Valamikor. Ma már csak mint megveszekedett bringázó,
át-átbiciklizek rajta. Csak ki ne találja ez a Gyula, hogy azért is fizetni kelljen. Nagyon beindult a srác.
át-átbiciklizek rajta. Csak ki ne találja ez a Gyula, hogy azért is fizetni kelljen. Nagyon beindult a srác.
Pedig 1986 és 2010 között minden nyár , minden napja nekem a vízről, a strandról, vele a vízimentésről szólt. Mániákus, rögeszmés rémkép élt bennem arról, hogy mi van, ha épp nincs vízimentő és valaki segítségre szorul kint a vízen. Persze ebben közrejátszott az is, hogy nem ennyien lézengtek a strandon, karcolták a vizet a tó közepén mint manapság. Sőt, nem egyszer a Kiskörei strandról, vagy az ottani vízi rendőr őrsről is kérték a segítségünket. Az egyesületünk 31 önkéntes vízi mentőt számlált, köztük 3 mentőbúvárral. És szolgálatvezénylés szerint ott voltunk a strandi bázisunkon általában 2-en, néha többen is délelőtt 10-től, este 6-ig. És mégis volt úgy, hogy tragédia történt.
Ma csak egy elárvult strandőr kémleli a vizet, szerencsére még sincsenek tragédiák. Hogy miért ? Más világ volt. Hagyjuk is a nosztalgiát.
Inkább örüljünk. Kinyitott a felújított strandunk. Megint. Azt ugyan nem tudom, hogy volt, lesz e megint ünnepélyes átadás, de nem is érdekes. Most már a turistákon a sor, hogy elözönöljék a partot. Van minden. Pázsit, plázs, klotyó, panoráma büfé, stb.
Az épületekről egyszer már kifejtettem a véleményemet egy korábbi bejegyzésemben. Hagyjuk azt is.
Viszont ami ott, a beléptető kaputól balra létesült "szoborpark", hát az valami fenomenális. Szinte nem is kaptam levegőt az első megpillantásakor.
Még én is, mint megrögzött, elvakult, megváltoztathatatlan örök kritikus, azt kell hogy mondjam, hogy egy tagadhatatlanul tetszetős, rendkívül látványos, …… nem tudom mi az. Giccsparádé? Vicces ízlésficam? Parasztvakítás? De most komolyan kérdezem.
Halak, madarak, és egyéb vízi élőlények. Aluhuzalon ledégőkből. Bár némileg morfondírozhatunk azon, hogy enyhe fokú fantáziátlanságra utalhat a kiötlő részéről az, hogy nem mintázta meg a helyi intellektuális közeget is, mármint a..... nagy magyar és abádszalóki ember (… a francba, majdnem parasztot írtam) szobrát.
Hálából. Persze alu+ledégők. Szintén. Mert megérdemli. Mert,…. nem érdekli. Hogy a természetben a természetet talán természetes anyagból, fából, kőből illene? Áhh, …... az itt nem játszik szerepet. Most főleg ne merengjünk el olyan apróságon, hogy köztéren, közparkban általában strapabíró, mondhatni vandál biztos alkotásokat szoktak elhelyezni. Csak semmi pánik, aggódás. Ide általában a szelídek járnak kulturáltan kikapcsolódni.
Jaa,.... hogy a költségek. Na, igen. Tudom. Nem futja. Igenis a költségek azok költségek. Mármint az alkotmányos.....
A helyi, nem túl népes, magát a művészetekben jártasként azonosító réteg diszkréten lájkol, megosztogat. Ez volt a koncepció....hallom innen-onnan. Aha. Mi is konkrétabban?
Blöee….. hányinger. Hallom eminnen-amonnan.....
Én meg nem értek az ilyesmihez. Valszinű ….. ezt is itt az a híres komcsi-ballibes, csökönyös ökörségem mondatja, íratja csak velem. Bár nem hagy párónkat nyugodni az a közhely kérdés, hogy.....mire gondolhatott a művész?
De mindegy is. Mint már mondtam, örüljünk a strandunk megújulásának. Mert ráfért már régen. Nem akarok mentegetőzni, de akartuk mi is, anno is. Nem jött össze. Persze hogy tudtuk, milyen rég volt már, amikor a kommunista szombatokon ott toltuk a földet, kevertük, hordtuk a betont, építettük, szépítettük amit a parton tudtunk a köz érdekében. Na és azért is, hogy egyszer majd valamikor, úgy 2020 tájékán 5000 forintot fizethessünk a HELYI LAKOS SZEZONBÉRLET-ünkért. Über faszaság van. Bravó Gyulám! Csak így tovább.... (Csak azt tudnám, hogy az udvari sajtó másnapra miért is tüntette el az oldaláról a belépő díj listát?)
Tényleg nagyon akartuk. De hát jött az a fránya 2008-as válság és semmi nem lett a grandiózus elképzelésekből. Szerencsére.
Mert igen komoly támogatottsága volt a mérvadó hangadó(k) által keményen tolt, Pajta Pláza fantázia nevű borzalomnak. Asszem, a kezdeti stádiumig eljutó látványtervről max. egy 70-es,80-as évekbeli, vagyis szocreál középiskolai kollégium, vagy egy e korabeli kifordított vásárcsarnok épülete juthatott volna az eszünkbe. Mármint a józan parasztiba. Az meg akkor is ritkaság számba ment már. Spongyát is inkább rá.
És mondjuk ki bátran és persze hálásan, hogy végre, elkészült. Bár én az épületek formáját illetően nem vagyok a kubizmus híve, de a látvány mindenképpen színvonalasabb ahhoz képest, hogy e konténerek végezhették volna egy migránsfogadó táborban is akár.
Na és meglehet kissé üröm lehet az örömünkben az a ma még csak néhányunkat foglakoztató körülmény, hogy a nyájas abádszalóki polgár, vagy netán idelátogató vendég a Czifra Csárdában, vagy akár a Lilaakácban elfogyasztott ebédet lemozgandó, nem juthat/sétálhat ki a partra csak úgy nézelődni. Mert ugyanis mindenütt kerítésekbe ütközik. Egyrészt.
Másrészt megérdemli a nép, hogy fizessen ezért is a strandkapuban. Sőt.
És valószínű, hogy megint a verbális megkövezés áldozata leszek, de nekem akkor is van egy olyan - nem csekélységgel elvadult és merész - ötletem, hogy valamiképpen ki kellene nyitni, megközelíthetőbbé kellene tenni a strandkerítés és az Abádi kikötő közötti partszakaszt a tó látványára éhező közönség számára. Ezáltal ki lehetne iktatni azt a vitapontot is ami úgy szól, hogy...." miért fizessek, hisz én csak a tavat akarom megnézni és nem akarok fürödni "
De ne ábrándozzak. Egy ilyen ötlet itt, ….. az reménytelen.
Helyesbítek: ez is.