Vidéki anzix....

Talán ha szabadna egy közhelyt? Cseppben a tenger.....
Vagyis én úgy látom, hogy mint ahogyan  az országban, ugyan úgy ebben a faluban sem számítanak a tények. Nagyon érdekes, ahogyan itt minden csodálatos lett újabban. Néhány hete még csupa dögrovás, katasztrófa, kilátástalanság volt az élet, ami miatt ugye a régi polgármesternek mennie is kellett.
És május 7-re virradó reggelre minden megváltozott.
Ami a legfurcsább, igaz addig se nagyon, de most már még jobban nem számít, ki mennyit lop az országban, ki hogyan él vissza hatalmával, vagy helyben hány ember él mély szegénységben, hány ember munkanélküli. Az számít, amiben hinni akarnak az emberek. A nagy többség valami delejes álomban, mozdulatlan álomvilágban él.
És egy olyan faluval nem lehet mit kezdeni, amiben, vagy ahol  nem számít a valóság.
Miről beszélsz? Kérdezi szelíd felháborodással egyik ismerősöm. Nem látod, hogy tiszták, rendezettek az utcák, a porták. Menj végig a Deák, vagy az István király úton. Vannak tervek, elképzelések is. A tanuszoda beruházás is indul.
Most erre mit mondjak?
Azt, hogy te pedig menj végig a többi utcán és ha van szemed meglátod azt, ami engem elborzaszt? Az ürességet, a céltalanságot, a csak a csodát váró mozdulatlan közönyt, az egymást érő...Ez a ház eladó.... feliratú táblákkal?
Elhiszem, hogy ezt sokan nem akarják látni és azt is elhiszem, hogy sokan már nem is fogják fel, amit látnak.
Mondhatnám,....hát ha nem, akkor úgyis teljesen mindegy. És nem csak nekem. Meglehet, annak is mindegy már, akinek a fizetési felszólítója tévedésből az egyik szomszéd postaládájába landolt. ( aki a címzést nem figyelve, óvatlanul fel is bontotta) A felszólítón szereplő hiteltartozási összeg mellékes. De sejthető abból, hogy az elmaradt befizetési részlet meghaladta a helyi közmunkás nettó bér háromszorosát. Teljesen érthető, ha ilyen helyzetben valaki elfogult aziránt, akitől sorsának jobbrafordulását reméli, akire feltett mindent egy adott helyzetbe. Ilyenkor nincs más lehetőség, remény a szervilizmuson kívül és bizni, várni, várni. Egy lehetőségre, ami megadatik neki majd talán egyszer. Viszont sokan csak kajánul röhögnek amikor látják a ...." fenn az ernyő, nincsen kas"...rongyrázást, külföldi nyaralós képeket.  Bizony, még csak a nagyságrendjét sem sejtjhetjük annak, hogy egy faluban hány élet, sors tarthat az egzisztenciális szakadék felé. És a valóságot eltakarják a tiszta, rendezett utcák, csinos porták, az .... Ez a ház eladó ... táblák, az időnkénti társasági élet zsivaja, a külföldön nyaralós kép, stb.
És a valóság helyett ott van az, amiben hisznek, reménykednek az emberek. Most éppen nálunk a fidesz által hatalomra juttatott új polgármesterben. Leszögezem, aki eleddig szerintem is egy jó srác volt.
Hogy az lesz e továbbra is? Na, ez nagy kérdés.  Azt jósolom, max egy - két évig ellesznek az emberek a cukiságával. És ellesznek a közmunkával és a hitükkel a csodában.
De ha nem jönne a csoda?
Hát akkor nem jön.....tárja majd szét a kezét a jó nép. Az a jó nép, amelyik az istennek se akarja felfogni, hogy ott van hagyva az út szélén. Azt gondolom, számukra, ha szembesülni akarnak a sorsukkal, egy lehetőség van.  Átmenni Tiszaderzsre és megnézni a dinóparkot. Az a sors vár rájuk. Amelynek a végén ott a megszabadító kihalás. A mi  falunkban úgy fog megszűnni a szegénység, nélkülözés, a kilátástalanságot konzerváló közmunka, hogy kihal a falu. Nincs más variáció.
Ugyanis elfogadható,  biztos jövedelmet adó munkahelyben és azt követő boldog nyugdíjas  években nem reménykedhet a döntő többség.
Az a megdöbbentő, hogy mindenki tudja, mik a problémák, mindenki tudja, mi a nagyon rossz, de még sem akarják kimondani. Vagy ha kimondják, csak otthon a családban, esetleg a kocsmába az ivócimborának, vagy szűk, bizalmas körben, ha pártról van szó. Ez igaz az egyszerű emberek még gondolkodó, még öntudattal rendelkező kevés hányadára, igaz a helyi politikacsinálók logikusan gondolkodó részére, és igaz a falut meglátogató, időnként itt lébecoló relatív hatalmasságra, a miniszterre.  De azt a stratégiát választják inkább, hogy megpróbálnak ezek között a körülmények között – amennyire lehet – ügyeskedni, túlélni. (Ez is igaz a miniszterre is, mert bármilyen hihetetlen, ő is túl akar élni valahogy.)
 Hátha valaki más majd megteszi helyettük azt, ami őket is felemelné, kiragadná a jelenlegi nyomorult, kilátástalan helyzetükből.  Nem akarják megérteni, és ami ettől elszomorítóbb a szerint működni, hogy akarata ellenére senkit sem lehet boldogítani. Tennie kéne érte. Azt lehet mondani, hogy úgy 2011- óta a falvakba, vidéken ez nem működik. Az emberek az istennek se akarnak mozdulni. És bizony, ennek megfordítása nehéz ügy. Ezért is van könnyű dolga a populista fidesznek, jobbiknak a vidéki tömegekkel. Azt ígéri, sugallja nekik, hogy ti csak nyugodtan üljetek békés közmunkásként az árokparton, kapirgáljátok a parkokban a füvet, majd mi boldogítunk benneteket. Néha rámutatnak egy-egy ellenségre, nemzet árulóra, bűnbakra a közösségi érzés, a valahová tartozás látszatának, élményének megélése miatt. Gyere bélyegezzük meg, utáljuk, közösítsük ki együtt. Ezt lehetett megtapasztalni  amikor a március 15-i ünnepen a miniszter a helyi megemlékezésen mindenféle zöldségeket mondott. Brüsszel, a bevándorlók és burkoltan a baloldal. Valaki mindig rosszat akar nektek, elárul, elveszi az életteredet, munkádat, veszélyezteti nemzeti kultúrádat. De majd mi a hatalom megvédünk téged. Te nem érezheted, gondolhatod azt, hogy rajtad is múlnak a dolgok. Nem érezheted, gondolhatod azt, hogy mint egyén, önálló akaratod is lehet. Csak azt érezheted, hogy velünk vagy. Legyen benned egy olyan érzés, hogy ide tartozol hozzánk a hatalomhoz. A sanyarú sorsod ellenére is legyen benned meg mindig ez az érzés. Mindig lesz valahogy. Mindig lesz közmunkád, ha jól viselkedsz.

Ha esetleg kétségeid ébrednének, ha el kezdenél gondolkodni, azonnal ott van melletted egy, de ha kell, akár közre fog több emberünk is. Ha kell a közmunkát szervező kft vezetői személyesen figyelnek rád, figyelmeztetnek "jó" szóval. Ha kell, az egyház vezet, terel a helyes úton. Például amikor kilépsz a kondi teremből. ( Fiuk, tudják ugye, hogy kire kell szavazni?) Vigyázunk arra is, hogy láthasd a falu jelentősebb személyiségeinek, módosabb embereinek hajbókolását is előttünk. Lásd, hogy ők is félnek, beállnak a sorba. A valamikor lazán káromkodó, bőszen fideszező, sokak számára zsinórmértékként számon tartott, egykor legyőzhetetlen független polgármester a templomba a miniszter mellett áll, arcán ájtatos alázattal. Csak aki közvetlen közelről ismerte, az látja rajta a mélységes megtörtséget. Az a nagygazda, aki karakánul azt mondta, hogy amíg ő kétágú lesz, addig a helyi vadásztársaság egyben marad, mára már kiforgatva tagadja meg saját szavait. A minap láttam őt. Elkerülte a tekintetemet. Szinte egyik napról a másikra aggastyán lett.
Nincs menekülés, nincs kiút, ha van féli, félteni való. És van. Félteni kell a vagyont, a gyermeked jövőjét, vállalkozást, munkahelyet. Hozzám eljutott kósza hírek szerint már ..... az  életet is. Bizony, akit kilátástalan helyzetében eljut oda, hogy pénzért provokációkat kövesen el más pártok rendezvényén, az előbb-utóbb bármire képes lesz. Csak az őt felbérelő ember beteges személyisége szabja meg a határt.
És a suttogó propagandaterjesztők még terjesztik is színezve a történéseket a megfélemlítésekről, zsarolásokról, feljelentésekről,  vizsgálatokról. A vadászokat már csak a légügyi hatóság és a bányakapitányság nem ellenőrizte, vizsgálta. A többi hatósághoz már kivétel nélkül fel lettek jelentve.
Félj te is. Ne is próbálkozz. A zsigereidben érezd, hogy kis pont vagy, nem törhetsz ki.
És ezt fogod érezni majd mindaddig, amíg végül feléled benned a .......  Stockholm szindróma. Ami egy definíció és a  lényege,....hálás leszel mindezekért, ami veled történik.
Cseppben a tenger. Azt ne higgye bárki, hogy mindezek elszigetelt jelenségek a mai magyarországi vidéken.

Mintha derengene...

Igazából e bejegyzést jó ideje már hogy megírtam, de nem tettem közzé. Nem tagadom, szóltak és én is úgy éreztem, hogy a májusban egy kicsit sok voltam. Nem akartam túlpörgetni a dolgot, de mentségemre szolgáljon, kissé felzaklatott az, hogy mennyire hülyének nézik néhányan a helyi népet. Jó elfogadom, hogy fásultak, beletörődöttek, érdektelenek, apatikusak, stb. De ezt kihasználva hülyének nézni, az teljesen más. Persze hogy tudom, hogy általában egy polgármester választás szimpla, megszokott CBA-s átkúrás.  Ott se lepődünk meg már, ha a polcon 453 forintra kiírt fehér bor (St. István Korona) a pénztárnál  több mint 600 forintot kóstál. Egy dolog a felírat, más dolog a valóság. Bocsi....  már nem annyi! Lehet hogy akciós volt és nem vettük le. Mondja nekem már rutinosan a kis hölgy.
De ennyire azért talán mégse kéne talán. Egykoron a jó Gyulánk még se íze, se bűze , inkább balos ember volt a fidesz döntnökök számára.  Ugyan most hányan vették le, tették be a kosárba és mentek úgy a pénztárhoz hogy,.....ahol kiderült, hogy már nem annyi, hanem .....fidesz. ( most jön az, hogy de hát a szórólapon...ott volt, tudhattad...)

Visszatérve a kezdéshez,... szóval sok voltam na.
És a négy bejegyzés egyeseknél ha néha tartalomban is, de számban mindenképpen már túlment a tűréshatáron. A helyi jobboldalon Balogh Gyula lenyúlásának leleplezése okozott felháborodást , különösen a búbősvöcsök hasonlat talált az elevenbe , míg a ballibesnek gondolt néhány ismerősöm azért nyilvánította ki nemtetszését, nehogy tovább cincáljam a helyi, összeborulós választási komédia hátterét, mert még kiderülnek a rejtett szándékok, remények. Természetesen badzsi mészárosként a taglóval ide nézve, oda ütve.
Súlyosbította a megítélésemet, hogy többen abban reménykedtek, én is nekirontok a jobbiknak, fokozva az egyébként végig langyos választási hevületet, felajzottságot. Gondolom nem kell bizonygatnom, hogy jobbik nem tartozik a kedvenceim közzé, de nem tettem.
Azt már felesleges is megjegyeznem, hogy a kétszázegynéhány szavazat egyértelműen bizonyítja, hogy az egész jobbikozás csak szimpla cumiztató hangulatkeltés volt. Ezzel együtt immár utólag az is természetes, hogy e ballib egy fikarcnyit sem háborodik fel azon, hogy bevett szokássá vált a környéken az, amikor valakik  - "tudjukkik" Gulliver után szabadon  - hol az MSZP-s Gőgös Zoltán sajtótájékoztatóját, hol per pillanat éppen Szalókon a jobbik kampányzáró rendezvényét hekkelik meg egy busznyi - most éppen Tiszabőről verbuvált erősen nem az idén barnult, váratlan vendéggel. Persze lehet eskü alatt állítani, hogy szó sincs itt semmi provokációról és a győztes mit sem tudott. Na ne tessék röhögtetni. Mert tegnap permeteztem és ilyenkor mindig cserepes a szám széle.....
Viszont a lehelet finom kérdésem mindössze ennyi lenne : ..... Kedves és igen tisztelt, magát ballib mainstreamnek vélő néhányak, tessenek már megmondani.... ugyan mi a fészkes fene lenne a szilárd elvi álláspontjuk akkor, ha történetesen van egy helyi, baloldali jelölt és ezt vele műveli a "tudjukki"?
( És bevallom töredelmesen, hogy megint nem figyeltem arra, hogy a kérdésem gúnyos, rosszindulatú, kötekedő, és tele van helyesírási hibával.) 
Hm... még hogy kicsit sok voltam..... Egyik  haverom is e szavakkal fogadott a Gondűző teraszán,.... Huh vazze.., nagyon neked mentek nem csak a fideszesek, de még a tieid is.
A fideszesek? Na, az nem baj. Sőt. .....Ilyenkor egy gyermekkoromban látott film képei peregnek le előttem (azt hiszem a Csapajev ?). 
Koszos munkásing két kézzel széttép.... gombok repülnek, mellkas kidülleszt és .....Ide lőjetek!!.....
(Felébredve, vissza emlékszem az álmom utolsó foszlányaira, ahogy anyám beletörődően korhol.... Fiam már megint mit játszottál, hogy egy gomb se maradt az ingeden?)

Ja és, hogy ..... enyéim? Kik azok?
Erről meg az jut eszembe, hogy nemrég egy bejegyzésemben azt írtam, hogy azt hittem, azért került a választásokat megelőzően a postaládámba egy Munkáspárti szórólap, mert valaki azt gondolhatta, én vagyok itt az utolsó és mint olyan az egyetlen kommunista.
Na és persze a helyi fideszes ostobák egyből levették, hogy....na tessék.  Ugye, hogy az ,...... bevallotta magáról.  Akkor csak igaz lehet, .... komcsi!
És vélhetően ez is lehetett a lekommunistázásom oka az egyik kocsmában ( a nevét már nem akarom megint kiírni, mert még azt hiszi valaki, hogy reklámozom) azok által, akiknek a bejegyzéseimen túl az sem tetszett, hogy kritizálni merészeltem a helyi vízmű szolgáltatásának előre be nem jelentett, több mint öt órás szüneteltetését a múltkorában. Ami mellesleg nem spontán csőtörés miatt, hanem egy állampolgár által észlelt szerelvénymeghibásodás tervezett javításából következett be.
A társaság összetétele nem is érdekes. Nem veszem egy kalap alá a jelenlévőket, mivel én is fociztam sok emberrel egy csapatban. Még sört is ittunk utána anélkül, hogy bármiben egyetértettünk volna.
De mintegy mellékesen - hogy ez hogy került oda - megemlítésre került az, hogy  a helyi tűzoltók meg harminc perc után érkeznek ki a tűzhöz. Erre mit lehet mondani? Semmit.
Vagyis talán annyit - ha kiemeli néhány jóakaróm a szövegkörnyezetből, ha nem - ........nem tudom, mit szólna a delikvens,  ha hozzá  egy valós eseményhez valóban a bejelentéstől számított félóra múlva érkezne ki a csapat, már csak azért is, hogy az aljas vádjának eleget tegyünk? Persze, ilyen nem lesz. Mi tesszük a dolgunkat minden előítélet nélkül. Nincs jobb, vagy baloldali pártállású tűz, károsult, bajba jutott ember. Csak ember, akin segíteni kell és segítünk is. Természetesen jellemileg nem csak e hitvallásban különbözünk....
„Hm, kommunista én! emígy füstölgök magamban "(Toldi sic.)
Lehet, hogy erről másokat kellene megkérdezni? Én ugyanis arra emlékszem, hogy a rendszerváltás előtt is mindig baja volt velem a helyi vezetésnek.
De ezt inkább hagyjuk is. Régvolt, szép volt. Ennyi.
Mindenesetre ezek szerint a mai elveim sem olyanok, amelyek beleillenének a helyi, általánosan elfogadott elvek fő sodrába.
Most például, pontosabban nem rég azt az üzenetet kaptam, hogy ideje lenne lecuppannom a vadásztársaság dolgairól. Mert ugyanis,..... mi közöd hozzá?!
Hát ez az. Mi közünk ahhoz, ami bár nem velünk, de itt történik a közvetlen közelünkben? Az ismerősünkkel, utcabelivel, baráttal, rokonnal. Kérdezhetném, mi közünk a mindennapi valósághoz? Mi közöm a faluhoz? Van e, lehet e egyáltalán bármi közöm az itt történtekhez?
A minap a Jóbarátba betérve, épp a helyi vadászokról folyt egy emeletes diskurzus. Az egyik fél álláspontja az volt, hogy amit az elődök felhalmoztak közösségi vagyont, értéket, azt most egy ide csöppent fideszes szerencselovagszerű "körzetkápó" az  utódok vitáját, gyengeségét kihasználva személyes befolyás alá  akarja varázsolni. És szerinte ez nagy aljasság.
A másik fél szerint pedig ez nagyon is rendben van. Ugyanis micsoda dolog az, hogy a fácán a Szalóki szőlőbe az ő borsóján hízott meg és mégis más lőtte le, ette meg. És az is nagyon helyes, ha a vadászoknál melózó potyalesőket  majd jól kirúgják. Legalább majd ott ülnek mellette az árokparton, közmunkásként és nem az ő borsóján meghízott fácánokból bankettoznak.
A legmegdöbbentőbb az a konklúzió volt, hogy nem érdemes ezen vitatkozni, mert úgyis az lesz, amit az okosok akarnak. A lényeg az, hogy ezt a sört itt e,... ezt má' nem veszik el, mer'má' csak egy korty van az üvegbe. A többi lent van. És még lejjebb lesz mingyá" ....hehhheee.
Micsoda mélyről jövő népi bölcsesség. És micsoda egyszerű, törvényszerű következmény, hogy ez a falu itt tart, ahol van.
Eszembe is jutott, hogy a téma igazi slusszpoénja az lesz majd, amikor a helyi képviselő-testületnek nyilatkoznia kell, hogy a település több száz hektár földjének művelési, vadásztatási jogát kinek adja át. Ha nem a Hubertusnak, azzal egyértelműen jelzi a behódolást. Megpecsételve ezzel az ott dolgozó emberek sorsát.
De választhatják a kibekkelést is. És én gondolom, hogy Gyula lesz is ennyire fineszes. Most, egy évre odaadják a területet a Hubertusnak, mivel ideiglenes a helyzet és 2017- ben úgyis újrajátszás van. Addigra 3000 hektárt kellene összeszednie az élethalálharcot vívó maroknyi csoportnak.  Tudván, ez szinte lehetetlennek tűnik. Gondolom, ők is világosan látják, hogy a küzdelmük eléggé kilátástalan. Jól érzékelhető, hogy már inkább a becsület, a virtus tehetetlenségi nyomatéka viszi őket előre.
Kívánom nekik, de számomra nagy meglepetés lenne, ha sikerülne. Már csak azért is kívánom, hogy sikerüljön, hogy a tökig fideszes helyi önkormányzatnak színt kelljen vallania. A falu előtt.

De....Ugyan hányan értik is e küzdelmet a faluban. Hányan fogják fel, hogy valóban miről is szól. Látják e, hogy egy - meg lehet, ma még csak lokálisan -  neofeudális viszony kialakulásának néma szemtanúi. Amelynek hozadéka lehet majd az, hogy egyszer csak nem lehet csak úgy kisétálni, kirándulni a határba bármelyik földúton, mert a földesúr, vagy valamelyik csősze ott terem és visszazavar.
Őszinte leszek. Nem hiszem, hogy értenék, felfognák, látnák ezt az emberek.
Már azért sem hiszem, mert a közelmúlt választási bohózatának mellékjelenségei egyértelműen rámutattak a helyi ballib intellektuális közegének minőségére. Akiktől nem mellesleg az adott helyzetekben a "vészcsengő" hangját várni lehetne. Ezek után mit várjunk ez egyszerű, iskolázatlan, kilátástalan sorsában megkeseredett átlagembertől?
Sőt, ......... üdítő látvány volt, ahogy a szinte már konspirációs körülmények között megszervezett  beiktatási szertartáson megalázkodva odaültek az őket hol nyíltan, hol csak finom célozgatásokkal mélységesen lenéző, megvető helyi jobboldali mainstream mellé. Nem először mondom, Gyula lenyúlása a városvédőktől, zseniális húzása volt a fidesznek.
Íme, éljen a ökumenizmus. Odaültek, megjelentek, ünnepelték a győztest. Együtt. Nagy tévedés, hogy Balogh Gyulát.  Bizony kis barátaim nem őt, a győztes fideszt......"teccettek"...
Minden dolog okkal történik. Ez is.
Kíváncsian várom, hogy igazolódik e a várakozásuk, vagy marad majd számukra a csalfa reménykedést követő, bevallatlan kijózanodás.
Na igen , .... óh, azok a csalfa remények. Micsoda küzdelem volt a háttérbe anno azért is, hogy ki gyakorolja Kovács Miska fölött a befolyást.  És íme, history repeats itself. (a történelem ismétli .....)
Na meg óh, azok a csalfa remények ...... észrevétlenül tapadnak meg egy ma még nem is létező, de a szándék szerint újjáéledő intézmény homlokzatán.

Viszont kezd némileg felvillanyozni, hogy az utóbbi időben egyre többen hívnak fel, állítanak meg és biztosítanak egyetértésükről, biztatva, hogy folytassam a blogomat. És természetesen mindegyikőjüknek elmondtam, nem ezért teszem, nem ezen múlik. Sőt, a már korábban hangoztatott szándékom szerint egyre inkább visszavonulok a facebookról. Oda inkább csak hülyéskedni megyek fel. Sokakkal együtt. Az arra való.
Úgy gondolom a továbbiakban inkább csak a google+-on teszem közzé bejegyzéseimet. Mégiscsak más egy Kollár Erzsébet, vagy egy Szemenyi- Kiss Tamás társaságában gyertyákat gyújtani, megpróbálni világítani a sötét, szélfútta éjszakában. Persze nem mérem magamat hozzájuk. Vér profik. Én egy kezdő amatőr vagyok.

És talán a felvillanyozódásom oka  lehet még az is, hogy néhány nappal ezelőtt hazafelé tartva a szolgálatból, két 18-19 évesforma srác stoppolt le a kunhegyesi pálinkafőzőnél. Beszállva a kocsimba, meglepő illedelmességgel köszönve azzal kezdték, hogy ...  tudják ki vagyok és olvassák a blogomat. Helyzetükre vonatkozó érdeklődésemre azzal folyatták, hogy most végeznek majd a sulival, végre kiléphetnek az életbe. És, - kérdeztem - tervek?  Rövid csend után jött a válasz...., a közmunkán kívül itthon semmi munkahely lehetőség nincs. És mivel családból többen dolgoznak benne, tudják, ismerik, ezért inkább nem is próbálnák ki. A külföldi munkavállalás is egyre rázósabb a menekült hullám miatt. Úgy tűnt, nem voltak valami optimista hangulatban. Újból csend következett. Majd már csak egymással beszélgetve arról panaszkodtak, hogy Szalókon mindenütt mindenki......   csak a maga pecsenyéjét sütögeti, saját zsebét tömögeti, ezért kéne valami egyesület, vagy párt, ami változást hozhat.
Nem tudtam megállni, hogy el ne röhögjem magam..... Srácok, ennyire nem lenne a faluban csaj, hogy unalmatokban politizálni akartok ? És ha már inkább azt, ...... akkor hogy- hogy nem találtátok még meg a jobbikot, vagy az titeket ?
Vannak csajok és azért nem a jobbik, mert az én barátnőm roma, válaszolta az egyik. A fideszt is tudják hogy van a faluban, de .... á, az meg nagyon gáz.
Na és a DK? Mert állítólag az is van. Kérdezem tettetett naiv sunyisággal...... Mély csend. Majd hallom a bizonytalan választ....Van? Nem is hallottunk róla. Majd már egymás szavába vágva, szintén meglepően értelmes dolgokat mondtak a kezdő vállalkozók támogatásáról, helyzetbehozásuk lehetőségeiről, amiket lehetne csinálni, ha van egy jó vezetés. (szerintem a suliba hallhatták)
Haza érvén a szalóki darálónál kiszállva, illedelmesen kezet fogtak, és megköszönték a fuvart.

Folytatva utamat, majdnem túlszaladtam a kapunkon, úgy elbambultam....
Nahát. Most ez egyedi eset lenne, vagy komolyan mintha derengene.... ? A fejekben.

Fixa idea...

 ......vagyis rögeszme. Ez az, ami szinte mindenkinek van. Nekem is. Egyik legrégebbi az, hogy kis falunkban a mindenkori polgármester ne legyen pártkatona. Azt elfogadhatónak tartom, ha egy, netán több párt kinyilvánítja, hogy támogat egy adott, független jelöltet. A meggyőződésemet erősítette, hogy  településünk rendszerváltozást követő időszakában ez mindig így volt és be is vált.  Vincze Feri,  Bordás Imre, Kovács Miska mögött nem volt pártalakulat. E körülmény igazából a legutóbbi polgármester esetében értékelődött fel. Ugyanis amikor az alkalmatlanságából következő hibái elérték azt a szintet, amely a bukásához vezetett, nem volt párt, amely őt a hatalomba tartotta volna a továbbiakban. Ha Misi azon az ominózus napon úgy dönt, hogy bevállalja a fidesz jelöltséget, meggyőződésem, ma is ő Abádszalók polgármestere.

Mint ahogy meggyőződésem az is, hogy súlyos hiba volt Balogh Gyula párt színekbe való indulása. Illetve, ha már így történt, a helyi nem fideszes (független, liberális, baloldali) mainstream egy részének beállása mögé. Nem véletlenül kritizáltam élesen már az elején Abád Szabó Imrét, amikor a bevallottan elfogult írásaiból megéreztem a veszélyt.

Bizony, lenni kellet volna jó néhány embernek  e körből, akik adott időben kinyilvánítják, hogy gondolja át a döntését, mert abba a politikai térbe, ahová  átlép, már nem mennek vele, nincsenek mögötte.

Szilárd meggyőződésem, hogy rendes , tisztességes, komoly ember a nyilvánosságra került országos ügyek miatt a fidesszel hivatalos kapcsolatot nem tart fenn. Vezetőivel, fajsúlyos képviselőivel is csak a szükséges mértékig és elkerülhetetlen esetben.

Méretes naivságnak tartom az abban való reménykedést is, hogy Gyula mint legújabb térségi fidesz kedvenc, az abból származó előnyöket majd okosan, ügyesen ki tudja használni a falu számára. E helyett, azt gondolom, lesznek majd, akik itt helyben őt és a helyzetet fogják kihasználni. Mondom ezt abból következtetve, hogy a helyi termelő ágazatban (mezőgazdaság) a lényeges lapok leosztásra kerültek. Ott már labdába rúgni nem lehet. Amúgy is egy farkasverem. Mindenki figyel mindenkit, és ha alkalom adódik, torokra mennek. ( lásd: vadásztársaság élethalálharca)

Mi maradt még? Az önkormányzat csatolt része, az idegenforgalom.

Ott kell és lehet is még valamit megpróbálni. Nem valami húsos cupák, de  azért lehet róla szopogatni rendesen. Csak helyzetbe kell kerülni. ( lásd: kft igazgatói pozíció) És ez rendben is lenne. De....., amikor a helyi idegenforgalom egy másik, fajsúlyos vállalkozója kiáltja bele a Pedró maligán fokokkal terhelt légterébe azt a verdiktet, hogy...: majd a Sanyival megbeszélem, hogy mi legyen, na  az komoly baj. És a hírek szerint nem minden alap nélkül  Sanyizza le a minisztert.

Tévedés azt is gondolni, hogy majd a Gyula "szorgalmazására" maholnap felújítják a környék útvonalait, vagy komoly - az elmaradott kistérségi létből fakadó hátrányokat ellensúlyozandó - piaci munkahelyek létesülnek a térségben a miniszter ( immár mint Sanyi) hathatós kijárásával. Azt viszont valószínűnek tartom, hogy Gyula lesz  az akinek - immár a pártfegyelem által kötve - el kell hárítania valamilyen magyarázattal az elégedetlenkedőket.

 A közmunka jellegű foglakoztatás folytatása mellet azt természetesen nem zárom ki, hogy némi üveggyöngy szórás is lesz. És hogy legyen miért újfent utálni, kötekedni velem, ilyen üveggyöngynek tartom a tervezett tanuszodát. A legújabb, idegenforgalom megmentőnek kikiáltott csoda valamit.

Volt már egy pár, de ez, tartok tőle, verni fogja mindet. Ugyanis az istennek se tudok rájönni, hogy ha valóban ez olyan jó és tuti buli, akkor miért nem úszott rá más település is?  Ráadásul e beruházást itt helyben sokan a rég vágyott termálfürdőkomplexum megvalósulásának hiszik. Lelkesednek is nagyon.

Ezzel kapcsolatosan az jut eszembe, hogy végül is mindig meg akartak "kövezni", ha egy-egy nagy ötlet árnyoldalait megpróbáltam megvilágítani. Így volt ez, amikor a Mikromatika startjának előjátékaként falból összehívott értekezleten - ahová soha sem tudtam meg, hogy ugyan miért is hívtak meg - köztem és Borsós Gyuszi bácsi között, aki az akkori tsz. vezetés Gyula szerű (újfent hárító) jóembere volt, heves vita bontakozott ki. Azóta hol van már a cég? És hol a vagyon, aminek lenyúlásának a veszélyére felhívtam akkor a figyelmet?

A következő ilyen eset volt, amikor az AF Zrt-s szélhámosság fátylának fellebbentetése miatt egy Szlabely, vagy (Szlabey ?) nevű nagy remény - akkor még számomra a helyi "kommunikációs térben" zsinórmértéknek számító közíró szerint.... svihák -   élesen kirohant ellenem és a konkurencia kémének nyilvánított a kétségeim megfogalmazása miatt, miközben a többi testületi tag szemét lesütve, mélyen hallgatott. Hol van már e cég is? És hol a vagyon? 

Ja, egyébként a közírónak még jóval előtte el kellet hagynia a termet. Megszavaztuk. Én is. Mert ha nem? Akkor még annyit sem tudtunk volna meg, hogy... a konkurencia kéme vagyok. Hogy ki a t.köm lehet az a konkurencia, azt azóta sem tudtam meg.

A helyi idegenforgalmi és városüzemeltetési kft. megalapításakor, mint az egyik - és ezt minden túlzás nélkül állíthatom - ötletgazda, megpróbáltam olyan döntési ellensúlyok, szabályzók beépítésére felhívni a figyelmet, amelyek stabillá teszik már a működés megkezdésekor annak pénzügyi helyzetét. Az elutasításon túl a kinevezett első igazgatóval még nagy harag is lett belőle. És mi lett a kft-ből? Na, nem  a tervek szerinti, 15-25 ember számára biztos megélhetést nyújtó munkahely. Viszont az égisze alatt lehetett és ma is lehet ügyesbe ...... na ezt hagyjuk. A lényeg az, hogy nem véletlenül nem alakult meg és soha nem is fog a közelmúlt ( 5 év) kft működését vizsgáló bizottság.

A tanuszodára visszatérve, csak egy dolog foglalkoztat. Mi van akkor, ha egy szép napon, valamelyik soron következő kormány kitalálja, hogy nem akarja-tudja finanszírozni a fenntartást, működést... , mondjuk akár 3, vagy legyen 10, év múlva? Na, akkor mi lesz? Nem lesz ilyen. Jön a válasz. A hírek szerin első ütemben 24 tanuszoda épül az országban, ami 700 000 ember ellátását célozza meg. Mennyi lesz a végső szám ha arányosítjuk, 300 ? Számoljunk.

Tudom, hogy sántít a példa, de ha jól emlékszem, az AF Zrt-t úgy 2001-2 környékén találták ki. És ha szintén jól emlékszem, egy Varga Mihály nevű fideszes parlamenti képviselő nagy-nagy támogatásával. Jóval később, 2009-ben (Cs Nagy Jóska által az alapításkor elhangzott jóslatának szóhasználata szerint) tekeredett a település nyakára. Volt haszna? Volt. Kovács Miskának. Lebombázta vele Bordás Imre képzeletbeli szobrát. De az az ötlet is nemes és stb, stb volt.

Bármilyen nagy ellentmondás is tőlem,.... féltem Gyulát egy fidesztől is szemfényvesztőbb párt (van!) "uszodarom" bombáitól.

Mint a bekezdésben arra céloztam, rögeszméje az szinte mindenkinek van. Velem kapcsolatban egyeseknek például az, hogy sértődött, megkeseredett, gúnyolódó, csak a hibákra koncentráló, stb ember vagyok. Hiába próbálom e sztereotípiákat eloszlatni, úgy tűnik nem sikerül. Sőt, van aki egy másik  Oláh Imrét keres a cyber térben, mert akit mostanában olvas, az nem tetszik. Ugyan melyiket ? Azt, amelyiket 2010 őszén a tűzoltóság előtti átjáróba arról győzködött,  hogy Kovács Mihály neve mellé kell húzni az X-et, mert az egy komoly, felkészült, okos, művelt ember és nem a Balogh Gyuláé mellé? Azt, aki viszont őt arról győzködte, hogy de bizony Balog Gyulára kell szavazni, mert Kovács igazi személyiségét itt még senki se ismeri, de ha megismerik, az nagy csalódás lesz ?
És rá egy hónapra ugyanott találkozva nagy ujjongás, lelkendezés volt, hogy nagyon jó választás a Kovács Mihály azért is, mert neki Balog Gyula az igazgatója maradhatott az iskolába.  Még ma is emlékszem az értetlen arcára, amikor búcsúzóul visszakérdeztem... Kíváncsi vagyok, meddig?
Bizonyára azt nem értette, hogy miért is nem értek vele egyet. 

De komolyra fordítva a szót, gondolom azt keresi, amelyik kérlelhetetlen keménységgel, sokszor már-már a jogi normákat feszegető jelzős szerkezetű megfogalmazásokkal pellengérezte ki a Kovács-Kasza tandem regnálása idején tapasztalt visszásságokat. És amelyik a Balogh Gyula időszak kezdetével csupa fényről, pompáról, ragyogásról, testvéri, önzetlen barátságról és sikerekről írna csak.
Tenném is, ha a valóság ezt tükrözné. Na de, nem így állnak a dolgok. Sőt....Nem tagadom, kezdek is begurulni az újabban hozzám eljutott információktól. Na, nehogy a végén visszasírjuk Kovács Miskát.

És e mondatom vélhetően megint kivágta néhány fejben a biztosítékot. És ha az általam leírtak tartalmával ismét nem  akarnak egyesek vitatkozni, mert az a motivációt egyértelműen felfedné, akkor nyugodtan újból a helyesírásom   - ami mellesleg a műkedvelő blog (vagyis nem publicisztika !) íróknál szinte általános, mondhatni természetes - slendriánságába akadva próbáljanak lemenni kutyába és karaktert gyilkolni egy jól irányzott gyomros-kommenttel.

Csak reménykedni tudok, hogy még most sem a ..... korpás a haja, gágog a lúdtalpa, csalja a feleségét..... módszer jön. Legfeljebb.....még most sem tud írni helyesen, mert megint ly-nek írta a jét, amiből egyértelműen következik az axióma,..... ha rossz a forma, akkor a tartalom az már csak szar lehet.

Na igen. Sugallani kell lehetőleg elsőként azt, hogy ne olvasd, mert ez olyan ciki! Tudván, aki böngészi a fészt, az általában a posztok alatti hozzászólásokkal kezdi. Ügyes.

Ez bizony ugyanaz a szint, ahol Deák Eszter azért elutasítandó jelölt, mert cigit árult a karcagi strandon és nem azért, mert olyan párt jelöli, amelynek az elveivel nem értünk egyet. 

Az olyan snassz, hogy.... nem értek veled egyet, ezért meg ezért, stb. Vagy,... ezeket én úgy látom, hogy...

Ami engem érint, ezért - mi sem természetesebb - nincs bennem düh, indulat, harag. Csak mérhetetlen szomorúság.

Rohadt egy világ ez. Ahol egy jobb sorsra érdemes értelmiséginek ennyire lemenve kell szolgálni  még azért a bizonytalan kis kegyért is, amit meg sem ígértek. Csak abban reménykedve, hátha észreveszik, olvassák. Ők.

Nem kell aggódni. Olvassák.

Persze, megelőzhetném mindezt azzal, ha bekapcsolom a helyesírás ellenőrzőt. Miért, miért is nem, nem tettem és nem teszem. Időnként szerintem is hülye heppjeim vannak.

Ráadásul úgy írom le a gondolataimat, ahogy jönnek. Nem foglalkozok órákig a fésüléssel, stilizálással. ( ma 8:15-kor értem haza, kényelmes reggeli és utána billentyű nyomkodás újjal, blogilag ) Tudom, hogy kellene. De mondom, hogy hülye heppjeim vannak.

És ebből következhet az a  rossz hírem is, hogy.... nem érdekel a helyesírásom. A stílusom is olyan, amilyen.  És tapasztalatom szerint a Google+-on megjelenő több száz blog írójának többsége is ezt vallhatja magáról.

Az elmúlt egy évben több mint harmincnégyezerszer nyitották meg az érdeklődők a blogomat. Lehet hogy annak tűnik első látásra, de a google+ oldalon nem egy nagy szám. És, mint azt már többször kifejtettem, nem tagadom, hogy megtisztelőnek érzem az érdeklődést. De nem azért csinálom. Csak a hozzám eljutott információk alapján leírt, esetleg következtetéseken alapuló tartalomra figyelek. És az motivál, hogy leírjam a gondolataimat pusztán azzal a szándékkal, hogy évek múlva olvasva, visszaemlékezzek a mai időkre.   Na meg a titkos reményem az, hogy az unokáim egyszer majd olvassák.... (Na nézzük csak, miket csiholt ki az öreg a séróból ....)

Nekem az írás kellemes időtöltés és szeretem is csinálni. A legutóbbi, Abádszalók újra csendes c. bejegyzésem olvasóinak száma a közzétételét követő másnap délelőtt tíz órára már 300 fölött járt. Ma reggel, szolgálatból hazaérve is ránéztem. Immár nem egészen két nap alatt a statisztika 471 olvasót mutatott.  Azt gondolom, egy ilyen mértékű érdeklődés a helyi újságnak is jól jönne.  Ennek ellenére nem motiválnak ha elismerőek, vagy nem csüggesztenek, ha ledorongolóak a hozzá fűzött, vagy a hozzám eljutott vélemények.  Teljesen rendben van, ha valakinek nem tetszik, és nem olvassa.

A helyesírás intermezzót követően, már csak a vicc kedvéért is megpróbáltam Török Szultán ( Rejtő Jenő) stílusban az írásomat felvezetni emígy:

 Idefigyejj Imre! te 1 nagy hűje  ló vagy  és ne kekecckegygyél, mer 1ccer majd jó kupán váglak....

De mivel qrva nehéz így írni, ezért vissza is tértem a szokásos, kevésbé szórakoztató formához. És tartalomhoz.

Abádszalók újra csendes...

...Elzúgtak forradalmai..... (Petőfi után, szabadon) Hát ez egy erősen röhejes túlzás. Bevallom töredelmesen, hogy csak a hatáskeltés kedvéért kezdtem így. Persze, hogy baromság forradalomról beszélni. Arról is, hogy újra csendes. Mert nem újra, hanem ..... most is, mint mindig. A langymeleg választási hevületet követően a szimpla papírforma igazolódott. Bár nekem felcsigázta némileg az érdeklődésemet a tűzoltó kollégák azon állítása, hogy a Deák Eszti egy jó nő, de,...valahogy annyira már nem kerültem izgalmi állapotba, hogy elmenjek szavazni. ( lehet, hogy a libidó?) Viszont, ....ha a Gyula helyébe lennék, én elgondolkodnék. Már ha a kollégáimnak jó az ízlése. Esetleg egy háttér-koalíció a testvéri párttal,.... ? Ami megtestesülne egy külsős alpolgiban,....? Még van idő a beiktatásig! ( Lesz olyan egyáltalán?) Meg kéne talán gondolni. És miért is ne lehetne kettő továbbra is. Egyet a betlizőknek, egyet az ultizóknak..... Egy munkásőr mellé dukálhatna egy jobbikos, nem ? Tisztán a politikai balanszírozás miatt csak. Még akár további indok is lehetne, hogy a háromezer egynéhány szavazásra jogosultból mégiscsak kétszázvalahány az Eszterre szavazott. És az már komoly tömegméret. Itt.
Jó, nem annyira, mint az ezer-valamennyi a háromezerhez viszonyítva. Mert az pont majdnem egyharmad. Nem vágnék fel rá, de  persze ez miatta fideszesek nehogy má' szemlesütve járjanak. Győztek. Mondjanak nyugodtan egy nagy Yeee-t.
(Amúgy is .... Mao elvtárs szerint,....mindegy milyen színű a macska, ha megfogja az egeret.)

A részvételre nem kis malíciával mondhatnák ők akár, hogy elvonta a figyelmet  a Kis László ügy. Bár megértenénk, de ne mondják!
Mert ebben az országban mindenki hozzászokott immár az erőszakolgatáshoz. Itt minden arról szól, ez ömlik a híradókból, újságcímlapokról, online sajtóból, stb.  Bizony, bizony, annak vagyunk közönyös szemtanúi, meg és elszenvedői ahogy ..... hőn szeretett  Viktor vezérünk  - mint  a nemzet  nagy Kiss Lászlója - naponta erőszakol meg mindent, amit a rendszerváltás vívmányának hittünk. Csoportosan. Mondom ezt ahhoz képest, hogy már hányingerem van az egésztől.
Mondom...az egésztől! Nem csak Kisstől, hanem a rekord nézettséget célzó médiatúllihegéstől, civil krokodilkönnyektől, politikai felhangok belekeverésétől, stb. Komolyan tartok attól, hogy még a végén az elkövetők iránti részvét lesz belőle.
Főleg, ha valakinek eszébe jut, hogy fordítson némileg a dolgon. Mert bizony lehetne.
Nem is akarok én ízetlenkedni , vagy ne adj isten kegyeletet sérteni azzal, hogy az utóbbi időben ismerősi körben hány férfiú vetett önkezével véget az életének az imádott nő, feleség hűtlensége miatt. Nem is klappol a hasonlat, jól tudom. Mert a végzetük, majd a haláluk az ő saját döntésük volt. Választhatták volna a tovább, vagy a kilépést, vagy akár a tudomásul vevő beletörődést is. Vagy ne adjisten a kötél, helyett pofán verni a semmirekellő gaz csábítót, esetleg a lőfegyver saját fejhez emelése helyett a szomszédfalubeli csábító, rettegett  "nagy ember" meglátogatását és ...... (na, itt mit is írjak, hogy ne tűnjek elfogultnak)
És természetes az, hogy az ilyen dolgok meg sem karcolják a médiafelületet. Mint ahogy az is természetes, hogy sokan most inkorrektnek tartanak a dolgok ilyetén történő összevetése, kicsavarása miatt. Csak aki megéli az elvesztés okozta rokoni, anyai, apai gyászt, az árvák elszenvedett lelki traumáját, az gondolkodik el az élet igazságtalanságán. És persze, hogy vannak hűtlen, erőszakos férjek is. És ezen a ponton inkább ezért is azt szeretném sugallni, hogy... elég.
Meg kéne állni a józanság határain belül, még mielőtt a médiamunkások túlbuzgósága valami jóvátehetetlen következményt okozna a két nem kapcsolatában, és gaz erőszakolgatónak ítéltetne minden odamosolygó férfi, vagy cafkának kiáltanánk ki minden visszamosolygó nőt.

Csak reménykedni tudok, hogy kis falunkban marad is a kezdő mondatokban vázolt csend és nyugalom. Nem kezdődik el, gerjed valami ostoba gyanúsítgatás, suttogó hírbehozás zaftosra turbózott történeteken való csámcsogás formájában. Kipécézve, megtalálva akár egy - egy bűnbakot is levezetésképpen.
Reménykedjünk, hogy marad a nyugodt, egykedvű várakozás a közeljövőt illetően. Is.
Mert azért valljuk be, lett némi "adventi" hangulat a választást követően. És ez természetes is. Ne feledjük azon - neves publicistáktól, elemzőktől átvett - állításomat, hogy a fidesz működési jellemzői egy sajátos,  dél olasz, vagy Bronxi "szervezetet" sejtetnek. Ahol magától értetődő a consigliere létezése.
Ismerve a helyi viszonylatokat, azt gondolom, a háttérben komoly erőfeszítések történnek e pozíció megszerzésére. És ismerve a helyi erő és befolyási viszonyokat, lehetnek meglepő fordulatok is. Az már is ad egy sajátos bukét a történetnek, hogy a megválasztott polgármester azzal a felütéssel nyitott a be és megköszönőjébe, hogy ..... várja az ötleteket.
Na, basszus.... neki nincs? Komolyan gondolja a szorgalmazom, támogatom, kliséket?
Tudni kell Gyulát illetően, hogy az ő iskola igazgatói korszakában helyetteseként két olyan szakmailag is szuper tanerő funkcionált, akik nem csak maguk is szaggatták a hámot, de keményen kezelték az ostort és a tartották a gyeplőt. Közismert közmegítélés volt, hogy Gyulának ott jóformán csak repizni és finomhangolni kellett.
Na, itt most mi lesz?
Az önkormányzati munka más kávéház. Már a Bordás időszak vége felé sem ment a fegyelem megtartása. A kezdeti, keménykedő főnöki allűrökkel színesített fellépései cicavízióvá szelídültek minden szinten, mindenhol. Ennek egyik eklatáns példája volt, ahogy minden következmény nélkül lett benézve az iskolafelújítás műszaki tartalma. Ami törvényszerűen bele is került nem kevés millába. Az AF Zrt-ről már ne is beszéljünk. Mert az maga volt a tragikomikum.
A Kovács-Kasza tandem okostojáskodó, trükköző, folyamatos rögtönzése sem volt cél nélküli. De azt bizonyítani ma már igencsak nehéz lenne. Vagy már nem is lehet. Bár, szerintem érdemes lenne tenni egy próbát.

De ne bolygassuk a múltat most, e türelmi időszakba. Vagy kegyelmi állapotban? Ki tudja....
Mert a tét nem kicsi. Egyesek számára. Lesz e változás? Lesz e újra osztás?
Van aki eljátssza, hogy oda se figyel, nem is érdekli. Van aki fület hegyez,...... ugyan lesz e hívó szó? Vagy új leosztás? Szól e nekem, hogy kellek? Fogalmazódik meg további jó néhány fejben is ez a kérdés.
Van, aki már kapott felkérést,..... de köszöni szépen, marad a pislákoló helyi idegenforgalom oldalvizén. Egyetértek vele.... Én is jobban érzem magam a lelátón.
Pályára lépni itt, ahol a helyi szemfényvesztő fidesz potentátok kábításának köszönhetően évek óta téli álmát alussza a jó nép ? Amikor szinte mindenhol az országban kezd forrongani a hangulat a  fidesz rablólovagok gyalázatos fosztogatása okán, csak az abádszalóki nép isteníti azokat, akik megengedik neki, hogy éhbérért kapirgálja a strandon a gyepet, üljön naphosszat az árokparton, mintha a közmunka az fontos és hasznos lenne, stb.?

 A helyi "társadalom magasabb régióiban" is csend honol. Gyanús, magába révedő csendet szült a várakozás. Ugyan Gyula milyen műfogásokat fog bevezetni, alkalmazni? Nyugodjunk meg bármilyet, abban döntő szerepe lesz a consigliere-nek. E tanácsadó - mert írjuk már le magyarul is - személyére itt-ott már fogadások is kötődnek. Szerény véleményem szerint lesz egy hivatalos, látható. (Aki már baráti körben híreszteli is, hogy....a miniszter úr megmondta, hogy  az én egyetértésem nélkül gazdasági, pénzügyi kérdésben nincs döntés....)
És lesz csak a történésekből kikövetkeztethető, háttérbe megbúvó, rejtőzködő is. Kell lennie. És természetes, hogy mind ez tagadva lesz.  Mintha nem is lennének. Testület dönt....Jön a megszokott, hivatalos duma.
A sokadik kérdés már önmagától adódik.... A Gyulába vetet hit ugyan megbicsaklik e, ha nem lesznek egyénre szabott  és ami fontosabb, az igényt kielégítő válaszok?
Nincsenek kétségeim. Amíg volt egy közös ellenség Miska személyében, a legnagyobb hülyeségek, szembeötlő hozzá nemértések ellenére sem volt nehéz egységet teremteni.
De most?
Az immár új polgármester óvatos embernek tűnik. Úgy döntött, hogy nem mond fel, hanem fizetés nélküli szabadságra megy a munkahelyéről. Ez bizony teljesen érthető.

Ui.:
Sajnos a számos és számtalan helyesírási hibáimból egy újabbat sikerült azonosítani az olvasóknak: Az utolsó előtti mondatban a fizetettlen- nek szánt szót,  sikerült fizetetten-nek írni. Általában úgymond "séróból" írok. Nem agyalgok a mondatok stilisztikai, lingvisztikai, stb megjelenésén. Ennek viszont ez a következménye. Utólag és előre bocsi mindenkitől. Ne feledjük, én csak magamnak írom le a gondolataimat. Blog. Ha más is olvassa az megtisztelő, de nem motiváló számomra.

 

Egyszer majd......

......kérni fogunk magától valamit Pelikán elvtárs.
Most csak ígérjen nyugodtan. Hintse el, hogy jön a Kánaán. Mondja nyugodtan, hogy már itt van nem messze. Mindjárt befordul a sarkon, csak egy kicsit legyenek türelemmel. Magának még elhiszik. Nekünk már nem, de magának igen. Főleg az idegenforgalom felvirágoztatásával lehet etetni itt a népet. A realisztikusnak tűnő ötleteket, elképzeléseket zúdítsa a közönségre nyugodtan. Sugározzon lelkesedést, magabiztosságot, hitet és reményt. A többivel nem kell törődni, mert az ilyenre nagyon rá tudnak cuppanni. És ezt használja is ki, amennyire csak lehet. Nyugodjon meg, a közönség soraiban ott ülnek a mi lelkes, elkötelezett bólogatóink, akik már be vannak idomítva a taps indításnak időzítésre. Majd ők stimulálják a hangulatot. A remény, a várakozás, a messiás várás már néhány ütős mondat után beindítja úgyis a kollektív eufóriát, vele együtt az emelkedettséget, az elfogadó lelkesedés pszichózisát. Nekünk főleg ez utóbbi kell.
Na meg..., csak óvatosan, de lehet egy-két ködös, közelebbről nem meghatározott, ígérgetésnek nem minősülő bevillantás majdani munkahelyekről, vállalkozásbővítési lehetőségről is. De azzal csak csínján, mert könnyen konkrétumként értik. És ha véletlenül arra jár egy-két olyan, aki meg is jegyez dolgokat, akkor később még baj lehet. De szerintünk most nem kell aggódni. A mélyen  ostoba, megbukott előző polgármester után örülni fognak itt bárkinek, aki némi reményt tud vetíteni a horizontra azzal az instant szöveggel, hogy.... pályázat,pályázat......szorgalmazom, szorgalmazom, stb, stb.
Szeresse a faluját nyugodtan, ha akarja. Legalább annyira, mint a hatalmat. Amit pénzre, gazdagságra válthat. Mi meg majd  magát szeretjük. Majd megtapasztalja, hogy mi nem felejtjük el a lojális barátainkat...... De jó, ha tudja, hogy az ellenfeleinket sem. Ott leszünk maga mellett. Mögött. Előtt. Mint hatalom.

Errefelé komoly előny, ha látja a nép, hogy az erő kivel van. És ha félnének, az se nem baj. Mert a hatalomtól a magyar, különösen ha vidéki, és főleg ha boldogulni akar,  féljen. Akarjuk is. Persze nem látványosan, de akarjuk. Zsigereikben, tudat alatt érezzék, hogy félni kell. Hogy ott vagyunk és látjuk őket.
Ezért kerítjük be is őket.... mint a pásztorkutyák a birkákat.
Elől ( az elsősorban ülve) az idegenből szervezett elvtársak. Hátul a helyiek. A megfigyelők. Állva. Hogy lássák a reakciókat. Ki van velünk, és ki az, aki csak úgy ímmel-ámmal.
Körbezárt demokrácia...Egy mozdulat, egy gesztus nem lehet, ami nincs megjegyezve.
És had higgyék azt is, hogy mindig így lesz. Hogy minket soha nem fog legyőzni senki. Mert lám,  aki megtetszik, azt oda tudjuk állítani magunk mellé. Mindegy, hogy korábban mit gondolt, mit hitt, hol állt, mi volt az elve. Megvesszük. Kilóra.
Vele együtt azokat, akik eddig támogatták, hittek benne. Persze, nyugodtan higgyék csak azt magukban még egy darabig, hogy azt tesznek, úgy gondolkoznak, ahogy akarnak. Hogy ők lehetnek az ellenzék. Majd a közöttük lévő jelentősebbeknek, hangadóknak is lesz egy ajánlatunk. Persze, csak magán keresztül. Egy visszautasíthatatlan. Vagy egy zsíros lehetőség. Remek szalámi lesz belőlük. Is. Észre sem veszik.....

Szóval ..... tudja Pelikán elvtárs,egyszer majd kérni fogunk magától valamit. De addig csak nyugodtan dolgozzon. Nekünk.
Addig erősítse a hitet. A kötelékeket. A bizalmat magába, hogy higgyenek. Magának. Senki másnak. Maga remek előadó, jó beszélőkével. Maga után menni fog a nyáj. Majd.
És jönnek majd. Ha kérjük.
Ha majd maga mondja nekik elhiszik, hogy jönniük kell. Magának elhiszik, hogy az országot nem egy rablóbanda, egy maffia szerű  képződmény tartja foglyul.  Na, persze nem úgy hiszik el, hogy maga ezt mondja nekik. Áhh, azt nem úgy kell....
Azért hiszik el, mert úgy gondolják, hogy ha maga ott van velünk, akkor mi csak talpig becsületes, demokrácia hívő párt lehetünk. Mert hát maga immár egy hős,....egy igazodási pont,.... egy valaki, aki már..... valami.
És már is meg kell, hogy dicsérjük! Jó úton halad. El kell ismerni, nem kis teljesítmény, hogy azok a pedagógusok, akik néhány napja még ellenünk tüntettek, most ott ültek, tapsoltak egy fidesz - de jó kis trükk volt -  rendezvényen, áhítattal lesve minden szavát. Amit mi megengedtünk, hogy elmondjon. Bravó! Csak így tovább. A kezdet az jó. És láthatóan jó alapképességei vannak, mert nem minden delikvens érti a csuklómozdulatot, amikor a Sanyi int az asztal alatt, hogy most már elég. Az igazi az lesz, amikor már az arcról is olvasni tud.  

Azért a kezdeti sikereket túlértékelve, nehogy megpihenjen a babérjain. Önképzéssel fejlessze, javítsa a saját manipulációs módszereit is....
Mert tudja Pelikán elvtárs,... egyszer majd kérni fogjuk magától, hogy ezek az emberek arra szavazzanak, amire maga. És maga ránk fog szavazni. Azért vagyunk itt. Azért jövünk...., hogy a bekerített  birkanyáj lássa, és elmondja azoknak is akik nem voltak ott, hogy maga a mienk.  És ha ők azt akarják, hogy maga az övék is legyen, akkor magát csak velünk együtt kaphatják meg. Nincs kegyelem, nincs kiút. Az élet nem habos torta.....Ki van ez találva Pelikán elvtárs.....
Minden a statuálástól függ, ez a lényeg.....Ezért hadd szarja össze magát a helyi szoclib ellenzék, amikor az a hír, hogy a müv.házba,..... telt ház volt.

Az külön nagy eredmény, hogy a fidesz logó sem kellett a háttérre. Az emberek tudják, hogy maga most már itt a mi logónk.
És nehogy elfelejtse,..... ! Tudja,...... egyszer majd.....


"Szólítsd, mint méla borjúszáj
a szorgalmas szegényeket,
rágd a szívükbe: nem muszáj
hősnek lenni, ha nem lehet!"
(József Attila)

Választási viagra....

Most akkor mi van ....? Pontosabban mi lesz? Hát, nem is tudom....
Imre cimbi hergelő facebook bejegyzései ide, nagy reményű rajongók megosztásai oda, az istennek se akar bekeményedni, felhorgadni...... a petyhüdt választási hangulat a faluban. Igaz, az ő esetében azért dolgozik a megcsalattatás is. Valljuk be őszintén, hogy - bár erősen elrejtve a szövegkörnyezetbe - ezt az érzését sírja bele a klaviatúrába a Jelképek erdején át c. bejegyzésébe. Szar érzés na, amikor lelép a "nagy remény". Hát Imi, ajánlom megtisztelő figyelmedbe az előző, .... Hét év hazugság c. bejegyzésem azon részét, amely az ilyen helyzetek - meglehet, más kontextusú - lélektani hátterét boncolgatja. Bizony, szemét dolog volt, ahogy elszerette a Gyulát a Városvédőktől a fidesz. Amely őt 2012-13 környékén felépítgette. Nem figyeltetek a csábítóra. Jó, elfogadom azt az érvelést, .... hogy ki gondolta volna. Mert tény, ez a Lali komám nem a búbősvöcsök párzási táncával kezdte ott. Hanem a, ..... lassú víz partot mos módszerrel.... és.... Ez lett belőle. De emlékezz rá, én megmondtam előre!
Na de térjünk vissza az eredeti gondolatmenetre. Hagyjuk ezt a ki,..... kivel, hol és mikor, kit csal meg... választási dekameront.
Ugyanis itt a nyakunkon az első kampány nagygyűlés. Ahol a helyi polgármesterségre alkalmasság ügyében  immár megvilágosult miniszter a máj. 5-re meghirdetett Gyulakampányon a szokásos, már ismert lózungjait elfogja ismételni úgy, mintha azok valami boldog, virágzó és idézem....: dinamikusan fejlődő, gazdaságilag stabil, biztonságos, rendezett jövőről szólnának.
(Ugyan lesz e közmunkás chekpoint charli.....? Ez csak egy gonoszkodó megjegyzés volt na,... Persze, hogy nem lesz. Látható.)
És teszi ezt majd azért, mert úgy tűnik, a kampány szórólapokra sem akar gerjedni a szándék. Pedig ma már óránként érkezik Gyulás kép a postaládámba. Az fb-n beindultak a szervilis erőlködések, próbálkozások is innen - onnan. De ez a nép,... az isten adta nép továbbra is csak ernyedten, enerváltan, stb...... éli az életét egyik napról a másikra. Ugyanúgy, mint szokta. Nem akar kizökken az agonizálásból.  Semmi választási hevület, felajzottság. Szimpla mélabú. Az istennek se izgul fel. Nem csoda, hogy fő is egyesek feje. Nem kicsit, nagyon. Még a végén baleset lesz. Mi van, ha a választási hangulat hiánya  valami végzetes tragédiát fog okozni? Ha jó Gyulánknak nem sikerül magáévá tenni a.... polgármesteri széket? Na, ez így nem egy jó, mondhatni erősen pongyola  megfogalmazás... Fogalmazzuk is át gyorsan... Szóval,.... ha Gyulának nem sikerül eljutni a csúcsra....? Vagyis elnyerni a választói többség kegyét és beleülni a polgármesteri székbe. Ha a három szélsőséges párt közül a legszélsőségesebb, a jobbik győz? Mármint az Esztert indító  rosszabbik. A francba, teljesen belekavarodtam.
 A munkáspártot felejtsük el. A szórólapjukat meglátva azt hittem, hogy Gulácsi Karcsi selejtezett a régiségei között és az 1919-es időkből túl sok relikviát talált. És mivel közismerten én vagyok a faluban az utolsó és mint olyan, az egyetlen kommunista, hát bedobott a feleslegből egyet a postaládámba. Majdnem megköszöntem neki az fb-n.
Szóval vészesen nyugi van hangulatilag. Pedig ál és rémhírek keringenek, tobzódnak, turbózódnak. Mert persze hogy vannak, akik ál és rémhíreket keringtetnek, tobzódva turbóztatnak.
Muszáj is. Bizony nagyon nagy blama lenne, nem hogy egy fidesz vereség, de még egy alacsony részvétel is. És ilyenkor be kell vetni, amit csak lehet. Hol egy éppen aggódó, becsületes, hithű, helyi, bátran kiálló....és mint olyan, ezért érthetően névtelen jobbikos "nyílt levelét" osztják meg.
Hol eltökélt 400 helyi jobbikos szavazót vizionálnak a szavazóurnák elé rémült felkiáltással, hátha ébredne a hajlam. Mármint a szavazási.... Hol jobb időtöltés nem lévén, a miniszter kinyilatkozását adják közre abban a megvilágosultságában, hogy Abádszalók egyetlen reménye csak Gyulánk lehet.
Hogy mi volt ezzel a miniszterrel a 14-es választáskor, nem tudom? Biztos a közös szemétszedés hathatott rá. És vélhetően ekkor szövődhetett az a barátság is, ami a Gyula mögé átállást eredményezhette. Jut eszembe.....Ha viccesen, van kötél barátság,... Garancsi és a Viktor között, akkor miért ne lehetne viccesen,   .....szemétbarátság is. Immár nem kizárt. Mint az képileg is látható.
Apropó...de ha már szemétszedés,.... Igazán ellátogathatnának a parlamenti fidesz frakció soros ülésére. Na ott aztán lenne mit rakni a zsákba bőven. Csak a zsákokat itthon ne hagyják. De ha esetleg ez bekövetkezne...én akár gyalog is utánuk vinném szívesen.
Persze, mint általános kampány alapvetés, megy a karaktergyilkolászás is. Jó, kicsit lájtosan, igazi durvulás nélkül. Semmi bármilyen aljaskodás, hírbehozás, stb. Disztingválnak. Mégiscsak testvériség van. A színfalak mögött. Mégis csak... a Vona az ő kutyájuk kölyke volt anno a polgári körök idején. ( szerintem most is az, de ezt hagyjuk) De azért a "választási hadijáték" szabálya meg követeli, hogy legyen valami kardcsörtetés, harci kiáltás, csatazaj, stb. Ezért a közösségi hálón visszatérő egyik főbűn, hogy.....  látták, ahogy a ......Deák Eszter meg éppen trafikba árult cigarettát, és nincs önkormányzati munkában semmi tapasztalata. Nahát, azannya.... Hogy ezzel mi lehet a baj, ahhoz képest, hogy a fidesz múltkori jelöltje meg egy egykori marhatelep-vezető volt?   És nem csak foglakozásra, hanem stílusra is, ..... (Pl. egyik kedvenc szokása, hogy a pedagógusoknak direkt nem köszön, ha bemegy az iskolába.)
És az Eszter amúgy is Bucsai. Na és? Én meg ismertem olyan polgármester-feleséget aki .... mucsai. Volt. A férjet mégis kétszer megválasztották polginak.
Szerintem nem kéne aggódni. És főleg nem kéne stimulálni, piszkálni, birizgálni.... a .... hangulatot. Kényszerből úgy sem megy. Ha stresszel az ember, az külön.... hervasztó.... tud lenni. És mostanában a stressz, az is van bőven a környéken. Megélhetés, munkahely, gyereket taníttatni, anyós, stb.
Idősebb korban főleg vannak gondok. És sajnos,...... mint azt tudjuk, ez a falu erősen elvan öregedve. Szóval inkább hétköznapi gondokat kikapcsolni, és pszichésen pihi, stb. A szakirodalom köztudottan pont azt írja le elsődleges javallatként..... hogy, ilyenkor nyugalomra van szükség.
Ha esetleg ez sem segítene?... Na, akkor Gyula, ..... Bagi dokihoz be, receptre felíratni,..... Gábrishoz el......Ő megrendeli..... ( mert ugye, ott biztos ez sincs készleten) A kiszállítást követően beszélj kis Kozákkal, és a klór , vagy a hipó helyett a csőhálózatba mehet a ....választási viagra.

Ui.:
El ne felejtsd  Gyula ! Előtte max. egy órával !

Hét év hazugság...

Az irodában szinte vibrált a levegő. Mostanában feszült volt a hangulat mindig, ha a lány bent volt. Sokat vitáztak. Általában hetente kétszer-háromszor volt megbeszélésük és épp az egyik ilyen vége felé jártak.

-  És végül....mondtam már, hogy figyelj jobban. Ilyet nem lehet, hogy valamit kétszer utalsz át. A múltkor meg az adót felejtetted el. Ráadásul abból büntetés is lesz.
- Elnézést. Sajnálom. Majd jobban figyelek.
- Őszintén szólva úgy látom, hogy nem megy ez neked.
- De megy. Megtudom csinálni. Még egyszer mondom,.... elnézést.
- Én meg azt gondolom, hogy nem, de jó, legyen. Majd meglátjuk.  Ennyi részemről. Köszönöm, hogy bejöttél.
A lány felállt és mintha az előbb semmi sem történt volna, a szokásos, búgó hangon elköszönt, majd lassan, ringó csípővel elindult kifele a nyitott ajtón. A másik direkt oda sem nézett. Úgy tűnt, mintha a laptopja monitorán valami nagyon fontos dologra összpontosítana.
- Ja, várj,... ö, még valami.... ezentúl ne délelőtt gyere. Felesleges. Mivel ez a másodállásod, akkor gyere át, ha már a főmunkahelyeden végeztél. Nem baj, sőt ha lehet, kérném is, hogy öt után. Én max fél ötig vagyok. Utána tied az iroda.
- Jöhetek délelőtt.....Ott ez nem zavaró. Na, meg úgyis itt megyek el. 
- Mondom, hogy ne.... ( Ezt már idegesebb hangon) A könyvelővel megbeszéltem, hogy a továbbiakban vele beszélsz meg mindent. Esetleg, csak ha valamit kifejezetten velem kell, akkor találkozzunk. Jó?
- Jó, rendbe. Jött  kelletlen hangon a válasz, és kiment

A másik  aggódva nézett utána. Hm... a francba. Mi a fene járhat ennek az agyába ugyan? Nem az okos nők a veszélyesek.  És nem is mind a buták. Hanem azok a buták, akik azt hiszik magukról, hogy okosak.  Ez kezd veszélyessé válni rám is, meg a csapatra is. Ha ez így megy tovább, ki kell találnom, hogy hogyan szabaduljunk meg tőle, amíg nagyobb baj nem lesz.
Aztán az ismerősére gondolt...Szegény srác... Nagyon beleválasztott. Bizony ilyen az, amikor egy átlagos srác, egy aránylag jobb csajba botlik bele. Olyan ez, mint amikor az autóvételnél benézed a kategóriát. Nagyon tetszett amikor megvetted, de rájössz hogy a melóhoz nem alkalmas, mert vigyázni kell rá. Viszont csak villogni vele, azt meg nem engedheted meg magadnak. Van olyan, hogy sport, a terep, a nagy-autó, a középkategóriás, az alsó közép, majd a kisautó és legvégül a mini.  És az ember mindig a legalább egy kategóriával feljebb lévőt szeretné.
A lány kb. egy középkategóriás lehetett megjelenésre, ami helyi viszonylatban már színvonalasnak tűnik. De agyilag már inkább alsó közép, bár azt a kívülállók nem tudták. Viszont a személyisége az egykori félénkből idővel idegesítően nagy egóra alakult át.
A srác aranyos, kedves, de kinézetre, családi háttérre, egzisztenciára bizony ..... "kisautó". Egy melós. Ráadásul állandó munka nélkül. Főleg falusi viszonylatba nagynak tud látszani ilyenkor a különbség.
És a helyi, silány felhozatal miatt a lány még eggyel magasabb,  "nagy-autó"  kategóriásnak is látszott. (Ezt mondják túlárazottnak az autó....piacon.)  És egyre jobban élvezte, ahogy a sok férfi megfordul utána, szemezni próbál vele, keresik a lehetőséget a bepróbálkozásra amikor végigriszálta magát a merészen felhasított szoknyájába és  kopogós magas sarkúba az üzletsoron.  Rájött, hogy tulajdonképpen ő most egy menő csaj. Akinek mégiscsak egy menőbb fiú járna. Erre mondják azt tévesen, hogy .... igényesebb lett.  Persze volt még más, csak a háttérben megjelenő, de adott helyzetben azért komoly jelenőséggel bíró probléma is. Nem kívánta a srácot. Erre, bár önkéntelenül és inkább homályos félszavakkal utalt is szűkebb körben.  
Szóval volt ok bőven a szakításra. De nem volt annyira kifejlett jellem, hogy ezt időben és egyenes gerinccel elmondja a srácnak. Inkább kifogásokat, kitalált álproblémákat dobott be. Hol lelépet két hétre és úgy jött haza, mint egy kóbor macska, hol a munkahelyi leterheltséget hozta fel, panaszkodva a fő, vagy a másodállására.  Újabban előfordult gyakran az is, hogy minden érzelem nélkül, közönyös arccal nézett rá otthon.
A teljesen naiv, nőkkel tapasztalatlan srác nem is tudott mit kezdeni az egésszel. Nem is értette. Csak szenvedett és kínlódott. És egy ideig reménykedett,  hátha egyenesbe jönnek.

Nehezen szánta rá magát erre a beszélgetésre. Főleg úgy, hogy kérnie kellet a másiktól egy találkozót. Így olyan hivatalosnak tűnt a dolog. Pedig régóta ismerik, szinte haverként tartják számon egymást.
A srác belepirulva kezdte.... 
Bocs, hogy zavarlak.... De  szeretném tisztázni a dolgot .....Tudod, hogy együtt járunk és vannak problémáink...Kezdett bele, nagyot sóhajtva. És mint amikor átszakad....a gát.
A másik higgadt megértéssel nézett rá és hallgatta egy darabig, de kb. úgy tizenöt perc után udvariasan közbe vágott:
- Nézd, azt nektek kell megbeszélnetek, ami köztetek van probléma. Én nem akarok belefolyni. Ami esetleg az itteni feladataira vonatkozna, arra azt mondom,.....hogy nem komoly. Heti három, négy órában megcsinálható. Persze, precíznek kell lenni. Ami nála nem igazán megyeget. Az  előfordulhatott, hogy időnként én sem reagáltam jól egy-egy helyzetben. Sajnos ez egy olyan munkahely, szakma, ahol bizony időnként van az emberben belső feszültség, amit igyekszünk valahogy feloldani, nem haza vinni magunkkal. Azt sem mondom, hogy könnyű eset vagyok, mint vezető a munkatársaimnak. De nem hiszem, hogy  túlmentem volna a jó ízlés határán bármikor is. Szóval... nem tudom, hogy mit beszélhetnénk még erről...Bocs, de mondtam,hogy egy félórám van.... Várnak rám. És még oda is kell érnem.
- Jó megyek. Csak beszélni akartam veled...mielőtt....
- Elég kellemetlen téma. Na szia.
- Szia
- Kikísérlek....
Teljesen a kapuig kísérte a srácot, aki meg-meg állva még kint is folytatta.....
Kimentem külföldre is dolgozni, de visszajöttem. Nem fogott a hely....Ha kérdezem tőle, hogy mit akar, ..... azt mondja, hogy szeret,. De szerintem hazudik.....Sejtem én már jó ideje, hogy már nem vagyok elég jó. Egy melós...... Tavasszal is oda volt két hétig. Nekem azt mondta, hogy a munkájával kapcsolatosan,..... de amikor hazajött, úgy nézett ki, mint egy kiélt nő....... Az a baj, hogy nincs semmi jó munkahely a környéken....... Jó, Pesten lehetne keresni pénzt, de ha meg idegenbe eljárnék, akkor  itt maradna magába és kitudja mit csinálna. Próbálkoztam már mindennel. Vállalkozással is, de nem jött össze. A hivatali közmunka van csak itt. Egyre rosszabb. Alig várom, hogy nyerjen a fidesz. Hová lesz az ország....A szocik nem adtak ide semmi pénzt a környékre. Hiába nyertek. Kiderült hogy hazudtak. Biztos minden más lesz. Nem ilyen semmi......... Azt mondta a Sanyi bácsi, ha ők nyernek, lesz munkahely. Ismerem. Szoktunk beszélgetni is. Kezet fog mindig. Szoktam menni a gyűlésükre is...Jól beszélnek.
Csak hát....most meg bizonytalan lett minden. Én szeretem..... nem tudnék hazudni neki. Buktak ki belőle a mondatok kis szüneteket tartva, a végén már-már elcsukló hangon. Majd kínos csend lett.
A másik tanácstalanul nézett maga elé. Most mi a fenét mondjon neki. Egyébként is, mi köze van ehhez az egészhez? 
- Esetleg próbáld meg rábeszélni egy gyerekre, hátha megkomolyodik....( Ötletelt, csakhogy mondjon valamit.) 
- Áh, az nem jó lenne. Meg nem is hiszem, hogy sikerülne rábeszélni.
- Akkor meg verd pofán....
- Én? Én soha nem ütnék meg egy nőt.
- De ha olyan aljas és úgy kihasznál, ahogy mondod, ....akkor?
- Akkor se....Tudom ha megtudja, az is baj lesz, hogy bejöttem hozzád. De hát én csak megakarom tudni, hogy mi az igazság. Hogy tényleg olyan sok e a munka, amit itt kell csinálni, hogy estére teljesen kimerülve jön haza. Egyébként volt már több ügye. De ráhagytam. Még jó, hogy beszéltünk. Most haragudnék rád is......Összeveszített volna bennünket.
- Aha, ja. Így szokott lenni, a nő meg röhög. Szerintem legyél vele keményebb.....Az ilyeneknek az kell. De te tudod.
- Még azért egyszer megpróbálom, mert szeretem.... Na, meg mégis csak hét éve járunk. De az is lehet, ez már nem jön rendbe. Meg is mondtam neki, hogy rájöttem, hogy hazugság ez az egész. 
Újból csend következett. Valahogy kölcsönösen témát akartak váltani a beszélgetés végére, de nem volt mire.
- Hát koma,.... részvétem...Nem szeretnék a helyedbe lenni.
- Megoldom. Azért nem haragszol, hogy megkerestelek?
-Áh, dehogy....Én kilenc évig udvaroltam az asszonynak. Még van két éved... Igaz, vele nem voltak ilyen gondok.
- Csak az a baj, hogy másfél millióm benne van.... Amit ott csináltam náluk, az építkezést. Lehet, ezért is mondja, hogy ne szakítsunk.....Az apja az mondta, hogy kifizetik. Az rendes ember.....Őt tisztelem..... De a lányával ami volt, az nem volt más , mint hét év hazugság.
- ...Majd lesztek valahogy...
A srác fel sem nézve áttette a lábát a biciklivázon, nem is véve észre az elköszönésre kinyújtott kezet. Aztán ráállt a pedálra és lassú mozdulattal taposni kezdte, szemét maga elé, az útra meresztve.
A másik eltűnődve nézett utána... Szegény kis tökös.... Ez a szívás....Nem könnyű túltenni magadat azon, ha a csajnak kakukk. Pláne, ha beletettél mindent amid csak van.

Hosszú évek teltek el. Gyakran összefutnak a sráccal, aki ugyanúgy közmunkából tengeti az életét, mint akkor. Vigyorogva,viccelődve köszöntik egymást és néha a napi dolgaikról is beszélgetnek. De azért nem kérdezi meg, hogy... kezet fog e veled most is a Sanyi bácsi? Mint régen. És jársz e a gyűlésükre még? Ugyanolyan jól beszélnek e ma is, mint régen. Vagy, hogy na,... a fideszesek nem lopnak?
A lányt is látja időnként. Volt már úgy, hogy minden igyekezete ellenére sem tudta megállni, hogy ne vigyorodjon el azon, hogy annak az arcán mindíg ott a visszafojtott indulat. Persze megérti, hogy dühös rá. Előbb-utóbb biztos csak rájött, bizony ki lett sakkozva. Ha nehezen is - már-már "bonyolult, lélektaninak"  mondható módszerrel - de sikerült elérni, hogy felmondjon. Akkor nem, de ma már bevallja magának, ..... bizony munkált benne egy kis férfiszolidaritás is.
Soha nem fogja elmondani a srácnak, hogy végül is valamennyire csak meglett bosszulva a hét év hazugság. Hm,....hét év hazugság... Mintha egy olcsó ponyvaregény címe lenne.

Az utolsó igazi drukker

 Na, gyere öcsi, majd én bemelegítelek! Hú, de régen volt, amikor Feri oda szólt nekem így. Ha jól emlékszem rá, hetvenhármat írtunk.

Előtte, időnként beálltam az ifi edzéseken kapuba, csak úgy szórakozásból.  Nyolcadikos koromban, a sulik városi bajnokságában védtem már korábban. Persze kis pályán, négyméteres kiskapuban. Az teljesen más volt, már a méretek miatt is. Na meg, városszerte híre volt a fiú suli - Kúti, Tasnádi, Bodnár trióból álló - brutálisan kemény védelmének. Nem csoda, hogy mögöttük jól ment a védés. Bocival ( Bodnár) mindig megbeszéltük, hogy a kilencesen kívül engedi a lövéseket. ......Jó, rendben Kicsi, dobáld magad a csajoknak, de ha benyalsz egyet, nincs tovább.... mondta mindig. Volt is sikerem egy-egy látványos vetődés után. És voltak kék foltok és plezúrok is. De hát...., ha egyszer a Péter Ancsa, Lévai Kati ( azóta, volt MSZP-s ogy. képviselő) Galgóczi Ili, Szanyi Rozi ott ültek a lelátón. Muszáj volt valamit mutatni.

Ide kerülvén Szalókra, először az abádi epresbe futottam össze a korosztályom focistáival. Hol Kovács ( Ruha) Gyuri, hol Szabó Sanyi, vagy Tóth Lajcsi fűzte az agyamat, hogy menjek az ifibe játszani. Aztán a Szalóki réten - ahol ebédidőben hatalmas focimeccsek voltak a traktorosok és a szerelők között - összefutottam Csonka Bandival, aki szintén győzködött. Szóval jött az ifi szereplés, ahol néha be-be álltam a kapuba is az edzéseken. A nagy csapatnál az öreg Putyera Pista bácsi volt épp az edző és egyszer kiszúrta, hogy védegetek. Mivel  Gombóc (meszes Szabó Józsi) éppen bevonult katonának, és nem volt kapus a nagyoknál, rá is beszélt, hogy védjek ott. Alig voltam éppen tizenhat éves..

Na itt jött képbe először Kövér Feri, aki mindig ott legyeskedett a csapat körül, és amikor beöltözve kimentünk melegíteni, egyből lecsapott rám. Nem engedte a többieknek, hogy csak úgy össze-vissza rugdossák nekem a labdát bemelegítésként.

Majd én! Ti menjetek innen, nem értetek hozzá! Egy kapust tun'ni kell bemelegíteni!

Csak jóval később jöttem rá, hogy ez a Feri tulajdonképpen ilyenkor  szerepel. A mozdulatai kissé komikusan teátrálisak, a beállásai meg pózolások voltak. És jóformán minden lövése után kinézett a közönség felé, hogy ki látja. Arra is rájöttem, hogy igazából nagyon szeretett volna bekerülni a csapatba, de ahogy én láttam, senki nem vette komolyan a kora és a cingár lábai miatt. Aztán úgy hozta a helyzet, hogy össze is haverkodtunk némileg. Ha idegenbe mentünk, a platós teherautón gyakran ült mellém és mesélt a régi, nagy időkről. Tőle hallottam először a Kozák, Csőke, Borsós, Barna , Juhász , Bodzás, (többire már nem emlékszem) összetételű csapatról, akik állítólag nagyon tudtak. Köztük persze Feri magáról is említést tett, mintegy csak úgy mellékesen, mint ezen egykori csapat tagja.

Az én kapus karrierem persze hamar véget ért.  A 168 centim a kétméteres kapuba nem volt túl hatékony. Bizony, néha nagyokat potyáztam. Vissza is tértem az ifibe mezőny játékosnak. Ahol viszont meglepődve láttam, hogy Feri már a mi meccseink első félidejébe kint van és harsányan szurkol. Igazi foci megszállott volt. Ahol labda pattogott, ott volt. Biztatott bennünket rendületlenül és szidta az ellenfelet, vagy a bírót. A nagy csapat kezdésénél rendszerint az ellenfél felőli térfél alapvonala mögött helyezkedett el. Kedvenc húzása volt, hogy a néző köszöntést követően a kapuja felé közelítő vendég kapusnak beszólt emígy: Na lekváros tészta, ma jó néhányszor a hálóba nyúlsz.....vagy, Na öcsi, ma kapsz annyit, hogy gombócból is sok lenne!   Ha valamelyik kapus vissza szólt, na az nagy hiba volt. Onnantól nem volt megállás. Feri nyomta neki a vakert végig a meccs alatt.

De rendszerint inkább a játékkal foglakozott, minden momentumot hangosan kommentálva. Néha ő is lendítette a lábát egy-egy lövést követően, dőlt, imbolygott a cseleknél, rugaszkodó mozdulattal bólintott a fejelésekkor. Ha unalmas volt a játék, csak hátratett kézzel les-fel járkált. Ha vesztésre álltunk, akkor idegesen, fel-fel háborodva egy-egy kimaradt helyzeten, bekapott gólon, bírói ítéleten. Összegezve, együtt élt a játékkal.

Aztán mezőnyjátékosként is bekerültem a felnőtt csapatba. És a hetvenes évek végén, nyolcvanas évek elején össze jött egy jó csapatunk. Közel egy korosztály, néhány, valóban jó képességű sráccal. Aki szerényebb tudással rendelkezett az a küzdőképességével segítette a csapatot. Komoly támogatói hátterünk volt a helyi tsz, néhány tehetősebb szurkoló, stb. részéről. Jöttek az eredmények, volt nézőszám. Igazi futballhangulat volt a hétvége délutánokon a faluba. A rendszerint minimum 250-300 néző a közeli kocsmáknak is jó kis forgalmat generált.Talán még közismertek, vagy ne adj isten népszerűek is lehettünk.

Na, az volt Feri igazi nagy, boldog időszaka. Talán azért is, mert nagyon összehaverkodott Gyapival és Kakassal. ( Kovács Jani, Rékasi Dezső). Soha nem tudtam úgy vele beszélgetni, hogy azokat az időket ne említette volna. Átszellemült arccal sorolta a győztes mérkőzéseken pályára lépőket, a góllövőket, legyőzött csapatokkal együtt.

Emlékszel Imike ? Itthon, Tiszabura ellen 2:1! 1200 néző! Az újság is megírta! Három sorral álltak az emberek még a kapu mögött is!

Na meg a Szolnok ellen! Az volt a nagy meccs! Nem is lesz olyan soha többet itt! Ha szakállas, a Tamás nem bassza el, mi megyünk első helyen az MNK-ba,  és akkor biztos, hogy a népstadionba játszottunk volna!

Emlékszel, Imike he?  Amikor Karcag ellen itthon a Tüdős, az a nagy állat, belelépett a bokádba?Nem, mi? Én szaladtam be, hoztalak le az ölembe! 

Néha az volt az érzésem, neki mélyebb, örömtelibb emlékeket jelentettek azok az idők, mint nekünk.

Aztán később, történt vele a nagy dolog. Ez a 80-as évek vége felé volt már. Jó ideje rágta a szakosztály vezetőnk fülét, hogy neki is csináltassák meg az igazolását.  Először, amikor behozta a hozzá való fényképet, valaki hülyeségből százas szöggel kiszögelte az öltöző falára. De végül csak kikavarta, hogy elkészüljön. Történt, hogy egy sérüléshullám miatt nagyon elfogyott a csapat.  Amúgy is leszálló ágban voltunk, nem ment a játék sem. Szóval idegenbe, Tiszaföldvár ellen nem volt mit tenni, be kellett állítani a már ötven év feletti Ferit.

És akkor történt a csoda. A mérkőzés vége felé, valahogy sikerült átjutni az ellenfél térfelére és Csonka Bandi vagy szabadrúgásból, vagy csak úgy véletlenül ( itt több variáció forgott anno közszájon) rárúgta a labdát Feri sípcsontjára, ahonnan az bepattant az ellenfél kapujába. Egy null ide , győztünk. Sérülés miatt én nem voltam ott, így a tőle hallottakat idézem ekképpen:

Te, Imike! Hatalmas gól volt! Na nem azért mert én rúgtam! Tudod, hogy nem azért mondom. Szóval, az ötösnél voltam, amikor jött is a labda. A középhátvéd alá futott. A beállós mellé fejelt. Én meg ahogy jött, jobb belsővel, nagy erővel, tudod ahogy tanítják. Imike! Mondom, hogy nem azért mondom, de a Pataki se tudta volna jobban. Fel a pipába. Te, ha láttad volna, mindenki a nyakamba!

Élete nagy történése volt ez az esemény. Nem veheti el tőle senki. És nem is veszi el már.

Amikor nyugdíjba ment, főleg a foci lett a mindene. Még az edzésekre is kijárt. Mi már akkor leállófélben voltunk, csak azért rúgtuk a bőrt, mert nem akart jönni az utánpótlás.  A csapat kieső helyen, hol ez, hol az volt az edző. Így történt, hogy a fiatalabb játékosok egyszer csak egyik edzés után megszavazták Ferit edzőnek.

És ő az első meccset megelőzően így hirdetett csapatot: Te - mutatott Kovács Zolira - lekváros tészta, te vagy a középhátvéd. Aztán a következőre.... te krumplileves, te vagy a középpályán.... És így történt a többi, fiatal játékossal is. A paradicsomos káposztától a ciberelevesig. Egyszerűen nem tudta megjegyezni a nevüket.  Nagyon muris volt.

A kétezres évek elején, amikor Kovrig Zoli összehozott a helyiekből és idegenlégiósokból egy ütősebb csapatot, én is gyakran kimentem szurkolni. Ilyenkor általában Czudar Balázs bácsival ültünk egymás mellett az öltöző felőli lelátón. Feri a szünetben szinte mindig megállt  előttünk és a múltat siratta. 

Balázs bácsi! Emlékszik még a régiekre? Micsoda csapat volt az. Jó, ezek is jók, de nem olyanok na. Az más volt. Most meg ez... És a mutatóujját a hüvelykujjával összedörzsölve jelezte, hogy hogy érti.

Kicsit később értem ki, mert 10-kor még a Százhalombattai laktanyában voltam. A kollégám mintha érezte volna, hogy nekem haza kell érni. Nyomta a gázpedált rendesen. Hazaérve gyors átöltözés, irány a temető.
Állunk a ravatalozó előtti aszfaltúton a két sövény között. Azt hittem sokan leszünk abból a korból, csapatból, akik elkísérjük Ferit utolsó útjára. Csalódtam.

Hát igen. Nagyon találóak voltak Juhász Gyula hangszóróból áradó, szomorú sorai .......Talán nem is kell még búcsúzni se? Hisz észre sem vett engem senki se.

Pedig sokan ismerték, ismerhették. A helyi focimúlt nélkülözhetetlen, fontos tagja volt , mint szurkoló. Egy a sok közül.  De ő más, több volt a többi szurkolónál. Ő rajongó volt. Minden túlzás nélkül állíthatom, amíg élt, addig.
Nélküle, nélkülük mi is csak botlábú, műkedvelő labdakergetők lettünk volna.  A szurkolók tettek bennünket focistává, relatíve sportolóvá. Függetlenül attól, hogy tulajdonképpen mi is a feledés homályába merültünk már jó régen.

 Az elfogyó, kiürülő falunknak kisebb gondja is nagyobb annál, hogy múltjának egyes - akkor talán sok mással együtt, jelentősnek tűnő - momentumaira emlékezzen. Ne adj isten, esetleg kisembereket arra méltónak tartson.   Az egyre kevesebbek, egyre kevesebbeket tartanak számon.

Írásom elkövetése eléggé elhúzódott. A temetést követő napokon jóformán nem volt szabadidőm arra, hogy az emlékező sorok számát gyarapítsam. Ha meg sikerült a gép elé ülnöm, számtalanszor megállt a billentyűzet fölött a kezem,  bele-bele feledkezvén az agyam rejtett zugaiból előtörő emlékek felidézésébe. Így több mint egy hét telt el, mire a végéhez közelítek.
Bizony Feri komámról nagyon sok történet maradt meg nem csak bennem, hanem sokunkban, akik anno fociztunk a 70-es, 80-as  - ha az öregfiúk kispályás bulifociját is beleveszem akkor 90-es - években. Rengeteget hülyéskedtünk, nevettünk vele együtt, időnként rajta. Volt úgy, ha nem volt ott, hiányoltuk. De ha meg ott volt, akkor néha jól kiakasztott bennünket. Napestig lehetne sorolni a közös sztorikat.

Ólomlábakkal vánszorgunk az urnaszállító után. Közben Cs.Nagy Jóskával azon elmélkedünk, hogy megállíthatatlanul, szívós igyekezettel költözik kifele a falu ide, erre a részre. Egyre többen és többen. Nem lenne baj, ha nekünk az állomás környékén jutna már csak hely.... mondja kajánul Jóska. Ja..... hagyom rá. Közben arra gondolok,  most Feri barátunk gondolta úgy, hogy kiköltözik.
Talán méltatlan is lenne a mindig vidám, minden viccre kapható Ferihez, ha valami giccses, netán túlerőltetett mélabúval emlékeznék rá. Inkább azt mondom, biztosan csak úgy gondolta, hogy megnézi Szabó Lajcsit, Kovács Sanyit, Pipást (Dányi Laci), Mérten Janit valamelyik égi focipályán. Csak úgy fogta magát és elment oda fel, Kövér Feri, az utolsó, igazi drukker.

   

...ha délről virrad is

Na, megint utálnak jó néhányan. Mármint azokon felül, akik eddig is utáltak. Hogy nem tudja már valaki elhallgattatni? Teszi fel a kérdést a hivatal egyik oszlopos dolgozója a kollégájának. Leplezetlen az ellenszenv nehány fidesz  tag és a vezérkar részéről is.  Nézmá' ez figyelte, hogy ki az, aki énekli a himnuszt és ki az, aki nem. Egyébként nem igaz, mert én szembe álltam és láttam, hogy szinte mindenki énekelt...... Vagy: Te olvastad ? Ez kémkedni jött oda!  Hát amit meg a miniszter úrról írt, az egyenesen felháborító. Örülni kéne, hogy...
Ez utóbbi, egyik majdnem haver fideszes ismerősöm minapi háborgása rólam.
Azon is megsértődtek páran, hogy keveselltem a megjelenők számát a nemzeti ünnepen. Még az egyik rendszeres vitatkozó is fordítva ült fel a lóra és magyarázkodó kommentet írt a google+ blogomra.
Némileg elszomorít, hogy szinte senki nem vette észre, hogy a bejegyzés lényegi részei nem ezek voltak. És igazából nem is ez a megdöbbentő. Hanem az, hogy - bár szinte mindig  utalok a helyi individuum lepusztultságára (pl: zárvány) - irtózatos mélyen beásta magát a lelkekbe a fásultság. És e helyi jelenség tökéletesen bele illik a "diktatúra leszivárgás" szindrómába. Félelem és az abból táplálkozó beletörődés. Ne tévesszen meg bennünket a főváros időnkénti zajongása. Bizony az egyre inkább felismerhető sunyi diktatúra és a tömegember viszonya a múltszázad 30-as éveit idézi. Az sem új keletű jelenség, hogy ezt a népesség többsége még csak nem is, vagy nem így érzékeli. Sőt mondhatja azt is,.... kérem itt tökéletesen működik a demokrácia, mert ugye hamarosan lesz helyben egy fontos esemény. A polgármester választás.
Na, itt álljunk is meg....
Azt gondolom, hogy az ostobaság  már-már szellemi fogyatékosságot elérő szintje az, hogy Gyulával szembe elindul két, szélsőséges pártok által bedobott, teljesen esélytelen naiva. Hogy ki kapacitálta őket, arra van ötletem. Mindig, minden kurzusnak jól jön a MPP.  (Meg van az a fogalom, hogy a hatalom által,.... manipulált provokátor párt?)

Képzeljük el ezt a média hírt: Kedves nézőink (hallgatóink), híreket mondunk! Ma a jász-nagykun-szolok megyei  Abádszalókon időközi polgármester választás volt.  Az  egy induló közül..... a fidesz-kdnp jelöltje győzött fölényesen.
Na, ezt nem lehet. Ez nagyon égő lenne. Tenni kell valamit.
pl: Valaki szól valakinek, aki rátelefonál egy régi ismerősre, akivel aztán pont összefut a másik oldal valakije egy beszélgetésre ekképpen, hogy,...... Ugyan ne viccelj már! Nem akarjátok megmutatni magatokat?  Hát ott az a fiatal és tehetséges és nő, és okos és csinos, és nem a győzelem a fontos most, hanem az, hogy tudják az emberek, hogy ti is vagytok.... egyéb hergelés, stb,stb. 
(Íme tessék, hogy tetszik az összeesküvés elméletem? Nem nagyon? Azt elhiszem.)

Abban csak reménykedni tudok, hogy a helyi baloldali és liberális érzelmű, nézetű emberek elhiszik, hogy itt most nem indul elvekben velük azonos, vagy értékrendszerben közelálló jelölt. Ha esetleg vívódnának lelkükben, azt mondom ne tegyék.
Lesz nélkülük is aki mondja, sőt kiáltja majd.... Éljen Eduárd (a fidesz)! És lesz aki cinikus találékonysággal menti fel magát azzal, hogy....én Gyulára szavaztam, nem a fideszre. Nehéz leírnom és tudom, megint jó néhány ellenséget szerzek magamnak, de megteszem: Abádszalók újkori történelmében ennyire sunyi, a személynek szóló választói bizalommal visszaélő jelöltállítás még nem volt.
Ettől függetlenül azért azt javaslom, némi várakozással tekintsünk a kampányra. Ugyan lesznek e bombasztikus ígéretek, bejelentések. Ugyan eljön e Szabolcs megint cukorgyárat ígérgetni, vagy most valami más parasztvakító őrültséget találnak ki. Lesz e megint suttogó propaganda milliós pénzekről, grandiózus nyári programokra?
Vagy semmit nem talál ki, semmit nem ígér, suttogtat a Fazekas & Fazekas Co.? Na, ezen se lepődnék meg, mert ők is tudják, hogy immár nem szükséges. Nem nehéz megjósolni, hogy lefutott a meccs.  A győzelem most tuti meg van annak ellenére, hogy ... ha ló nincs, (szamárral meg beégtek már egyszer) jó  a Gyula is, helyzet állt elő. Nem hiszem, hogy a szélsőség két naivájának esélye lenne. Talán annyi, mint a féllábúaknak a seggberúgó versenyen. 
Meg is döbbenek Imre cimbi azon ötletén, hogy legyen nyilvános polgi jelölt casting. Ugyan,  mi a lófasznak? Persze, ettől függetlenül a fideszes fanok itt-ott nyomatják a hergelést ekképpen, hogy...  a jobbik nagyon készül...., nagyon jön....,. járják az utcákat házól, házra stb, stb. Bizony, ezt is kell tenniük. Nagyon szarul nézne ki, ha a választási részvétel számai az erős érdektelenséget tükröznék.    Már ezért is nem tagadom, kíváncsi vagyok a részvételi hajlandóságra. Bár ez hülyeségnek tűnik. Ugyanis a nagy átlag a szokása szerint elmegy szavazni, mert azt mondták, hogy most oda kell menni. Na, meg legalább történik is valami az egyhangú életben.  Aztán hazafele biciklizve a kátyús úton, az arc ismét kifejezéstelenre vált, és már újból mindegy, ha délről virrad is.

Bár érzi, de nem tudja és nem is akarja tudni, beletartozik abba a hárommillióba, akit otthagytak az út szélén. És másnap, meghallva a győztes nevét, kérdőn elmereng az  öreglebbencsekrumpli ( majdnem slambuc) felett.... Én arra szavaztam?
Na, hogy a fene enné meg... megint becsaptak. Nem veszek onnan többet. Tegnapelőtt főztem és már itt-ott feketedik benne. Nem is jó íze van.....

Esőisten

Állunk a nagyteremben. A hangszórókból mélabús himnuszunk mintha még gyászosabban szólna, mint ahogy általában szokott. Óvatosan oldalra, majd kissé hátra sandítok. Itt-ott egykét szájmozgás jelzi, hogy van aki éneklést imitál. Persze néha azért hallatszik egy kis vérszegény zöngicsélés, de az nem zavaró. Nem is baj a mímelés. Nincs érzékelhető, kellemetlenül ható fals hang, netán oktávelcsúszás, késés, stb.
Ezt követően nekem kifejezetten érdekesnek tűnt, ahogy a kissé depressziós himnuszunk szövegét ellensúlyozandó, Gyula  megpróbált humorizálni a megnyitójában. Legalább is nekem a lakodalmakban edződött vőfélyi rutinnal elmondott szöveg humorosnak tűnt. Ha időnként némileg látszott is lámpaláz, az inkább bájos volt, mint kínos. Jó volt, de lesz ez még jobb is. Közben próbálom a jelenlétet elemezni.... Nézzük csak, ki van itt... és ki nincs. Na , igen. Ha kibuktunk a hatalomból, minek ilyen helyekre járni. Már nem számít. Ez sem. Szerintem nem jó, hogy nincsenek itt. Kíváncsi lettem volna, ha .....amikor, stb.
Újból belehallgatok Gyula humoreszkjébe... Székelyzászlónk lesz. Jelenti be nagy örömmel. És oromzatunk. És majd azon. Na, végre-valahára...... Most már tudok aludni. Mert ettől egységben lesz a nemzet. Hm....Egy ilyen leheletfinom benyalás a miniszter feleségének sokat érhet még. Emlékszem, nekünk is ennek jegyében illet volna anno tűzoltó eszközöket felajánlani Erdélybe. Nem tettem. Mert már korábban a Kisújszállási tűzoltókon keresztül odaajándékoztuk, amit tudtunk és lehetett a székely atyafiaknak. Azt sem tudom melyik településnek. Nem is érdekelt. Még az sem, hogy a kisúji parancsnok nagy hangon ezzel döngette a mellét sok helyen, sokáig. Ja, és ezentúl lesz falunemzetizászló. Magasan fent. Rendeletileg. Biztos azért nem talált ide eddigiekben a nemzeti tőke munkahely formájába, meg a turista tömeg, mert nem volt nemzeti zászló. Magasan. Ja, és most majd székelyzászlójelre (egycsapásra) eltűnnek a kátyúk a már lassan járhatatlan belső utakról is. Egységben a nemzet. És a Damjanich úton, Tötyiék előtt a kátyúk - engedve a magasztos eszmének - immár egy egységet alkotva,... egy nagy nemzeti gödröt képeznek. Az Opelem lengéscsillapítójának is mindjárt jobban nemzeti kedve lett. Hangos kopogással éljenez. A nyikorgásokból következtethetően a Kossuth úton már euforikus az öröme.  Szerintem, kifele az állomásig a kéjes rázkódásoktól még orgazmusa is lehet akár. Nekem is, ha a májusi műszakit megúszom százezer alatt. Emlékszünk? Az Eu egyik legelmaradottabb kistérsége a miénk. Jusson eszünkbe ez, amikor a lejjebb lévő sorokat is olvassuk. És az is, hogy a román, bolgár nyomortérségekkel együtt emlegetnek bennünket. Micsoda elit klubba kerültünk.
Köszönjük miniszter úr! Ön és egy Varga Mihály névre hallgató, szintén fideszes képviselő-miniszter nélkül ez nem jöhetett volna létre. Komoly teljesítménye ez a választó kerületünk elmúlt négyszer négyéves, fideszes ciklusának. Remélem Gyula nem is felejtette el mondani neki, hogy nagyon örülünk, hogy eljött és együtt ünnepelhetjük ezt a világra szóló sikert.

De ne kanyarodjunk el a tárgytól... ne napi politizáljunk. Ünnepelünk. És ahogy ilyenkor lenni szokott, jön az ünnepi beszéd. Hát,... nem ragozom tovább , csalódott vagyok. Nem erre számítottam, nem erre készültem. Én azt hittem, hogy az előkészítő operatív bizottságnak van stílusa. Na most az sem tudható persze, hogy operatív bizottság egyáltalán volt e, de a stílusra mindenképpen számítottam. Én azt gondoltam, hogy egy ilyen alkalom remek lehetőség arra, hogy egy újonnan bekerült testületi tag bizonyítsa képességeit. És ennek az ünnepi megemlékezés szervezői teret is adnak majd. Bizony, azt vártam, hogy Bakai Józsi komám, mint vadi új szenátor, bizonyságot tesz retorikai, lingvisztikai, előadói, stb képességeiről. Mélyen elítélem azt, aki nem adott neki erre lehetőséget. 

És növelte csalódottságomat, hogy helyette megkellet hallgatnom a miniszter méretes - a közmédia szennyvízcsapból is hónapok óta ömlő - sablonostobaságait.

Atyaúristen! Hogy az miket összehordott, ......
Gondolom, nem történelemből doktorált. Mert egy 1848-49-es megemlékezésen migrációra, mint veszélyre átkötni, irtózatosan nagy baromság. Ugyanis az ünnepelt nemzeti tragédiánk minden momentumában ott volt a migráció, mint jelenség. Migránsok is harcoltak, adták életüket a nemzeti szabadságvágyunk megvalósulásáért, és a bukást követően a megtorlás elől menekülve, sok magyar hazafi migránssá vált. Szomorúan konstatáltam, hogy miniszterünk valóban egy önálló-gondolatmentes fideszfajankó lehet, mivel ezek ellenére hosszasan migránsozott, brüsszelezett. De ezt hagyjuk is, mivel a kiöntött ürge látványát nyújtó macskajancsi miniszterelnök is ezt nyomatta  szintén a dupla kordonja mögül a múzeum téren. Vagyis gondolom, ez a fidesz központilag jóváhagyott egyen-szövege lehetett.
(De hogy  egy miniszterelnöknek annyi esze se legyen,  hogy amikor esik az eső, beálljon az eresz alá, ..... Kissé égő na.)
Basszus, már megint elkalandoztam......Szóval tudni kell, hogy a jelenlévők összvissz  - az ünnepi műsort előadó gyerekek rajongó rokonságát és az egyéb fellépőket leszeszámolva  -  kb. úgy 100-an szenvedték végig a szemináriumot. És már ezért sem kell nagy feneket keríteni az elhangzottaknak.

Inkább szeretnék a dolgok mélyére látni, szeretném az érdektelenséget megérteni. Akárhogy nézzük, ez igencsak gáz. Főleg hogy úgy tudtuk, a fidesznek van helyi rajongó tábora is. Ennyi lenne az ?  Hát, nem is tudom.....hogy most már, mit is gondoljak. Nem kíváncsiak a miniszterükre? Kezdene elmúlni?

Mivel a munkahelyem által nem vagyok politika függő, mint ahogy ugye "kb" tudhatóan fideszes sem, ezért egyszerűen és naiv módon - mint már annyiszor - részt akartam venni egy méltóságteljes, napi politikai lózungoktól legalább enyhén mentes megemlékezésen. Ezen túlmenően, bevallom őszintén, nem olvasva a programot - mint mondottam - Józsi komámra is kíváncsi voltam.  Mennyit is fejlődött, mióta elváltak útjaink. Ugyanis a varrodába jó ideig kollégák voltunk. Hadar e, suksükköl e még, stb. Gondoltam, akárhogy is alakult, formálódott, javult, romlott, akkor is,.... kicsit (narancs)sárga, kicsit savanyú.... de a mi Józsink.  Hát csalódtam. Nem hallgathattam őt.
És ugyan érez e valaki rajtam kívül csalódottságot?  Mert mi más lehet az, amikor egy közösséget alkalmatlannak tartanak arra, hogy tagjai közzül kérje meg azt az embert, aki szónokol majd előtte, a saját maga által megfogalmazott egyszerű gondolatait közölve? Nem állhatom meg, hogy ne említsem a Bordás által bevezetett zseniális módszert. Gondos észrevétlenséggel gyakorolva saját gesztuspolitikáját,  próbára tetetett embereket szónoki felkérések formájában. Nem emlékszem, hogy az ő idejében valamikor is ennyire kivülálló mondott volna ünnepi beszédet Abádszalókon.
És.....jut eszembe, érez e valaki megaláztatást is? Feltűnik e ugyan valakinek az is, hogy immár  faluközösségünket valahol , valakik végképp alkalmatlanná nyilvánították arra is, hogy jegyzőt, iskolaigazgatót, vagy akár egy első osztályt tanító pedagógus után,  most (!), egy szónokot kiállítson saját "erőből".
Nem hiszem, hogy túl sokan agyalognának ilyen elvakult, szalóksoviniszta hülyeségeken. Talán ezért tartanánk itt? Lehet.

De visszakanyarodva a témára....Szóval jó, ha 100-an voltunk. És ebben már benne van az a jó néhány kurzus függő munkavállaló és simán csak pofavizitre jelentkező, aki megjelent. És a többi falunép?

Hát igen. Ez már nehéz ügy. Nagyon nehéz és rémisztő.
Igen, rémisztő, hogy szembe kell néznem velük együtt nekem is a kialakult helyzettel és le kell vonnunk következtetéseket. Igen, tetszik-nem tetszik, be valljuk, nem valljuk magunk előtt, lelki egyensúlyunk, önérzetünk megőrzése érdekében el kell jutnunk egy  döntési pontra, amit félek kimondani, leírni is ide. De meg kell tennem. 

Bizony, ha nem tudunk azonosulni azzal, ahogy az aktuális politika már faluszinten is kisajátítja az ünnepeinket, akkor módot és lehetőséget kell találnunk arra, hogy méltóképpen, meggyőződésünkben sértetlenül, agymosás mentesen tudjunk fejet hajtani, emlékezni nemzetünk nagy ünnepein. Természetesen az ünnep napján, de más időpontban. Megtehetjük ezt magányosan, vagy a családdal, esetleg néhány baráttal. Méltósággal oda lépve, majd rövid, merengő vigyázzba állást követően egy szál virágot elhelyezvén az adott helyi emlékműnél. És ha van rá igény, akár többen egyszerre, szervezetten is. És örömteli büszkeség tölt el, hogy ezt nem én találtam ki.

Furcsa, hogy még most is, több mint egy nap elmúltával is az el nem jöttek indítékán töprengek.
Lustaság? A hiányzó ismert arcokra gondolva, nem hiszem. 

Hideg volt? Az volt máskor is.

Akkor inkább az, hogy esett az eső..? Ezen viszont már elgondolkozom. Az ünnepi előadó színvonalán kívül is, valóban volt valami elszomorító, sirató fillingje a mostani március 15-i ünnepségnek. 

Bár nincs köze Abádszalók történelmének gyermekkorom egyik kedvenc írójához, de mégis eszembe jutott Passuth László. A Postamester előtt állva a szomorúan csepergő esőben,  nagyívű regényére gondoltam, amiről át is kötöttem aktualitást találva...

Úgy tűnt, esőisten ......most Abádszalókot siratja.