2018. január 14., vasárnap

Gnómok háborúja.....

Tisztázzuk. Nem illendő mások külső megjelenésével, fogyatékosságával foglalkozni nyilvánosan.
Egy értelmes, érző, kulturált ember ezt igyekszik is betartani, ha lehet, minden körülmény ellenére. Ám ez a nemes gesztus elillanhat, amikor valakik visszaélnek nemeslelkűségünkkel, sőt, jól láthatóan kihasználják azt.
Szóval .....
Nem kétséges, mostanában a fidesz illetve a kormány szellemi hátterét, valamint  öklét egy-egy érdekes külsejű ember jeleníti meg. Eszméletlenül tökéletes, ahogy rájuk talált a fidesz HR-es csapata. Mindkettő esetén minden vitapartner jól láthatóan azon döbben le, hogy hogyan néz ki a vele szemben álló ember. Amikor nagy nehezen ezen túl vannak, akkor a stílussal nem tudnak mit kezdeni. Ami ráadásul részükről erőszakos, agresszív, kulturálatlan, sértően és felháborítóan fölényeskedő.( ...idézek: Felőlem jöhet akár Gobbi Hilda is)
Ezeken általában a magasabb intellektusú emberek lefagynak, kizökkennek. Jól tudják, aljasnak, kíméletlennek kellene lenniük nekik is, de nem megy. A vita témájára már nem is tudnak koncentrálni, ezért rendszerint nem is tudják azt irányítani. Nehéz ügy.
Talán rá kellene jönni, hogy direkt vannak ők a reflektorok elé küldve a fidesz részéről. Jól láthatóan a fajsúlyosabb emberek, vagy  politikai tényezők nem merészkednek elő a kormányzati lövészárkokból, párt bunkerekből. Közérthetőbben, a közszolgálati média biztonságos stúdióiból, szóvivői pulpitusok mögül. Nem mernek egy az egyben ütközetbe menni, vitába bocsátkozni.
A kormánypárti politikusok alig-alig lépnek még semleges (ATV) területre is. Félnek. Jól tudják, nem vállalhatnak fel egy bizonytalan kimenetelű ütközetet az ellenzék frontembereivel szemben.
Nagyon ügyes. És nincs benne semmi kockázat. Egyrészt egy hátrányos megjelenésű - mondjuk úgy - "fantasy" figura,  külsejéből  eredően mindig bizonyítani akar a felette álló gazdájának. Feltétel nélkül hűséges és nagyon motivált tud lenni.
Bárhol, bármire bevethető bárki ellen, bármikor. Másrészt, nem kell attól félni, hogy a megbízó fölé nő, túlzott igénye lenne. Tudja, hol húzódik számára a határ. Van énképe, önértékelése. Ki kell mondani elismerően, nem buta, nem ostoba. Pl: Egy G. Fodor nem gondolkozik kormányzati szerepkörben, egy Német Szilárd miniszteri bársonyszékben. Megelégednek (kifizethetők) "némi aprópénzzel". Tudják, mit kérhetnek. A gazdáik is tudják.
És ha elesnének, leszerepelnének az ütközetben? Semmi sem történik. Leírható, átléphető veszteségek. Tuti az üzlet.
De mi van az átlagos külsejű fidesz kommunikátor frontharcosokkal?  Nekik nem a külsejük, hanem a belső tulajdonságuk torzult. Rájuk más szerep hárul. Ők kifejezetten provokálják, keresik az ütközeteket, konfrontációkat. A hatalmat maguk mögött érezve fenyegetőek, megfélemlítők.  Csak figyeljük pl. a Bayer, vagy a Bencsik közönséges, durva, obszcén megszólalásait. 
Ne legyünk annyira naivak, hogy ne lássuk be, ez bizony az ellenzék gyengesége is. Nem tudja kikényszeríteni a nyilvános " face to face" ütközeteket a fidesz intellektuálisan színvonalasabb személyiségeivel, politikusaival. Ráadásul nem képes megtalálni azokat az embereket, akik ki tudnák iktatni, vagy legalább le tudnák foglalni a politikum "alvilágából" a "felvilág"-ba betörő szörnyetegeket. E területen is szinte már bántóan nincs politikai - divatos szóval mondva - innováció az ellenzék részéről.
A megfélemlített, rettegésben tartott média döntő hányadát , kollaboránsokkal, hitványabbnál hitványabb figurákkal tömte tele hatalmon lévő kormány. A hír és politikai tartalmú műsorokat szinte teljes mértékben ezen "alvilági" lények, sötét erők uralják.

Megismétlem, nem tolerálható, elítélendő, ha valaki kigúnyolja, leszólja, belerúg azon embertársába, akit valamilyen hátrányos külsővel megvert a sors. Az sem, ha címkézzük, démonízáljuk elvi ellenfeleinket. Nem ez volt a szándékom, de mivel az eddig leírtakból úgy tűnhet, hogy én ezt tettem, ezért szívem szerint megkövetném őket. De nem teszem. Mert abszolút tisztán látják helyzetüket, és az abból következően nekik leosztott szerepüket. Nemhogy tudatában vannak a vitaellenfeleikben megjelenésük keltette érzéssel, bátran állítom, rájátszanak arra. Sőt provokálnak azzal is. ( pl. lásd: G.Fodor-Tóth vita,  Republikon színpad)
Ez az írás pusztán csak az egyre élesebbé váló politikai küzdelem egy, az ellenzék számára nem túl sikeres szegmensére akarta felhívni a figyelmet. Tény, a jobboldalon megjelenő, említett fantasy figurákat 2014-ig nem volt szokás komolyan venni. Hiba volt. Döntően ez okozta azt, hogy így kinőtték magukat és hogy ma jól működő stratégiát tud rájuk építeni a jobboldal. És sajnos most sem látszik az, hogy lenne ellenük valami stratégia. Általában rém egyszerű módszerrel mészárolja le G.Fodor is és Németh Szilárd is a vele vitázót. ( pl nem is oly rég a Republikonos Tóth Csaba és Molnár Zsolt személyében)
Pedig vannak eszközök a megállításukra, amelyeket logikus gondolkodással meg lehetne találni.




Nincsenek megjegyzések: