Láttam, de nem az vót ...

Nem is gondoltam, hogy ennyire nyugodt évvégénk lesz itt Abádszalókon. Semmi kedélyborzoló esemény, látvány, mozzanat.
Még a nyugger ( ld : Kubatov ) klubos rendezvényről  sincs semmi hivalkodó posztolás, mint máskor. Az Aquariumba volt némi ereszd el a hajam, de az sem volt valami világrengető történet.  Mintha kezdenének a helyi sznobok észhez térni. Mégis csak jobb, ha nem virítanak a jólétükkel a facebookkon (a továbbikban: fb).  A faluközpontunk is szolidságot, visszafogottságot demonstrálva volt feldíszítve.  Legalább is az alul művelt szemlélődő számára úgy tűnhetett. Mert nem a szolidság volt a motiváló erő. Teljesen más. Kicsit égő, hogy a hivatal előtti  kacska tűlevelű ágai között évek óta ugyanazon valamik körvonalai sejtődnek a hideg ködben, de hát.... Az értő és értelmesebb kevés hányad persze jól tudja, hogy mi a helyzet.  Hja kérem... minden dolog okkal történik. Amúgy is, egy szakadt falu ne ünnepelje túl magát. Csak semmi fényözön, csicsa, rongyrázás. Ez nem Kunhegyes. Ott a főtér sziporkázhat, bár ott is van nyomor. De az ő szerencséjük az, hogy nem csak az van. Mint itt. Ami egyre gyakrabban egészül ki  elfojtott, sunyi gyűlölettel a gyermekkori barátok, ismerősök, sőt még rokonok között is. Mindenki utál valakit, valamiért. Azért mert munkád van, azért mert elvagy, azért mert megihatod naponta fröccsödet a drágábbikból, vagy mert balos vagy, stb,stb. És azért is mert.....csak. Ez van. Itt. És nem lehet ellene mit tenni. Ne is akarjon senki.
De azt azért - mindenesetre - köszönjük meg illedelmesen, hogy a tavaly ( talán akkor a filmvilág trendjéhez igazodva?)  látott, zombis betlehemi életképtől megkíméltek bennünket ezúttal.  És bizony, ha Imre koma nem szervez egy, a sejtelmes esti félhomályával és hangulatával a távoli szemlélődő számára inkább más eseményre hajazó karácsonyi vásárt, akkor semmi ünnep előtti, ráhangoló emelkedettség nem lett volna a faluban. Komolyan kérdezem: Abádi Szabó Imre nélkül mi lett volna ? Nyugodjunk meg, ..... semmi. Észre sem vette volna a nagyérdemű falunép. Sőt.
Ez itten kérem abádszalók. Csupa kis betűvel. Arról már ne is agyalogjunk, hogy amúgy az .... idegenforgalom és programszervezésre hívatott, és továbbá hőn szeretett önkormányzati tulajdonlású "kájefté" mi a fittyfenével volt elfoglalva a Brombauerrel az élen ? Bizony, ez rejtély. És ugyan eszébe jut e ez másoknak is, vagy csak engem esz megint a fene ilyenekkel? ( és nem lepődnék meg, ha most jönne majd Imre azzal, hogy nem is hívtuk, kértük, akartuk  őket mert önálló kezdeményezés stb.stb.)
Ha belegondolok, hogy mekkora meglepi lehetett volna, ha Misi és a Kasza, mint két árny, esetleg beöltözve fehér lepelbe, mint szellemek, előbukkantak volna a sötétből. Elkiáltva magukat, hogy.......HÚÚ!!  Én a helyükbe megtettem volna, már csak a humor kedvéért is. 

Egyébként az fb-s tudósítás   olvasása után kicsit csalódott lettem. Ugyanis  egy kommentelő kifejezetten nem hiányolta a zenét. Még jó, hogy nem vonultam ki a tangóharmonikámmal  térzenélés szándékával. Ja, és nem sokkal előtte a vaterán láttam egy verklit. Kemény ára volt, de mégis elgondolkoztam azon, hogy meglepem vele magamat. És a népet. Lehet, hogy nagy hiba lett volna? Hátha nem. Na de... majd. Csak sikerülne már egy piros, kis ötágú jelvényre szert tennem. Van egy Lenin sapekom. Már szóltam Lali komámnak, aki gyűjti a régiségeket, hogy ha lát ilyet, szóljon. Ha majd kipihente a szilveszteri ,........ ! bulit ? fel is hívom. 

Viszont a miniszter fb-n látott templomkerti roadshow-ját inkább hagyjuk. Szóra sem érdemes. Elnézve a letargiába hajló képet kár, hogy az elől szomorkodó egykori munkatársnőm nem akkorra időzítette a szilveszteri frizuráját. A színkavalkád biztos feldobta volna legalább .... némileg a jelenetet.

Igen, nyugodt évvégénk volt. Semmi kedélyborzoló esemény, látvány, mozzanat. Ha volt is, az nem az volt.
Olyan ez, mint amikor Berta Feri komámtól - egykori közismert nevén Dzsó  ( nem Joe !) -  tizenkilencedik szülinapján megkérdeztem, hogy .... te Feri, .... láttál már pinát? Láttam..... de, lehet hogy az nem az vót..... válaszolta bizonytalanul. A ránk törő röhögéstől Hruscsov (Sáfár Laci) a földön fetrengett, én és a Pamacs (Halas Pista) meg szabályosan rosszul lettünk. A nyugalmukból soha ki nem zökkenthető Sumák ( Sáfár Zsiga) és a Durcás ( Bernáth Sanyi) is görcsös vonaglással imbolyogtak ki az ifi klub ajtaján. 

Szegény megboldogult Feri komám nem is gondolta, hogy klasszikus lesz belőle. Mert ez a mondása  először a központi műhelybe, később faluszerte szállóigévé vált. Ha valaki keresett valamit, már kórusba vágtuk is rá, hogy ... láttam, de nem az vót.

Na ja, mi is láttunk dolgokat,.... mostanában. De azok, sem  azok (voltak) aminek látszottak. Legalább is nem lehettek azok. És hallunk dolgokat,.... de azok sem.

És a helyi mainstream is nyilvánosan úgy is tesz, mintha minden teljesen rendben volna. Vagyis kussol. A legnagyobb mezőgazdasági vállalkozásoktól a legkisebb víz-gázszerelőn keresztül a közmunkásig mindenki sunyit, lapít, fél. Sőt, nem hogy fél, egyenesen retteg attól, hogy valamelyik fidesz span által Fazekas Szabolcs fülébe jut, ha valamit nyikkanni mer.
Hát kérem szépen...ahogy tetszik. Tehát nem az van a nagy tiszteletű képviselő-testületben, a vadásztársaságnál ami látszik, nem az történik a helyi közfoglalkoztatásban, ami széles körben terjed róla És nem terjed a karácsonyi méla ködben az a látszat valóságú  hír, hogy a 9 hektárra lassan de biztosan teszi rá tenyerét egy fidesz hátterű, sötét kéz. Amivel természetesen paralel az,  hogy mintha ördögi módon meg lett volna évek óta - már Bordás idejében -  tervezve, el lett volna döntve a környékbeli fidesz tótumfaktumok részéről a 9 hektár sorsa . És misem természetesebb annál hogy a falu többsége örülni fog az egésznek azzal a felkiáltással, hogy ...... na végre, ugye hogy a fidesz megcsinálja a termált. És látszat, tehát nem valós és ezért kit is érdekel, hogy ügyes technikával kisemmiztek bennünket a 300 milliós földterületünkből...és stb, és stb.
Na, de hátha egyszer..... majd  talán.... élnek dolgozók itt, költők is bűntelen, és csecsszopók, akikben megnő az értelem ....
De most, gondolataim végére érve a reményteli új évünket mivel is kezdhetném, mint jó kívánsággal. Illendően.

     Mindenkinek BUÉK!

