Visszazuhantunk az egypártrendszerbe.
Apropó kultúrharc... A jobboldali sajtó és kultúra világában - pl. Hír Tv, PIM - bekövetkezett tisztogatások arra engednek következtetni, hogy ...... az elvtársak éppen kinyírják egymást... ( Tanú c. film, egyik börtön jelenet szövege) Csintalan kisnyugdíjas, Puzsér a Szabadfogás és Szamizdat csapattal együtt munkanélküli. Ez szívás. Egyből nem a baloldal, a Gyurcsány az ördög, a fő gonosz. És ha nem ciki nagyon, lehet visszasírni a 2010 előtti, a mostanihoz viszonyítottan számukra is boldog és békeidőket.
Nyugi, majd kisimulnak a dolgok. Gondolhatnánk még ezt is akár naivan. Ami nagy hiba. Mert bizony a jobboldalon most zajlik az, ami a baloldalon az ötvenes években, és az jön át, hogy .... inkább vesszen száz ártatlan, mint egy ellenség megmaradjon.
(És ezek a sebek ugyanúgy nem múlnak el majd nyomtalanul, mint a baloldalon. Szerencsére.)
És bármilyen hihetetlen, de össze cseng ez azzal, amit a Magyar Idők névre hallgató fideszes propaganda kiadványban Szakács Árpád és Orbán János Dénes nevű egyének írnak immár folytatólagosan, illetve a Gajdics, Bencsik, Huth, Bayer nyomat az Echo Tv-n. Velük kapcsolatosan tessék megnyugodni, diktatúrák idején szokás olyasmiket írni, mondani mint ők. A dolgok természetéből adódóan, abban semmi kivetni való nincs. Sőt, örüljünk. Egyenlőre. Bár lehet, hogy akkor már kissé késő lesz aggódni, amikor e néhány úriember a Figyelőben megjelentetett listát jegyző kollégájukkal együtt frekvenciát és működési engedélyt kérnek a Kárpátmedence, ....... „Ezer Domb Szabad Rádiója és Televíziója” nevű médiára. Az idézőjelbe foglalt, dőlt betűkkel írt elnevezésre tessék csak bátran ráguglizni.....
Már ha és amennyiben tudni akarják, kb. mivel, és milyen típusú "média munkásokkal" is állunk szembe.
A liberális média Orbán, Tusványosi össze-vissza hadoválásáról, kalótyálásáról értekezik szorgosan és mérték nélkül még a mai napig is. És ha valahol a világban valaki az elhangzottakkal kapcsolatban megnyikkan - pl. akár egy legjelentéktelenebb svéd néppárti politikus is - máris rácuppan és tovább turbózza azt. Ahelyett, hogy önálló vizióval próbálna kiállni, vagy legalább az ellenzéki oldal pártjait sarkalná ilyesmire némi faggatással.
Teljes a tanácstalanság, semmi innováció arra vonatkozóan sem, hogy hogyan szabadulhatnánk meg a diktátor sleppjének, kitartottjainak egy részétől, akik polgármesteri, EP és önkormányzati képviselői székekben ücsörögnek lojalitásuk jutalmául. Miközben vészesen közelednek e választások, aközben az ellenzék teljes keresztmetszetében béna és mozdulatlan. Bár nem fűzött senki sem nagy reményeket az MSZP tisztújításához, de még ahhoz képest is alul teljesített az eltelt idő alatt Tóth Bertalan a megválasztott elnökséggel együtt. Nincs közöttük egyetlen egy figyelemre méltó arc, karakter sem. És ami ennél tragikusabb, semmi ötlet, gondolat, kiállás. Ránézésre szimpla házaló ügynök, vagy gázdíjbeszedő fizimiskák, közte egy-két olyan leharcolt őskövület arc, mint Szanyi, vagy Gurmai Zita. Botrány.
Hogy fogják ezek a vidéket járni, kampányolni, mozgósítani?
És ráadásul az istennek se hagy nyugodni az a gondolat, hogy ennek a Tóth Bercinek a halszerűen "vehemens gesztusaiból" mintha az jönne át, hogy tudják a számlaszámát a fideszben.
A Jobbik, LMP, Momentum vonulat még erőtlenebb. A soraikban megbúvó fidesz ügynökök minden előre mutató, sikerrel kecsegtető elképzelést, ötletet azonnal lejáratnak, megtorpedóznak, elgáncsolnak már belülről. Ha ez nem sikerül, akkor külső segítséget kérnek a jobboldali médiahadtól. Akik aztán szőnyeg-bombáznak is azonnal. ( Pl. lásd, Toroczkai, Dúró Dóra szerepeltetése)
Orbán hosszútávra tervez. Mit hosszútávra? Végtelenre ! Tudja jól, az elkövetett gazságok évtizedek múlva is arra fogják sarkalni a veszteseket, hogy az őket ért sérelmek, kirablások, szörnyűségek okán ( egykori földbérlők, trafiktulajdonosok, devizahitelesek) igazságtétel legyen. Ezért a lehető legtöbbeket be kell kényszerítenie a táborába és vazallussá, lekötelezetté, kurzusfüggővé kell tennie. Cégvezetők, polgármesterek, nagybirtokosok sorjáznak a fideszes nagygyűléseken, szeánszokon. Ha beledet húzod, akkor is ott kell lenned, hitet kell tenni a lojalitásodról a megjelenéseddel. Ha nem teszed, nincs megrendelés a cégednek, pályázat az önkormányzati bölcsőde felújítására, támogatás a traktor, munkagép vásárláshoz, vagy bármilyen fejlesztéshez. Figyelnek minden rezdülésedre.
Különösen most fontos az egység belül. Mert az illiberális demokrácia hangoztatására az európai jobboldali liberálisok (kereszténydemokraták) felkapták a fejüket és megkongatták a vészharangot. Itt-ott elhintették, hogy kizárhatják a néppárt frakcióból a fideszt is akár. Na meg ezen már a mindig nyugis Merkel is kiakadt és Orbánt egyből lábhoz rendelte, mondván ..... Öcsi, itt a határ, ne tovább! Értve?!( Ellenkező esetben nix BMW, gyártói volument csökkent az amerikai vámok miatt az Audi, Merci, Bosch, stb.)
Viktorunk csendben haza kullogott és váltott. Kereszténydemokráciára. ( Gyors és hangzatos bejelentés Szíjjártótól: A BMW jönni fog!)
A mindig is minden hatalmi konstellációval kollaboráló történelmi egyház méltóságok ökumenikus és szorgalmasan helyeslő, üdvözlő rezonálása közepette. Ezen felbuzdulva a KDNP egyből elkezdett ficánkolni, ami okozhat némi turbulenciát, de nem nehéz megjósolni a végét. Esetleg ha nagyon tolják, akkor a magyar időkben megjelenhet egy-két cikk a papi pedofíliáról, némi "békepapozás", stb, és már is csendben lesznek megint.
Ugyan érzi e Orbán a belső "kultúr/médiaharc" kimenetelének veszélyét? Hát persze. Azt is, hogy ez nem csak az. A háttérben több, azonos táborba tartozó ellenfél áll mosolygó, barátságos arccal egymással szembe. A kezeik mélyen zsebben mintha ökölbe szorulnának, izmok feszülnének. A francba. Kicsi lenne ez az ország több, nagyobb oligarchának? Lesz néhány kisebb? Vagy, csak egy maradhat?
Mint a Hegylakóban? De mi van, ha ez nem az a film?
Csányiról tudjuk, hogy nagyon dörzsölt, óvatos, okos. Mi van, ha Mészáros sem olyan ostoba, mint amilyennek látszik? (A stróman szerep nálam nem nyerő, azt meghagyom másoknak. Túl egyszerű lenne.) A rejtőzködő Garancsiról még inkább feltételezhető, hogy nem buta ember.
Amíg Orbán a vezér, addig harc van. Ő cápa. Úsznia kell. Ha nem mozog, harcol, halott. A magyar
politika küzdőterén viszont mára már egyedül maradt. Az általa kitalált sajátosan torz, csak neki kedvező szabályrendszerben mindenkit legyőzött, nincs ellenfele. Ott ahol lenne, a nyilvános, egyenlő viszonyok közötti face to face helyzetekbe, oda nem merészkedik. Ahhoz gyáva, pszichésen alkalmatlan, a konkrét "szakmában" (pl. gazdaság, közpolitika) zavarba hozható. Tudja jól, egy nyílt vitában csúfos vereséget szenvedne. Megjegyezte, pontosabban agyába égett örökre a Medgyessytől, Gyurcsánytól elszenvedett megalázó vereség. Meggyőződésem, szorongva gondol arra is, hogy mi lesz, ha ősztől a DK frakcióvezetőjének kedve szottyan a parlamenti egy az egyekre vele.
Az Eu. konferenciák emelvényein -szó szerint- támolygó aggastyán Juncker láthatóan a végét járja. Csak nem a helyére pályázna? Ha nem sikerül kijutnia az európai "hadszíntérre", nem marad más, mint a belső harc. De az Eu. elnöki pozíció megszerzése szinte kizárt, hogy sikerülhetne. Viszont neki bármi más ott a lejtőre kerülést jelentené, rangon aluli. Nem is hangoztatja, nem is ambicionálja nyíltan a pozíciót.
Tuti itthon fog maradni. Itt fog maradni nekünk.
És nem marad más számára, mint a jobboldalon kibontakozott kicsinyes kultúr(és média)harcokat és a kívülállók számára alig látható, érezhető, erősen lefojtott, de annál nagyobb feszültségeket okozó gazdasági kiszorítósdikat, kegyencharcokat manipulálni. Ahol folyamatosan deklarálhatja a dominanciáját.
De ugyan akarnak e harcolni a kijelölt oligarchák egymással? Mi van, ha nem? Keres, felépít másokat? De mi lesz a mostaniakkal?
Mi van, ha nekik van elegük a manipulálásból? Mi van, ha rájönnek, hogy inkább jó a béke és elég annyi, amennyijük van már. (Ne feledjük, már közel ezermilliárdos vagyonok keletkeztek többeknél.) És kezdenek azon agyalogni, hogy inkább más vezér kellene.
De mi lesz a mostanival?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése