásra. Szili Katalin szoci házelnök a pódiumon, településünk nagy szülöttei, büszkeségei elől a jó székeken, a köznép hátrébb a kisiskolás székeken. Okirat, városkulcs átadás-átvétel, zászló, címer, felszentelés vs. megáldás, stb,stb, rongyrázás.
A seggünk meg épp akkor kezdett kivillanni először itt-ott a költségvetési gatyából. De kit is érdekelt volna azoknak a hangja, akik akkor is már a váltó átállításáról zümmögtek, mert szerintü(n)k az a vágány mintha a szakadék irányába tartana. Bizony nem volt már akkor sem az népszerű, aki arról beszélt, hogy fogy a nép, csökken a belső kohézió (összetartás), tűnnek el a kisközösségek. Most immár odaértünk, hogy az utolsók között, vagy az egyik utolsóként (?) az egykoron veretes sportélet - köztük a foci - haldoklik. Itt, ahol olyan NB-s csapatok izzadtak vért, mint a Szolnoki MÁV, Mezőtúri Honvéd, Olefin.
Emlékszem, volt úgy, hogy amikor a meccs kezdetkor a közönség köszöntéséhez felsorakoztunk a pálya középén, körbenézve a korlát irányába, azt láttam, hogy az első sor ült, és mögöttük két sorral álltak az emberek. Még ma is fülembe cseng Vincze Imre bátyám öblös hangja a gát felőli alapvonal irányából, ha leült kissé néha egy-egy bajnoki meccs, hogy,.... gyerünk a másodikkal (ha sikerült , harmadikkal,negyedikkel) gyerekek!
Mára odaértünk, hogy Abádszalóknak nincs felnőtt korosztályú focicsapata.
A település legrégebbi civil szervezete, az immár lassan 130 éves tűzoltó közösség fölött is gyülekeznek a viharfelhők. Évek óta, írd és mond,....: 400 000 ezer forinttal vannak támogatva Abádszalók "város" által. Bizonyára ennyit érnek a településnek. Megjegyzendő, hogy a lélekszámban majdnem azonos, ide nem messze lévő Egyek  - nagyközség !! - ..... önkormányzata 16 milliót szánt az ottani tűzoltókra. Ez jó. Nekik.
Nekünk meg mindössze annyi a bajunk ezzel, hogy egy kormányrendelet szerint minden tűzoltóság ugyanannyi kiegészítő támogatást kap, mint amennyi a helyi, önkormányzati támogatás. Képzeljük el, az egyeki tűzoltók, így már 32 millióját az abádszalóki 0,8 millióhoz viszonyítva.
Nem baj ez, ünnepeljük a városiasságunkat. Valahol már mintha írtam volna a polgárosodásról, lokálpatriotizmusról. Is.
Persze, mint mindig, most is vannak ünneprontók. Jól tudom, én is az vagyok mindig a hevenyészve összerakott, eszkábált soraimmal, keszekusza gondolataimmal. És egyáltalán nem vagyok boldog azért, mert egyre többen követik a rendszerkritikus hangvitelemet.
Hmm....Na, ne már. Még a végén egy leszek az elégedetlenkedők közül. Belesimulok az átlagba....
A facebook helyi népe is zúgolódik mostanában. Bár igaz, a helyben foglakoztatás, munkahely mint igény, már feladott pozíció a fiatalság részéről. Már nem lázadnak miatta. Egyszerűen elhúznak innen. Viszont újabban a helyhez kötött, mozdulni már nem képes réteg kezdett el elégedetlenkedni, ébredezni. Hol a jegyzőnek mennek neki, hol az idegenforgalom szervezésére hívatott helyi tótumfaktumnak. Hol egy faültetési szándék letörése veri ki a biztosítékot, hol pedig a polgármesteri hivatal udvarára biggyesztett gyepmesteri telep és az onnan szétszéledő patkányok. De,.... Ne legyen kétségünk, lesz egy a felgyülemlett feszültséget levezető, vagy  gőz leeresztő rendezvény, közmeghallgatás.
Felvezetőként itt volt most a "városnap". Ahol kaja, pia, ...... szimfónia. És kolbászhamburger. Bocsi, .... kolbász/hamburger.
A Gyula ebben nagyon jó. Őt erre találták ki. Róla régebben azt írtam, hogy jó srác. Módosítok. Egy srác. Nem jobb ő és nem rosszabb itt senki másnál. Ezzel együtt nagy szerencsénk, hogy sikerült őt a polgármesteri székbe ültetni az előző, förmedvény után. Képzeljük el, ha néhány korábbi aspiráns közül bármelyik került volna oda. Rémisztő. Ki is ráz a hideg.

A tavaszi parlamenti választásokra még az ennél kisebb fideszes településen sem engedhető meg az elégedetlenség, feszültség.  (Kivétel az Őcsényi, Esztergályhorváti mintára hajazó elállatiasodás.)
Főleg úgy, hogy épp most tettek rendet az abádszalóki fideszben is. Ami a hírek szerint, egy nagyon mulatságos történet.
Ugyanis történt, hogy az immár most már csak volt alapszervezeti titkár (elnök?) a nyílt, kézfeltartásos, de nem éppen demokratikus szavazáson egyöntetű, teljes bizalmat kapott. Amit az ott megjelenő körzeti felettes fidesz-főkigyófej megreklamált azzal, hogy titkos szavazás kellene, szavazó lapon. Úgy is lett. De ott meg már az öt perccel előbb még kézfeltartással megválasztott illető a kiszivárgott hírek szerint, ...... egy árva X-et sem kapott a neve mellé. Ez szívás. Ez bizony az álmoskönyv szerint nem túl jó jel egy ügyvezető-igazgatói kinevezés lejárta és remény szerinti meghosszabbítása előtt.
Elcseszte. Lehet, hogy kellett volna ott is a kolbászhamburger. Pontosabban, kolbász/hamburger.