És hogy ne tagadjam meg magam, ...... nyugi, "sem reálértékben, sem nominálisan" úgy sem lesz az. Legfeljebb 2016 végén azt mondjuk majd, hogy olyan volt, mintha az lett volna, .... de nem az vót.

Rendelek egy kávét...

....és hátradőlök. Írja nekem egyik ismerős atyafi, privát üzenetbe. Ez sem rossz megoldás. És érthető is.  Természetesen rendelhetnék én is egy kévét és hátradőlhetnék. Várhatnám kaján vigyorral a képemen, amíg odakint......... az elvtársak éppen kinyírják egymást... ( Tanú c. film, egyik börtön jelenet szövege)
De nem teszem. Nekem ugyanis nincsenek pozitív illúzióim a perpillanat zajló, aktuális, helyi fideszes - szó szerint - szemétdombharc kimenetelét illetően. Nem mellesleg már azért sem, mert a falu ugyan széltében-hosszában csócsálja a helyzetet, de nyilvánosan mindenki csak hümmög. Nem is beszélve a hivatalos szervekről. Pedig a bili már erősen megvan dőlve. És hamarosan borulni fog. A képviselő-testület, polgármesterestül hozza a szokásos formáját. Vagyis nyírják egymást. A hírek pedig már csak olyanok, hogy ha nincs hivatalos kommunikáció, akkor gerjednek, gerjednek, turbózódnak, turbózódnak. Folyamatosan. Kiállni meg senki nem mer, hogy elmondja, hogy.... elvtárs a csákányt, jó erősen.... Khm.  Újra kezdem.....Elvtársak, a csákányt ellopták.
Mert kit is érdekel, hogy mi lesz? Senkit. Az embereket még saját magukat sem érdekli, hogy mi lesz velük, vagy hogyan, miért történhetett, ami történt. Mintha kívülállók lennének, nem itt élnének. Pedig ők tehetnek róla. Mindenről. Erre szavaztak.
Csak csámcsog a nép a hol 50, hol 70 milliót vizionáló visszafizetési kötelezettségről szóló híreken. Pedig már a többség érzi a szagot. Azt is tudják hogy honnan a bűz. Beszart a közcélús mezőgazdasági projekt jószágtartásos vonulata. Minden gáz lett. Pedig a baromfik, disznók és ..... birkák, marhák ..... tartása nem volt cél nélküli. ( dörzsölt egy piár ez)   A strucc tartás működik csak. Hja kérem, ha kell a homokba dugott fej....... Akkor? Legalább a munkabér-kifizetés jól működjön. És működött is.
Mi lesz? Kérdezhetné az, akinek némi értelem pislákol még a fidesz politika által zsugorított, hangyányi agyában, bár tudván tudja a konkrét dolgokat. De nem teszi. Ő is fél. Még annyi önvédelmi - mondjuk úgy - ösztönreflex van a zsigereiben, hogy féltse a munkahelyét, családját. Mindent. És jobb, vagy csak élhetőbb időkre vár titkon. Egyszer csak elmúlik ez az őrület, gondolja. Csak addig bírjuk ki valahogy. Teszem én hozzá.
Igen, mi lesz? Vissza kell fizetni? Kinek? Miből? Az önkormányzatnak? A havi központi finanszírozásból? A hivatali, intézményi munkabérek rovására? Na, az érdekes lenne. A józan ész szerint, ha itt törvénytelenség, visszaélés történt, akkor vissza kell fizetni mindent, amit erre a projektre kapott a..... Kicsoda is? Hát ez az.
Csőd megint? Egyes rémhírek szerint ezt tárgyalta is már, de nem nyelte be a testület.
Nem kell visszafizetni? Ez is lehet. Csak ijesztés volt Misinek, hogy húzzon már a vérbe? Ki tudja. Lehet, hogy nemsokára tesznek egy ajánlatot neki?
Nagyon furcsa a helyzet. Ha akarom, vemhes, ha akarom nem vemhes. Szabolcs és a miniszter nagyon jól kavarják a dolgokat. Kasza meg alámerült, egy fidesz közeli vállalkozó cégébe. Oda hátha nem nyúlnak utána. De a Misi se kerge birka. Próbálkozik ezzel-azzal. Most pl. türelemjátékot játszik. Nem túl cizellált ötlet, hogy mintha vissza akarná nyalatni a fagylaltot. Ez lehet a max. cél számára. A min. az pedig az, hogy ki vonja magát az ügyből. És ez utóbbi sikerülhet is, mert eléggé nyúlós, takonyszerű a történet. A hírek szerint, még az sem konkrétan bizonyítható, hogy ki, mit, mikor vett át. Beszélnek arról is, hogy az állatok kiszállítása késett, és a takarmány meg kevés volt. ( Ezek lennének a taposó aknák?) Aztán meg azok a qrva jószágok.... látván, hogy egy lepukkant faluba kerültek,....  kollektíve eldöntötték, hogy nem szedik tovább a levegőt. Kinyiffannak. Aztán meg jött egy olyan betegség, egy vész is, amire egyenlőre az állatorvosi tudomány még nem tudott gyógyszert kitalálni. Ezt a vészt a folklór úgy írja le, hogy  beleesett a ..... horgyák. Rosszabb esetben 300/db. Jobb esetben.... há' de dikmá' beleesett a devla.
Arról is sunnyogás van, hogy akkor most az embereket kinek az ötletére, sugalmazására, ki, miért vette fel. A kocsmákban a sör mellé nem csak fél pálinka megy. Megy a kombináció is. Pl: csapda volt ez az egész, de besült.  A múltkori bejegyzésemben arról értekeztem, hogy meglehet, Miska bemanőverezte magát a saját légycsapdájába. Ha valaki, hát én ismerem a Misit. Higgyük el, nem egy buta gyerek. És pszichés alapon, nagyon-nagyon gyanakvó. Tudja jól, hogy Abádszalóknak Fazekas  Szabolcs nem más, mint egy Trójai falovat ajándékozó görög. Nem mondtam? Nem. Pedig kellet volna.
Na igen. Bármi lesz, ha vissza kell fizetni, azt nem Misi fogja az biztos. Már, ha fizetni kell. Mert az sem biztos, hogy kell. Mert a jelenlegi fideszes módszer az szokott lenni országosan, hogy ha nagyon nagy a balhé és kétséges a kimenet, akkor ejtik, jegelik a dolgot. Mintha misem történt volna.( Lásd Farkas Flóri szindróma)
Ez bizony lehetséges. Mert arról az istennek sem akar beszélni senki, hogy valaki jól járt. Hogy valaki ezeket a jószágokat előnevelte, leszállította. Hogy valaki a takarmányt nem ingyér adta. Hogy az, megkapta az érte járót. Busásan. És őt nem lehet belekeverni. Ő nem lehet téma, ügy, történet, stb.
Szerintem  más is egy feketét rendel. Már ha, ...... a szőkét megunta. Megteheti. Nem csak ezt, bármit. Az ismerős atyafi ezt is tudja jól.
Ezért ő nem is mer, csak kávét rendelni, azt is hab nélkül, halkan. Hát.... szerintem, ha suttogva is, de jó forrón kérje. Mert sokáig kell még kavarni, majd jó ráérősen szürcsölgetni , hogy kitartson mire vége lesz a szemétdombharcnak. Én pedig nem lepődnék meg, ha ez az ügy is úgy múlna el, mint egy pattanás a seggemen. Észrevétlenül.

A reménytelenség bére...

Nagyon szeretnék már valami olyanról írni, amiről az jönne át minden olvasóm számára, hogy .....  Abádszalókon az élet simán fény, pompa, ragyogás. Mert a legtöbb bejegyzésemben a helyzet eléggé reménytelennek tűnik. Mentségemre szolgáljon, hogy az "indíttatást" mindig az emberekkel való beszélgetésekből, illetve a tapasztalt általános helyi közállapotok látványából merítem. Nem mellesleg, értő szemek esetén e jelen kor helyi közállapotára némileg  következtethetünk a facebookon közzétett,  legújabb civil bálról készült ...... kórképekből is. Cseppben a tenger....
Lehet utálni e miatt,  de én egy megrögzött őszinte ember vagyok.  

Viszont azt még sosem írtam, hogy az emberekbe vetett bizalmam is megrendült. Most ott tartok. És ez teljesen más dimenzió. A remény a jövőre vonatkozik. A bizalom, az jelen idő.

Az előző bejegyzésem (A Tomaji kápolnánál megállt az Isten) második - az értelmetlen viták miatt később törölt - bekezdésében tettem egy olyan megállapítást, hogy az Abádi Szabó Imre  Magad uram  c. írásában közölt 27 milliós kft nyári eredmény nyilvános közlése nagy baj, mivel az komoly kérdéseket vet fel a korábbi nyarak bevételeiről szóló és közszájon forgó adatokat illetően.

Ezzel kapcsolatban fel is tettem három konkrétabb kérdést : 1.) A büfékben nem volt bevétel?    2.).... Fiuk,...sszátok meg, hol a lé?  És  ... 3). Pusztába kiáltott grafiti volt?

Voltak még ezen kívül megállapítások és kérdések is, de azok afféle hangulati elemként, nem tartoztak az írás tartalmi részéhez.( nagyon szórakoztam azon pl. hogy többen megkérdezték, hogy ..... a belemenős csitrik, kikapós fiatalasszonyok, idősödő matrónák vizuális feromonja, az micsoda) 

Az első kérdést az indokolta, hogy az idei nyáron információm szerint, nem volt a parton a kft  üzemeltetésében büfé. Az azt megelőző években viszont volt. Mondjuk, azoknak az éveknek a  nyári idegenforgalmi  bevételeit ( információm szerint 3 büfé)  a szemléltetés kedvéért jelöljük X-el . Értelemszerűen - ha feltételezzük, hogy a korábbi, egyesek szerint professzionálisan szervezett, ezért is jobb nyarak ellenére a bérleti díjak és jegybevételek szintén "csak  27 milliót" hoztak - akkor azoknak a nyári bevételeknek az összege évente  27 + X millió forint. A hangsúly nem a 27 millión van! Hanem az X-en.  És bizony Brombauer Tibi nagy hibát követett el, hogy nem működtette azokat a büféket. Az igazi nagy tett az lett volna részéről, ha be merte volna vállalni, és most tényadatok állnának rendelkezésre az idei nyári X-ről, ami segítene a korábbi büfés bevételek összegének felbecsülésére. Fehéren, feketén bizonyosságot adva pro és ha az az igazság.... akár kontra.  Sajnos, nagy hiba volt részemről, hogy nem vezettem ezt le így. És nem véletlen, hogy így elmolyolok ezzel a kérdéssel, ugyanis van némi hozzáértésem a tárgykörben. Éveken keresztül álltam a (saját) pult mögött nyaranta kint a parton. Tudom, hogy hol és hogy lehet lecsapolni a lét, és tudom hogy, hogy lehetett volna megfelelő időben egy szimpla vizsgálattal igazolni, ha történt visszaélés és azt is , ha nem. Ma már mindenki mondhat azt, amit akar. Sejtések lehetnek, de nem lehet bizonyítani semmit.
Ettől függetlenül, büntetőjogi felelősségem tudatában kijelentem, hogy Szekrényes Pista arról beszélt nekem, hogy egyszer, anno jóval a szezonzárás után lefényképezett egy szokatlanul nagy mennyiségű ital készletet az egyik büfénél. Elmondása szerint a fényképezése miatt nagy botrány kerekedett. Aztán Pistát kirúgták úgy, hogy a laptopjához, amelyre a felvételek mentve lettek, sem férhetett hozzá.
Most egy újabb kérdéssel rontom a helyzetemet. Kérdezem: .... szeptemberben  nagy mennyiségű  ital?
(Az első kérdésre adott válasz már behatárolja a másik két kérdésre adott válasz tartalmát. Variációk, teóriák irkálásával nem most akarom az időt fecsérelni.)
Természetesen nem lepett meg, hogy az "illetékesek" nem reagáltak a három kérdésemre.  Ez a helyi viszonyok ismeretében már nem meglepő.   A blogom, immár bátran állíthatom, közismert.  Hat hónap alatt több mint tízezer látogató, legutóbbi bejegyzés olvasói száma egy hét alatt meghaladta a 350-et. Megbízható információm van arról, hogy az "illetékes elvtársak"  is olvassák. És egyre felbőszültebben. Nem mellékesen  arról is van, hogy nem egy helyen folyamatosan napirenden van a kilövésem, kilövetésem szükségessége. Aminek én szívből örülök. Megnyugodtam, mint Bástya elvtárs. De mindez nem is lényeges, térjünk vissza a tárgyhoz....

Mert ami meglepett az az, hogy néhány  olyan embertől ( ebből egy konkrétan a járda "programban" érintett) történt sértődötten előadott válasz a kft ügyben fogalmazódott kérdéseimre, akiket a Kovács Miska kurzus éveiben vagy megaláztak, vagy gyanúba kevertek, vagy kompromittálva csapdába zártak. Vagy mind a három. És most úgy tűnik, még most is ott vannak, Miska híres " légy csapdájában". Elfogadom, hogy vannak, akikben ez nem is tudatosult, vagy nem akar tudatosulni. Ezt én nagyon tudom sajnálni, de.....   Csak azt tudnám, hogy akkor ki a fenétől  hallottunk a gátra felállított kerítés  pénzügyi hátterének ügyéről, a helyi politikai rendezvények költségének kreatív rendezéséről, a kft közvetlen kézi vezérléséről, a büfében felszolgált ételek anyagköltség kalkulációjának furcsaságairól, közcélú létszám felosztása körüli mizériáról, mezőgazdasági projekt ellentmondásairól, a Backamadarasi tesók meglátogatásakor történt, exkluzív piák miatt jelentős költségű, oltári lerészegedésről stb. De jó, rendben. Ők tudják, hogy mi lesz a kifizetődőbb. Én segíteni akartam, de ezen  intermezzo azt mondatja velem, hogy a helyzetük, butaságuk okán  bizony reménytelenné vált. Ugyanis kb. tavasz óta makacsul tartja magát a hír  egyes fideszes körökben, hogy Miska elcseszte nagyon. És ez egyre több körülményből következtethetően immár bizonyossággá is kezd válni.  Közvetlen  környezetében (ez már csak néhány elvetemült szimpatizáns) is rémülettel érzik, hogy egyre gyakrabban figyelmen kívül hagyott tétel. A választókerület megnövekedése miatt Abádszalókkal együtt, ami logikus is, hiszen Mezőtúr, Kisújszállás, Túrkeve, stb jelentősebb települések. Ráadásul egy adott szituációban,  szlengben mondva, túl is spilázta a helyzetet. Én teszem hozzá már azt, hogy úgy tűnik ezzel....... magát is becsapdázta egy üvegbe. És most mintha   a miniszter és Szabolcs nézné őt kívülről vigyorogva. Néha megrázzák a befőttesüveget, hogy él e még. Ha ilyenkor  zümmögés, röpködés van, akkor jól szórakoznak. Ha csak bágyadtan mozog, akkor egy kis rést nyitnak a levegőnek és nézik, ahogy feléled. Érdekes egy játék. De hát,..... van akinek ilyenekhez van gusztusa. ( Ilyen játszadozásra utalt  a csipkeverők házánál tartott könyvbemutató egyes momentumai is.) Egyes helyi képviselők közt kelt hírek szerint ez január, vagy max. esetleg tavaszig így lesz.  Aztán,........valamit kezdeni (kell) fognak a helyi politizálásban beállt iszapbirkózással.

Könnyen meglehet, jó Miskánk üvegbe csapdázódva marad. A néhányakkal együtt. Többen kifogásolták, és utólag én is másképp látom már, de ...... hirtelen haragomban  töröltem az említett előző bejegyzés azon bekezdését, amelybe kapaszkodva kinyilváníthatták volna, akár egy kommenttel is az elkülönülésüket. Szabadulhattak volna a helyzetükből. Nem tették. Így, közös lett a sorsuk, és a helyzetük is egyre reménytelenebb. Nem hiszem, hogy védhetők, magyarázhatók lehetnének a falu értelmesebb része előtt a tavalyi, vagy a két, három évvel ezelőtti kft-s ügyek.  Ráadásul,  függetlenül attól, hogy ők jól, vagy rosszul dolgoztak, vitatkozásukkal paradox módon a Kovács-Kasza tandem mellett állnak ki és nem magukat védik. Igen, ez reménytelen. És bérük, meglehet a sorsközösség lesz. És ez .... a reménytelenség bére. 

A Tomaji kápolnánál megállt az Isten ....

,.... és kezét a szeme fölé emelve elnézett Szalók irányába. A lebukó nap utolsó sugarai a szokásos fényglóriát fonták alakja köré. A dombtól nem messze lévő tanyán látszik, ritkán jár erre. Aztán a kápolnát veszi szemügyre. Arcán egy pillanatra kaján mosoly tűnik fel, mint egy átsuhanó bárányfelhő árnyéka a réteken.. Hm...De buták is az emberek..... Azt hiszik, ha felújítják, kiglancolják egy-egy átmeneti hajlékomnak mondott épületet,...akkor majd jobban szeretem őket. Ha tudnák, hogy nem ezen múlik... Visszanéz Kunhegyes irányába, aztán újra Szalók felé. Most az átsuhanó mosolyt tanácstalanság váltja fel. Ugyan, érdemes e tovább menni......? Mellkasáig leérő, ősz szakállába időnként beleborzol a későőszi szél. Hűvös, mondhatni hideg idő van már. Hosszú  botját vállának támasztva, két kézével összehúzza magán a talpig érő fehér lebernyegét. Brrrr. Még a végén megfázok..... Menjek tovább, vagy ne.....? Érdemes? Hányszor próbáltam már segíteni rajtuk... és egyszer sem akarták. Hm... Nem tudom... Dünnyögi maga elé.
Aztán hirtelen a lebernyege alá nyúl, hosszasan matat. Mi a franc... hova tettem? Na... megvan végre. És előveszi a okostelóját. Egy ideig elidőz a szeme a pajzán háttérképen, majd rutinosan pörgetni kezdi a felületet.  Amikor megtalálja menüben, elindítja a streaming (SAME)  műholdas alkalmazást,  amivel felismerhetőségig rá tud zúmmolni minden alakra, tárgyra. Na igen.... Más, modern idők járnak .....Mostmár valóban mindent lát, hall. Eddig csak hitték az emberek hogy ez így van. Na, mi legyen....? Már besötétedett. Döntenie kellene.

Lassan, komótosan elteszi Ascend P6-osát. Látott mindent, amit csak látni lehetett.
A mindig jámbor arcra a megbocsájtás jóságos áhítata  ül ki.  Megbocsájt azoknak, akiket  kocsmából hazafele araszolva mardos a lelkiismeret furdalás, hogy megint elitták  a család holnap reggeli kiflijére, tejre valóját, vagy a gyerek cipőjének árát, pedig itt a tél. Marad a cukros kenyér az asztalra és marad a szakadt kinais cipő.
Azoknak is, akik rossz kerítéseken átlépve, sötétben vizslatva az utcát, hátukon zsákban lopják a félve zárkózó, magányos öregek tüzelőjét. Annak is, aki épp a sötét terepjárójából kiszálló köz(el)ismert szexmunkástól sietve köszön el a Zalán út sarkán.  Halkan indul, de a pálinkafőzőnél elfordulva kipörög, csikorog a kerék. Siet.....Várja otthon a meleg családi fészek.
Hát igen. Az atya mindig megbocsájtja bűneinket. Mindenkiét. Nem tehet mást.
Aztán az arcon az áhítatot lassan határozottság váltja fel. Döntött. Nem zavar bennünket.
A hideg őszi szél halk sóhajtást sodor.....Hagy aludjanak tovább,...... ébren. Biztosan nekik így jó, hiszen évek óta ezt teszik.
Már a fasornál jár, amikor visszanéz válla fölött, a háta mögé. Szalók gyenge fényei az égre rajzolódnak. Ott vagyunk. Az Isten háta mögött.

 

Egy jó napom ez a mai...

Pedig brutális nagy köd volt ma délelőtt a faluba. Annyira, hogy a velem szembe bicikliző Janit - régi  komámat - csak akkor ismertem fel, amikor elkezdett rám kiabálni...
- Hé, állj meg! B...zmeg..... én egyébként rájöttem ám, hogy kikről szól a történeted, hiába csak nagy jé betűt, meg nagy et írsz a név helyett!
 És fékezek is, mert ez a süket elém kanyarodva, majdnem nekem jön. Elállja az utat.
- Igen? Hol? ... Adom az ártatlant.
- Hát a blogodba.
- Aha...... Válaszolok a hideg ködtől szipogva
- Arra is egyből rájöttem, hogy ki az, akiről az akasztásos történet szól...... Nyújt kezet
- Ügyes vagy. Szia.
- A jé az.... (itt mond egy nevet, akit nem is ismerek), az e betű meg a csaja a... (itt is egy név)
-......? ( kérdően nézek rá)
- Aki felakasztotta magát az meg .... ( megint egy név) Eltaláltam? Nincs az egészben semmi különös....Kiírhattad volna, mert ezeket mindenki tudja a faluba.
- Gondolod....?
- Eltaláltam? Ugye hogy ők?
- Nem. Egyiket sem.
- De!
- Mondom, hogy nem.
- Akkor kikről van szó? Á, most csak hülyéskedsz. Ők azok, akiket én mondok!
- Tévedsz. Amúgy nem a nevek a lényeg.
-  Na, ...zdmeg! Tele van a t..öm a hülye történeteiddel. Most gondolkozzon az ember azon, hogy kikről írsz.
- Na látod. Ez a lényeg Jani.
- Micsoda?
- Hogy gondolkozol. Már, egy jó napom ez a mai.... Na szasz, sietek!
- De nagyra vagy magaddal...., meg a hülye történeteiddel.....
Mondja még a magáét, de egy elhaladó autó miatt nem hallok semmit. Feltartott hüvelykujjal visszavigyorgok rá.
- Akkor kapd be.....Kiabálja utánam egy félreérthetetlen kézjellel kísérve.

Reményhurok ....

Délután egyszer már feljött. Akkor hozta fel a kötelet is. De nem csinált semmit, mert kisvártatva hallotta, ahogy az asszony lent kiabált a gyerekeknek.... Fiúk, öltözzetek, mert átmegyünk mamátokhoz..... Persze, megint megy az anyjához. Neki nem is szól most sem. Mindig ott van. Na, majd ha visszajönnek..... Kombinált magában. Hátha keresni kezdené és előkészülés közben találná meg.... Ha kiabálná a nevét, akkor először nem válaszolna.... Mintha nem hallaná. Csak egy kis zajt csinál, hogy jelezze, hogy itt van fenn.....  Maga elé meredve állt a padon. A nyitott tetőkibúvón besütött a délutáni nap. Ahogy a keskeny fénysugárba lépett, érezte, hogy az nem feltölti, hanem inkább kifele szívja az életerőt belőle. Mintha hívná, vonzaná. Mintha mondaná,....gyere... nincs már remény... Csak szenvedsz itt, ezen a világon. 
Már sötétedett, amikor haza jöttek először a gyerekek, majd néhány perc múlva az asszony. Várta, hogy kérdezzen tőle valamit. De az hozzá sem szólt. Levegőnek nézte most is, mint már jó ideje.
Ismét felment a padra. Nem kapcsolta fel kint az udvaron a villanyt. Hátha észre veszi az asszony az ellentmondást, hogy sötétbe bóklászik kint..... Már alig látott a félhomályban és remegett a keze is, ezért kínlódott a kötéssel. Először olyan csúszó hurokkal próbálkozott, amilyeneket a filmekben látott. De az nem sikerült sokadjára sem. Így maradt a dupla kötésű huroknál. Közben figyelte a lentről szivárgó hangokat. A gyerekek rajzfilmet néztek a tévébe. A feleségét is hallotta, ahogy  telefonál. Tisztán kivehető volt, amint valakinek épp mondta: ...... "Te vagy? Nincs bent.... Mit tudom én, hol van.... Kiment valahová.... Nem is érdekel"......  Ennyit elég volt hallania ahhoz, hogy már zúgjon is a feje a keserű dühtől. Ez utóbb egyre gyakrabban fordult elő vele.  Először akkor, amikor a veszekedések kezdődtek. Aztán már akkor is, amikor csak az asszonyra gondolt.

Pedig milyen jól kezdődött az egész. Ideális párnak látszott a csinos, filigrán lány és a faluban köztudottan mama kedvence fiú. Nagyon jó anyagi háttérrel. A nővére is jó partit csinált. Az anyját irigykedve állították meg az ismerősök.... Ó, de aranyosak, hát az esküvő, mikor lesz? Bár a leendő meny akaratos, mondhatni makrancos volt mindig, de.....  majd összecsiszolódnak. Mondta anyja. Akivel aztán, mondani sem kell, hamar megromlott a viszony. Pedig a szülők nagyon igyekeztek mindenben segíteni. Az idős apa járta a falut. Mindenkihez kiment, aki csak hívta. Éjjel, nappal, ha hétköznap, ha ünnepnap, ha eset, ha fújt, motorra ült és ment. Nem látszott,  hogy baj lesz. Főleg, hogy így elfajul a helyzet. Látni sem bírom őket!... Ide ne is járjanak!.... De, te se merj menni oda.... Ha elmész, haza se gyere! Kiabálta a feleség.

Hirtelen ajtó csapódást hallott lentről. Megállta a keze. Még a lélegzetét is visszafojtotta. Valahogy érezte, hogy a felesége jött ki a házból. Ilyenkor, sötétedés után a gyerekek nem szoktak kijárkálni. A kaput sem hallotta csapódni, hogy valaki idegen jött volna hozzájuk. Becsukott szemmel reménykedett.... Hátha szólítja az asszony. Akkor nem tenné. Mert az, az apró jele lenne annak, hogy mégis törődik vele, hiányzik neki.... 

Nagyot sóhajtott és könnyek szöktek a szemébe, amikor újra hallotta becsukódni a bejárati ajtót. Eszébe jutott az újabb vád..... Nem tudod eltartani a családodat... Minek él az ilyen ember... Sziszegte a feleség. Tehetetlen volt. A faluban sehol semmi értelmes munka. A közhasznú foglakoztatás inkább megaláztatást, mint megélhetést adhatott. Menjen el Pestre, vagy valahová?  Hagyja itt az asszonyt magába? Hát igen. Itt még férfinak is nehéz lenni.  A szülők mindig segítettek kérés nélkül is. Amire kellett, mindig volt. Eleinte nem is volt baj. De aztán egyszer csak érezte, hogy van. Amikor nem sikerült évekig komoly munkát szereznie, az önbizalom is oda lett. Az ágyban is.  Az asszony egyre dominánsabbá vált a családban. Rá, meg rátört a lámpaláz a lefekvés után. Amúgy sem  volt valami férfias alkat. Pedig az akaratos nőknek az kell. A karizma, a markáns arc. Hát neki egyik sincs. Utálta, amikor a felesége vágyakozva nézte a színes újságok posztereit a jó alakú szépfiúkkal. Neki meg még a hangja is vékony volt. Tisztában volt hiányosságaival. Ő bizony, egy inkább udvariaskodó, minden agresszivitás nélküli ember. Még a gyerekekkel sem tudott kemény lenni , inkább szelíden korholta őket. Gyakran gondolt arra, hogy hozzá soha nem beszélt az asszony olyan hangon, mint a telefonba szokott ...... A másikkal. Mert szerinte biztos ő a másik, akivel búgó, évődő kacérkodással szokott csevegni. A legdühítőbb az, hogy úgy tesz, mintha ő ott sem lenne. Ilyenkor elszorult a torka és rátört a sírhatnék. Hogy ne lássa az asszony, vagy a gyerekek, inkább kiment. Vagy haza, az anyjához.  Meg kellene ütnöm? Töprengett eleinte. Egyszer a haverját majdnem meg is kérdezte. Félig ki is bukott belőle, de aztán hirtelen elhallgatott...... Az, később beszélt is erről másoknak de, mint mondta, nem tudta értelmezni a fél szavakat.    

A padon hiába keresett, nem talált semmit, amire rá tudott volna állni, hogy a keresztgerendára kösse a kötelet. Most menjen le? Attól tartott, ha lemegy és éppen akkor jön ki az asszony, akkor nem fog összejönni az elképzelése. Ami az volt, hogy nem kell megtennie, de úgy látsszon, hogy meg akarja tenni, és az asszony beszéli le róla. Ez elég gyermeteg dolognak tűnt elsőre, de hátha bejön. Még mindig reménykedett. Mint ahogyan sok másban is valamikor. Hogy lesz munkája. Hogy épít a házhoz alsó épületet. Egy nyári lakot, ami elé kiül a család esténként. Hogy az asszony megváltozik. Hogy megint családi béke lesz. A gyerekekkel együtt boldogan élnek. Na meg, ha most le megy, biztosan fel is fogja adni. Nem lesz ismét bátorsága neki kezdeni. És az is az eszébe jutott, hogy lehet, az asszony titkon tudja, mit akar tenni, de ha nem teszi, akkor még jobban le fogja nézni. Ez csapda helyzet. Lelki. Gyakran vágja korbácsütésként az arcába így is, hogy ...."Milyen ember az ilyen"... És akkor már nevetséges lesz saját maga előtt is. Elveszíti azt a kevés önbecsülését, ami volt még.  Most is inkább húzza az időt. Hátha mégis kijön, és elkezdi keresni. Nem létezik, hogy nem vette észre, hogy feljött a padra. Direkt zajt csapott, amikor mászott a létrán felfele. Meg amikor járkált a padon is.... De semmi reagálás.....De, ha ez így van.... akkor ő nem érdekli, nem számít az asszonynak. Akkor meg kell tennie. Akkor nincs értelme tovább.

A széklábgerenda oldaltámaszába kapaszkodva mászott fel a keresztgerendára. Azon ülve, előre támaszkodva bearaszolt a harmadáig. Áthúzta a hurkot a fején, le a nyakáig. Ideges volt. Kicsit lehorzsolta az orrát.... A csomót már nem is fordította teljesen hátra. Így az inkább a füle felé ált hátul. Az lenne az igazi, ha most jönne fel. És látná, hogy mi van..... Várt. Teltek a percek. 
Nagyot sóhajtott.....Ha nem keres, hogy hol vagyok, akkor nem hiányzok neki....... Akkor legyen. A kötél végét megkötötte az alatta levő gerendához, amire ráhasalt és átölelte. A lábával is átkulcsolva, lassan lefordult. Először a lábával engedte el a gerendát. A kezével kapaszkodott. Megint várt. Érezte, hogy innen már nincs vissza. A padlásajtót nézte. Hátha felbukkan az asszony feje. Aztán jött a végső felismerés....Nem fog jönni soha. Értem nem. Nem kellek neki. Egyre fogyott az erő a karjából. Érezte, ahogy csúsznak szét az ujjai.

A helyszínelő rendőr pödört egyet a nagy bajuszán, majd oda fordult és halkan suttogta a tűzoltó fülébe... Te láttál mán ilyet?....Nem értem... Nem áll össze a kép. Onnan fentről?.... Felmászott oda?.....Sehol egy szék, vagy valami. Mit gondolsz?

- Aha...Hát éppen lehet így is, ha valaki nagyon akarja.....A nyomokat néztétek? Jött a válasz.
- Nem tudtuk, mert már össze járkáltak mindent, mire kiértünk. Na mindegy. Majd még gondolkozom, meg  meghallgatok , akit tudok..... Mondta a rendőr és megint pödört egyet.
 A tűzoltó ránézett a fekvő tetemre. Jól ismerte. Sajnálta, mert rendes, kedves srác volt. Rohadt egy világ.... Nem tüzet oltani a legnehezebb....Az ilyen látvány a lelket eszi meg .....
- Te még nem szoktad meg az ilyet. Ne nézz az arcába. Menjetek le és hozzátok elő a létrákat meg a köteleket az autóról. Morogta halk, remegő hangon az egyik, még kölyöknek tűnő kollégája felé.

Isten a szekérrel ......

J. a kialakult szokásoknak megfelelően amikor belép, hangosan köszön. Aztán sorban kezet fog mindenkivel. A zsibongás kissé alábbhagy közben, de aztán újra felerősödik

- Na, mi van? Mégis csak ide értél? Kérdezi Sanyi, visszaköszönés helyet.

- Aha. Mert? Érkezik a válasz. De a kissé keményebb tekintet jelzi az ébredő belső feszültséget.

- Csak mondom. Tér ki  Sanyi.

J.-val nem érdemes kötözködni. Kiszámíthatatlan, ha indulatba jön. Ilyen volt az apja és annak öccse is. Ez utóbbi többször megjárta a börtönt. Mindig garázdaság miatt. A bálba egyedül Somogyi Pali tudott vele bánni.  Először ő ütötte meg a Palit váratlanul. De az egy pontos ütéssel válaszolt. Egyből KO lett. Aztán már, ha baj volt vele, csak a Palinak szólt mindenki. Ő jött, egy jól irányzott jobb egyenes és béke volt.

De a J. kifejezetten jó srác józanul. Akkor van baj vele, ha van benne ital, de még nem csuma részeg. Mert az is előfordul gyakran. Ha csak mákos, akkor viccelődve kötekedik. És ahogy kezd berúgni, már nem viccelődik, hanem csak kötekedik.

Aztán, ha nem állnak vele szóba, csak meredten néz a poharába. Hosszú-hosszú ideig. Akár órákig is. Ugyan mire gondolhat? Az egykori fiatalságára? A régi, szép időkre?

Nagyon menő srác volt. Jóképű, a fizikai munkától izmos, jó kiállású. És jól öltözött, mivel akkor jónak számító szakmát szerezve, már rendszerint maszekolt. És ami szintén fontos volt akkoriban, jól táncolt. Emlékszem, neki volt a faluba először párhuzam nadrágja és vastagtalpú olasz cipője. Mivel Pesten dolgozott,  hamarabb látta a divatos cuccokat. Oda is voltak érte a lányok a bálba. Ő viszont csak az E.-t akarta. Aki egy rátarti, majdnem durvának mondható lány volt. De belemenős, ha valaki tudta a módját. És J. balszerencséjére , M. a nagy dumás széltoló, tudta. Őt szintén nagyon csípték a lányok az akkor szokatlannak, ezért menőnek számító Davis haj miatt. Azt szedett fel, akit akart. Pedig nagyon piálós volt. Brutálisan be tudott rúgni néha. De E.-t ez nem zavarta, sőt ilyenkor a barátnőit vihogva kérdezte, hogy ......... ugye milyen ronda ? Bár az E. szüzességét a J. vette el, az mégis M.-al is kavart, amin mi jókat nevettünk. Volt, aki irigykedve, mert bizony E. akkoriban a legjobb csajok közzé tartozott a faluban. Így is ment ez addig, amíg egyszer csak J.-nek megérkezett a behívója.  M. egyedül maradt a pályán. Össze is költöztek az E.-vel nem sokára.

 - Borsodit, egy fél szilvával.... Szólt oda a pult mögött álló kocsmárosnak.

- Kell még az?  Jött a kérdés a pult mögül.

Válasz helyett J. beletúrt a zsebébe. Ezreseket és némi aprót vett elő.  Alkoholtól homályos tekintete lassan vándorolt a kocsmáros arcára, akinek nem volt újabb ellenvetése. Láthatóan megkönnyebbült a látványtól. Van pénz. Nem lesz vele gond a fizetésnél. Mert szokott lenni.

Rutinosan, egy mozdulattal a pultra tette, majd  azzal fel is bontotta a sört, aztán a pálinkás üvegért nyúlt.

- Jöhetne már a szekér... Szólt J.

A kocsmáros kezében megállt a félig döntött üveg. Egymásra néztünk....Ez most hogy jön ide? Még a zaj is elcsitult. Az egyébként sem túlságosan értelmes arcokra még több értetetlenség ül ki. De aztán újra beindult a zsibongás.

J. fizetésképpen pultra dobott egy ezrest. Nem is nézett oda, úgy vette el, gyűrte zsebre a visszajárót. Nem lépett el a pulttól, hanem felhajtotta a felest. Látható tiltakozás jött a gyomor irányából. Legalább kétszer liftezett a pálinka.Végül feladta. Lent maradt.

Tekintete először rám, majd a sörös üvegre vándorolt. Kis bizonytalansággal sikerül megfognia és öntenie a poharába. A hab kiszaladt a pultra.

- Hohó,...höök ... Ez a drágaság.... Na, azért csak nem nyalom fel....
- Mosod a pultot?  ...... szólta kocsmáros. És megszokott mozdulattal feltörölte.
-  Jöhetne már a szekér..... Hát a bátyád hogy van? ..... Kérdezi tőlem alig érthetően. Mire válaszolnék, már érdektelen, homályos szemmel bámult a poharába.

- Jó srác volt... Régen láttam.... Dünnyögi inkább magának.
Emlékszem, amikor J. leszerelt, az étteremben a haverokkal nagy ivászat volt. Aztán szinte minden szombaton. A mulatozást követő éjszakákon mindegy kivel, még a legramatyabb csajjal is képes volt összefeküdni.  Céltalanul, össze-vissza kallódott.
Aztán egyszer csak M-nek is érkezett behívó, és be is vonult.  Rá néhány hétre J. összefutott E.vel. És hogy-hogy nem, rövidesen össze is költöztek. Így ment ez E.-nél. Nem voltak gátlásai.

Már terhes volt az első gyerekkel, amikor M. leszerelt. Egyszer Puszónál támasztottam a pultot, amikor betámolygott. Oda hozott egy sört nekem is. Nem voltunk haverok, de néha szót váltottunk a fociról, mert járt a meccseinkre.

- Tudtam, hogy nem fog megvárni. Mondtam is anyámnak, hogy vigyázzon rá..... De ők észre sem vették, hogy jár hozzá.... panaszkodott kis szüneteket tartva.

- De miért tette ezt....  sírta el magát. A könnyeit az öklével törölgette.

- Ne törődj vele. Majd lesz más. ....Próbáltam vigasztalni.

- Soha.... Őt szeretem. Azt a kurvát. De mit tegyek, ilyen hülye vagyok..... Jött a válasz.

És aztán már  nem is láttuk a faluba józanul. Először az asztalra, majd nem sokára az asztal alá, onnan a föld alá itta magát.

De J. sem tudott megnyugodni, hiába döntött mellette az E. Nem tudta elfelejteni, hogy előtte elhagyta M. miatt. Nem bízott benne. Ezért nem is éltek jól. Talán amíg a gyerekek kicsik voltak, addig volt némi békesség. De ha berúgott - ami egyre többször előfordult - akkor hol neki ment, hol csak üvöltve lekurvázta  E.-t.

Mivel mostanában sokat esik, ezért a kocsmárossal mély elemzésben voltunk éppen az eső hatásáról a halak kapására vonatkozóan.

- Jöhetne már a szekér ....... szólt közbe J. Mintha most ébredt volna fel.

- Milyen szekér ..... förmedt rá a kocsmáros.

- Hát az isten ..... a szekérrel..... Mer' az kéne...nekem

- És, .... minek az neked? Majd pont az isten lesz a kocsisod hazavinni ? Azt hiszed ráér veled foglalkozni. Van annak elég baja. Mondta most már teljesen bepörögve a kocsmáros.

- Pedig jó lenne, ha jönne.  Jönne a szekérrel és kivinne amoda..... a Ku'hegyesi kereszteződésbe. Mert nem ér ez mán semmit.......Mondta J. elhalkuló hangon, a végén nagyot sóhajtva. Lassan, erőltetve itta ki a maradék sört a poharából. Aztán bizonytalan léptekkel kiimbolygott a kocsmából.

Teremtett érték...

"Viszont nem nagyon tudom, hogy te például milyen értéket teremtesz napjainkban, és az mi módon nem kötődik a politikához?"

Szegezi nekem Imre komám a kérdést egyik vitánkban, mint a kérdések kérdését. (Amúgy gyepáljuk egymást néha rendesen,  mások legnagyobb megelégedésére.... Szerintem Lali ilyenkor bont is egy sört és hátra dől.) 

Napjainkban...?  Értéket? Hogyaza ....., .most jól meg lettem fogva. Na, ez aztán a szar helyzet.

Miért pont engem kérdez?  Miért most esik nekem ez az Imre ilyenekkel? Mégmeg, hogy érték.

Honnan teremtsek én értéket? Miből? Hogyan? Ebben a cudar világba....? Még egy nyamvadt székelykaput se tudnék rittyenteni  az udvaromra. Nem jönne össze. Mert egy tehetségtelen nokedli vagyok.

Nem tudnék én se az anyósom, se bármelyik felmenőm házából pályázati lehetőséggel hetedhétországra szóló akármit se teremteni. Nem én.

Az egykori téeszcsé vagyon lenyulásában meg aztán főleg béna voltam.

Semmi érték, sehol sem. Ami mintha ......, az meg nem "okosba" lett. Na, ja.

 Mert a vízi mentő kikötő ott maradt az önkormányzati strandon. Pedig csak a terv dokumentációt a KEVITERV Aqua egy millióért csinálta. A kivitelezést felejtsük is el, mert azt Klötcz Jóska haveri alapon - munkadíj, anyagköltség - saját zsebből kivágta.)

1997- ben a tűzoltó egyesület a padlón volt. Lepukkant technika, fészer szerű szertárral.  Bordás Imre azt kérte, jöjjek haza  a Tiszafüredi Zsanettből  (mondanám, anyámba sem volt jobb helyem) próbáljam meg gatyába rázni a dolgokat, vagy vége.  Lett belőle egy könyv szerinti értéken közel háromszázmilliós eszközállományú , a megyében egyedülállóan széles  spektrumban bevethető tűzoltóság. A korábbiakhoz képest laktanyának nevezhető elhelyezéssel.

Fúj. Ez bűzlik. Ez má' önreklám. Na igen......Ha elkezdek felsorolásba átmenni, akkor nagy dumás, melldöngető hőzöngő vagyok. Ha hallgatok, vagy magyarázkodok akkor, ..... tetten értek. Hm. Ez bizony csapda. Abba is hagyom inkább.

Inkább áttérek Imrére. Kompromittálom egy kicsit......

Ez a muksó csinált egy rádiót. Itt, ebbe a városnak csúfolt porfészekbe. Kicsit sárga, kicsit savanyú, de a övé ( ló...szt, a MIÉNK!) volt. Tagadhatatlanul érték. És? Aztán...?

Egy Kovács Miska nevű "valaminek", és szerintem valakinek még nem tetszett és nyekk.  

....te milyen értéket teremtesz napjainkban?.... Vazze' Imre. Kinek? 

A 80-as évek elején (hol van az már?) Heinrich Tamással elmentünk a Szajoli NEFAG telepre, ahonnan egy faházat kaptunk. Ő egy liter konyakkal lefoglalta a portást, mi meg Bohács Pista bátyámékkal raktuk a platót. Mindent, ami csak ráfért a fixes ZIL-re. Lett belőle plusz még három. Kiss Imrével és Balogh Sanyi bátyámmal kb. 2 hónapig építettük a KISZ tagokkal a cuccot. Ez ma a szabadtéri színpad melletti kettő, és akkor a vízi mentős - elsősegélynyújtós -pénztárként funkcionáló, később Fehér Csabának leégett faház. Amiből egy verőfényes májusi napon Vincze Feri úgy vágott ki bennünket mint a taknyot, mert kellet valami haverjának, büféként. Ezért lophattunk a köznek. Mi lettünk az ország mindmáig egyetlen hajléktalan vízi mentői. Feri viszont máig úgy vigyorog rám, mintha mi sem történt volna. Már nem emlékszem, hogy hány segget kellet hányszor kinyalnom, míg sikerült a vöröskereszttől kibrusztolni két konténert, hogy ne a szabad ég alatt érje a kötszereket, gyógyszereket, felszerelést, vele együtt bennünket az első nyári vihar. Később az egyik a tűzoltóké lett. A másikból viszont legvégül ...... érték teremtődött. Mert miután a müvháznak adtam, onnan lelépett magántulajdonba.....

....te milyen értéket teremtesz napjainkban?.... De Imre. Kinek? 

Mert olyan, hogy vízi mentés, régen nincs. Fábián Gabi javaslatára kaptuk én és Szekrényes Pista, Pesti Tiborctól, mint községi párt bizottság titkárától  párt feladatként a megszervezését... Szegény Pista, úszni sem tudott, csak kutyázva. Aztán mégis ide jártak tapasztalat szerzésre az ország más részéről, hogy hogyan működik egy ilyen. Évente kibuliztunk egy-egy hajót először Daróczi Sanyival, majd Simon Sanyival. Hol innen, hol onnan. Volt horgászcsónak, katonai rocsó, mahagóni sport, verseny (Phirana) csónak. Ez utóbbival megjártuk egyszer a Tötyi fiával, a Bandival. A tó közepén kifogyott a benzin. Az evezőket meg sajnos előtte kölcsön adtuk egy skót evezős csapatnak, akik a szigetről eveztek kifele. A vízen sehol egy motorcsónak, aki segíthetne. Az evezős csapat hátra se nézett, már messze húztak. Kötelet kötöttünk hámként magunkra és uszva húztuk a hajót ki a partig. Volt élmény bőven.
Majd már  94 őszén gondoltam egy merészet. Keressünk meg egy nagy embert. Bordással, az öreg Kasubával ott ültünk egy órát Csintalan Sanyi irodája előtt mire fogadott bennünket.  A foteljában, törökülésben, mezítláb , parizeres szenyót majszolva. Ő volt a magyar életmentő egyesületek szövetségének az elnöke, mint MSZP alelnök     És lett a lobbiból egy négy millás mentő hajó, hathengeres, 100 lovas Mercuryval. Micsoda biznyákot csinálhattam volna, ha beszállok vele banánoztatni, vízi-síeltetni Pónya Peti mellé? A kutya  se törődött volna vele. Ma már azt sem tudja a nép, hogy volt itt a parton egy ilyen szervezet.  Írd és mond, 30 fős, felkészített vízi mentővel.

....te milyen értéket teremtesz napjainkban?.... Ugyan már' Imre. Kinek? 

A tűzoltók élet-halál harcukat vívják. Anélkül, hogy tudnák. Nem jön rá senki, hogy a kiéheztetés folyik. A falut meg nem érdekli. Max. Barna Imre bátyám szólt ránk gyakorlatozás közbe emígyen: a falu pízit ne pocsíkoljátok....
Bordás  Imre idejében volt úgy, hogy 4,2 milliót - plusz az apró - kapott a tűzoltóság. Ő úgy gondolta, hogy szükség van egy ilyen szervezetre. Támogatni kell. Mert érték. Miska is így gondolta. Amikor elverte a falut a jég. Egy hónapra rá már nem annyira. Indult a fúrás, faragás. Persze sunyiba. Az évzáró vacsorára eljött, evett a kajánkból, ivott a piánkból és .... ártatlan képpel bele mosolygott a pofámba, miközben már nyiszálta a torkomat. Nem a hatos kezelőt kel kiütni a csapatból ugye. 

Amúgy a légzőket meg épp most vizsgálták felül ötszázezerért. Tény, van közel harminc milliós állami támogatás, amit más helyeken az önkormányzatok rendesen kipótolnak. Mivel önkormányzati tűzoltóság a neve is. Jó Miskánk három évig egy fillérrel se,  majd ez évre megkínálta ezt az önkormányzati tűzoltóságot háromszázezer forint támogatással. Ennek ellenére a pénztárt két milliós pénzmaradvánnyal adtam át, amikor döntenem kellet, hogy most pofán verem Fazekas Szabolcsot és Kovács Miskát a patkánykodások miatt, vagy nézek egy nyugisabb helyet. Tény, közre játszott a helyi fasiszták felnövése is,  amiért az utóbbit léptem  meg. Az előzőt rábízom  a sorsra...., ahogy gondolja. Ma ott tartanak, hogy az önkéntesek elfogytak, közcélus átadásával meg pont a tűzoltóknak nem segít Zoli .....valami miatt. Még van a maradványból, de az önkéntesek hiánya okozta  bértöbbletigény előbb-utóbb kezd gondot okozni. Nem nehéz megjósolni, hogy mi lesz a vége., ha Misit és Szabolcsot sokáig itt eszi a fene.
Bizony,  ugyan mikor jut az észbe, hogy ... szabaduljunk meg a családi ezüst valamelyik darabjától. Beáldozzák az új, még jóformán be sem járatott mentőcsónakot? Nem lepődnék meg, ha igen. És utána? Mi következik? Valamelyik fecskendő? Végül az ing és a gatya? Ha élni akarnak és menteni, segíteni? Mocsok egy világ.

Miska egyszer  - együtt utazva egy tanácskozásra - autóban mellettem ülve, vázolta nekem  a "legyes" koncepcióját. Amin még mosolyogtam is. Aztán bele nézve a szemébe, rájöttem, hogy ez vér komoly. Ez abból áll, hogy a legyet be kell csalni valamivel az üvegpalackba, és amikor bemegy, gyorsan rá kell ütni a dugót. Aztán már csak néha rá kell nézni az órára. A légy az nem érdekes onnantól már.

Ez a vezetői koncepció bizony sokat sejtet a személyiségről is. Na meg az a legendás, egykori iwiw profil kép. Na, az lehetne még csak egy külön pszichológiai esettanulmány..... A falu jó néhány, kocsmai Freud utánzata próbálta is megfejteni.
Őszintén, teljes szívemből bocsánatot kérek mindenkitől, aki elolvasta a fenti soraimat. Nem akartam senkit untatni saját, terjengős hülyeségeimmel. Nem is tudom miért tettem, mivel a lényeg most következik....

 Mert.... azért ma -  valljuk be -  a helyi politikum szempontjából sokkal plurálisabb képviselő-testület van Abádszalókon, mint ez előtt bármikor. És ez nem után lövés, vagy hátba szúrás, lesújtó kritika. Egyszerű tény. Ugyanis van számszerűsíthető ellenzék.

Hogy ez hogy jön ide?

....te milyen értéket teremtesz mostanában?.... Hát...Imre. ..... én nem tudom, de hátha valamilyent talán-talán.

Mert anno,  számottevő sem volt. Ha időnként felütött véletlenül egy-két képviselő részéről markánsabb és kitartónak tűnő, vagyis sorozatosan tapasztalható ellenvélemény, ami ezért még ellenzékinek is tűnhetett, az(ok) a ciklus leteltét követő új megmérettetésen valahogy , hogy- hogy nem, ki lettek szavazva a testületből. (Lásd Pál Anti, Cs Nagy Jóska, Polyákné Rózsika). Hogy ebben rossz indulatú sugalmazás van és hülyeség, hiszen választás volt? Én erre azt mondom, hogy.....na, ne vicceljünk má'.

Ez nem mond ellent annak az állításomnak, hogy a mostani ellenzék meg sajnos, szart se ér. A Dr. Pistikével együtt, alles cuzammen. És már szinte hallom is a felszisszenést.... Hát te is ott ültél Oláh Imre az anno idejének egy részében! Igen. Ott ültem. ( valahol írtam már, hogy nagy hiba volt, és ma már nem tenném.) És négy évig nem is akármilyen minőségben. És ha úgy ítéltem meg, hogy kell, kardoztam is egyet-egyet. Volt úgy, hogy a légyzümmögést is hallani lehet a döbbent csendben.( pl: helyi közbeszerzési döntőbizottság összetétele, 2009 évi költségvetési vita, AF Zrt. ügyei. stb) A korrektség kedvéért le kell szögeznem, hogy én sohasem érzékeltem hátrányt, ha más volt a véleményem.

És sajnos időnként kénytelen voltam parallel lenni a Kovács - Kasza tandemmel is.(pl: AF Zrt. ügyek) Nem is vagyok rá büszke, hogy ilyenekkel kellett egy gyékényen árulnom, de hát ... szegény ember vízzel főz(ött). És persze hogy nem voltam mindenben más állásponton. Sőt, őszintén? Igen kevésben. Ez helyi szinten, gyakran  ostobaság is lett volna. Mert vallom ma is: sok jó döntést hozott a 2006-ot követő és az azt megelőző testület. Meglehet, ha bevállalom a tandemhez való csatlakozást - vagyis a mindenben csak azért is nem és nem - még ma is ott nyalhatnám a többiekkel a sót.

De akkor az nem én lennék. Hanem egy olyan valami, ami nem merészelne olyat írni egy, egyébként  fajsúlyos egyének által szervezett rendezvényről - ahol megjelent a nanám (NANÁM, értsd: Nagyon Nagy Átadó Miniszter) és némi fideszes slepp - hogy a politika beszennyezte, lesilányította. Nem mellesleg, ezzel a megnyikkanásommal ki is vertem a biztosítékot itt-ott.  

Csak tudnám felejteni azt a flegmatikusan dölyfös arcot(pofát), ahogy ez  a nanám (NANÁM) egy kényúr közömbösségével átnéz a ráváró, panaszukat alázatosan, gazsulálva átadni akaró, földjüktől megfosztott hajdú-bihari parasztgazdákon. Bár a tragikumon kívül nincs ebben semmi rendkívüli. És a totálban rajta időző kamera egy közönséges szörnyeteget mutatott. Aki  minden empátia nélkül dönt élet és a nem élet között. Felettünk.
Szerény véleményem szerint, talán nem kéne vele együtt mutatkozni még egy teljesen civilnek mondott rendezvényen sem. De ez jó ízlés, gusztus kérdése. Én legalábbis biztosan nem tenném. Vélhetően az én értékrendem más, ami nem biztos hogy megfelelő. Másoknak.

....te milyen értéket teremtesz mostanában?.... Te Imre! E legújabb időkben az ellenzéki lét, gondolkodás nem az? A szabadság  nem érték? Még ha, képzelt és relatív is egyre gyakrabban, akkor is? És ennek megtestesülése a gondolkodásunkban, írásainkban? Nem az?
Szerinted ? Ja, aha....... Tehát ne írjak? Magamnak se? Mert én mindig csak magamnak írom a gondolataimat. Ha mások elolvassák, az öröm nekem, de ha nem, akkor sem gond. Nekem.

Igen, ne? De hát,..... ez ment 2010 előtt is. ( a szalók.hu fórum tébolydáját inkább hagyjuk) És lett belőle Kovács Miska és Fazekas Szabolcs.

Na, ők aztán az értél. A teremtett érték. Ez a falu teremtette őket ide. Nem én...... kedves Imre.