"Nem látom a Fideszt veszíteni 2022-ben. De azt sem, hogy ez egy demokrácia.
(Cas Mudde politikatudós, HVG360 )
Azért nincs okunk a panaszra. Tudunk élni. Két falunapunk is volt az idén. A szeptemberin főző és hal sütő buli, ahol Szabolcs prezentálta a szükséges alapanyagot.
Hmm...Büszke is vagyok az egykori kollégáimra. Óvatos emberek. Inkább hoztak otthonról halat, azt sütötték meg. Persze hogy ez skandalum. Nem is lehettek csak másodikok az ízversenyben. De ettől még a nép, az istenadta nép..... két pofára tolta be a sült keszeget, sült kárászt, marhapörit koviubival. Na, meg nagyon élvezte Kelement kabátbant. Huhh. Maradj(t)atok gyerekek....
És most volt a napokban egy másik falu(város)nap a féltéglákkal és........ az ogy képviselő Kovisanyival. Na igen.
A nép (és a föld) azé, aki megműveli. Ne feledjétek e fentieket és tudjátok majd kire szavazzatok jövő tavasszal. Ennyi.
Mellesleg mindkét rendezvényen az ott szokásosan megjelenésileg specifikus egyedek voltak csak. Semmi meglepő. Változatlanul a szimplán szelektív enyhe undor lengett a falu felett is.
És mindjárt rá is jössz, hogy amúgy meg ki a francot érdekel itt a fészbuk "Bosszankodó Abádszalók" oldalán szájtépők vinnyogása. Őket ott fent? Áh, ugyan már. Nem csoda, pontosabban természetes következmény, hogy a helóták (körüllakók) egyik elitje úgy döntött, nekifog az újportai útviszonyok javításához. A képek tanúsága szerint valami szörnyűséges borzadály lett az eredmény. De mi van, ha másnak is neki fognak csak úgy saját kútfejből. Zuhanunk.
És értetlenül csodálkozik a kedves olvasó, amikor azt mondom, hogy feudális viszonyok vannak itt kérem a javából.
És míg el nem felejtem, volt ellenzéki előválasztás is. Országos.
Amit követően végül is - végre valahára - elérkeztem a politikai hontalanság állapotába. Meglehet, sokan lettek immár így még rajtam kívül. Csak esetleg ők nem tudnak róla.
Bizony a legvégére az önmaga paródiájába forduló versengés iránt lassan, folyamatosan, de megállíthatatlanul veszítettem el az érdeklődésemet. A második fordulóra már tudatosan nem mentem el szavazni. Az első fordulóban még lelkesen szavaztam az MSZP-Párbeszéd miniszterelnök jelöltjére és komolyan bíztam abban, hogy a második fordulóban nyerő lesz a favoritom. Na, ezt verte keresztbe az ami történt.
Egyszerűen képtelen vagyok feladni azt a teóriámat, hogy politika világa két oldalból áll. Jobb és bal. Nekem nincs közép. És olyan sincs, hogy csak vegytiszta liberális. Lehetsz jobb vagy ballib, de ha tök liberálisnak mondod magad, számomra az jobboldaliság.
Bíztam abban, hogy a nyilvánvaló és ismert közállapotok és szörnyűségek okán oly mértékű az elutasítottsága a jobboldalnak a társadalom széles rétegeiben, hogy az előválasztásnak komoly, demonstratív eredménye lesz. Ehelyett megdöbbentő könnyedséggel nyert egy, még csak nem is jobboldali liberális, hanem konzervatív miniszter jelölt-jelölt. A nem kevés győzelmi esélyekkel rendelkező baloldali jelölt egyszerűen a célegyenesbe érve fogta magát és hátraarcot csinált. Ez tragikusan komolytalan, felelősségtelen viselkedés egy vezető politikus részéről. Erre nem lehet mit mondani.
És felejtsük el azt, hogy a ....dk baloldali párt. Traumaként éltem meg azt, amikor a fészbukon unos-untalan megjelenő Vadai önreklámok egyikében azt olvastam, hogy ...... a szív baloldalt van. Na, menjen ez az Ági a p...ba.
Különösen az akaszt ki, hogy az előválasztási bénázáson a jobboldali tébolyda - természetesen a lényéből fakadóan - hatványozottan tobzódik a fő gazemberrel az élen. Forgatják rendesen bennünk a kést minden megnyilvánulásukkal. Mit lehet erre mondani? Semmit. Vagy talán annyit, hogy..... szerencsére nem voltam munkásőr. Mert most szomorkodhatnék azon, hogy mi a francnak adtam le a géppisztolyomat.
( Szegény Lali, ha olvassa e sorokat, akkor még hangosabban és szélesebb körben híreszteli az autómról, hogy az, az a sötét autó, amivel bringázása közben valaki elakarja ütni.😂😂😎)
És a legújabb kori történelmünk veretes ünnepének alkalmát sem hagyják ki az aljaskodásra. Bár az 1956-os események számomra sosem képezték az egyértelmű hősies fellázadást, ellenállást az elnyomás ellen, de az a slendrián megemlékezés, amit a mostani hatalom évről évre produkál, mélységes undorral tölt el. Az aktualitást kihasználva, "békemenet" címszó alatt tartott - nem kevés fizetett, ingyen utaztatott és "szelíden" rábeszélt-zsarolt résztvevővel megrendezett - tömeggyűlésen a szónokló köpcös muki még csak említést sem tett 56' szellemiségéről. Ez talán érthető is abból a megfontolásból, hogy az ellenzéki narratívában egyre gyakrabban jelenik meg az elnyomás szó az általános állapotok okán. És bizony e szó előbb-utóbb az ellenállás szót generálhatja. A közhangulat kísértetiesen kezd hasonlóvá válni ahhoz, amit a korabeli tudósítások leírnak 56-ot megelőzően. És ha így folytatja a fidesz, akkor majd a bekövetkező ellenállás mit fog takarni, csak a jó ég tudja ma még.
Nem mellesleg Eörsi László most megjelenő könyve (Irgalomnak helye nincs) az igényesebb emberekben helyre teszi némileg az 56-os és az azt követő történéseket. Úgy tűnik az eddigi, csak a hősiességre, magasztosságra alapozott narratíva immár tarthatatlan. És a hatalom is érzi ezt. Át is váltott a 2006 őszi randalírozás módszeresen és aljasul sulykolt, teljesen dezinformáló propagálására. Teheti. Most még.
Én azt mondanám minden kedves fideszes szavazónak: Nem csak azok a bűnösök, akik vezettek, hanem azok is, akik követték őket. Hiszen csak így volt képes a rendszer funkcionálni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése