Egy jó napom ez a mai...

Pedig brutális nagy köd volt ma délelőtt a faluba. Annyira, hogy a velem szembe bicikliző Janit - régi  komámat - csak akkor ismertem fel, amikor elkezdett rám kiabálni...
- Hé, állj meg! B...zmeg..... én egyébként rájöttem ám, hogy kikről szól a történeted, hiába csak nagy jé betűt, meg nagy et írsz a név helyett!
 És fékezek is, mert ez a süket elém kanyarodva, majdnem nekem jön. Elállja az utat.
- Igen? Hol? ... Adom az ártatlant.
- Hát a blogodba.
- Aha...... Válaszolok a hideg ködtől szipogva
- Arra is egyből rájöttem, hogy ki az, akiről az akasztásos történet szól...... Nyújt kezet
- Ügyes vagy. Szia.
- A jé az.... (itt mond egy nevet, akit nem is ismerek), az e betű meg a csaja a... (itt is egy név)
-......? ( kérdően nézek rá)
- Aki felakasztotta magát az meg .... ( megint egy név) Eltaláltam? Nincs az egészben semmi különös....Kiírhattad volna, mert ezeket mindenki tudja a faluba.
- Gondolod....?
- Eltaláltam? Ugye hogy ők?
- Nem. Egyiket sem.
- De!
- Mondom, hogy nem.
- Akkor kikről van szó? Á, most csak hülyéskedsz. Ők azok, akiket én mondok!
- Tévedsz. Amúgy nem a nevek a lényeg.
-  Na, ...zdmeg! Tele van a t..öm a hülye történeteiddel. Most gondolkozzon az ember azon, hogy kikről írsz.
- Na látod. Ez a lényeg Jani.
- Micsoda?
- Hogy gondolkozol. Már, egy jó napom ez a mai.... Na szasz, sietek!
- De nagyra vagy magaddal...., meg a hülye történeteiddel.....
Mondja még a magáét, de egy elhaladó autó miatt nem hallok semmit. Feltartott hüvelykujjal visszavigyorgok rá.
- Akkor kapd be.....Kiabálja utánam egy félreérthetetlen kézjellel kísérve.

Reményhurok ....

Délután egyszer már feljött. Akkor hozta fel a kötelet is. De nem csinált semmit, mert kisvártatva hallotta, ahogy az asszony lent kiabált a gyerekeknek.... Fiúk, öltözzetek, mert átmegyünk mamátokhoz..... Persze, megint megy az anyjához. Neki nem is szól most sem. Mindig ott van. Na, majd ha visszajönnek..... Kombinált magában. Hátha keresni kezdené és előkészülés közben találná meg.... Ha kiabálná a nevét, akkor először nem válaszolna.... Mintha nem hallaná. Csak egy kis zajt csinál, hogy jelezze, hogy itt van fenn.....  Maga elé meredve állt a padon. A nyitott tetőkibúvón besütött a délutáni nap. Ahogy a keskeny fénysugárba lépett, érezte, hogy az nem feltölti, hanem inkább kifele szívja az életerőt belőle. Mintha hívná, vonzaná. Mintha mondaná,....gyere... nincs már remény... Csak szenvedsz itt, ezen a világon. 
Már sötétedett, amikor haza jöttek először a gyerekek, majd néhány perc múlva az asszony. Várta, hogy kérdezzen tőle valamit. De az hozzá sem szólt. Levegőnek nézte most is, mint már jó ideje.
Ismét felment a padra. Nem kapcsolta fel kint az udvaron a villanyt. Hátha észre veszi az asszony az ellentmondást, hogy sötétbe bóklászik kint..... Már alig látott a félhomályban és remegett a keze is, ezért kínlódott a kötéssel. Először olyan csúszó hurokkal próbálkozott, amilyeneket a filmekben látott. De az nem sikerült sokadjára sem. Így maradt a dupla kötésű huroknál. Közben figyelte a lentről szivárgó hangokat. A gyerekek rajzfilmet néztek a tévébe. A feleségét is hallotta, ahogy  telefonál. Tisztán kivehető volt, amint valakinek épp mondta: ...... "Te vagy? Nincs bent.... Mit tudom én, hol van.... Kiment valahová.... Nem is érdekel"......  Ennyit elég volt hallania ahhoz, hogy már zúgjon is a feje a keserű dühtől. Ez utóbb egyre gyakrabban fordult elő vele.  Először akkor, amikor a veszekedések kezdődtek. Aztán már akkor is, amikor csak az asszonyra gondolt.

Pedig milyen jól kezdődött az egész. Ideális párnak látszott a csinos, filigrán lány és a faluban köztudottan mama kedvence fiú. Nagyon jó anyagi háttérrel. A nővére is jó partit csinált. Az anyját irigykedve állították meg az ismerősök.... Ó, de aranyosak, hát az esküvő, mikor lesz? Bár a leendő meny akaratos, mondhatni makrancos volt mindig, de.....  majd összecsiszolódnak. Mondta anyja. Akivel aztán, mondani sem kell, hamar megromlott a viszony. Pedig a szülők nagyon igyekeztek mindenben segíteni. Az idős apa járta a falut. Mindenkihez kiment, aki csak hívta. Éjjel, nappal, ha hétköznap, ha ünnepnap, ha eset, ha fújt, motorra ült és ment. Nem látszott,  hogy baj lesz. Főleg, hogy így elfajul a helyzet. Látni sem bírom őket!... Ide ne is járjanak!.... De, te se merj menni oda.... Ha elmész, haza se gyere! Kiabálta a feleség.

Hirtelen ajtó csapódást hallott lentről. Megállta a keze. Még a lélegzetét is visszafojtotta. Valahogy érezte, hogy a felesége jött ki a házból. Ilyenkor, sötétedés után a gyerekek nem szoktak kijárkálni. A kaput sem hallotta csapódni, hogy valaki idegen jött volna hozzájuk. Becsukott szemmel reménykedett.... Hátha szólítja az asszony. Akkor nem tenné. Mert az, az apró jele lenne annak, hogy mégis törődik vele, hiányzik neki.... 

Nagyot sóhajtott és könnyek szöktek a szemébe, amikor újra hallotta becsukódni a bejárati ajtót. Eszébe jutott az újabb vád..... Nem tudod eltartani a családodat... Minek él az ilyen ember... Sziszegte a feleség. Tehetetlen volt. A faluban sehol semmi értelmes munka. A közhasznú foglakoztatás inkább megaláztatást, mint megélhetést adhatott. Menjen el Pestre, vagy valahová?  Hagyja itt az asszonyt magába? Hát igen. Itt még férfinak is nehéz lenni.  A szülők mindig segítettek kérés nélkül is. Amire kellett, mindig volt. Eleinte nem is volt baj. De aztán egyszer csak érezte, hogy van. Amikor nem sikerült évekig komoly munkát szereznie, az önbizalom is oda lett. Az ágyban is.  Az asszony egyre dominánsabbá vált a családban. Rá, meg rátört a lámpaláz a lefekvés után. Amúgy sem  volt valami férfias alkat. Pedig az akaratos nőknek az kell. A karizma, a markáns arc. Hát neki egyik sincs. Utálta, amikor a felesége vágyakozva nézte a színes újságok posztereit a jó alakú szépfiúkkal. Neki meg még a hangja is vékony volt. Tisztában volt hiányosságaival. Ő bizony, egy inkább udvariaskodó, minden agresszivitás nélküli ember. Még a gyerekekkel sem tudott kemény lenni , inkább szelíden korholta őket. Gyakran gondolt arra, hogy hozzá soha nem beszélt az asszony olyan hangon, mint a telefonba szokott ...... A másikkal. Mert szerinte biztos ő a másik, akivel búgó, évődő kacérkodással szokott csevegni. A legdühítőbb az, hogy úgy tesz, mintha ő ott sem lenne. Ilyenkor elszorult a torka és rátört a sírhatnék. Hogy ne lássa az asszony, vagy a gyerekek, inkább kiment. Vagy haza, az anyjához.  Meg kellene ütnöm? Töprengett eleinte. Egyszer a haverját majdnem meg is kérdezte. Félig ki is bukott belőle, de aztán hirtelen elhallgatott...... Az, később beszélt is erről másoknak de, mint mondta, nem tudta értelmezni a fél szavakat.    

A padon hiába keresett, nem talált semmit, amire rá tudott volna állni, hogy a keresztgerendára kösse a kötelet. Most menjen le? Attól tartott, ha lemegy és éppen akkor jön ki az asszony, akkor nem fog összejönni az elképzelése. Ami az volt, hogy nem kell megtennie, de úgy látsszon, hogy meg akarja tenni, és az asszony beszéli le róla. Ez elég gyermeteg dolognak tűnt elsőre, de hátha bejön. Még mindig reménykedett. Mint ahogyan sok másban is valamikor. Hogy lesz munkája. Hogy épít a házhoz alsó épületet. Egy nyári lakot, ami elé kiül a család esténként. Hogy az asszony megváltozik. Hogy megint családi béke lesz. A gyerekekkel együtt boldogan élnek. Na meg, ha most le megy, biztosan fel is fogja adni. Nem lesz ismét bátorsága neki kezdeni. És az is az eszébe jutott, hogy lehet, az asszony titkon tudja, mit akar tenni, de ha nem teszi, akkor még jobban le fogja nézni. Ez csapda helyzet. Lelki. Gyakran vágja korbácsütésként az arcába így is, hogy ...."Milyen ember az ilyen"... És akkor már nevetséges lesz saját maga előtt is. Elveszíti azt a kevés önbecsülését, ami volt még.  Most is inkább húzza az időt. Hátha mégis kijön, és elkezdi keresni. Nem létezik, hogy nem vette észre, hogy feljött a padra. Direkt zajt csapott, amikor mászott a létrán felfele. Meg amikor járkált a padon is.... De semmi reagálás.....De, ha ez így van.... akkor ő nem érdekli, nem számít az asszonynak. Akkor meg kell tennie. Akkor nincs értelme tovább.

A széklábgerenda oldaltámaszába kapaszkodva mászott fel a keresztgerendára. Azon ülve, előre támaszkodva bearaszolt a harmadáig. Áthúzta a hurkot a fején, le a nyakáig. Ideges volt. Kicsit lehorzsolta az orrát.... A csomót már nem is fordította teljesen hátra. Így az inkább a füle felé ált hátul. Az lenne az igazi, ha most jönne fel. És látná, hogy mi van..... Várt. Teltek a percek. 
Nagyot sóhajtott.....Ha nem keres, hogy hol vagyok, akkor nem hiányzok neki....... Akkor legyen. A kötél végét megkötötte az alatta levő gerendához, amire ráhasalt és átölelte. A lábával is átkulcsolva, lassan lefordult. Először a lábával engedte el a gerendát. A kezével kapaszkodott. Megint várt. Érezte, hogy innen már nincs vissza. A padlásajtót nézte. Hátha felbukkan az asszony feje. Aztán jött a végső felismerés....Nem fog jönni soha. Értem nem. Nem kellek neki. Egyre fogyott az erő a karjából. Érezte, ahogy csúsznak szét az ujjai.

A helyszínelő rendőr pödört egyet a nagy bajuszán, majd oda fordult és halkan suttogta a tűzoltó fülébe... Te láttál mán ilyet?....Nem értem... Nem áll össze a kép. Onnan fentről?.... Felmászott oda?.....Sehol egy szék, vagy valami. Mit gondolsz?

- Aha...Hát éppen lehet így is, ha valaki nagyon akarja.....A nyomokat néztétek? Jött a válasz.
- Nem tudtuk, mert már össze járkáltak mindent, mire kiértünk. Na mindegy. Majd még gondolkozom, meg  meghallgatok , akit tudok..... Mondta a rendőr és megint pödört egyet.
 A tűzoltó ránézett a fekvő tetemre. Jól ismerte. Sajnálta, mert rendes, kedves srác volt. Rohadt egy világ.... Nem tüzet oltani a legnehezebb....Az ilyen látvány a lelket eszi meg .....
- Te még nem szoktad meg az ilyet. Ne nézz az arcába. Menjetek le és hozzátok elő a létrákat meg a köteleket az autóról. Morogta halk, remegő hangon az egyik, még kölyöknek tűnő kollégája felé.

Isten a szekérrel ......

J. a kialakult szokásoknak megfelelően amikor belép, hangosan köszön. Aztán sorban kezet fog mindenkivel. A zsibongás kissé alábbhagy közben, de aztán újra felerősödik

- Na, mi van? Mégis csak ide értél? Kérdezi Sanyi, visszaköszönés helyet.

- Aha. Mert? Érkezik a válasz. De a kissé keményebb tekintet jelzi az ébredő belső feszültséget.

- Csak mondom. Tér ki  Sanyi.

J.-val nem érdemes kötözködni. Kiszámíthatatlan, ha indulatba jön. Ilyen volt az apja és annak öccse is. Ez utóbbi többször megjárta a börtönt. Mindig garázdaság miatt. A bálba egyedül Somogyi Pali tudott vele bánni.  Először ő ütötte meg a Palit váratlanul. De az egy pontos ütéssel válaszolt. Egyből KO lett. Aztán már, ha baj volt vele, csak a Palinak szólt mindenki. Ő jött, egy jól irányzott jobb egyenes és béke volt.

De a J. kifejezetten jó srác józanul. Akkor van baj vele, ha van benne ital, de még nem csuma részeg. Mert az is előfordul gyakran. Ha csak mákos, akkor viccelődve kötekedik. És ahogy kezd berúgni, már nem viccelődik, hanem csak kötekedik.

Aztán, ha nem állnak vele szóba, csak meredten néz a poharába. Hosszú-hosszú ideig. Akár órákig is. Ugyan mire gondolhat? Az egykori fiatalságára? A régi, szép időkre?

Nagyon menő srác volt. Jóképű, a fizikai munkától izmos, jó kiállású. És jól öltözött, mivel akkor jónak számító szakmát szerezve, már rendszerint maszekolt. És ami szintén fontos volt akkoriban, jól táncolt. Emlékszem, neki volt a faluba először párhuzam nadrágja és vastagtalpú olasz cipője. Mivel Pesten dolgozott,  hamarabb látta a divatos cuccokat. Oda is voltak érte a lányok a bálba. Ő viszont csak az E.-t akarta. Aki egy rátarti, majdnem durvának mondható lány volt. De belemenős, ha valaki tudta a módját. És J. balszerencséjére , M. a nagy dumás széltoló, tudta. Őt szintén nagyon csípték a lányok az akkor szokatlannak, ezért menőnek számító Davis haj miatt. Azt szedett fel, akit akart. Pedig nagyon piálós volt. Brutálisan be tudott rúgni néha. De E.-t ez nem zavarta, sőt ilyenkor a barátnőit vihogva kérdezte, hogy ......... ugye milyen ronda ? Bár az E. szüzességét a J. vette el, az mégis M.-al is kavart, amin mi jókat nevettünk. Volt, aki irigykedve, mert bizony E. akkoriban a legjobb csajok közzé tartozott a faluban. Így is ment ez addig, amíg egyszer csak J.-nek megérkezett a behívója.  M. egyedül maradt a pályán. Össze is költöztek az E.-vel nem sokára.

 - Borsodit, egy fél szilvával.... Szólt oda a pult mögött álló kocsmárosnak.

- Kell még az?  Jött a kérdés a pult mögül.

Válasz helyett J. beletúrt a zsebébe. Ezreseket és némi aprót vett elő.  Alkoholtól homályos tekintete lassan vándorolt a kocsmáros arcára, akinek nem volt újabb ellenvetése. Láthatóan megkönnyebbült a látványtól. Van pénz. Nem lesz vele gond a fizetésnél. Mert szokott lenni.

Rutinosan, egy mozdulattal a pultra tette, majd  azzal fel is bontotta a sört, aztán a pálinkás üvegért nyúlt.

- Jöhetne már a szekér... Szólt J.

A kocsmáros kezében megállt a félig döntött üveg. Egymásra néztünk....Ez most hogy jön ide? Még a zaj is elcsitult. Az egyébként sem túlságosan értelmes arcokra még több értetetlenség ül ki. De aztán újra beindult a zsibongás.

J. fizetésképpen pultra dobott egy ezrest. Nem is nézett oda, úgy vette el, gyűrte zsebre a visszajárót. Nem lépett el a pulttól, hanem felhajtotta a felest. Látható tiltakozás jött a gyomor irányából. Legalább kétszer liftezett a pálinka.Végül feladta. Lent maradt.

Tekintete először rám, majd a sörös üvegre vándorolt. Kis bizonytalansággal sikerül megfognia és öntenie a poharába. A hab kiszaladt a pultra.

- Hohó,...höök ... Ez a drágaság.... Na, azért csak nem nyalom fel....
- Mosod a pultot?  ...... szólta kocsmáros. És megszokott mozdulattal feltörölte.
-  Jöhetne már a szekér..... Hát a bátyád hogy van? ..... Kérdezi tőlem alig érthetően. Mire válaszolnék, már érdektelen, homályos szemmel bámult a poharába.

- Jó srác volt... Régen láttam.... Dünnyögi inkább magának.
Emlékszem, amikor J. leszerelt, az étteremben a haverokkal nagy ivászat volt. Aztán szinte minden szombaton. A mulatozást követő éjszakákon mindegy kivel, még a legramatyabb csajjal is képes volt összefeküdni.  Céltalanul, össze-vissza kallódott.
Aztán egyszer csak M-nek is érkezett behívó, és be is vonult.  Rá néhány hétre J. összefutott E.vel. És hogy-hogy nem, rövidesen össze is költöztek. Így ment ez E.-nél. Nem voltak gátlásai.

Már terhes volt az első gyerekkel, amikor M. leszerelt. Egyszer Puszónál támasztottam a pultot, amikor betámolygott. Oda hozott egy sört nekem is. Nem voltunk haverok, de néha szót váltottunk a fociról, mert járt a meccseinkre.

- Tudtam, hogy nem fog megvárni. Mondtam is anyámnak, hogy vigyázzon rá..... De ők észre sem vették, hogy jár hozzá.... panaszkodott kis szüneteket tartva.

- De miért tette ezt....  sírta el magát. A könnyeit az öklével törölgette.

- Ne törődj vele. Majd lesz más. ....Próbáltam vigasztalni.

- Soha.... Őt szeretem. Azt a kurvát. De mit tegyek, ilyen hülye vagyok..... Jött a válasz.

És aztán már  nem is láttuk a faluba józanul. Először az asztalra, majd nem sokára az asztal alá, onnan a föld alá itta magát.

De J. sem tudott megnyugodni, hiába döntött mellette az E. Nem tudta elfelejteni, hogy előtte elhagyta M. miatt. Nem bízott benne. Ezért nem is éltek jól. Talán amíg a gyerekek kicsik voltak, addig volt némi békesség. De ha berúgott - ami egyre többször előfordult - akkor hol neki ment, hol csak üvöltve lekurvázta  E.-t.

Mivel mostanában sokat esik, ezért a kocsmárossal mély elemzésben voltunk éppen az eső hatásáról a halak kapására vonatkozóan.

- Jöhetne már a szekér ....... szólt közbe J. Mintha most ébredt volna fel.

- Milyen szekér ..... förmedt rá a kocsmáros.

- Hát az isten ..... a szekérrel..... Mer' az kéne...nekem

- És, .... minek az neked? Majd pont az isten lesz a kocsisod hazavinni ? Azt hiszed ráér veled foglalkozni. Van annak elég baja. Mondta most már teljesen bepörögve a kocsmáros.

- Pedig jó lenne, ha jönne.  Jönne a szekérrel és kivinne amoda..... a Ku'hegyesi kereszteződésbe. Mert nem ér ez mán semmit.......Mondta J. elhalkuló hangon, a végén nagyot sóhajtva. Lassan, erőltetve itta ki a maradék sört a poharából. Aztán bizonytalan léptekkel kiimbolygott a kocsmából.

Teremtett érték...

"Viszont nem nagyon tudom, hogy te például milyen értéket teremtesz napjainkban, és az mi módon nem kötődik a politikához?"

Szegezi nekem Imre komám a kérdést egyik vitánkban, mint a kérdések kérdését. (Amúgy gyepáljuk egymást néha rendesen,  mások legnagyobb megelégedésére.... Szerintem Lali ilyenkor bont is egy sört és hátra dől.) 

Napjainkban...?  Értéket? Hogyaza ....., .most jól meg lettem fogva. Na, ez aztán a szar helyzet.

Miért pont engem kérdez?  Miért most esik nekem ez az Imre ilyenekkel? Mégmeg, hogy érték.

Honnan teremtsek én értéket? Miből? Hogyan? Ebben a cudar világba....? Még egy nyamvadt székelykaput se tudnék rittyenteni  az udvaromra. Nem jönne össze. Mert egy tehetségtelen nokedli vagyok.

Nem tudnék én se az anyósom, se bármelyik felmenőm házából pályázati lehetőséggel hetedhétországra szóló akármit se teremteni. Nem én.

Az egykori téeszcsé vagyon lenyulásában meg aztán főleg béna voltam.

Semmi érték, sehol sem. Ami mintha ......, az meg nem "okosba" lett. Na, ja.

 Mert a vízi mentő kikötő ott maradt az önkormányzati strandon. Pedig csak a terv dokumentációt a KEVITERV Aqua egy millióért csinálta. A kivitelezést felejtsük is el, mert azt Klötcz Jóska haveri alapon - munkadíj, anyagköltség - saját zsebből kivágta.)

1997- ben a tűzoltó egyesület a padlón volt. Lepukkant technika, fészer szerű szertárral.  Bordás Imre azt kérte, jöjjek haza  a Tiszafüredi Zsanettből  (mondanám, anyámba sem volt jobb helyem) próbáljam meg gatyába rázni a dolgokat, vagy vége.  Lett belőle egy könyv szerinti értéken közel háromszázmilliós eszközállományú , a megyében egyedülállóan széles  spektrumban bevethető tűzoltóság. A korábbiakhoz képest laktanyának nevezhető elhelyezéssel.

Fúj. Ez bűzlik. Ez má' önreklám. Na igen......Ha elkezdek felsorolásba átmenni, akkor nagy dumás, melldöngető hőzöngő vagyok. Ha hallgatok, vagy magyarázkodok akkor, ..... tetten értek. Hm. Ez bizony csapda. Abba is hagyom inkább.

Inkább áttérek Imrére. Kompromittálom egy kicsit......

Ez a muksó csinált egy rádiót. Itt, ebbe a városnak csúfolt porfészekbe. Kicsit sárga, kicsit savanyú, de a övé ( ló...szt, a MIÉNK!) volt. Tagadhatatlanul érték. És? Aztán...?

Egy Kovács Miska nevű "valaminek", és szerintem valakinek még nem tetszett és nyekk.  

....te milyen értéket teremtesz napjainkban?.... Vazze' Imre. Kinek? 

A 80-as évek elején (hol van az már?) Heinrich Tamással elmentünk a Szajoli NEFAG telepre, ahonnan egy faházat kaptunk. Ő egy liter konyakkal lefoglalta a portást, mi meg Bohács Pista bátyámékkal raktuk a platót. Mindent, ami csak ráfért a fixes ZIL-re. Lett belőle plusz még három. Kiss Imrével és Balogh Sanyi bátyámmal kb. 2 hónapig építettük a KISZ tagokkal a cuccot. Ez ma a szabadtéri színpad melletti kettő, és akkor a vízi mentős - elsősegélynyújtós -pénztárként funkcionáló, később Fehér Csabának leégett faház. Amiből egy verőfényes májusi napon Vincze Feri úgy vágott ki bennünket mint a taknyot, mert kellet valami haverjának, büféként. Ezért lophattunk a köznek. Mi lettünk az ország mindmáig egyetlen hajléktalan vízi mentői. Feri viszont máig úgy vigyorog rám, mintha mi sem történt volna. Már nem emlékszem, hogy hány segget kellet hányszor kinyalnom, míg sikerült a vöröskereszttől kibrusztolni két konténert, hogy ne a szabad ég alatt érje a kötszereket, gyógyszereket, felszerelést, vele együtt bennünket az első nyári vihar. Később az egyik a tűzoltóké lett. A másikból viszont legvégül ...... érték teremtődött. Mert miután a müvháznak adtam, onnan lelépett magántulajdonba.....

....te milyen értéket teremtesz napjainkban?.... De Imre. Kinek? 

Mert olyan, hogy vízi mentés, régen nincs. Fábián Gabi javaslatára kaptuk én és Szekrényes Pista, Pesti Tiborctól, mint községi párt bizottság titkárától  párt feladatként a megszervezését... Szegény Pista, úszni sem tudott, csak kutyázva. Aztán mégis ide jártak tapasztalat szerzésre az ország más részéről, hogy hogyan működik egy ilyen. Évente kibuliztunk egy-egy hajót először Daróczi Sanyival, majd Simon Sanyival. Hol innen, hol onnan. Volt horgászcsónak, katonai rocsó, mahagóni sport, verseny (Phirana) csónak. Ez utóbbival megjártuk egyszer a Tötyi fiával, a Bandival. A tó közepén kifogyott a benzin. Az evezőket meg sajnos előtte kölcsön adtuk egy skót evezős csapatnak, akik a szigetről eveztek kifele. A vízen sehol egy motorcsónak, aki segíthetne. Az evezős csapat hátra se nézett, már messze húztak. Kötelet kötöttünk hámként magunkra és uszva húztuk a hajót ki a partig. Volt élmény bőven.
Majd már  94 őszén gondoltam egy merészet. Keressünk meg egy nagy embert. Bordással, az öreg Kasubával ott ültünk egy órát Csintalan Sanyi irodája előtt mire fogadott bennünket.  A foteljában, törökülésben, mezítláb , parizeres szenyót majszolva. Ő volt a magyar életmentő egyesületek szövetségének az elnöke, mint MSZP alelnök     És lett a lobbiból egy négy millás mentő hajó, hathengeres, 100 lovas Mercuryval. Micsoda biznyákot csinálhattam volna, ha beszállok vele banánoztatni, vízi-síeltetni Pónya Peti mellé? A kutya  se törődött volna vele. Ma már azt sem tudja a nép, hogy volt itt a parton egy ilyen szervezet.  Írd és mond, 30 fős, felkészített vízi mentővel.

....te milyen értéket teremtesz napjainkban?.... Ugyan már' Imre. Kinek? 

A tűzoltók élet-halál harcukat vívják. Anélkül, hogy tudnák. Nem jön rá senki, hogy a kiéheztetés folyik. A falut meg nem érdekli. Max. Barna Imre bátyám szólt ránk gyakorlatozás közbe emígyen: a falu pízit ne pocsíkoljátok....
Bordás  Imre idejében volt úgy, hogy 4,2 milliót - plusz az apró - kapott a tűzoltóság. Ő úgy gondolta, hogy szükség van egy ilyen szervezetre. Támogatni kell. Mert érték. Miska is így gondolta. Amikor elverte a falut a jég. Egy hónapra rá már nem annyira. Indult a fúrás, faragás. Persze sunyiba. Az évzáró vacsorára eljött, evett a kajánkból, ivott a piánkból és .... ártatlan képpel bele mosolygott a pofámba, miközben már nyiszálta a torkomat. Nem a hatos kezelőt kel kiütni a csapatból ugye. 

Amúgy a légzőket meg épp most vizsgálták felül ötszázezerért. Tény, van közel harminc milliós állami támogatás, amit más helyeken az önkormányzatok rendesen kipótolnak. Mivel önkormányzati tűzoltóság a neve is. Jó Miskánk három évig egy fillérrel se,  majd ez évre megkínálta ezt az önkormányzati tűzoltóságot háromszázezer forint támogatással. Ennek ellenére a pénztárt két milliós pénzmaradvánnyal adtam át, amikor döntenem kellet, hogy most pofán verem Fazekas Szabolcsot és Kovács Miskát a patkánykodások miatt, vagy nézek egy nyugisabb helyet. Tény, közre játszott a helyi fasiszták felnövése is,  amiért az utóbbit léptem  meg. Az előzőt rábízom  a sorsra...., ahogy gondolja. Ma ott tartanak, hogy az önkéntesek elfogytak, közcélus átadásával meg pont a tűzoltóknak nem segít Zoli .....valami miatt. Még van a maradványból, de az önkéntesek hiánya okozta  bértöbbletigény előbb-utóbb kezd gondot okozni. Nem nehéz megjósolni, hogy mi lesz a vége., ha Misit és Szabolcsot sokáig itt eszi a fene.
Bizony,  ugyan mikor jut az észbe, hogy ... szabaduljunk meg a családi ezüst valamelyik darabjától. Beáldozzák az új, még jóformán be sem járatott mentőcsónakot? Nem lepődnék meg, ha igen. És utána? Mi következik? Valamelyik fecskendő? Végül az ing és a gatya? Ha élni akarnak és menteni, segíteni? Mocsok egy világ.

Miska egyszer  - együtt utazva egy tanácskozásra - autóban mellettem ülve, vázolta nekem  a "legyes" koncepcióját. Amin még mosolyogtam is. Aztán bele nézve a szemébe, rájöttem, hogy ez vér komoly. Ez abból áll, hogy a legyet be kell csalni valamivel az üvegpalackba, és amikor bemegy, gyorsan rá kell ütni a dugót. Aztán már csak néha rá kell nézni az órára. A légy az nem érdekes onnantól már.

Ez a vezetői koncepció bizony sokat sejtet a személyiségről is. Na meg az a legendás, egykori iwiw profil kép. Na, az lehetne még csak egy külön pszichológiai esettanulmány..... A falu jó néhány, kocsmai Freud utánzata próbálta is megfejteni.
Őszintén, teljes szívemből bocsánatot kérek mindenkitől, aki elolvasta a fenti soraimat. Nem akartam senkit untatni saját, terjengős hülyeségeimmel. Nem is tudom miért tettem, mivel a lényeg most következik....

 Mert.... azért ma -  valljuk be -  a helyi politikum szempontjából sokkal plurálisabb képviselő-testület van Abádszalókon, mint ez előtt bármikor. És ez nem után lövés, vagy hátba szúrás, lesújtó kritika. Egyszerű tény. Ugyanis van számszerűsíthető ellenzék.

Hogy ez hogy jön ide?

....te milyen értéket teremtesz mostanában?.... Hát...Imre. ..... én nem tudom, de hátha valamilyent talán-talán.

Mert anno,  számottevő sem volt. Ha időnként felütött véletlenül egy-két képviselő részéről markánsabb és kitartónak tűnő, vagyis sorozatosan tapasztalható ellenvélemény, ami ezért még ellenzékinek is tűnhetett, az(ok) a ciklus leteltét követő új megmérettetésen valahogy , hogy- hogy nem, ki lettek szavazva a testületből. (Lásd Pál Anti, Cs Nagy Jóska, Polyákné Rózsika). Hogy ebben rossz indulatú sugalmazás van és hülyeség, hiszen választás volt? Én erre azt mondom, hogy.....na, ne vicceljünk má'.

Ez nem mond ellent annak az állításomnak, hogy a mostani ellenzék meg sajnos, szart se ér. A Dr. Pistikével együtt, alles cuzammen. És már szinte hallom is a felszisszenést.... Hát te is ott ültél Oláh Imre az anno idejének egy részében! Igen. Ott ültem. ( valahol írtam már, hogy nagy hiba volt, és ma már nem tenném.) És négy évig nem is akármilyen minőségben. És ha úgy ítéltem meg, hogy kell, kardoztam is egyet-egyet. Volt úgy, hogy a légyzümmögést is hallani lehet a döbbent csendben.( pl: helyi közbeszerzési döntőbizottság összetétele, 2009 évi költségvetési vita, AF Zrt. ügyei. stb) A korrektség kedvéért le kell szögeznem, hogy én sohasem érzékeltem hátrányt, ha más volt a véleményem.

És sajnos időnként kénytelen voltam parallel lenni a Kovács - Kasza tandemmel is.(pl: AF Zrt. ügyek) Nem is vagyok rá büszke, hogy ilyenekkel kellett egy gyékényen árulnom, de hát ... szegény ember vízzel főz(ött). És persze hogy nem voltam mindenben más állásponton. Sőt, őszintén? Igen kevésben. Ez helyi szinten, gyakran  ostobaság is lett volna. Mert vallom ma is: sok jó döntést hozott a 2006-ot követő és az azt megelőző testület. Meglehet, ha bevállalom a tandemhez való csatlakozást - vagyis a mindenben csak azért is nem és nem - még ma is ott nyalhatnám a többiekkel a sót.

De akkor az nem én lennék. Hanem egy olyan valami, ami nem merészelne olyat írni egy, egyébként  fajsúlyos egyének által szervezett rendezvényről - ahol megjelent a nanám (NANÁM, értsd: Nagyon Nagy Átadó Miniszter) és némi fideszes slepp - hogy a politika beszennyezte, lesilányította. Nem mellesleg, ezzel a megnyikkanásommal ki is vertem a biztosítékot itt-ott.  

Csak tudnám felejteni azt a flegmatikusan dölyfös arcot(pofát), ahogy ez  a nanám (NANÁM) egy kényúr közömbösségével átnéz a ráváró, panaszukat alázatosan, gazsulálva átadni akaró, földjüktől megfosztott hajdú-bihari parasztgazdákon. Bár a tragikumon kívül nincs ebben semmi rendkívüli. És a totálban rajta időző kamera egy közönséges szörnyeteget mutatott. Aki  minden empátia nélkül dönt élet és a nem élet között. Felettünk.
Szerény véleményem szerint, talán nem kéne vele együtt mutatkozni még egy teljesen civilnek mondott rendezvényen sem. De ez jó ízlés, gusztus kérdése. Én legalábbis biztosan nem tenném. Vélhetően az én értékrendem más, ami nem biztos hogy megfelelő. Másoknak.

....te milyen értéket teremtesz mostanában?.... Te Imre! E legújabb időkben az ellenzéki lét, gondolkodás nem az? A szabadság  nem érték? Még ha, képzelt és relatív is egyre gyakrabban, akkor is? És ennek megtestesülése a gondolkodásunkban, írásainkban? Nem az?
Szerinted ? Ja, aha....... Tehát ne írjak? Magamnak se? Mert én mindig csak magamnak írom a gondolataimat. Ha mások elolvassák, az öröm nekem, de ha nem, akkor sem gond. Nekem.

Igen, ne? De hát,..... ez ment 2010 előtt is. ( a szalók.hu fórum tébolydáját inkább hagyjuk) És lett belőle Kovács Miska és Fazekas Szabolcs.

Na, ők aztán az értél. A teremtett érték. Ez a falu teremtette őket ide. Nem én...... kedves Imre.

Vadászat a ...... vadásztársaságra, avagy .... a vadász(aink) ül(nek) hosszú méla lesben......

Borzalmas, hogy mennyien vallják azt, hogy az élet az internettel kezdődik és végződik.

Azon kívül nincs világ, kommunikációs tér. Különösen igaz ez a fészbuk nevű baromságra.

Amit én is használok. Sajnos többször mint azt az igényességem engedné. De mit tegyek, ha nincs más lehetőségem megtudni, hogy adott ember ki, mi, mit gondol, stb.

Micsoda felüdülés, amikor bemegyek a Jóbarátba, Nosztalgiába, Vadászba, stb. Majdhogynem felkiáltok rajongva, mint az egyszeri nőgyógyász hogy.....Végre, arcok!

Végül is érthető hiszen bárki megoszthat, közzétehet olyan véleményt, tartalmat amit vall, hisz, gondol, stb. Teheti nyugodtan, minden gátlás nélkül, mivel nem kell senkinek az arcába nézni, miközben a jó ízlés határán túli, sőt  - ami engem leginkább irritál - ordas eszméket sugalló, szélsőséges  véleményeket oszt meg, tesz közzé. Mit tehet az, aki nem vevő ezekre? Jó magam sokáig tűrtem "jónehány kebelbaráti ismerősöm" hülyeségeit. Aztán úgy döntöttem, elég volt. Töröltem őket. Tettem ezt azért, mert azt gondolom, hogy amikor az ember állati magatartásformákat, ösztönreakciókat akar tanulmányozni, nézni szórakozásból, elmegyek az állatkertbe. Ha nem akar, akkor nem megy, mert nem kíván a látvánnyal, produkcióval találkozni. Nagyon nem helyes, amit tettem és mostanában próbálok is a dolgok mélységével, miértjével foglalkozni. Próbálom megérteni a gondolatmenetét másoknak. Mi viheti őket arra, hogy a menekült kérdés megoldására géppuskát ajánló, vagy más, idegen gyűlölő gondolatokat, képeket osszanak meg, tegyenek közzé? Mi az, ami miatt számukra a menekült helyzet szinte már létkérdéskén merülhet fel? Miért foglalkoztatja őket egy olyan probléma, ami nem közvetlenül érintő, nem érdek sértő, egzisztenciájukat, életterüket nem veszélyeztető?

Bármennyit töprengtem, okoskodtam eddig, mindig oda jutottam, hogy mivel a folyamatok, a történések földrajzilag tőlünk távol esnek, az információkat áramoltató média befolyásoló hatalma egyértelműen tetten érhető. Egész nap ez folyik a vízcsapból is. Semmi más nem kap hangsúlyt. Szinte lényegtelen momentummá válik például a bróker botrány azon híre, hogy Quaestor felszámolóbiztosa kezdi kapirgálni a kifizetések haszonélvezőinek körét. De, ...... ez az istennek se nem érdekli mondjuk a  Barabás Sanyikat, Kerék Ferenceket , stb-ket,  pedig a kártérítésekre lényegesen több pénz megy el, mint a menekült problémákra. Hogy ez sem itt van a faluban? És ez sem olyan probléma, ami őket  közvetlenül érintő, érdek sértő, egzisztenciájukat, életterüket veszélyeztető ? Aha. Ez igaz. Hm..... Jó.

Jó, ....... akkor beszéljünk egy olyan dologról, ami itt van nem messze..... Vagy, nem hogy nem messze, hanem egyenesen itt van..... Mondjuk a környékbeli állami földekre pályázók köre érdekli e a Sági Lacikat, Madaras Jóskákat, stb-ket? Nem. Inkább a menekült ügy. Az fontosabb kérem itt mindennél és mindenek felett. Nem ? Mért nem? Hát persze, hogy teljesen érdektelen, hogy a nemzeti vagyon szarér-húgyér elkótyavetyélődik. Nem is korbácsol fel senkiben semmilyen érzést. Kit érdekel itt, ha egy hektár föld egy millió forintos vételi ára helyet a csókosok kétszázötvenezret(?) fizetnek? Ha fizetnek!

És a most kibontakozó legújabb, Mikromatika , AF Zrt. történetre hajazó szitu ? Bizony a helyi vadásztársaságnál kialakult érdekes helyzet  egy külön szám lehetne mondjuk Abádi Szabó bármelyik,  egykor szépreményű, mégis besült sajtóorgánumában. De ez most neki sem éri el a "fészbukingerküszöbét".  ( hogy miért nem, az azért van, mert .....  csak.) Pedig ez azért már lehet közvetlenül érintőleges, ha úgy tetszik abádszalóki probléma? Nem ?

Tessék mondani, foglalkoztatja, érdekli ez a kedves Heinrichné Juhász Ibolyákat, Barta Barnákat,  stb-ket ? Inkább a menekült ügy. Az fontosabb kérem itt mindennél és mindenek felett.

Érdekel e valakit az, hogy néhány évvel ezelőtt a korábbi vezető által a társaság nyakára kötött 60 milliós adósság és zavaros tulajdonos viszonyrendszerből font kenderkötél  most fog meg szorulni, amikor Fazekas Szabolcs kirúgja alóluk a sámlit? Mi lesz az ott dolgozókkal? Mi lesz az egykor itt koronagyémántnak számító, sokak által irigyelt, jól prosperáló, országos hírű vadásztársasággal? És a vadász(aink) ül(nek) hosszú méla lesben...... (Vörösmarty: Szép Ilonka) Egyáltalán érdekel e itt valakit, hogy egy ilyen Fazekas Szabolcs névre hallgató jellemiszonyat hogyan férkőzhetett be, tehette be ide a lábát, és szerezhet befolyást helyi embertömegek sorsa felett? Bizony ennek az embernek abádszalóki színre lépésével eszembe jutott már többször  Rendek Józsi bátyám - a rendszerváltás idején mondott - aranyköpése, hogy.... "Te gyerek! Fogtok még ti egy köcsög aludttejé', látástul vakulásig dógozni az uraság fődjén...."

És a vers egy másik szakasza is eszembe jut :

Áll-e még az ősz Peterdi háza?
Él-e még a régi harc fia?
Áll a ház még, bár fogy gazdasága
S telt pohárnál űl az ősz maga.

Az őrület határán ...

Időnként megnézem ezt a filmet. 2011-ben láttam először és azóta úgy évente egyszer-egyszer.
Gyakran beugrik ez a jelenet ......

 - Szokott magányos lenni? ...... kérdezi Witt 
közlegény ( Jim Caviezel).
- Csak emberek között. .......válaszolja Welsh őrmester ( Sean Penn).

Azt hiszem, biztosan jó néhányunkat foghat el valami ilyen érzés.  Néha, amikor nem értjük a körülöttünk zajló dolgokat.

Ebben az évben nem rég, már másodjára indítottam el a filmtáramból. A véres, háborús jeleneteket átpörgetve, csak az időnként felbukkanó különös, lebegően álomszerű, tartalmában filozofikus hangvételű narrációra figyelek. És keresem a mai világgal, a tapasztalásaimmal a párhuzamokat.

Most például itt ez a menekült ügy..... Nem értem, hogy miért nem tudom utálni őket. Miért nem tudok én is gyűlölni. Miért a sajnálat van bennem, amikor látom a híradásokat? Valami nem jól működik a személyiségemben, a lelkemben? Érzelgős, nyálas, szánakozó puhány lennék? Kizárt. Bizony voltak,vannak gyarlóságaim amelyekre nem szívesen emlékezem. Vagy nincs bennem nemzeti öntudat, felelősség, önvédekező reflex ? Nem így van. Mert persze hogy én is felfogom azt a veszélyt, amit a keresztény kultúrára jelent ennek a sokaságnak a megjelenése. Mellesleg arra a keresztény kultúrára, amely sajátjait is gyakran ( hugenották, husziták, reformátusok, I.-II. világháború, stb ) pusztítva , több mint egy évezreden át fenntartotta a jogát arra,  hogy más kultúrákat kiirtsa, legyilkolja, ha csak nem éppen rabszolga sorba kényszerítette. Lásd indiánok, zsidók, afrikai bennszülöttek. És most komoly konkurenciára akadt az IS-ben (Iszlám Állam) És e konkurencia elől menekülnek azok a szerencsétlen páriák, akik Európa felé vették az irányt. Választhattak. A biztos halál és a között, amit most itt kell megélniük. Kis -Rigó -László -Petrától.

Már félek bemenni bárhová, ahol emberek vannak és félek beszélgetésekbe elegyedni. Mindenütt csak ezzel van tele a levegő. Nem lehet viccet mesélni, vagy  fociról, nőkről, időjárásról beszélgetni. Csak a menekültek, migránsok, bevándorlók vannak a porondon.

Minek jönnek ezek ide? Ezeket is mi tartsuk el?  Tölti ki a teret fejhangon rikoltozó, egykori munkatársnőm kérdése. Lánya nem túl régen tért haza angliai munkából. Ugyan mit szólt volna hozzá, ha ott úgy kezelték volna volna őt is, mint  ...... megélhetési bevándorlót, tényszerűen.

A zsidók.... ők pénzelik ezt az egészet. Fizetnek nekik azért hogy ide jöjjenek! Mint a sáskák, felzabáljanak mindent és menjünk hozzájuk hitelt felvenni. Adja közre bölcsességét  egyik - egyébként kisebbségi - ismerősöm. A pillanat röhejes varázsa, ahogy a véletlen zseniális paradoxont hoz össze. A kocsma tévéjében pont az Orbán áthallásos  - "Magyarország nem kéri, hogy osszuk szét Európában hazai cigányságot" - beszéde megy. Ugyan lesz e bennük annyi igényesség egyszer, hogy elgondolkodjanak a miérteken?  De szeretném is meg kérdezni, hogy .... halottatok már  Sykes– Picot-egyezményről? Hiú ábránd lenne részemről az igent, vagy bármi értelmes választ elvárni.

Majd ha elkezdenek robbantgatni, lövöldözgetni. Hallom innen-onnan. Igen, ez előfordulhat sajnos. Nem a gonoszkodás mondatja velem, hogy nem lesz új keletű dolog, mert előfordult már ilyen. Norvégiában,  2011. július 22-én. 77 halálos áldozat. Az elkövető, Andres Breivik saját állításai szerint részt vett egy - templomos lovagok - keresztes szervezet létrehozásában és vezetésében. Nem akarom újból a politikai szembenállás (harc)mezejére terelni a szót, de...Természetesen van zavar a sorokban és fejekben "minden szinten". Néhány napja egy fb hozzászólásomra megkaptam azt, hogy " felmérések szerint a baloldaliak többsége is elutasítja a migránsokat, és van aki a jobboldalon is sajnálja őket". Na, az ilyen bigottan liberális okoskodást utálom a legjobban. Amikor jobbra is , balra is ütünk egyet elvtől nem térhetünk el, mert akkor nem középen vagyunk. Nem kis nagyképűségnek tűnhet, ha megkockáztatom , ezért tart az országban a demokrácia ott, ahol van. A liberalizmus parttalan, mindig "csak azért is se ez, se az" okoskodása miatt. Aminek a mellékterméke egy Sólyom László névre hallgató fajankó pozícióhoz jutása lett. A többit már tudjuk.
Nem lehet a két oldal közzé egyenlőségjelet tenni, amikor naponta tapasztaljuk meg a jobboldali politikusok, jövőnkre nézve mérhetetlenül veszélyes, egyértelműen már nem is autoriter, hanem egyenesen fasisztoid hatalomgyakorlási technikáit és az általuk befolyásolt tömeg vakhitét.
Nem lehet nem észre venni azt, hogy a baloldali, gyakran nehéz sorsú emberek bizonytalansága, időrabló hezitálása nem faji, vallási hovatartozásból táplálkozó elutasítás, hanem félelem az amúgy is bizonytalan jövőtől. Ettől függetlenül tagadhatatlanul nagyon nagy a felelőssége a baloldal vezetőinek, a médiának abban, hogy e bizonytalanságot nem tudja oldani.

Ne áltassuk magunkat, igen, lehetnek a migránsok között terroristák. És lesznek akik beilleszkedési problémák miatt frusztrálttá, majd ellenségeivé válnak az európai kultúrának, nekünk. Nagyon nehéz lesz. Bizony lehetnek ártatlan áldozatok is, ha e problémákat nem észlelik idejében az arra hivatott szervezetek, hatóságok és főleg, ha nem kezelik hatékonyan. De nem ez a lényeges. Hanem az ember. Aki befogadó, megértő. És aki elutasító. Mert a jellem, a személyiség minőségét ez a viszonyulás határozza meg. A szolidaritásra való hajlam, képesség bajba jutott embertársaink iránt. És ez, hisszük e vagy sem, szűkebb hazánkban, vagy akár közvetlen környezetünkben, Abádszalókon is komolyan veendő kérdés.

E hajlam, képesség félelmetesen alacsony mértékét tapasztalom meg időnként a mindennapok beszélgetéseiben, megnyilatkozásaiban. Jó lenne felfogni, hogy ez bizony túlmutathat a mai idők borzalmas eseményein. Nem titkolom, néha játszadozok is a helyzetekben. Ismerősökkel beszélgetésbe elegyedve, előre "borítékolom" magamban az álláspontjukat. Aztán várom a színvallást. (Igazából szóba se hozom a témát, jön az magától.) Évek hosszú során megismerve őket, sajnos ....... ritkán tévedek.

Egykori, nagy tehetségű focicsapattársam - aki ma hírhedetten lumpen elemnek számító hajléktalan és civilben műkedvelő alkoholista - menekültekről mondott furcsa mondatán rágódom...... " Sajnálom szegényeket, mert nem tudták amit én megtanultam nagyon, ....... hogy akit ver az eső a szabad ég alatt, azt veri a sors is."

Tesék, csak tessék ....

Na, most piszokul furdalja az oldalamat a kíváncsiság. Ki lehet az a két jóember, aki Indonéziában és Venezuelában olvassa a blogomat.

Indonézia esetén Gera Zolira gondolok, aki Pataki Lacinak, nekem és Molnár Imrének volt a búvárkiképzőnk és hol az adrián, hol az arab tengeren, hol a thai, vagy indonéz szigetvilág környékén tengette az életét nyaranta.( Ha te lennél az Zoli, akkor ideje lenne dumálni egyet és néhány pohár bort megint legurítani !)

Venezuelai olvasóm kilétéről viszont gőzöm sincs. Egyébként a Gera Zoliról  sokan nem gondolnák, de még az őskorban volt részese az abádszalóki idegenforgalom tombolásának. Nyugodtan írhatom, hogy tombolásának, mert az bizony az volt. A mai generáció, vagy a Brumi - Nagy Tibi páros el sem tudja képzelni, hogy mi volt akkor lent a parton és miről állítottuk azt, és írták sok helyen nagy betűvel hogy .....abádszalóki nyár. És sajnos elmondani sem igazán lehet. Mert nem lehet valósághűen visszaadni azokat a történéseket. Azt, csak aki átélte, az tudja milyen is volt. De hagyjuk a múltat. Különben is rengeteg dologra nem is emlékszek már. Sokakkal együtt. Valahogy a most   legmodernebb, vállról indítható "rakétaszerűen" - fire and forget ( tüzelj és felejtsd el) - éltük meg a dolgokat. Nemvolt szelfi,  lájk, posztolás, stb. Csak a legnagyobb élmények maradtak meg, égtek bele az agyunkba. Nem baj ez, csak kissé szomorú.
Ha semmi másból nem, már ebből következően is természetes, hogy nekem is van ötletem, koncepcióm a település jövőjét illetően. Ugyanúgy  mint annyi más embernek. Már hogyne lenne. És számos más dologról is, mint pl. a politikáról, fociról, de akár a házasságon kívüli szexről, és esetleg - ne adj isten - a helyi idegenforgalomról. És mivel - bár ezt vannak akik vitatják - az értelmes, felvilágosult emberek közé sorolom magam, az idegenforgalomhoz kapcsolódó ötlethalmazomba nem fér bele a Kárpátia, mint program. Ezt azért lövöm így be ide, hogy nehogy "konkrétumnélküliséggel" vádoljon is bárki. (van még pár, ettől meredekebb ötletem is) Én ugyan nem engedném őket fellépni. Mint ahogyan Bódi Gusztit és Győzikét sem kellett volna, anno. Mert e "művészek" közönsége intellektualitás viszonylatában egy színvonal. Csak más előjellel. Tökmindegy, hogy az egyik kör, csoportosulás totemállatának Kárpátia, a másikénak Bódi Guszti, vagy néha Győzike a megnevezése. Ja, hogy az utóbbiak nem lépnek már fel nálunk? Hát igen. Nem tudjuk őket megfizetni. Már nem...... De a közönség ide szokott. És ha "profil tisztítást" akarunk végre hajtani a vendégkörben, akkor valahol ezzel kell kezdeni. A légy effektussal. Ha nincs, ...... ami vonzza őket, nem jönnek. Mi az, hogy a Kárpátia közönsége nincs is ideszokva ? Még! Várjuk ki a végét. Csak nehogy visszasírjuk Győzikééket. Mondjuk pl. amikor valakinek véletlenül eszébe jut majd a  ...... magyar szigetet itt megrendezni. Betyárseregestül. De ez, teljesen mellékes momentum, szinte lényegtelen, apró része a halmaznak.

Annak a halmaznak, amiben Juliska nénik, Józsi bácsik nyaranta leköltöztek a fáskamrába és kiadták a "felsőrészt" a nyaralóknak. Úgy 2010-ig ez ment. A téli tüzelőt kifutotta. És találkoztak ismeretlen, néha furcsa, néha érdekes, néha kibírhatatlan emberekkel. És élményekből táplálkozó helyi folklór született. Volt miről beszélgetni a szomszédokkal, ismerősökkel. Képzeld az én vendégeim nem ismerik a... Ajaj, az semmi szomszédasszony, az enyémek meg...... stb, stb. Aztán egyszer csak egyre kevesebb Juliska néninek, Józsi bácsinak jutott ismeretlen, néha furcsa, néha érdekes, néha kibírhatatlan vendég. Végül elfogytak. Mára.

Így alakult. De mit várunk, akarunk itt mi? Mi az, hogy ki az a mi? Huha. Na itt a baj. Mert nem tudom a választ. Egyáltalán.... akar itt valaki valamit? Ha akar, akkor hogyan? Lesz valakinek itt, határozott, tartalmas, érdemi véleménye, ötlete a jövőt illetően ? Bizony nem egy jóérzés, ha bele gondolok, hogy hányan öntik le véleményüket a látszat semlegesség, pártatlanság ragadós, szirupos mázával. És sokan közülük magukat hitelesnek, komolynak, erkölcsösnek tartó emberek. Hányszor hallottam azt hogy......én a falu érdekében, emberek érdekében, abádszalók érdekében..... stb, bla,bla,bla. Nem vagyok fideszes, balos, stb, stb. Sőt.... utálom a politikát.... mondják. Aztán bizonytalanná válik a tekintet, tétova lesz a mondat, halkuló a hang amikor itt-ott a sötét fejekből előkerül egy-egy szélsőséges megnyilatkozás, egy-két rasszista kiszólás, és újabban......... bevándorlózás, migránsozás. Félreértés ne essék, én sem gondolom, hogy jó dolog lenne, ha  iszlám kalifátusok, enklávék, esetleg városállamok alakulnának bárhol európában. Mert ennek a veszélye bizony elkövetkezhet. De ennek megakadályozására vannak humanista, az emberiesség alapvető normáit betartó eszközök.
Azt gondolná az ember, hogy ilyenkor kiáll egy Pacsai Norbert, egy Tóth Tibor mint tanáremberek, vagy egy Dr. Pásztor Pistike mint - feltételezhetően - kiművelt emberfő, esetleg a református egyház helyi méltósága ( a katolikust, vagy Boldog Pistát, Kovács Miskát  inkább hagyjuk ) és mond valami bölcseletet.
De nem. És miért is nem ?
Bizony barátaim, kell hozzá nem kevés őszinteség és tisztes, józan belátás, hogy bevalljuk, ...... rezedaszagú kis falunk az országban dívó trendhez igazodva, úgy 2010 környékén elindult a csöndes, sunyin enervált fasizálódás útján. És ezt nem azért írom le, és főleg nem elkeseredésemben,  mert a fb-on volt szerencsém látni néhány helyi ökör bevándorlóellenes, golyószórót, stb. ajánlgató megnyilatkozását. Áh, dehogy.
Hanem azért, mert megdöbbentett, hogy a magukat hiteles, komoly, erkölcsös embernek tartó jobboldali ismerőseimnek - köztük nem egy buzgó, jó keresztény - mennyire nincs kiállása ilyenkor.  Mélyen hallgatnak. Jobb esetben. És kisebb számban. Nagyobb számban pedig cinkosan összekacsintanak a gyűlölködőkkel.
Persze, nem csoda. Hiszen a sajátos, fidesz trendin macskajancsi miniszterelnöküktől sem láthatnak mást. De ez megint mellékes.
Ami nem mellékes és megkerülhetetlen az az, hogy kik és hányan értik, és érik fel ésszel, hogy hol tart a településünk. Ugyan látjuk e, hogy már nem is a 24-ik órába vagyunk. Az éjfél bizony..... elmúlt. Jó ideje. Hamarosan pirkadni fog. És sok minden egyre inkább láthatóvá válik a hajnali köd eloszlásával.  Hogy milyen lesz ez a ránk virradó új nap? Hát barátaim, megnyugtatok mindenkit, hogy nem gyötörnek rémálmok, sötét látomások és főleg nem károgok. De! Próbálok levonni némi következtetést jelenségekből, helyzetekből.
Talán tessenek a helyi népességnyilvántartás adatait tendenciaként szemlélni. Talán tessék megkérdezni a szeptemberben iskolánkba beíratott gyerekek számát. Talán tessék megkérdezni, hogy eddig miért is hozták máshonnan ide a gyerekeket tanulni. És, ...., most, ......? És, mi is vezetett ide? Tessék, csak tessék.
Na és most tessék, ha már iskola ....... Lám, és íme közzé lett téve Balázs Éva által egy helyi pedagógus találkozó képei. Nem tudom kitől ered, de igazi, nemes ötlet volt az összejövetel. És brutálisan veszélyes azok számára, akik ..... (gondoljuk el, ha híre megy, ment.) És igazi mélyütés a "Kovács Miska mintájú" közösségrombolóknak. A képeken látható "kép" önmagáért beszél. Sajnos, nem gyakori ezen a környéken az ilyesmi. A tűzoltók tartják még magukat, ellenállva a soraik közzé szivárgó szirén hangoknak, de a többi ( nyugdíjas klub, sport egyesület, stb.) néma csend. Jut eszembe, ha az emlékeim nem csalnak egy, talán még a télen a fb-on közzé tett - buli szlengben "falusi roncsderbin" készült -  képeken a polgármesteri hivatal nagytermébe  emberek ültek hosszú és terített asztaloknál.  Úgy hallottam, Brumi prezentálta a kaját. Kizárt, hogy az ízek miatt lett volna olyan sok arc annyira apatikus.
És talán egy ötlet is lehetne: a 2010 előtti, még élő, egykor volt képviselőkkel, esetleg bizottsági tagokkal is eltudnék képzelni egy összejövetelt.
Természetesen csak semmi aktuálpolitika. Semmi feszkó. Nix ugribugri. Szigorúan csak ..... Szevaaasz ...... de régen láttalak! Hát mi van veled?  Ö,..... hogy van a kedves anyósod, gyerekek, kutyusod, egészséged?...... de jól nézel ki! Hát én? Stb,stb.
Elvégre, ..... még csak előkészülünk a felkészülésre.