Csókol anyád, Gizi...

 

Általában (mindig ?) ilyen tájt szoktam dicsérni a falu(város)napon történteket.  Eltelt több mint egy hónap, leülepedett a felvert por, megnyugodtak a kedélyek a rendezvény után. Ahol a szokásos mindenki most is hozta a, ..... szokásos formáját. Nem túl emelkedett hangulatú buli, egy-két ötödrangú celeb fellépésével és természetesen kaja és pia a helyi, többnyire ..... szóval azoknak. Huhh.                                  In memoriam Lugossyné, vagy akár Abádi Szabó.... De például a Kovács-Kasza tandem is ökörsütést rittyentett.        Pedig kell is a hangos hacacáré, mert legyen ami elnyomja az Orbán, Patyomkin rendszerének recsegését, ropogását. A nem éppen zsúfolásig megtelt nagyterem cikiségét is "elegánsan ellensúlyozta" a kinti, igencsak gyér egyedszámú tömeg. A település foglalkoztatási perspektívájának és népesség megtartó képességének szemszögéből már-már groteszknek tűnő tégla osztogatás kifejezetten viccesen giccses. Szóval a szokásos. Na meg a fidesz Sanyi nyomott néhány mondatot, hogy a kötelezően megjelenő klientúra nehogy elfelejtse, honnan fúj a szél. A "hérísz" meg persze ilyenkor elfelejti amit a piacon, vagy az ABC- ben, Penny polcoknál gondol az árak láttán. És jól van ez így.  Miért is ne lenne az.             A hurok csak lassan szorul. Amit az emberek amúgy sem akarnak annyira észre venni. Tűrnek többnyire csendben. Még van mit veszíteni. Még van ennivaló az asztalon, van ruha a gyereken, van villany és melegít is valami rongy, műanyag szemét a kályhába. Sőt az időjárás is kegyes és a párt-kormány propaganda is működik a fejekben. A mérések szerint minden oké még. Az a néhány százezer, aki lefalcolt a fidesz táborból, visszakúszik majd a zsé reményében, ha az megérkezik az uniótól.

       A világ is megőrült. Háború a szomszédban, feszültséget generáló fegyveres fenyegetések, hőzöngések, stb. szinte minden földrészen.  Őrült, szélsőséges politikusok kaparintják meg a hatalmat zombi szerű szavazótáboruk jóvoltából. A hazai vizeken sem más az összkép. Országunk hatalmi politizálásba lubickoló vezetőit hangosan és kéjesen élteti a hithű, nem kis hányadban sötét, tudatlan, aberrált szavazótábor. Nincs normalitás, csak vak szervilitás. Egykoron józan és mértékadó helyi intellektuálitások állnak be a sorba, vagy sunyítanak odvukban. Na és az értelmes, kritikus, nyitott szemmel járók? Hát igen....Van aki megosztó könyvet ír egy ellentmondásos figuráról, van aki csak semmitmondó, ködös sztorikat fon fejezetekbe, van aki ifjúkorban meg nem élt érzelmeket sír csöpögős verssorokba. Stb. Dívik a menekülés és pótcselekvés. Néha elterelően egy önigazoló, szűk körben elhangzó felhorkanás. De inkább néma csend a szürke, felhős, ködös hétköznapokon. Megy a juhász a szamáron.... 

Persze, vannak itt-ott és főleg ritkán felbukkanó jajkiáltások a kiszolgáltatottság, a megélhetési nehézségek növekedése okán. Esetleg még előfordul az is, hogy valaki merészen rájön, a VÉSZhelyzet az ő bőrére is megy. Amit kilyukaszthat egy eltévedt golyó az ágyútöltelék szerepben. Viktor vezér hatalmát védvén. Jön a konklúzió: Ezért innen, ebből az országból menekülni kell....  Amire a szörnyű magyar valóság megtestesüléseként kontrázva komentel egy szintén helyi, de fidesz hívő "igaz magyar". Hányinger.                  Mert láttam az ilyen igaz magyar "örömkatonaként" bevonuló hazafiakat testközelből, szerencsére nem háborúban, hanem "csak" az éleslövészettel egybe kötött harcászati gyakorlatok alkalmával. Összeomlani. Amikor mínusz 21 fok, vagy éppen + 36 fok volt a Szobathelyi Szöcske réten, vagy a Bakonyba fent az Akasztónál, vagy a csörlőháznál kint a lőtéren. Időnként ilyenkor puszta unalomból általában lövegalapot, vagy a harcálláspont fedezéket ástuk. Néha buliból éjszaka, zuhogó esőben, vízszintesen eső havazásban. Most hagyjuk is azt, hogy nem egy hősködő "igaz magyar" veszítette el a szobatisztaságát könnyek között bizony. Ott volt velem néhány abádszalóki srác is. Jámbor Gyuri, Adamecz Jani, ( Pista testvéröccse) és Balassa Sanyi. Szegény Gyurinak ráment sajnos a fél tüdeje. Ma is előttem van, ahogy vért felhörgve, sápadtan, lila szájszéllel, reszketve feküdt a hideg, felázott földön, várva az ezred UAZ mentőjére. Amit egy barom alhadnagy nem engedett át egyenesen az ütegarcvonalon, hanem megkerültette azt. A Surranótársak topicban erre írják, hogy .... ez is benne volt a buliba, nem kell drámázni. Tényleg buli volt. Tök ugyanaz mint például egy fácánvadászat valamelyik környékbeli, helyi oligarcha területén és kegyéből egy kellemes, napsütéses kora őszi napon. Fegyver, vér, öldöklés, pálinka a fácánleves-vadpörkölt ebéd, netán vacsora előtt. Jó mulatság, férfi munka. Igazmagyar módra. Apám néha mesélt a második világháborús Don-kanyarbeli élményeiről. Hát nem éppen egy bulis körvadászat volt avatással. Rengeteg igaz magyar volt ott is. És voltak egyszerűen csak egyszerű magyarok. És maradtak is ott örökre. Az ezredükből ő, az öreg Parittya ( Török Misi nagyapja) és még hat ember jött haza. 

Na de, falu/város/ nap volt, ami mégis csak egy veretes nap. Megérdemelt kitüntetésekkel, ami tagadhatatlanul emelte a rendezvény színvonalát. Emlékeimben felötlik, hogy anno Kovács Misi a belügy-miniszterhez felterjesztett a "Bátorságért" érdeméremre, amit szintén egy ilyen veretes nap ünnepségén akart átadni a 2012 augusztusi jégverés kárfelszámolásáért. Izé.... qrva sokat kavartam a megfúrásáért.Sikerült is. Egy Tóth Tibor nevű dandártábornok (egykori szobatársam a tűzoltó alapképzésen) szerencsére akceptálta azt az óhajomat, hogy én ezektől semmilyen kitüntetést nem veszek át. (Amiket előtte, vagy később kaptam, azokat a szakmai vezetés adta és nem a politika.) És ezt nem kell Nagy Janinak szánt üzenetként felfogni. Ne és nem. Ő sok pénzt bele tett ebbe a projektbe és annyiért jár egy ilyen. Bárkinek. Sanyi, mint üzlettárs, szintén zenész. Szóval minden klappolt. Ennyi. 

Egyre többet gondolok arra, hogy addig én már elviselem valahogy a rendszert, amíg a kaszás értem nem jön. Az ellenzéktől változást már nem remélek. Mert azt csak utólag felismerni, hogy a bal és jobboldaliakból egy tábort, egyszerre egy irányba mozduló tömböt lehet csinálni, nem kis önámító baromság. Ez a politikában olyan evidencia, mint széllel szemben hugyozni.                                                                                                                                               Igazából talán nincs is dolgom már ezzel az egésszel. Aránylag és vidéki viszonylatban nyuggerként elvagyok abból, amit kapok. Mondjuk úgy, hogy mindenki értse, de ne tűnjek hőzöngőnek: A kocsmában nem a pillepalackos borból kell a fröccsöt kérnem. Tehát nyugi van. Nem célzom meg Ausztriát, Németországot, stb. sem. Sőt,.... 

maradok. Sok szeretettel. 

Csókol anyád, Gizi. (Balaton Attila szakaszv. löveg pk. után szabadon)

Fesd feketére ......

Na gyerekek, ..... melyik televíziócsatorna megy otthon  
leggyakrabban ?

Teszi fel az ártatlannak tűnő kérdést egy Tisza tó menti, magát időnként városnak álmodó, egykoron szépreményű  település, még szebb reményű iskolájában egy magát nemzeti meggyőződésűnek valló - de inkább mint mostanság szokás, fideszes szalon náci - pedellus az általa tartott órán. Hallani, hogy szokott még mást is kérdezgetni és szóra se lenne érdemes egy ilyen hír, ha egy-két embertől hallod. Ha három-négytől, még akkor is a rossz nyelvekre gondolsz. De amikor a hetediktől hallod, akkor kissé zavarni kezd. Főleg ha egykoron ért ilyen élmény.

De menjen tovább  a sztori,... ahogyan hallottam. A gyerekek összerezzennek. A francba, már megint politika lesz és csak az utolsó öt percet foglalkozunk a tananyaggal. ( gondolják ezt magukban szegények)

 A kellemetlen feszültség szinte tapintható, a kis nebulók arcán ott a tanácstalanság. Most mit mondjanak? Az igaz rosszat, ami miatt lehet, hogy ledorongolás jön ? Hogy anyu általában az Izaura tv-t, apu meg inkább este tízig a Sportot, vagy a Spílert ? Hogy esetleg néha az M1-et, de mostanában inkább  RTL-t , vagy  az ATV-t is ? Na ez utóbbiakat aztán nem vallhatják be, ha megölnek akkor se. Vagy hazudják az elvártat ?  Ha rákérdezne, akkor pedig tagadni, tagadni, tagadni....?

 

Meghitt vacsora egy családi aszalnál. Két gyerek, az apa férfi, az anya nő. 

Dialógus:

- Anyu, mi az hogy háborús vészhelyzet?

- Micsoda?

-  Há-bo-rús- vész-helyzet.  Ismétli elnyújtva, tagoltan a kissárc.

- Ne gúnyolódj, mert nyakon váglak. Kérdezd apádat, ő jár a kocsmába....

- Apu,... te tudod? Fordul arra a fiú.

- Mert ?

- A suliba kérdezte tanárbá'....

- Tudja a t.köm. Én már nem voltam katona. 

- Majd kérdezd papádat, ha átmész hozzá... Ő nézi azokat a hülye politikusokat a tévébe. És ne támaszd a fejed evés közbe ! Ha megetted, irány és szedd össze a cuccaidat holnapra! Zárja le az anya a beszélgetést. 

Eszemben sincs a gyermeki lélekre, személyiségfejlődésre gyakorolt, felnőttek által okozott traumák, ifjúkori meghasonulások tudományos elemzésével próbálkozni itt. Azzal sem, hogy az ilyen helyzet igazából nem más bizony, mint ..... politikai pedofília, megrontás, stb. És elsősorban az elkövető tanerő személyiségével kapcsolatosan vet fel kérdéseket. Amelyeket természetesen a közvetlen környezetének kellene feltennie felé. Nem, nem akarok mélységébe belemenni ! Áh, dehogy.  

Csak mint a környéken közszájon forgó jelenséget, említem e terjedő hírt. Mármint súlyos jelenséget egy olyan országban, amelyet az európai nemzetek választott képviselőinek több mint kétharmada a minap minősített le gagyi diktatúrává. Értsd hibrid rezsimmé. Hogy miért írok erről?

Hm.... Mert ez egy érdekes helyzet. A történelem tényleg ismétli önmagát. 

1970-et írtunk. Az általános iskola hetedik osztályát jártam épp. Imádtam a történelmet, mint tantárgyat. Gyakran szerepeltem a város iskolái számára meghirdetett tantárgyi vetélkedőkön, és nem is rosszul. Bújtam a könyveket, utána olvastam az iskolánk könyvtárában mindennek, ami a tankönyvben téma volt. Utólag beismerem, hogy bizony ez időnként túlzott önbizalmat eredményezett. Okostojáskodásommal, kérdéseimmel néha kényelmetlen helyzetbe hoztam a töri tanárnőt, aki történetesen amúgy is egy kiállhatatlan, rigolyás egyéniség volt. És,.... gyakran ütközött az én akkori kezelhetetlenségemmel. (Írtam már valahol, hogy a magatartás jegyeim stabilan a kettes-hármas zónába időztek végig az általános iskolai éveim alatt. Kivétel nyolcadik osztály, amikor is az év végi bizonyítványomba négyes került. Nem tudom, miért.😉)

Szóval 70-es év, történelem.

A Szabad Európán tombolt a Beatles láz, üvöltött a Rolling Stones, Animals, Janis Joplint is nyomatta a halálának apropóján Cseke László.  A hírekben rendszerint a Vietkong aktuális veszteségeiről és a magyar, cseh, lengyel belpolitikáról ment a diskurzus. Történt, hogy én az egyik történelem óra alatt az akkor épp aktuális szívem hölgyének szerelmes levélként a Stones, Fesd feketére ( Paint it Black) c. dal szövegének magyar fordítását próbáltam odacsúsztatni a pad alatt. 

Lebuktam.  

A vén csoroszlya töri tanár észre vette az akciómat és a célszemélyt rögvest felszólította az éppen átvett küldemény átadására. És jött a minden eddigi sérelem megtorlása :

 

-  Oláh, állj fel! Kezében az osztály felé fordított papír, rajta szöveg.

- Ez micsoda?

- Egy dalszöveg, tanárnő.... 

- Ááh, szóval dalszöveg....Nahát.  És szertartásos pózt felvéve beleolvasott hangosan. A hatást fokozandó, gúnyos megjegyzéseket fűzve egy-egy sorhoz. Itt-ott röhögés is volt hallható az osztálytársak részéről.

- Na és te mikor, hol hallottad ezt a dalt?

 És én, mint teljesen naiv, alig épp tizenhárom éves gyerek, rávágtam, hogy...

-  Ez tanárnő a Szabad Európán szokott hallható lenni, .... majdnem mindennap. Rollingsztonsz !

- Aha.... Szóval úgy...

Néhány másodpercig még meredten nézett rám a gombszemeivel, majd intett, hogy leülhetek.

A következő szünet végén az osztályfőnök jött értem. 

- Gyere velem Imre, megyünk az igazgatóhoz, hívat. Hozd az ellenőrződet is.

Mivel ez nem először eset meg velem, rutinosan baktattam vele. Rá sem kérdeztem, hogy miért kell menni. Biztosan csak csinálhattam valamit.

Az igazgatóiba sem történt semmi különös, csak el lett kérve az ellenőrzőm.  Amiben aztán az igazgató arról tájékoztatta a szüleimet, hogy ismételten problémák merültek fel a magatartásomat illetően. Meglepett, hogy ennyivel megúsztam.

Viszont néhány napra rá, este hat körül erőteljes kopogás a lakásunk ajtaján. Apám nyitott ajtót. Az ajtónk előtt egy középkorú, szikár, szúrós szemű ember állt. Apám invitálására nem jött be, inkább őt szólította fel, hogy lépjen kijjebb, beszélni akar vele. Amikor úgy tíz perc után bejött a fater, anyu meg kérdezte, hogy mit akart ez az ember. A válasz kis szünet után annyi volt csak, hogy ..... nem szabad a rádión mindenféle adókat hallgatni, mert baj lehet belőle. Az öreg nem spilázta túl a dolgot. 

Rég volt. Csoda, hogy beugrott a történet. Mert azért mégis csak eltelt közben ötvenkét év. 

Mondják, akkor nagyon kemény diktatúra volt ám .....

Ötvenkét év ....? Emlékszel? Nem ? Na, nosztalgiázzunk.....😀😎😆  Klikk oda .....(1+1)

👇 

 

   

Aszály & muszáj, ugyanúgy......

 

Ez bizony brutális. Itt-ott már-már Mad Max-i tájakról jelennek meg képek a híradásokban. Aszály van keményen. A hétvégi kis és itt-ott épp hogy csak csepergő eső ellenére - vagy azzal együtt - a helyzet lesújtó. Nem csak a mezőgazdaságban. A fejekben is. Kis falunk nem túl barázdált szürkeállományú, nem kevés egyede szerint ez azért van, mert felettünk szétlövik a felhőket. (tudjukkik) Legalábbis a legutóbbi látogatásomkor a kedvenc kocsmám teraszának két asztaltársasága, tudományos (Phd) fokozatot elért állandó vendégei épp e tárgyban tartották akadémiai székfoglalójukat. Valamint szóba került a .... "pink edukáció" is, de azt inkább hagyjuk. (Á la natur: sok a diplomás buxa) Ékes bizonyítékot szolgáltatva a véralkohol-hangerő-ostobaság hármas lineáris kölcsönhatására.                   Nos, ezeknek a szorgos és hűséges fidesz szavazóknak mesélj te a klíma helyzet alakulásának összefüggéseiről, vagy a stadion építés kontra víztározó létesítés kérdésköréről, esetleg a parti bungalók, úszóházak élővízre gyakorolt, jótékonynak éppen nem mondható hatásáról. Tehát nem csoda, ha F. Kovács  - történetesen és perpillanat Gyuszi nevű, de hívhatják majd akár Pistának, vagy Józsinak - bármelyik lovát simán, csont nélkül megválasztja a helyi sokaság akár polgármesternek is. Ez van. Meg mint mondottam volt, aszály. És hogy mi lesz? Szerintem, .... jön a muszáj.                                                            Mert hamarosan, vagy inkább jobb ha máris muszáj lesz csökkentened a komfortodat, az életviszonyodat, a szoba-hőmérsékletedet, a fürdővíz hőfokodat, stb. A gyerekeknek a napi túrórudit, a finom és ízfokozóval tuningolt péksütit, a nyakló nélkül a kínaiba vett olcsó, gagyi cuccokat. Búcsúzz el a Soproni vagy Arany Ászoktól mert  visszaállsz Kőbányaira, és persze a kísérő Unikum szilva is múltidő. Készülj, mert bizony újból buherálnod kell a gáz, víz, villanyórádat is. Emlékszel ? Rutinos vagy, csináltad már 2010 előtt is. Dicsekedtél is a haveroknak azzal, hogy te aztán nem fizetsz a komcsi-libsiknek, Gyurcsánynak. Izé... és? Most ? Az asszonynak is a bifidusz eszenzisz joghurt felejtős lesz, ami miatt ..... - szerinte - puffadni fog és ne lépődj meg, ha nőni fog a segge. ( amúgy is, csak azok a hülye reklámok ugye).  Ráadásul kevesebbet hódolhat a hetente kétszeri, turkáló látogatás függőségének, oda a heti-havi fodrászkodás, műkörmös, stb.  És ne lépődj meg, ha mind ezek miatt mindig fájni fog a feje, ha netán lefekvés után eszedbe jutna valami szuszmákolás a paplan alatt. Szóval megszívtad. 

Páran, akik megéltünk egyet és mást, mondtuk, hogy ahogy mennek a dolgok, tuti egyszer eljön ez a helyzet, de te nem hitted. Tartani akartad az iramot a helyi fidesz csókosokkal is? A Brumival, Pistivel, Pzs-vel, Lalival, stb.?  Esetleg a helyi oligarcha unokákkal? Sőt, netán úgy, hogy velük egy társaságba? Na, ne már. Oda te nem jutsz, nem juthatsz be. Nem vagy partiképes. Számukra te nyomi vagy. Azt a segget, amit ők nyalnak, te nem éred fel, nem férsz oda tőlük, és egyébként se hagynák. Legfeljebb az F. Kovács képviselő karácsonyi csomagjaiból az utolsót, ami nem kellett senkinek, kaphatod. Max ennyi neked.  Egyébként is jönnek az új zsenik, mint pl. a Zsoltika, aki ma még csak  rajongó képeket, írásokat tesz közzé szorgos kézzel, de mint tudjuk, a kis kutyulik megnőnek, és nagy kutyák lesznek. Nem mellesleg az ilyen fiatalok (új hús ...sicc ) romlatlan naivsága egy itt-ott egyes történések okán pedofilként emlegetett párt számára nagyon fontos. Főleg most, aszály idején, amikor rohadtul elkezdett apadni a rajongó tábor. Is.                                                                                                                                                             Teljesen érthető, hogy a néha - neked inkább véletlenül - az asztal sarkáról lehulló morzsa nagyon megtévesztett. Jó, tudom és meg is értem, hogy eltévedtél. Hittél a szemednek. Pörgött a világgazdaság, ami persze hogy be is gyűrűzött. Na meg Viktor vezérednek is kéretlenül és számolatlanul jött az Eu-s támogatás. Amit egyébként a famíliája, heveri köre már nem is győzött ellopni és ezért jutott a pórnépnek, neked is. Sőt, utóbb ugye, nyalta fel a különböző hiteleket és volt miből eszement osztogatásra is. Nyugger prémcsi és 13-ik havi, na meg adó mentesség, visszatérítés, stb. Havajdidzsi, kokakóla, subiduba, stb, minden ami szem és szájnak ingere.  Idegenforgalmi szálláshely fejlesztős, fűtés korszerűsítős, szigetelős, lakásfelújítós, sőt (atya világ) kocsma felújítós, kerti gép, kis traktor, fűnyíró beszerzős pályázat puszira csak úgy, ect. Ha azt mondtad a helyi fidesz infó embernek, hogy velük vagy, és leszel is, netán fikáztad az ellenzéket, esetleg konkrétan valakit (engem?) nyilvánosan, simán leesett min. 3, uszkve 8-9 milla. A közmunkába (mellett) keményen toltad a maszekodat, mert a fideszes főnököd hagyta a brancson belülieknek. Benne voltál a fidesz találmány Katás össznépi adócsalásba. A párt árnyékában megbúvó gazdasági nework időnként bevett a bulijába. Küldtek cuccokat, árukat, különféle szárnyasokat, amiket te a fészbukon itt-ott elnyomtál mindenféle számla nélkül. Összevásároltál mindenféle csipp-csupp területeket, nadrágszíj parcellákat a földtámogatás miatt, és azt hitted, te is nagybirtokos vagy, vagy minimum új kulák. Egynémely ismerősödnek már nem is köszöntél, mert hát már te is valaki vagy.  Ami nem is baj. A baj az volt, lett, hogy elhitted, hogy ennyire jó vagy. Haladsz, pörög a bulid, stabil a megélhetésed. Hát nem. Nem vagy jó. Hogy mennyire nem, hamarosan rájössz. És mint a Trónok harcában volt szokás mondani ,: ... A tél közeleg......És ezt nem árt, ha megjegyzed. Hogy közeleg. A szó egyszerű, konkrét és átvitt értelmében is. Mert ezen túl nem jut más neked, csak a ..... szocska. A lófaszocska. Viktor vezértől szeretettel.

És ennek én muszáj, hogy örüljek. Nagyon muszáj. Kínomban. Mert mondtam, szóltam, írtam, de nem hittél nekem. Pedig nekem is szarabb lesz. Miattad. Te tehetsz mindenről. Mert hittél bennük, nekik és rájuk szavaztál. Hajtottál, plakátot, szórólapot hordtál, agitáltál. Ha szóltak ugrottál, elmentél a rendezvényeikre, gyűléseikre, utaztál civil összefogás dzsemborira, és ráadásul még hülye módon szelfit is közzétettél, mert arra kértek, hogy hirdesd az érzést. Azt az érzést, amit bele hazudtak a lelkedbe oly mélyen és mértékben, hogy most nem  tudod kitörölni belőle, mert üres lennél ott belül. Ami borzalmas érzés lehet egyik pillanatról a másikra.  És ezt a dilemmát, dilemmádat ismerik, tudják jól a fideszben. Egy zseniális muki, Artur Finkelstein tanította nekik. Ördögien kivan találva mi ?

Bizony megtettél mindent azért a szörnyűségért ami rád, ránk vár. Ami sokakat, engem is megüt keményen. De, ..... attól én pl. a kocsmába ugyanúgy a Cserszegi fűszerest kérem a fröccsömbe, ha néha betévedek. Elleszek valahogy. Nem annyira, mint reméltem, de .... el.  És, .... ugyanúgy utálkozva kiröhögöm, megvetem a fideszt a helyi és távoli csókosaival, kiszolgálóival, veled együtt. Orbán számomra ugyanúgy továbbra is egy beteges személyiségű kis görény diktátor, akit egy egészséges társadalmi berendezkedésű ország veszett, rühes kutyaként kezelne a Bayer és többi propagadistával együtt.

Szóval aszály van. És tartok tőle, hogy az ősszel is az lesz és .... forróság. Érted ugye? Forróság. Mármint, ha jönnek a számlák. A tél pedig hideg. Ami ráadásul ...... közeleg....

Ide jutottunk. Jó, de hová ?

Eddig nem szerettem a Tankcsapdát. Pontosabban, csak nem szerettem.  Most már utálom őket. Van egy számuk. A címe : Bazmeg (Baz+). Egy sort idézek belőle: Túl vagyok rajtad, úgyhogy fuck that, fuck that ..... Elég is ennyi. Igazi neoNER gondolat, szöveg és dallamvilág. Mindezt nem annak apropóján írom,  mert Gulyás Gergely dobott egy szelfit velük.... Mert és ? 

Nehéz most hinni abban, amiben én hiszek. Másoknak nehéz nem hinni abban, amiben nem hiszek. Pedig biztos megérné, hiszen egyre többen hisznek benne. Hisznek nekik. A Tankcsapdán kívül még sokan mások is beállnak a sorba.             Na igen .... Én láttam őket már akkor, amikor még kevesek látták és hallottam-értettem is őket. Akkor, amikor még csak sejtetve a vágyaikat, a jövőről beszéltek. Egy korosztállyal utánam jöttek a mozgalomba. Erőszakosan, sunyi célozottsággal vizslatva  kerestek minden lehetőséget. Az akkor már agonizáló szocializmus utolsó rúgásai közben a zavarosba halásztak. Valahol írtam már arról, hogy anno Czudarnénál ülve a fodrászszékben arról agyalogtunk , hogy mi lenne, ha Abádszalókon csinálnánk egy fidesz szervezetet. Az egykori ifjúsági mozgalomból sokan zsilipeltek át már akkorra ide-oda. Olyanok, akik hozzám hasonlóan a 80-as évek végére kiábrándultak a rendszerből.  Itt helyben a Beke Imre-Dóczi János, Jakabné-Pesti Tiborc , Juhász Pista bá' - Fábián Gabi kontinuum "ember arcú" szocializmusából. Szóval lett volna okom oda "orientálódni". Sőt, .... Varga Miska - most miniszter - egy Mészáros Péter nevű egykori katonatársam sógora volt éppen akkoriban.( Miska csak később váltott egy fiatalabb, aránylag dekoratív "0" kilométeres csajszira. ) Na ez a Peti komám időnként Kocsis (Dógos) Janival dolgozgatott és gyakran találkoztunk itt Szalókon vele. Fűzte az agyamat hogy, mi lenne ha...... fideszbe gondolkodnék. Elengedtem a témát. Ez a 90-es évek közepe, vége. Túl közeliek voltak még az emlékek arról, amikor felbukkantak a KISZ-ben a mára már ősfideszessé avanzsált egykori harcostársaim. Hál' istennek, hogy nem tettem. Ez a nem túl távoli múlt.              Viszont az már inkább a nagyon távoli múltba gyökerezik, ami tőlünk keletre történik. Tombol az esztelenség a pusztítás a halál. Amely persze a magyarokban egyből menthetetlenül kiváltja a széthúzás, egymásnak feszülés ősi reflexét. Amivel akár - mint később kiderült -  választást is lehet nyerni. Totál őrület.                                                   Ezek vagyunk mi. Muhi, Mohács Majtény, Világos, Trianon, Don kanyar, 56' nem véletlen. A fidesz negyedik győzelmével együtt. Nyugodjunk bele, e nép, ország nem érdemel jobbat mint Orbán. Aki mellesleg sunyi hazugságokkal mentegetőzve, takaródzva jelentette be azokat a megszorításokat, amelyek a multikat érintik, de a maga természetességével lappangva áthárulnak ránk. A mélyen tisztelt fideszes közmunkás, pedagógus, nyugdíjas és stb. pedig a boltok polcainál, húspultjainál döbbenten kapkodja a levegőt az árak látványától. Hát csak tessék megértéssel és türelemmel lenni. Ez háborús infláció. Na, ja....jó duma. Ügyes érv, de attól még egy idióta baromság. Hülyéknek. Mindenki tudta, hogy a választás előtt kiosztott pénz, adókedvezmény, visszatérítés az mind-mind nem más, mint hangulatjavító intézkedés. Azt már persze nem akarta tudni az a mindenki, hogy nincs rá fedezet, ezért hitelből történik. És azt meg már csak a javíthatatlan ostobák, mélyen elvakult zombi fideszesek hitték, remélték, hogy nem lesz böjtje.                                                                                                                                        És ez a szemétség nem minden. Nemrég jelentette be a rőzsebajszú házelnök a képviselők fizetésemelését. A minap a miniszterelnök fizetése duplázódott meg. Még csak fel sem szisszen a nép, sőt itt-ott helyeselte, de inkább egykedvűen vette mindezt tudomásul. Azt is ahogy Orbán haveri köre rutinos gátlástalansággal tobzódik a hatalom csúcsán. Név szerint Navracsics, Lázár, Semjén, Varga Miska, Szalai-Bobrovinczky, Nagy, Varga Judit. A teljesség igénye nélkül. Ezek közül van, aki a fügefalevelet testesíti meg, van aki a familiáris gazdasági háttérhez van bekötve, van aki a közös ős bűnökben társ, és van, aki hegedül, sőt focizni is tud, és még ...... valamiért  is .... ott van. Külön fejezet Pintér és Rogán. Rájuk egyszerűen a takarító jelző illik a legjobban. A maffián belül az ilyen feladatkörök a legbelső bizalmi emberek posztja. Na igen .... Nem máshová, mint a rendőrség és a titkosszolgálatok fölé lett emelve ez a két muki. Ki is lett rúgva egyből a nemzeti nyomozó iroda vezetője, és az egyik titkosszolgálati főgóré. Félelmetes.

És mi meg itt vegetálunk, agonizálunk egy isten háta mögötti kis faluszerű városkában, ahol nemrég ünnepelhette a nép a településen átvezető út felújítását. Egy F Kovács nevű fidesz svihák választás előtti kampány kalapbokrétájaként. Ja, és el ne felejtsük a röhejes kivitelezési időt futó termelői piaccsarnokot. Ami - mondjuk ki nyugodtan és bátran, na meg szimpátia vezérelt szeretettel - Gyula polgármesteretek életműve. Kevesen eszmélnek rá, hogy a fidesztől megszokott, majdnem tökéletes parasztvakítás mind a két produktum. Az út, kiérve a faluból - nyelv újított NER szlogennel élve - nemes egyszerűséggel elveszíti "aszfaltút jellegét". Foltozott, kátyús múlt századi minőségre vált vissza. A piaccsarnokról éppenséggel momentán nem tudni, hogy át van e adva, vagy sincs, de mindenesetre korszakalkotó kivitelezői ötlet lehet az, ..... hogy az ereszcsatorna befelé folyik le a fedett csarnokba. Senkinek nem tűnik fel. Diagnózis : Nihilitikus  agyhalál. 

A  tópartot és a strandot, a nyári programokat hagyjuk. Meghagyom ezt a mély,  delejes álomból időnként e miatt felriadó és olyankor heveny szájkarate formagyakorlatot bemutató fészbuk huszároknak. Akik közül kivétel nélkül mindenki félt nyilatkozni az újságíróknak, amelyeknek én nyilatkoztam. Csak kissé lepődtem meg, amikor azt kellett hallanom, hogy ....... az adott helyi témában " fészbukaktív" egyén nem kívánt nyilatkozni az újságírói kérdésekre. Még név nélkül sem.                                                                                                                                                        A korán érkező szaharai hőség lelassítja a reflexeinket, tompítja az agyunkat. Talán ennek tudható be, hogy semmi izgatott érdeklődés helyben a nyári programajánlatok iránt. A turisztikai, idegenforgalmi guruk, jósok, holnaplátók forgalom zuhanást vetítenek országosan előre. Itt közöny és csend a szektorban. Bizony, már rég oda a dicsőség, a veretes múlt, az egykor irigyelt "abádszalóki nyár" feeling, márka név és show minőség. Egyszerűen senkik lettünk a turisztika hírvilágában. Helyünkre kerültünk. Oda kerültünk? Jó. De hová?

A szomszéd faluban épp most hűti le egy borzalmas tragédia hangulatparazsát egy idegenforgalmi attrakciónak szánt, erősen véleményes színvonalú - kenguru parkként megnevezett - tulajdonképpen nem tudom, hogy mi is. Ennek érdekes mellékjelenségeként említhető az ottani polgármester, tragédia miatt közfelháborodókat lepisszegő nyílt levele. Láthatóan számára fontos szempont a lojalitás demonstrálása a tragikus történet szövevényeiben a felelősség elől elrejtőzni igyekvő térségi fidesz gauleiter felé. Hogy egy gyermek borzalmas kínok között bekövetkező halálát immár a helyi közélet teljes közönye övezi? Kit is érdekel ? Ide jutottunk. Jó. De hová ? Egy elhanyagolható méretű európai országban egy Orbán nevű maffia főnök - mellékállásban  miniszterelnök - arról lamentál, hogy közeledik a háború, ezért fegyverkezni kell izibe. Ki is gondolná, hogy pusztán csak rájött a fidesz élmezőny arra, hogy a hadiipari megrendelések az egyik legnagyobb profit forrásai mindenütt a világon. És a beszerzés, gyártás pénzügyi háttere mint olyan, hétpecsétes államtitok az idők végezetéig.                                       Na igen, az a bizonyos és kegyetlen pénzügyi háttér. Ez pecsételte meg szegény Pisti komám sorsát is. Pedig ő egy igazán stabil fidesz hívő volt. A  Matolcsy-Varga páros által tudatosan generált, de gondosan és tudományos módszerekkel tagadott inflációs pénzügyi helyzet mégis legyőzte. Persze kellett hozzá az ő naivsága is. (Mint a fidesz győzelemhez a hasznos idióták sokasága.) Nem tudta összegyűjteni azt a pénzt, ami egy régóta meglévő tartozás kiegyenlítéséhez szükségeltetett.  És amikor úgy érzed nincs remény, elveszítettél mindent amit nagy nehezen, sok kínlódással, korlátjaiddal is küszködve felépítettél,  elgondolkozol azon mélyen, hogy hova jutottál. Hogy hová kerültél. Ide ? Jó, de hová? Amikor szembesülsz mindennel, bizony a valós és átvitt értelemben is hagyod, hogy a hullámok átcsapjanak feletted. Nem küzdesz tovább. 

A korán érkező szaharai hőség lelassítja a reflexeinket, letompítja az agyunkat. Csak is ennek tudható be .... a némaság. Ezt írtam fentebb. Tudok hülyeségeket írni. Mert miért is ? Mert naponta érkezik hír, hogy melyik kórházba nem lehet mostantól szülni, hol nem tudnak és mikor éppen mit műteni. Vagy, ....... Fegyverneknél egy csipp-csupp körforgalom építésével hetek óta szívatja a népet valamelyik fidesz közeli vállalkozó. A negyven fokos hőségben órákig araszolnak a kocsisorok. A bamba, fásult arcú emberkék egykedvűen nézik az előttük álló, időnként néhány métert baktató jármű seggét. Vagy, ......... az ellenzék az időközi választásokon totális vereséget szenvedett. Némi sóhajtozás és lehal a dolog. Vagy, ...... Böjte Csaba -fidesz kegyenc - Szent Ferenc Alapítványának intézményeiben gyermekeket erőszakolnak meg hosszú éveken keresztül. Az erőszakot elszenvedők olyan cefrébe való fonnyadt almának minősítve, akiken a társadalom átlép majd. Vagy, ...... naponta olvashatunk a híradásokban meggyilkolt gyermekekről, hetente ugyanilyen sorsú nőkről. Isztambuli egyezmény ratifikálása ? Minek ? És mind ez semmi. Tudni akarod a non plus ultrát ?                                                                                                                                 Íme, tessék : Miskolcon az Avas lakótelep lakói tengeralattjárót véltek felfedezni a szennyvízcsatorna rendszerben. Később kiderült, egy bagoly szokásostól eltérő "orgánumú" huhogása volt hallható. Háromszor olvastam el a cikket, órákig böngésztem a világhálót. Nem álhír, valóban mentek a telefonok a 112-re.                                                              Na igen.... A 2010-es parlamenti választásokat követően logikus törvényszerűség, hogy minden spontán keletkezett ügyben összegyűlt emberhalmaz kétharmada is az országban fidesz szavazó. Ennyi. Ide jutottunk.            Jó, de hová ?

 

Gombák diadala....

Emlékeztek még, hogy mit is írtam néhány hónappal                                                                               

ezelőtt,   itt ? 

Nem változott semmi.  A fidesz utálatom sem erősödött. Már nincs hová.
A választás másnapján természetesen a híradásokra koncentrálódott a figyelmem és bár igaz nem ekkora mértékű, de tuti Orbán győzelmet jósoltam.  Ezért engem igazából le nem taglózott mint másokat, de nem röhögtem el magam az tény. Tudok csillapodni azzal, hogy kis pont vagyok ahhoz, hogy befolyásolni tudjam a történéseket. Persze volt bennem némi érzelmi hullámvölgy a történtek után és én is töprengtem, elemeztem magamban. És időnként rá-rá nézetem a fészbuk reakciókra, amelyek az ismerősi körből adódóan a maga természetességével inkább csalódottan szomorkásak, lehangoltak voltak. A győzteshez tartozó tömeg érdekes módon számomra egykedvűen csendesnek tűnő. Érthető. (Olyan mondhatnám, hogy a gombák is általában elvannak mindenféle érzelem nélkül amíg van sötét és tápanyag számukra.) Nem érezhető sehol, semmilyen szinten a korábbi győzelmeknél megszokottá vált, elementáris erővel kirobbanó mámorosan hőzöng öröm. Mintha baljós árnyak vetülnének a győzelemre. Jól érzékelhetően hozzájuk is elért a csak módjával adagolt információ az irtózatos adóssághalmazról, amit az ország tol maga előtt és amiből nem mellesleg a fidesz kormány oly jótékonyan és bőkezűen osztogatott. Az EU már bejelentette, hogy nix lóvé, az infláció a bolygónk ózonrétegét ostromolja és egyéb más kellemesnek nem mondható dolgok. Nagyon ostobának kell lenni ahhoz, hogy bárki is ne sejtené ezeknek a következményét.  Az itt-ott megjelenő helyi örömködés is visszafogottabb volt inkább. A "Zs" kategóriás, látszólagosan jól menő, fidesz által bevédett adócsaló vendéglátó(s) most inkább csak szolidan éljenez. Tudja jól, nincs ingyen ebéd.  Az egykori köz és elismert Dácia motorháztető akrobata is csak egy halvány poszttal úszikál a győzelmi mámorban, majd elcsendesedik. Volt már nagyon lent és az nem volt kellemes. Talán csak az egykoron a művház igazgatói asztalon gyakorta délidőkben terpesztő korom béli kurtizán nem bír inkább magával.  Hiába na, emlékszem, sosem az esze miatt boldogult .... E nem is inkább annyira visszatetsző jelenségek mellett nyugodtan elgondolkozhatunk azon, hogy itt a saját választókörzetünkben mi is vezethetett a vártnál is gyengébb ellenzéki eredményhez. 

Fel kell tennem a kérdést: Így néz ki egy politikusi kampány a XXI-ik században? Hogy három évig egy a hatalomhoz viszonyítottan nem konstans gondolkodású, értékrendű választópolgár azt sem tudja, hogy az ő körzetében kivel rokonszenvezhet? És a negyedik évben is a kampány időszakban egyszer láthatja a településén azt az embert, akire neki szavaznia lehetne? Ismétlem, lehetne, mert egyébként úgy annyira elviekben nem hozzá közelálló az aspiráns. 

Hol tájékozódhat arról, hogy mi a koncepció, elképzelés? Olvasd el a programját...... Jött a válasz. Hülye vagy? Kérdezem is a válaszolótól. A világ ettől bonyolultabb és egyben egyszerűbb is. Én általában a politikusok után a Wikipédián olvasok. Akik általában már halottak. 

A fidesz nyolc évig dolgozott keményen a 2010-es győzelméért. A mostani ellenzék egyik legautentikusabbnak gondolt szlogenje meg kényelmeskedve az volt, hogy.... az emberek nem hülyék, látják mi van az országban. Ez nagy tévedés. Igenis, sajnos egy jelentős hányad buta, és pont azt nem látja ami van. Azt látja, amit láttatni akar vele a hatalom. Az az igen kevés vidéki (!) szavazókörzet, ahol nem sikerül láttatni megfelelő számban, jött a fidesz által zseniálisan megalkotott és felügyelt választási informatikai rendszer és máris noproblem. 

Még a többszörösen házról házra járás is igencsak nagyon nehezen hozna eredményt az irtózatos média és pénz fölénnyel és ami ennél kétségbeejtőbb, lesilányított individuummal szemben. Lukács jelöltnek meg Abádszalókon se híre, se hamva nem volt. 

Mert mi is a helyzet akkor, amikor például a kis falunkból a nem éppen habzsi-dőzsiző, mint inkább nehezen élő közmunkások némelyike annyira lelkes fideszes, hogy felutazik a békemenetre, mi több, arról szelfit oszt meg a fészbukon? Na, erre mondható, hogy... na, erre varrjál gombot. Pedig annyira csóró, hogy a fideszes F Kovács ogy. képviselő által küldött karácsonyi csomagért alázkodva sorba áll. Amiért hálát és lelkesedést várnak el már egyébként is.  Igaz, mentségére legyen mondva a település vezetéséből nem akárki is ott állt a sorban. Mit állt, követelte a csomagját ! Ez meg vicc. Vagy inkább őrület. (Erika ki is akadt rendesen.) Persze, nehéz az élet. Van akit megvesznek, van akit sakkban tartanak és van akit fenyegetnek, megfélemlítenek. Kérnémszépen : e kis faluban is nemrég a nép közzé lett szórva nem kevés millió, idegenforgalmi szálláshely fejlesztés címszó alatt, csak úgy puszira. Ma is épül néhány panzió itt-ott. A pályázatokon többnyire hűséges fideszesek nyertek, vegyítve -fügefa-levélként- néhány bizonytalan meggyőződésűvel. Most az legyen mindegy, hogy az ország tetőtől-tökig és soha nem látott mértékű brutalitással el van adósítva, lényeg a pénzszórás a voksokért. Van akinek munkahelye, vállalkozása, megrendelése múlik azon, hogy milyen politikai nézetet mutat a világ felé. Keményen fogva vannak a hálózat által. 

Van akit fenyegetnek, megfélemlítenek. Ez utóbbiak közé tartozom én is. De nem kell sajnálni, nyugi. Nem tekintem veszélyesnek, hanem inkább csak mulatságosnak azt, miszerint egy Pataki Tibkó néven ismert furcsaság gyakran nyilvánul meg fenyegetően itt-ott velem kapcsolatban. Amit nem is értek, mert igazán megtehetné, hogy megkeres és megpróbálja azt, amivel fenyeget. Abádi Szabó is sunyin igyekszik hírbe hozni egy nagyon régi, ködös történettel, ami egy rég felszívódó "Arni" nick mögött rejtőzködő valakiről szól. Igazából jelentéktelen, de gombák etetésére negatív helyi hírként (trágyaként)  baloldal(i) ellen jó. És teheti is (Gyulával együtt), hiszen a nép nem tudja - velük ellentétben- az igazságot, hogy anno az ügyben bűnügyi nyomozás folyt, amelyben a szálak pont a jelenlegi polgármester közvetlen környezetéhez vezettek. Hogy Szabóné Lázár Tündike miért nem vitte végig akkor az ügyet az örök talány. Feltételezem, ő mint sértett, megkapta a nyomozás eredményét. (Lelke rajta, hogy nem szólal meg.) De mindenesetre tagadhatatlan, hogy ahhoz a hazugsághoz képest, hogy a Márki-Zay magyar katonákat és fegyvereket küldene Ukrajnába és elzárná a gázvezeték csapokat, ez a pitiáner aljaskodás smafu. Nem is panaszként mondom. Mindenesetre egyenlőre még tart az üzemanyag, csirke farhát, stb. árstop és az ukrajnai települések utcáin is a megkötözött kézzel tarkón lőtt civilek oly békésen hevernek az utcákon, mintha semmi nem történt volna az égadta világon azon kívül, hogy a fővárosunkban a menekültek kiállított képeit zavartalanul tépik le vandál emberállatok. Nincs kétség az ottani elkövetők iránti szimpátiát érzők és az itteni,  tépkedők politikai hovatartozását illetően. Ebben az idillikus helyzetben már alig-alig látható, érzékelhető az, amikor az egyik igen közeli ismerősöm panaszkodik egy másik ismerősömnek, hogy rászóltak amiért túl gyakran lájkolja posztjaimat, fűz azokhoz kommenteket. Mondom, hogy őrület. Az úr 2022. évében, pikt-fidesz naptár (😜) szerint a gombák havában.

 

ű

Észrevétlen példaképünk...

Amikor értesültem a szomorú hírről, órákig nem tudtam mit kezdeni magammal. A barátság, a közös fiatal kor egy jelentős szakaszának felejthetetlen élményei mind-mind napokig egyszerre biztattak is és gátoltak is abban, hogy nekrológot írjak. Amiért végül megteszem, az talán azért van, mert valahogy valami furcsa, kimondhatatlan adósságot, tartozás érzek belül Gabi komám felé. Na és azt a mély tiszteletet, amit csapattársaimon is láttam a fájdalmas búcsúzáskor.

Az emlékek egymás után bukkannak elő az elfogyó időm előrehaladtával leépülő szürkeállományom zegzugából. Azok a csodálatos ifjúkori 70- es, 80-as évek. Hát igen....Micsoda idők. Hőskor. A mi hőskorunk. Legalábbis mi annak éltük meg. A vasárnapok délutánjain a focipálya szélén lévő korlátok mögött több száz ember, mi felsorakozunk tizenegyen  Abádszalók színeiben a kezdőkörben, túloldalt az ellenfél csapat, majd a bíró sípol és küzdünk a győzelemért. A közönség morajlik, hangoskodik, biztat, lelkesít bennünket. Nekik játszunk. Persze, hol győzelem, hol vereség a végeredmény. De sohasem feladás, megalkuvás.  Ilyenek voltunk. És ezt mi, fiatalabbak tőle tanultuk. Mindent bele a győzelemért, amíg csak bírjuk.

Fel-fel villannak a dolgok .......

A 70- évek közepének egyik száraz, forró augusztusi délutánján gyanútlanul álltam a kovács kohó mellet az akkori termelőszövetkezet központi műhelyében. A tűzben több ekevas is izzott arra várva, hogy egyenként az Ajax gépkalapács alá téve, nagy dübögés, csattogás közepette, kovácsolással megélezzem őket. Hirtelen hátulról a derekamnál két erős kéz fogott át, majd felemelve, hogy a lábam ne érje a földet, felsőtestemet lefele fordította a vízzel teli hűtődézsa fölött.                                                                                                                       - Na, gyerek, most úszni fogsz ! És loccs,.... A fejem már a víz alatt is volt. Kis idő múlva a satuként szorító kéz elengedett, majd nagyot sózott a hátamra. A víztől bedugult fülembe harsány röhögés szűrődött be tompán. Amikor a dézsa aljára támaszkodva kiemeltem a fejem és köhögve, prüszkölve néztem körül, hát Gabi szélesen vigyorgó fejét láttam oldalvást. A műhely ajtajába Cserepes (Cs Nagy) Lajcsi és Berta Tibi röhögött nagy hangon. Persze, nem maradtam adós. A  szenes lapátot megmerítve, nagy adag vizet loccsantottam az akkor már menekülő elkövető hátára.                   

Valahogy talán ekkor, vagy így kezdődött a barátságunk. Aztán továbbra is mindig viccelődtünk, hülyéskedtünk egymással. A pályán kívül.  A pályán belül viszont ? Mindegy, hogy edzés, vagy mérkőzés volt, bizony, nem csak én, hanem valamennyien lestük mozdulatait, labdakezelését, cseleit, helyezkedését, tempóját a fejeléseknél vagy bármit, amit a labdával művelt. És igyekeztünk utánozni. Nem nagyon tudtuk. Az is tény, nem volt a szavak embere. Inkább hallgatott, legfeljebb a mozdulatain láttuk, ha valamivel egyetértett, vagy éppen nem. Inkább mondhatni észrevétlen volt, vagy nem volt hangadó, vitatkozó. De mégis rögtön hiányzott, ha nem volt ott velünk.

Nem sokkal a 76-os megyei bajnokság őszének nyitánya után súlyos térdsérülés, műtét következett nálam. Még a következő tavasszal sem nagyon javult a helyzetem. Nem tudtam visszanyerni sem a korábbi fizikai, sem a játék formámat. Pál Antival (edzőnk)  is valahogy megromlott a viszonyom. Az istennek sem sikerült bekerülni a csapatba, többnyire a kispadot koptattam. Érezhetően a csapat is lemondott rólam. Nem találtam köztük a helyem. Az egyik, szokásosan tartalékként eltöltött meccs után lehangoltan ültem a korláton kívüli lócasor végén, magam elé meredve. A csapat épp egy győzelmet követően - nagy hanggal, jókedvűen sztorizva a játék menetén - öltözgetett odabent. A zuhanyozást kihagyva azon gondolkodtam, hogy vége, ennyi volt a foci nekem. Már álltam volna fel, hogy indulok hazafele, amikor két kéz a vállamra nehezedett. Megakartam fordulni, de a kéz nem engedett, nyomott lefele. Gabi volt. 

- Ülj vissza. 

- Áh nem, inkább megyek.

- Hova ?

-  Hazafele.

Erőlködve próbáltam felállni, de nem hagyta. Visszanyomott, majd leült mellém.

- Nem jössz át ? Fejével a szemben lévő Sport büfé ( ma Lilaakác vendéglő) felé intett.

- Nem. Ennyi volt. Úgy sem tudok bekerülni a kezdőbe. Még ma is emlékszem, hogy a hangom kissé elcsuklott.

- Nyugodj meg, ne add fel. Majd menni fog, csak akarni kell. És elkezdett beszélni. Meglepődtem, hogy ez a máskor nem túl beszédes srác milyen jól és hosszasan tud érvelni, győzködni. A többiek lassan szivárogtak kifele az öltözőből és indultak át a kocsmába. Időnként egy- egy visszafordult és odaszólt neki, hogy Gabi, te nem jössz? Ő ilyenkor visszaszólt, hogy mindjárt megyünk Imrével.Talán inkább azért, hogy ne pazaroljuk az időt, ígéretet tettem neki, hogy nem adom fel. De a kocsmába nem mentem át. Gondoltam, csak műhelybeli munkatársként biztatott és majd elfelejti. Inkább beültem az étterembe a régi haverokkal vigasztalódni. Gyökérrel, Csulámmal, Hruscsovval, Mancival. ( Makó Józsi, Pataki Sanyi, Sáfár Laci, Ladányi Öcsi) Ez teljesen más világ volt, mert ők inkább szkanderba utaztak. Természetesen sörbe fogadva. Én szurkoló voltam. Mint mindig általában, akkor is nyertek és persze meglehetősen a pohár fenekére néztünk a sok nyeremény által. 

A következő keddi három órakor, amikor indultak a műhelyben dolgozó focisták edzésre,  hogy ne találkozzam velük, inkább elosontam a motorszerelő műhely felé még idejekorán. Amikor gondoltam, hogy elmentek, elindultam vissza a helyemre. Meglepetésemre Gabi a kovács ülőn ülve beszélgetett Cseh Bandi bátyámmal. 

-Na gyere, induljunk. Mondta rám se nézve, de ellenállást nem tűrő hangon. Attól kezdve jó ideig ő volt az edzőpárom az edzéseken is.

Később, ha még csapat fényképezés is volt, akkor sem engedett. - Gyere ide mellém, nehogy megint el akarj lógni! Mondta nevetve.

Rengeteg nagy és még nagyobb meccsen játszottunk egymás mellett. Mi, falusi kis csapat a városi, néha megyeszékhelyi nagyok ellen. Jókedvűen küzdve, szórakozva és szórakoztatva a közönséget is. Néha megakartam, de valahogy soha nem tudtam neki megköszönni, hogy nem engedte el a kezemet akkor. Mennyi élménnyel, emlékkel lennék most szegényebb. Miután visszavonult, életünk további részében sajnos ritkán találkoztunk. De az ilyen ritka alkalomkor is azért jót beszélgettünk mindig és persze ugrattuk egymást, viccelődtünk nagyokat nevetve.  Ha testvéreivel, szomszédjával összefutottunk, sohasem mulasztottam megkérdezni hogy, hogy van a komám. Valahogy mindig hiányzott a maga észrevétlen módján.

Állok a néma, meredten maguk elé bámuló emberek között. Az érzés, amit érzek, elmondhatatlan. Nincs szó rá. Fájdalom? Kétségbeesés?  Félelem? Nem tudom. Talán mindegyik. Mert ez is eljött. Búcsúznunk kellett Csonka Gabitól. Egy szinte észrevétlen példaképünktől. Ahogy belegondolok, nekünk itt nem sok ilyen adatott az élettől. 

Kis háborús groteszk...

A minap még azon őrjöngtünk néhányan - jól felverve a port és nem mellesleg kissé idegbeteggé téve Gyula polgit, stb - hogy micsoda borzalom és felháborító az, amikor

kiirtják a nádast a parton, környezetet rombolnak, elkerítenek bennünket a tótól, ect, ect .  Aha. Erre meg kitör a szomszédban egy háború. És mindjárt egyből Csernobilben növekszik a sugárzást és ráadásul  az oroszok Európa egyik legnagyobb atomerőművét lövik tüzérséggel és stb. Na mármost. Én a magyar nép-hadseregben sorkatonaként tüzérségi felderítő, majd térképész voltam egykoron. Megnyugtatok mindenkit, hogy nem is nagyon kell benézni a meteorológiai adatokat - amely csak az egyik befolyásolója a lövedék, rakéta röppályájának - ahhoz , hogy néhány százméteres eltérés legyen a tervezett cél és a becsapódási pont között. Kis barátaim, adódik a kérdés: ez a Putyin ugyan olvassa e a facebook,  Bosszankodó Abádszalók rovatát néha? Mert ha igen, akkor szívesen felhívom a figyelmét adandó alkalommal neki is ott néhány, a környezetre igencsak veszélyes dologra. Különösen háború idején. Vicces vagyok, mi ? Mondom, hogy groteszk. 

Az is, hogy a forint gyengülésének okát egy átlagos fidesz szóvivő a baloldal létezésében jelölte meg, amikor az benézett a 400-as szint fölé. Ha tudná ez a zombi, hogy milyen nagyszerű érzés, amikor az infláció jóval 10 % fölött kavar, de a te nyugdíj előtakarék kötvényed meg csak 5 %-ot tud, hát nem is tudom.... Ja, az oroszok rakétája meg 9 machot. 

És persze hogy nem mindenkinek jött rosszkor ez a háború. Bizony, akik negatív hírként tanyáztak állandó jelleggel az országos média címlapjain, azoknak áldás. Sőt, itt helyben mondjuk Hoffer Feri, Kalán Robi, mint egyszerű környezet rontók, vagy más egyéb ügyben előtérbe kerülő illetők se szomorkodnak túlságosan. Hiszen egy Kijevi, Harkovi, Dombászi kép romokkal, halottakkal mindent visz. Ki foglalkozik itt most olyanokkal, hogy a nádirigó nem tud fészkelni, mert eladták alóla a nádast? Kit is érdekel az, hogy mennyire ciki az évek óta tartó és még mindig átadásra váró piactéri "épület együttes" -ben a padoknál korcsolyapályává fagyott, beeső esővíz, amikor oly látványosan szállnak a csapásmérő rakéták Ukrajna egén? Teljes közöny az iránt is,  ahogy az esőben felázott Füzes útról húzza a kukát kifele egy 80 éves öreg néni a legközelebbi aszfaltozott úthoz, miközben a kukás autó két rakodókezelője türelmesen, de jótékonynak kevésbé mondható mosollyal az arcukon várakoznak rá. Mondhatni, nem igazán idilli a kép. 

Inkább kissé groteszk.

 Főleg ha véletlenül arra járva azt látod, hogy szépen csendben a Balassi út folytatásában meg műút épül, kifele a határba valószínűleg közpénzen. Hogy kinek és milyen érdekeltségéhez, az nem is érdekes. A kozszolgálati televízió riportere a férjük, apjuk után zokogó menekült anyákat, gyermekeket interjúvol valahol a határon.

A lelkes felebarátaim épp színvonaltalan hangulatkeltő tartalmakat, időnként kifejezetten idiotikus féknyúzokat  (fake news) osztogatnak meg a világhálón. Ki-ki aszerint, hogy melyik oldalnak szurkol. Itt kék-sárga zászló alatt nemzetiségeket gyalázva menetelő náci ukrán kopaszok, ott demokráciáért, háború ellen tüntetőket verő, diktatúra által láthatóan jól felfegyverzett orosz rendőrök. Naponta tucat ilyent kapok. Udvariasan nem válaszolok. Jól el van a nép.

És jön a slusszpoén.... a böllér fesztivál. Félkilométer kolbásszal, Szalonna és Bandájával és..... adomány gyűjtéssel. Félek, valakinek csak eszébe jut, hogy "színtiszta jótékonyságból és főleg nem kampányfogásként" hozni kellene a rendezvényre néhány menekült családot. Mondván, had lássák, hogy nekünk milyen jó, és akkor ők is elfelejtik azt, hogy mit hagytak otthon. Ha ez tényleg így lesz, azon ne is csodálkozzunk. Hisz az ATV a reggeli Start műsorát azzal a beharangozással hosszabbította meg 10,30-ig, hogy....... aktuális háborús hírek. Most épp Keleti Andrea és egy másik hölgy az  SD36 -ban található gyógynövény, fogyasztó hatásáról beszélget Kárász Róberttel. 

Még egyszer mondom, groteszk.

 

Minden oké.....

Huvaz'eg. Erre nem gondoltam. Kb. két hete nehány fb-s ismerősöm - konkrétan három - kérdezte hogy mi van velem, hogy eltüntem. Ugyanis jó ideje nem látnak megosztott írást tőlem. Ez meg hogy lehet? Teszem fel a kérdést a munkahelyemen egyik cyberguru  kollégámnak.                                                        - Elvagyok havazva, de ha lesz időm, majd rád nézek. Ez kb. úgy egy hete volt. Tegnapelőtt rászóltam.                                                                                                   -Bocsi, elfelejtettem. Jön az informatikusoknál megszokott reflex szöveg. Ma hívott. Röhögve közölte,  rám keresett és szerinte valszerű, le vagyok korlátozva valami keresőmotor algoritmus által a googlenál. Ez szerinte úgy történhetett, hogy több guglis felhasználó, akik lehetnek akár fészbuk ismerőseim is, bejelentést tettek az általam megosztott, őket zavaró, esetleg sértő tartalmaim miatt.                                           - Igazából nem vagy letiltva, csak  korlátozva egy időre. Ez nem gáz, de a kontaktjaidnál sem jelensz meg automatikusan a fészbukon

- És?                                                                                                                     - Figyu öreg. Egyszerű. Olvastalak és ne csodálkozz. De ha már ennyire ö izé beszólogatsz, akkor ne legyél mindenkinek látható és nyilvános. Sőt, akár nézz körül az ismerőseid között is és gyomlálj. Vagy ha ez nem megy, akkor ne irkálj idegesítő hülyeségeket. Ennyi, szia.                                                                                Ezek után szinte önkéntelenül nézem is egyből a  blogspot.com statisztikámat. A korábbi stabilan háromszáz per hónap feletti megnyitás, decemberben mindössze 76. Először néhány órára kissé feszülté tesz  a dolog. De aztán, juhhé.  Rádöbbenek, hogy valahogy tudat alatt kialakult bennem valami megfelelési, vagy közlési kényszer. Jó ideje nem is gondoltam arra, hogy anno leszögeztem e blog indításakor, hogy én itt csak magamnak írogatok. Olvassa e vagy sem valaki, az teljesen érdektelen kell hogy legyen számomra.  

Szóval minden oké. Bár fokozódik a nemzetközi helyzet. Az oroszok is felsorakoztak az ukrán határon, miközben a NATO kardcsörtetésként álmosan vakarózik. A németek nagylelkűen ágytálakat, beöntéshez használatos eszközöket, na meg néhány sisakot küldtek segítségként keleti szomszédunknak. Nem nehéz arra következtetni, hogy itt bizony valami készül, mert még Viktor vezért is lábhoz rendelte a főnöke, Putyin. Hát igen, ez utóbbinak bizony van bukéja. És mindenekelőtt szimbolikája, aminek meglátása nem várható el egyetlen Orbán rajongóktól sem.                                                                                                                                                                                      A fidesz választási gőzhengere is beindult. Aminek köszönhetően az ellenzéki kampányszerű szuszmákolás is valamelyest intenzívebbé vált. Mivel politikai értelemben hontalanná nyilvánítottam magamat, különösebben nem izgat a dolog. De persze attól még, hogy nincs számomra hitelesnek tűnő baloldal, fegyelmezetten szavazni fogok az ellenzéki jelöltre, listára. De csak ennyi. Már ha nem leszek szoliba épp akkor.

És hogy mennyire is fokozódik a helyzet, azt mi sem jelzi jobban, hogy kamu profil mögé rejtőzködő, arctalan fideszzombik rongyolnak nekem minden kommentemet követően, legyen az bárhol. Le kommunistáznak, cigányoznak, tolvajoznak, hülyetűzoltóznak, stb. Komolyan nagyon jól szórakozom velük-rajtuk. Nem értik, hogy azért van ilyen nagy pofám, mert tudom, nincs rajtam fogás.  Az F. Kovács nevű fideszes képviselő pol. reklámjai is gyakrabban csapódnak az arcba a fészbukon. Próbáltam letiltani a mukit, de az istennek sem sikerült véglegesen, ezért írtam az egyik alá egy humoros kérdést. Erre privát üzenetben, sértődötten a nagyapját emlegette, aki az első világháborúba esett el és szerinte fel is van vésve a neve egy karcagi emlékműre. Amikor válaszomba arról tájékoztatom, hogy az én nagyfaterom meg Galíciában esett el pont 1917 december 31-én és ezért nem lehetett épp akkor valami jó szilvesztere, meg akart ismerkedni velem közelebbről. Minek?                                                                 Főleg akkor minek, ha a feltehetően fizetett adminja a higgadt, tárgyilagos, kulturált hangvitelű kommentemet törli a polreklámja alól, de a nekem ugró trolljainak a nyomdafestéket nem tűrő írásait nem. Miközben Gyula polgi ugyanott arról győzköd, hogy a piactéri építménnyel minden oké. Mondván, nem érti, miért dobálom a sarat, keltem a feszültséget. Pedig én csak szerénységre intettem őket. ( mint Bástya elvtárs a Virág elvtársat.)  Nem értem , miért hihetetlen az, hogy azért én még örülök ennek a valaminek, ami mint "épület együttes" van megnevezve. Ami mellesleg még 2020-ban elkészült, de... nincs kész. Mert nincs átadva, ugyanis nincs benne áram.  De majd lesz előbb-utóbb. Aha. Na ez nekem sok, inkább passzolok is.  De,  ......... nem nehéz megjósolnom, fogunk még ezen építménnyel kapcsolatosan hallani érdekes véleményeket a helyiek részéről.

Minden oké. Szerinte a tanuszoda is. Amit a kitudja hány, kitudja mi miatt egymást váltó alvállalkozó, már nem is emlékszem hány évig épített és kitudja mikor fog az ennek köszönhető műszaki tartalom ketyegő bombaként beindulni. A kihasználtságát, költséghatékonyságot hagyjuk. Az nem érdekes. Pontosabban érdekes, csak nem érdekel senkit. Na, meg a sétáló utca a nagyon gáz cikk-cakk járdával és a "kényelmes", ülőalkalmatosságnak szánt, pirosra festett, göcsörtös fekvő oszlopokkal. Ja és el ne felejtsük a nagy durranást,... a strandot. A menekültek elhelyezésére szabványosított kialakítású konténer büfésorral, ami hátulnézetből igencsak blama a javából a gátról.    - Nem mondom, ...... van látvány. Mondta nagy hangon, széles mozdulattal arra intve egy egységes biciklis cuccban mellettem elkerekező társaság, sorvégén lihegő dagija egy nyár végi kora délelőttön. Lent, alul épp néhány nagyobb papírdobozt, olajos csomagoló papírt görgetett az élénk szél.  Hogy esetleg az itt helyben méltán egyre "népszerűbb" Pézsé próbálkozna valami reklám feliratos paravánnal, netán díszcserje sövénnyel ami jótékonyan takartatná a büfésor hátsó traktust .....? (szívesen)  Amúgy emlékszik még itt valaki a .... világszám LEDZOO-ra ? Én megmondtam, hogy a pillanatnak szóló parasztvakítás. Mellesleg próbáltam utána nézni, hogy a költségeken belül konkrétan mennyibe fájhatott a cucc. Ködbe mentem.                                                                                            Minden oké. Apropó, jut eszembe....   Minden pályázati elszámolás ott van a honlapon. Írja ezt is a jó Gyulánk. Aha, tudom. Nekem meg cserepes a pofám a hideg széltől, és nem jó így röhögni.

Minden oké. Mert minden évben ellenállhatatlanul kitör a botrány a téli tüzelő osztásakor, amióta csak van ilyen. Nem fontos momentum, de annál viccesebb, hogy 2010 előtt nem volt tüzelő osztás, és mégis egy arctalan zombi szerint én akkor kaptam belőle.... a Bordástól.  Időnként arról álmodom, hogy intelligens vitapartnerekre találok egyszer. Úgy tűnik, nem sok a remény.                                                                                                                                  Csak megjegyzem mint érdekességet, hogy a helyi okosságok közül senkinek sem jut eszébe, hogy a döntést követően - de még a kiszállítást megelőzően - írásban ki lehetne értesíteni az érintetteket a kapott mennyiségről azzal, hogy aki valami ellentmondást lát, érez, gondol, az x napon belül fellebbezhet írásban, esetleg személyesen. Lehet, hogy macerásabb, de nyugodtabb lenne a közhangulat. Nem utálná, savazná, le semmirekellőzné, röhögné ki, cikizné a falu egyik fele a másikat oda-vissza. Ami viszont mindig jól jön az éppen aktuális helyi hatalomnak. Igaz, akkor talán oké lenne a helyzet. Vagy, némileg okébb.