A belpolitikai helyzet elérte azt a szintet, amikor az események
módszeres elemzése, feldolgozása lehetetlen feladat elé állítja az egyszerű állampolgárt. A tömegmédia percenként önti a placcra a képtelenebbnél képtelenebb valóságot. Csak kapkodjuk a fejünket. A tegnap még bombasztikusnak tűnt hír mára olyan sztorival van überelve, hogy a fal adja a másikat.
A fidesz kormány regnálásának melléktermékeként előbugyogó korrupciós mocsok, szenny, olyan szinten ömlik ránk, hogy felfogni sem vagyunk képesek. Bénultan állunk az ellenzéki pártokkal együtt. És nincs szünet, sőt, zubog egyre intenzívebben.
Senki nem képes elordítani magát hogy ....ELÉG, NE TOVÁBB !
A normalitás, a logika azt diktálná, hogy gyerünk ki az utcára, és döntsük meg, zavarjuk el ezt a végletekig aljas rabló bandát. Sokakban gerjed a vágy, hogy elkapni néhány főgazember frakkját és vonja őket a népfenség felelősségre nyilvánosan.
De nem. Ilyet nem lehet.
Igaz, hogy nincs jogállam a fidesz jóvoltából, de mi maradjunk a jogállamiság keretei között. Mármint a képzelt jogállamiság keretei között. Nincs, nem lehet lincselés, lámpavas, stb. Mint az jobb helyeken ilyenkor szokás ugyebár. Nem, nem!
Mi várjunk türelmesen a demokrácia, a jogállam helyreállására. Többek között ami alatt Polt Péter és Handó Tünde elzavarását is értem. Mert velük nem fog menni. (De....., ami nem jelenti azt, hogy Gyurcsány fan lennék.)
Aminek bekövetkezése igencsak kérdéses a fidesz által kifundált választójogi törvény keretei között. És tudja ezt Orbántól kezdve, a hűbéres alvezéreken keresztül a legutolsó hitvány fidesz tagig mindenki. Vigyorognak is kajánul. A pofánkba.
Csak nézzük meg az igencsak visszataszító külsővel megáldott Német "Sziszi" képét egy-egy sajtómegnyilvánulása során. Ez a sajtfejű ork magabiztosan tobzódik minden ilyen alkalommal. Agresszívan belefojtja a kérdező újságíróba a szót, lekezel, kigúnyol, fenyeget. Jó, persze nem nehéz rájönni, hogy a mérhetetlen ostobasága, szegényes, faékszerű személyiségéből adódóan tud leperegni róla minden. És még jól is keres vele. Mint az általában a diktátorok szócsöveire jellemző.
Mit tegyünk? Hát ez bizony nehéz ügy. Persze nem lenne nehéz, ha visszaemlékeznénk Bayer Zsolt és tettestársainak 2010-et megelőző mondataira és példát vennénk tőlük, de......
De mi a végletekig demokraták vagyunk. Mentjük fel magunkat ekképp a harc, a küzdelem, a kiállás alól.
Pedig a francokat.
A helyzet egyszerű. Mindenki a másikra vár. Majd te úgyis lázadsz biztosan, majd ő úgyis kimegy tüntetni az utcára, naná, hogy majd ti harcoltok, ők küzdenek. Én inkább maradok, minek menjek oda egy tüntetésre, minek nyissam ki a pofámat, kiabáljak, üvöltsek, stb ? A liberális baloldalon a túlnyomó többségben nincs meg a fidesz hívőkben nemhogy meglévő, hanem folyamatosan túltengő agresszivitás, összekapaszkodás, szervezettség hajlama. Nagyon sokan közülük még le is tagadják a ma már csak inkább tudatalattiból időnként előtörő liberális, netán baloldali beállítottságukat. Ha valaki szervezni, győzködni, aktivizálni akarja őket, ..... én nem politizálok, engem nem érdekel ez az egész...... mondják szégyenlős, bizonytalan elhatározottsággal.
Nagyon érdekes volt például megtapasztalnom saját falumban azt, hogy a magukat baloldalinak, liberálisnak valló emberek hogyan hasonultak meg, és álltak be a fideszes polgármesterjelölt mögé csak azért, mert az egy jópofa srác, egykori kolléga, stb. De inkább nem akarnék egy ilyen provinciális probléma tünetegyüttesénél leragadni. Attól függetlenül, hogy van, vagy nincs ettől allergiás sokkom időnként.
Szóval.....
...... 2010, sőt 14 után fentebb, az országos régiókban - hogy , hogy nem - újfent lett némely, eladdig ismeretlenben politikusi spiritusz. Akik valamiért a baloldalra pozicionálták magukat. Hogy miért, az számomra akkor is, de ma már még homályosabb. És érdekesebb. Mert nem beléptek a létező - igaz megroggyanó - baloldali pártba, hanem egyesek kiléptek, vagy mások a haveri kört rábeszélve, alapítottak egy amorf szerű képződményt. Ami persze az MSZP szavazóbázisára ácsingózik azóta is. Nem a fideszére és nem is a pártpreferencia nélküliekre. Nem talpalják végig az országot, városokat, falvakat. Nem győzködnek személyesen senkit az utcákon, vagy házról házra járva.. Áh, az nagyon strapás. Van egyszerűbb megoldás. Gondolják.
Megkeresik a hozzájuk legközelebb eső mikrofont és - persze a média hagyja, sőt inspirálja őket - csábosan belebrekegnek. És minő véletlen, majd mindenki e pártok vezetői közül büszke, rátarti individuum. És mélyen ostoba. Vagy más. Bokrostól, Szél Bernadettől, Szigetvári Viktoron, Juhász Péteren át, Fekete-Győrig, Lattmannig, stb. mindenki.
Mondván .... mi (én) nem olyanok vagyunk mint (ő) ők. És a 1989-től 2010-ig politizálók mindenki coki, levesbe velük. Hajtogatják többen rögeszmésen.
Közöttük talán azok a leghangosabban, akik rém egyszerűen csak a fidesz által kitartott, kőnatur mocskos provokátorok. Volt, akiről jó ideig más véleményem volt. Sőt ..... De aztán keserű volt az ébredés.
Apropó, jut eszembe.... Lévai Katalinnál álljunk meg egy szóra.
Kéremszépen. Képzeljük el azt, amikor egy cirkuszból kivénhedt kanca ( a továbbiakban, kk.) az angliai Epsom közeli állatmenhely direkt nyitva hagyott kapuján kicsámborogva, az egyes rajtboksz felől pont bebóklászik a derby elstartolásakor a pályára. Mivel keresztbe kasul, össze-vissza fut, mindenkit leütközz, kibillent a ritmusból. Csak a túlsó szélről, 12-es bokszból rajtolót nem éri el. Az a ló nyert. Nyergében azzal a zsokéval, aki kinyitotta az állatmenhely kapuját. Persze, az új szabályok szerint minden, a rajtkor a pályán lévő ló indulhat a derbyn.
Rémálom.
De, komolyra fordítva a szót...
Bizony, baloldaliként a milliárdos Gyurcsáról nem egyszerű kimondanom, az ellenzéki oldalon ő a legkarakteresebb. És kövezzenek meg akár ezért, de Orbánnal szemben ő a legvitaképesebb. Pártja a legszervezettebb, legegységesebb. Ezeket lehet tagadni, de a tények magukért beszélnek. Ennyi, ez van.
Az 1989-et megelőző időszak kelet európai társadalmi viszonyainak köze nem volt a klasszikus értelembe vett baloldalisághoz. Ezt tőlem komolyabb, felkészültebb emberek állítják. Ez összecseng azzal , hogy én akkor - gyermekkoromban - láttam/megéltem a szegénységet. Sőt, nota bene a kvázi osztálykülönbséget. Még ma is tisztán emlékszem a nyomortól bűzlő cigánytelepekre Hajdúböszörményben, Hajdúhadházon. Már akkor szenvedélyes kerékpározóként gyakran eltekertem arrafelé. Távolból lestem a hangyabolyként nyüzsgő embereket. Furcsa, mozgalmas, zajos cigány telepek voltak. Akkor láttam először életemben strihelő kurvákat is. A 4-es út mellett álltak Debrecen fele. Volt amelyik megállított és kezembe nyomva egy kb. kétliteres üveget megkért, hogy vigyek neki vizet a közeli tanyáról. Nem értettem, hogy minek neki annyi víz, de a beígért öt forintért örömmel eleget tettem. Naná, huszonöt fillér volt egy száll Fecske a trafikban. Négy negyven egy dobozzal. A suliba én voltam a császár a füstszűrőssel. A többiek sodorttal, vagy max. Munkással nyomultak.
Azóta már bőven eltelt egy emberöltő, és bizony minden reményem ellenére még mindig nyoma sincs a hiteles baloldalnak. Ami úgy 1994 táján Horn Gyula felbukkanásával felderengett, de Bokros Lajos színre lépésével gyorsan kimúlt. Szerintem legalább még egy emberöltőnek kell eltelnie, mire valahol ebben az országban kialakulhat/fejlődhet a valódi baloldal. De ezt hagyjuk is talán.
Ettől még össze lehetne fogni és nem lealjasodva fúrni, lejáratni, cseszegetni az azonos oldalhoz tartozó másikat. Ha valaki a baloldali szolidaritást komolyan veszi, az nem így lép fel, mint egyik-másik újsütetű ellenzéki politikus. Legalább nyilvánosan nem, ha már ahoz van gusztusa.
Természetesen ez nem áll a jókora kincstári optimizmussal megáldott Jobbikra. Nekik - azon túl hogy jobboldali párt - "körkörös letámadás" kell hogy legyen a taktika. És ez érthető is. Persze az kissé röhejes, ahogy mellőlük lelépett a magyar gárda, a betyársereg és a 64 vármegye (HVIM) csoportosulások. Egy része e társaságoknak begubózott, de a zöm inkább átállt. A fideszhez. Ott jobban kilehet teljesedni az agresszív gyűlölködésben.
Egyébként is.... na, nehogy már ne lehessen egy jót zsidózni, cigányozni, migránsozni, Eu-t szidni amikor kedve szottyan valakinek. És fel is mentik magukat azzal, hogy..... Hát ez a Vona is meghülyült. Libsi lett, vagy mi.... Még hogy néppárt,......meg buzik is élhetnek ezen a bolygón.....Nahát, hova jutottunk. Különben is a Viktor megmondta, hogy szemöldökcsipesz...... Morogtak távoztukban.
A baloldal is kajánul, jó nagyot röhögött azon, hogy zsurpubi. Nem kellene. Nincs ok rá. Sőt.... Legyünk magunkhoz annyira őszinték, hogy a baloldali populáció döntő hányada beszari, félős, lapító. Otthon, a négy fal között puffog. Tudják ezt Habonyék is jól. Áldják is a qrva nagy szerencséjüket, hogy a szétmálló CÖF helyett nem kell gründolni egy másik zombi hadsereget. Nincs ki ellen. Nem fenyegeti őket semmiféle veszély. Tőlünk, aztán nem. Mi demokraták vagyunk. A faszagyerekség a génjeinkben van.
És a türelem. Vagy a gyávaság.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése