október 23-át sem kímélte meg a szokásos habisztiskedő baromságaitól.
Általában utálom a nemzetinek mondott ünnepeket. Nem tudok mit kezdeni velük. A felületes szemlélődő számára némi emelkedettségnek tűnő ostoba hablaty a hősiességről, a nemzeti egységről, világnak mutatott példáról, történelmi és jelenkori nagyszerűségről, stb, leöntve a szokásos, cukormázszerű napi politikai mocsokkal, egyáltalán nem érdekel. Ami ezúttal is mintegy mellékesen, fideszmódra blanchirozott (kéretik megnézni egy szakácskönyvet !!!) szimpla elő kampánnyá aljasult. Hányinger. Ami természetes reakcióvá vált immár sokaktól. Na ja, nem igazán sikerülget a blanchirozás.
Szerintem sejthették Gulyás Marciék is, hogy mások is így vannak ezzel mint én, és még időben lemondták az ellenzéki nagygyűlést. Megelőzve ezzel a beégést. Hogy rossz volt az idő és azért? Na ne komolytalankodjunk. A fentebb említett f@szkalapusz is, biztos ami biztos alapon, inkább buszokkal hozatott magának a Kossuth térre pár ezer bértapsoló vidéki surmót.
Szegény Gyulánknak nem volt meg ez a sansza. Őszintén sajnálom. Bizony, ráfért volna a helyi megemlékezésre is egy kis valahonnan ideszervezett, buszoztatott tömeg. Mondjuk a kistesó településről, Tomajmonostorról. Esetleg.
Jut eszembe,.... egyszer itt Szalókon a polgármesteri hivatal előtt lévő kopjafát koszorúztuk meg orvul október 23-a alkalmából. Bordás ötletére én az akkor már jó ideje nem létező helyi MSZP részéről, míg Terike a helyi fidesz részéről, egymás mellett bandukoltunk mélabús képpel a koszorú után. A rizsát mintha Andor celebrálta volna. Már nem emlékszem pontosan, de mintha így rémlene. De arra metsző élességgel igen, hogy a bágyad őszi napsütés ellenére a hideg időben való ácsorgás érzékelhetően nagy élmény volt a kb. úgy 10-12 fős tömegnek. Mivel délelőtt volt, az éppen ott elbicikliző, jövő-menő emberek láthatóan rácsodálkoztak a jelenetre. Szalai szomszédom meg is kérdezte másnap, hogy...
- Hát maguk meg mi jót csináltak ott tegnap a hivatal előtt szomszéd?
- Koszorúztunk Pista bátyám... Koszorúztunk. Válaszoltam illendően
- Koszorúztak?... Hát hu' van még november hetedike? Jött a kérdően a válasz.
Na, igen.... azok a régi november hetedikék. Azokon nem ültek az emberek ilyen savanyú képpel... mint most nálunk a nagyteremben
Hanem álltak. Röhögve.
Már azzal jól kezdődött, hogy az öreg Tacskó busszal végigjárta a tsz. kerületeket és behozott bennünket a munkahelyekről délben. Akárhol leszállt valaki, mindenhogy útba eset egy kocsma. Akinek nem, az útba ejtette.
És ha november, akkor hideg van, fűteni kellett a szervezetet. Persze, hogy bementünk 2-3 felesre. Majd csak aztán haza, átöltözni. Útban visszafele az ünnepségre,... megint tettünk a kazánra. Úgy negyed négyre mindenki odaért a tsz iroda elé a gyülekezési helyre és várta az elindulást a templom kert sarkában lévő emlékműhöz. A bevitt fűtőanyag mellékhatásaként, .... jó hangulatban, természetesen.
Oda jóval előtte - általában egy órával - már ki voltak állítva Török Bandi bá'-ék, mint díszelgő munkásőrök, talpig géppisztolyba. Említettem, hogy hidegek voltak akkoriba még novemberben. És Kovács Pali bácsi, a munkásőrparancsnok, nagyon-nagyon gondoskodó, beosztottaival mindig lelkiismeretesen bánó ember volt. Vitte nekik a védőitalt rendesen. Először teát. Fáztak. Aztán a teába némi konyakot öntött Pali bá', hátha..... De csak fáztak tovább. Cseréltek. Konyakba némi teát. Na, a harmadik kétdecis pohár után már nem fáztak. Viszont mocskosul imbolyogtak végig a beszédek alatt. A tömeg meg hullámzott a röhögéstől.
Az egyik beszédet mondó, Kunmadarasi reptérről érkezett sokcsillagos valaki meg kérdően nézett a tolmácsoló Ica nénire, hogy most mi vicceset mondhatott.
Amikor vége lett, mindenki indult haza. Persze hogy kocsmákat dél óta nem telepítette odébb senki, ezért megint csak útba estek. A Szelesbe, Puszónál nem akart elfogyni a sor a pultnál. Az öreg Cipófarú, mint ahogyan mindig a negyedik-ötödik feles után, ezúttal is elkezdett száj trombitálni. Ha hiszi valaki , ha nem, az internacionálétól, a szovjet himnuszig, vagy az ismertebb mozgalmi dalokat tisztábban játszotta, mint a lemezjátszó a kihangosított templomkertbe.
Miközben Csimpi bá' meg folyamatosan noszogatta, hogy.... He, kistestvérem,....most azt hogy sejhaj Rozika te....
Nincs Rozi!...... Most ..... (itt elkurjantotta magát az öreg) fel vörösök, proletárok.....pra prapa....
És kirobban a röhögés. Igen, tagadhatatlant ünnepi hangulat volt a kocsmába, .... "ünnep" nélkül. Is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése