Nincs új a nap alatt.......

Nem mondom, hogy hiányzott, de már vártam. Tudtam, hogy elérkezik ez a pillanat is. Visszapróbál
vágni valaki a fidesz helyi zombiseregéből. Persze hogy akkor rendben vannak a dolgok, amikor nyilvánosan  konfrontálódok a saját elvi, vagy ahhoz (egykor) közeli táboron belül valakikkel. Ilyenkor nagy az elégedettség, örültek hogy a balosok, netán libsik összeugrottak. Ami paradox módon még valahogy a helyi fideszes trükközésekkel is összefüggött. Én átláttam a szitán, ők nem. 
Egyébként mindig is volt egy-két balos, liberális, aki megértően viseltetett a helyi jobboldal dolgai, ötletei iránt. Ami közöttünk meg természetesen vitát generált. Soha nem hittem, bíztam a helyi jobboldal tisztességében, becsületében, korrektségében. Legyen az bárkihez is köthető. Ennek egyik eklatáns példája volt a 2006 - 10  ciklusban lezajlott iskola felújításkor történt mellényullások története, ami több tízmilliós nagyságrendű önkormányzati adósságnövekedéssel járt.  Ma is fülembe cseng a falu felkent - jobboldali - bölcsének  a sztentori hangja..... "Aki a testületi tagok közül nem támogatja, az abádszalók ellen van"....
A kilenc hektár  - AF Zrt - történetén is kínos beazonosíthatósággal kiütközik a helyi és magasabb szintű jobboldali mainstream ujjlenyomata. Bizony, valaki annak a projektnek az indulásakor 400 milliót ígért kezdetként. Szóban. Ami a példabeszédhez híven.... elszállt. Persze legyünk korrektek. Kellet hozzá egy képviselő testület. Is. Ahol a baloldal egymást csitította. Közülük az akkor általam zsinórmértéknek tartott - magát akkor baloldaliként meghatározó - polgármester mondatát idézem:... "én bízok benne, bízzatok ti is"...... Talán inkább erről ennyit. Talán még azt, hogy 

De a helyi baloldal lassan megírhatná a .... "Butaságom története" .. című, franc tudja hány felvonásosát.

Könyörgöm, ha tenné, tegye ezt minél hamarabb, amíg néhányan legalább még hiszik, hogy van helyi baloldal.

Nem mondom, hogy túl nagy haverok voltunk, de valahogy, valamiért némileg tiszteltük egymást. Anno srác korunkban időnként összesodródtunk itt-ott, egy-egy  társaságban, de voltak fenntartásaim iránta. Izgága volt, ha piált. Emlékszem, nemegyszer ilyenkor azzal kérkedett, hogy leharapdálta körbe a pohár szélét. Eleinte röhögtünk rajta, de aztán igyekeztük elkerülni a társaságát. Mai szóval, .... ciki volt vele mutatkozni. Na meg, mindig  belekötöttek valamelyik szerencsétlenbe az akkori barátjával együtt, és egyből ütöttek is.  Még ma is előttem van, ahogy szegény Sáfár Zsiga gyanútlanul, zsebre dugott kézzel állva beszélget velük a műv. ház nagyterem hátsó olajkályhájánál. Aztán a következő pillanatban, amikor odanéztünk, védőrácsot magával rántva megtántorodott és elesett. Csak a zenét elnyomó nagy csörömpölésre figyelt fel mindenki.
Mi volt az? Kérdeztük a szünetbe Zsigát. Nem tudom, felelte.  Beszélgettem velük, és egyszer csak az egyik megütött, mondta piros, feldagadt arccal.
Furcsa módon ötlenek fel bennem ezek a régi dolgok. Igazából az az akkori fenntartás mindig megmaradt bennem iránta. Ez, az a ..... "kutyából nem lesz szalonna" ..... érzés valakivel szemben. Mert 17-18 éves korára  az embernek kialakul a személyisége. És az már a hátralévő életére nem nagyon változik meg. Esetleg alakul valamerre. Akkor sunyin ütni, ma sunyin híreket terjeszteni.

Október vége felé járunk. Egyre taknyosabb az idő.  Előbb-utóbb fagyni fog. Ideje felszereltetnem a téli gumit. Irány Darmos Józsi. Persze, vannak előttem a sorban. Megbeszéljük, hogy otthagyom az autót, majd szól ha kész lesz. Már a  piaci üzletsor sarkánál bandukolok, amikor ismerős hang kiált utánam az ABC felől.....
- Hé, komám, állj csak meg...!
- Mi van?
- Várj , mondok valamit....
-  Na....?
Odaér.
- Figyelj öcsém.....! Vigyázz magadra.... (Ezt már alig hallhatóan.)
- Na, .... Nem mondod? Miért?
- Az a hír járja, hogy te feljelentgető vagy....
-  Aha. Szerinted? Amúgy most erre mit mondjak? 
- Nem is érdekel, hogy ki terjeszti...?
- Nem igazán. Már hallottam. Aki ismer, az tudja, hogy hülyeség.
- Mondtam is a köcsögnek, hogy az kizárt. Mert veled régi komák vagyunk, ismerlek.
- Kösz, hogy szóltál, de nem igazán érdekel. Mondom, hogy hülyeség.
- Csak azért szóltam, mert úgy tudtam, hogy haverok vagytok vele.
- Voltunk valamennyire.... De hallottam, hogy miket mond újabban. Fideszes,...... ott ez a szokás. Én 
  meg baloldali vagyok. Nyíltan leírom és bárki elolvashatja, amit gondolok. De terjesszenek  
  akármit, akkor se nézem tétlenül, hogy a 2014- es önkormányzati közmunka jószágtartás 
  szabálytalansága miatt a falu  fizessen.
- Hú, bazz'eg, ( Irtózatos nagyot köp) ....tényleg mocsok dolgok történtek akkor ....... 
  Elköszönünk.

A kora délutáni felhős szürkületben egykedvűen bandukolok tovább. Felötlenek bennem az egykori kajakszakosztály edzései, majd már a közös focimúlt, a meccsek, edzések utáni a sörözések, viccelődések, zrikálások. Rég volt..... Talán igaz sem volt?
Hogy hova képesek lealjasulni az emberek.....? És ugyan, mi lesz még itt?
És felötlenek bennem a 2009-10-es évi, országos sajtóban megjelent híradások is. Ugyanez a módszer. Nem lenne ezzel sem bajom, ha valami nyilvános fórumon, blogban, esetleg a facebookkon történne a dolog. Sőt, talán még örülnék is neki. Végre valaki, aki látható, szembe áll velem.
De ez olyan snassz. Nem ?

Kezdetben elég meggyanúsítani, suttogó módszerrel bedobni a köztudatba valami ocsmányságot. Aztán majd alakul. A falu információs hálózata (rozinetvörk) hátha csodákra képes. 

Jut eszembe.....Óh, uram ! Minő szerencse volt részemről végighallgatnom tőle, többek között a tiszaeszlári vérvád igaz voltáról szóló abnormális tévelygést, vagy Vadai Ágnes szocis országgyűlési képviselő és Medgyessy Péter, Fehér Hollóban (Karcag) feltételezett légyottjainak apró, de annál zaftosabb részleteit taglaló baromságokat. És volt még néhány ilyen ....
Komoly intellektuális teljesítmény ez egy olyan embertől, aki istenfélőként az egyik helyi gyülekezet oszlopos tagja. Had ne mondjam...., egyben minősíti is azt. Mert kizártnak tartom, hogy ne osztotta volna meg pont közülük is jó néhányakkal ezen agymenéseit.

Még jó, hogy sokan ismernek. Őt is. Meglehet, ezért van az, hogy többen aggódóan már szóltak. (Akiket én nyugtatgattam szelíden azzal, hogy valóban megtehetnék egy feljelentést, hogy becsületsértés, jó hírnévhez való jog megsértése, stb. De ugyan minek?)
Mint ahogy kezdtem, már vártam ezt.  És teljesen rendben is van a dolog. Hiszen a közelmúltban megjelentetett bejegyzéseim tartalma jó pár embert kellemetlenül érint a fideszben. És nem csak helyben. Persze hogy érzékenyen reagálnak.
Még szerencse, hogy a magam részéről közzétettem a hivatalos levelezéseket, dokumentációkat. Tehát nem híresztelek, pletykálok, hanem hivatalos, közérdekű adatokat bocsájtok közre. És természetesen, ahoz kapcsolódóan kérdéseket fogalmazok meg.
Titkon reméltem, hogy lesz valami vita, netán érkezik cáfolat nyilvánosan. Szomorúan konstatálom, hogy nem történt ilyen. Még  haverom, a Faszabi sem hívott fel. Minden szinten teljesen leállt a csóka. Ugyan miért? Csak nem szóltak neki, hogy jobb ha lapul csendben, mert gáz van ? És inkább rám uszítja a .... Na, most mit írjak, hogy mit ?
A fidesznél nincs új a nap alatt. Még ilyen felhős időkben sem. Egy baj van mindössze az ilyen híreszteléssel. Kicsi ez a falu. (Mármint a ..... város...) Minden hírforrás kitudódik. Ha valaki valamit híresztelni akar, jobb, ha  közzéteszi az fb oldalán.
Hú, az előbb azt írtam, hogy város.Város?  Na, erről majd egyszer még beszélünk ....

Takarásban

Akkor vagy jó, ha hülye vagy. Ha nem látsz, nem hallasz, nem beszélsz. Ha ránézésre annyi eszed van csak, hogy ha esik az eső, beállj az eresz alá. Vagy legalábbis úgy teszel, mintha így lenne. Mintha jámbor ostoba lennél. ( Bizony, sokan próbálják meg átvészelni a jelenlegi kurzust így.) Ennyit várnak el tőled.  Akkor köszönnek, üdvözölnek, bókolnak, vagy rosszabb esetben lenézően megtűrnek.

Ha jó srác vagy és lejtőre kerülsz, akkor lesz közmunka, ahol még esetleg relatíve főnök is lehetsz. Az is összejöhet, hogy nem is kell bejárnod mindennap melózni, vagy eljöhetsz, amikor akarsz. Persze nem árt egy kis "kapcsolati tőke", de megoldják.

A lényeg az, hogy takarásban legyél. A jámborságod, együgyűséged takarásában. Ne lázadj. És ne politizálj. Ez utóbbit úgy 2011-12 környékén jó néhányszor ajánlotta nekem is Lali, az egykori haver. És akivel mára épp hogy csak bólintó viszonyba lettünk. Bolond egy világ. És általában a hatalomtól bolondul meg.

Igen, ne lázadj, ne politizálj, maradj jámbor. Maradj takarásában.
Ha esetleg krónikus közlési vágyad van, és nem hagyna békén az alaptermészetedből adódó belső késztetés, akkor keress valami némileg érdekes, de valójában semleges témát. 
Naná, hogy van téma. Áltéma. Is. Például a helyi fogyasztóközönséget érintő, de ennek ellenére csak gyenge közhangulati hullámverést generáló helyi kereskedelmi szolgáltatásban.  Amivel lehet az álligényeket álságosan álkielégíteni.... Cseszegetni az álnevet, strómant, vagy kitudja mi van a háttérben. Mert ki is merne leásni odáig, hogy hogyan  voltak leosztva a lapok a fidesz egyik, Lázár nevű "aloligarhája"  és a Palóc Nagyker között.
És hogy a kialakult helyzet törvényszerűen következik be egy egyébként is alacsony fogyasztói potenciál esetén akkor, amikor a pártkassza "refinanszírozás" által ütött léket a gazdálkodáson csak nagyobb árréssáppal lehetne valamennyire betömni, de azt a piaci viszonyok nem teszik lehetővé. (És e jelenség hatása természetesen legyűrűzik ide is.) Ekkor van az, hogy trükközés  az akciós termékekkel, a lejárt szavatossággal, a már nem aktuális polc árcédulákkal, stb. És a vevő először még be is szopja a trükköt néhányszor, de aztán elkezd figyelni..... Reklamál.  Majd ingázik az üzletek között. Végül elszokik onnan. Mindenütt csak az olcsót..... Mi az a 300-400 méter? Semmi. És a vásárláskor megtakarítható 100-200 forint? Sok.
Mármint a közmunkás bérhez, éhbérhez, segélyhez, stb-hoz képest.
De erről már nincs értekezés, ide már nem juthat el a következtetés. Mert akkor már kilépsz az árnyékból, a takarásból.

És nem szabad beleszántani nagyobb, ütősebb témába sem.   

Olyanba főleg nem, hogy mi is volt 2014-ben a mostanra csúfos következményekkel járó Startmunka mintaprogramon kívül. 

Nem emlékszünk? Nem? Na azt elhiszem, hogy nem. Súgok. Önkormányzati választás. 
Is.
Hú, micsoda lelkesedés volt. Amikor osztották, vitték, hordták ..... a jószágokat. Ugyan  lenne e itt most vegytiszta fideszes testület, ha az nincs.......... ? És lenne falazás most a 2010-14 közötti időszaknak? Kizárt.
Na, ezért kellet ide a Gyula. Hogy az ő elfogadottságából eredő elnéző, megengedő hangulatban ne gondolkozzon senki ilyeneken. 
És ne buzerálja itt senki Fazekas minisztert. (és a Faszabi haveromat se) Mert... had tegyem fel a költői kérdést: Nélkülük megvalósulhatott volna mind az, ami itt történt nem rég?
Ami miatt most vissza kell fizetni közel ötven misit? Na, az is kizárt.
Ki emlékszik már a strandon rendezett bulikra, ahol a köz(munkás)nép , miután meghallgatta a miniszter lelkesítő dumáját, odasorjázott a kondérhoz és jóllakott. Persze hogy nem jutott észbe, hogy a dínom-dánom után eljön a szánom-bánom. Hát..... íme, eljött. Ki kell fizetni a számlát barátaim. Nekünk. Mindnyájunknak.
Itt szükséges rögzítenem, hogy közérdekű adatigényléssel fordultam Abádszalók polgármesteréhez az ügyhöz kapcsolódóan. Amelyet meg is kaptam. A válaszból kiderül, hogy

Idézem:

Vagyis a projekt helyi adminisztrációjában nem lelhető fel semmiféle bizonyíték arra nézve, hogy  beazonosíthatóan milyen fajtájú szarvasmarhák lettek kihelyezve és melyik vágóhídra lettek elszállítva. De a vágási napló rendelkezésre áll. Valahol. Járjak utána. Így lesz.
De ettől még ügyes.
És ne feledjük, hogy a választ nem Balogh Gyula állította össze most sem. Ő csak aláírta.  De ez is valami. Igaz, nem vagyok sokkal közelebb.
Igyekszem a tények nyomára jutni. Mert mondani mindenki azt mond, amit akar. A falusi folklórban röpködnek, színeződnek a történet részletei a maguk szokásos módján. Így misem természetesebb, hogy naponta fejti ki székfoglaló értekezését egy-egy közmunkás valamelyik  kocsmába az akkori állapotokról.
Ki jött, mit hozott.... Ki, mit osztogatott,vitt ..... De csak ott. Sőt, ha bent van már néhány sör unikummal, akkor összeáll a vádhatóság is és .... nyílt tárgyalást követően a büntető tanács ítéletet hoz. Naná, hogy van ám itt jogtudat. Ismétlem, de csak ott, a kocsmákban. Ez is a cél. Mert a folklór működésnek sajátossága szerint elhal, lecsendesedik előbb-utóbb a sztori.
Persze, mint azt korábbi bejegyzésemben írtam, a nyomozóhatóság dolgozik az ügyben. Néhány olyan új momentum is a látókörbe került, mint a 3000 liter gázolaj és a 600 liter benzin sorsa. Az eddig meghallgatottak szerint alaposan és nagy lendülettel dolgoznak a nyomingerek. Ugyan meddig.
Nem tagadom, minden erőmmel azon leszek, hogy amikor kezd kihűlni a történet, mindig megpróbálom felmelegíteni azokkal a személyes ismerőseimmel, akik még komolyan veszik esküjükben tett fogadalmukat a parlamentben. 

A polgármesterünk válaszában egyébként a legjobb a visszafizetés teljesítésre vonatkozó, záró rész.

Íme:

Értjük? Az általános tartalékból és, a ..... közhatalmi bevételekből. Na vazze.....
Még jó, hogy anno, pénzügyi bizottsági elnökként magamra szedtem némi államháztartás ismeretet. (közhatalmi bevétel: adójellegű, díjjellegű , szankciójellegű bevétel)
Szóval a helyileg kivetett , miáltalunk kinyögött befizetésekből fizet a falu. Mint a katonatiszt. Bravó!
Még véletlenül sem vetődik fel legalább a gondolat szintjén az, hogy az önkormányzat esetleg megpróbálja majd behajtatni a felelősökön az összeget. Miért is?
Mert ez egy következmények nélküli ország.

És a rendszer Abádszalókon is csak úgy működőképes, ahogy az országban. 

Szinte mindenhol, ahol később győztek, volt egy aranyos, kedves, jópofa Gyula, Pista, Sanyi, Józsi, akit megkörnyékeztek, majd befűztek, hogy induljon polgármester jelöltként fideszes színekben. És persze a helyi apolitikus nép számára - amely némileg utálja a fideszt, mint az aktuális hatalmat általában - elfogadható a helyzet. Nem szeret már a lustaságából következően sem agyalni azon, hogy mi van a háttérben. A közmunkás sorstalanságot és vele a tengődő létezést, mint változtathatatlant már elfogadta, beletörődött. Beárazta a saját jövőjét. Tengődésükben egyre többen már csak a végét várják. Az életnek. ( Lásd "Isten a szekérrel" c. bejegyzésem)

Sok , tisztességes, becsületes, jóravaló embert ismerek, akiknek kényelemből meggyőződésük, hogy ez van , ezt kell szeretni.   A helyi "mítoszember" -ben bíznak néha, aki talán majd kitrükközi a hatalmat és teremt valami lehetőséget számukra.
Bizony, mi ezt már egyszer végig csináltuk. Nem is akárhogyan. A hetvenes- nyolcvanas években élhető, sőt, időnként jól élhető volt a szocializmus is. Mi itt lent, helyben elvoltunk. A hatalom is odafent, mesze a városokban jól elvolt.
Kissé érdekes, hogy a Kádár- rendszer (módszer) ujjá éledésének vagyunk a szemtanúi. Ugyanaz a klisé. Rámutatni a jóra, és a vele szemben álló gonoszra. Akkor a munkásosztály, ma a nép-nemzet a jó. Akkor reakciós jobboldal, ma hazaáruló baloldal a gonosz. Akkor nyugati imperialisták, ma brüsszeli bürokraták. És így tovább.
Ami viszont ugyanaz szó szerint, hogy minket kisembereket, szeret a hatalom, miértünk tesz mindent. (Rezsit csökkent, benzinadót emel, országot véd a migránstól, stb. bla,bla)
Annak a rendszernek az generálta - többek között - a végét, hogy egyre több lett az iskolázott, művelt ember. Akik viszont egy bizonyos szellemi szint elérése után látták az ellentmondásokat, hazugságokat. És elkezdtek lázadni.
Most az a fidesz előnye, hogy jó ideje nem növekszik, hanem csökken a kiművelt, és ami igazán tragédia, a felvilágosult emberfők száma. Sőt az a néhány talpraesettebb, értelmesebb fiatal, aki elégedetlen a sorsával, nem a strapásabb, veszélyesebb lázadást, harcot választja,  hanem egyszerűsít. Kimegy külföldre boldogulni.

Helyben, abádszalóki léptékben sem egyszerű a helyzet. Főleg a helyi politizálás szintjén. Ha tetszik, ha nem, ez így van. Ha fidesz ellenes vagy, Gyula ellen vagy. Ha támogatod, a fidesz szekerét is vele együtt tolod. ( Ennek köze nincs a falu szekeréhez. Azt ugyan senki sem tolja. Ott van a kátyúba továbbra is.)
Simán csapda helyzetnek tűnik. Pedig egyszerű.....

Nem lehet a fidesz színekben induló polgármestert támogatni és közben a fideszt elutasítani. Aki ezt mondja, az nem tudja, mit beszél. 

Vagy hazudik. Önmagának. (önámít) Ilyeneket, hogy a falu érdekében, az emberek érdekében, stb, stb, bla,bla.
 Eleinte még feldühített, amikor ezt hallottam valakitől. Ma már csak nevetek. És ez nem csak abádszalóki sajátosság. Áh, dehogy is.
Ugyan mikor jövünk rá, hogy többek között a sok vidéki "aranyos, kedves, jópofa polgármester" megjelenésének is törvényszerű következménye az országban tapasztalható, egyre nyomasztóbb demokrácia leépülés. A fideszes csalásokkal, visszaélésekkel együtt. És tudom, hogy már-már megmosolyogtató túlzás első hallásra, de pl. legújabban a Népszabadság tragédiája és az a fölötti vidéki érdektelenség is.
Tény, kellenek az érdektelenségéhez a helyi, magukat "jóindulatú elfogultnak" beállító fidesszel kollaborálók is. Vagy ahogy egy Uj Péter sziporkába  olvastam minap,.....  nyúlós, takony elvűek.

Hú, a Népszabadság megszűnése...... Na, az nagyon kiakasztott. Mert bezavart a napi szertartásaimba. Ez úgy van sorrendben, hogy haza jövök a szolgálatból, tusolás, átöltözés , reggeli, és aztán újságolvasás pihentetőül kb. úgy tízig, aztán kerékpározás a gáton, majd fröccs a Pecásba. És ebbe most bekavartak. Nem lelem a helyem miatta.
Nem csoda, ha Lengyel László  Adyt idéz a 168 órában ekképp :

A Halál-tó fölött kerengünk,
Szép, bátor, büszke madarak.
S a tóban nagy, förtelmes és rest
Kígyó-fejű, éhes halak.
Ezt a bűz-lehű bús tavat
Így is nevezik: Magyarország.

És nem lenne korrekt, ha nem foglalkoznék a kvóta népszavazással, mivel korábban erősen nyomultam  benne. Jó néhány ember szimpátiáját el is veszítve a véleményem miatt. Ami egyáltalán nem baj. Sőt. Teljesen rendben van. Mellesleg jókat röhögök magamban azon, hogy migrációpártinak gondolnak. Ha tudnák, hogy ez mekkora baromság. De ahhoz, hogy megértsenek, talán több történelmi ismerettel kellene rendelkezniük.
 Ha jól emlékszem a helyi részvétel alig több mint 36  %-os volt. (Rögzítem, soknak tartom!) Ez országos átlag alatti aktivitást jelentet.

Vagyis az országos átlagnál több az értelmes ember a faluban. 

Gondolhatnánk. Én nem gondolom. Az elkeseredett, begubózó, közömbös, passzív inkább.
Tény, és ez Balogh Gyula nagy érdeme, nem volt polgármesteri körlevél,  hivatali mozgósítás a szavazásra.

Apropó, fentebb valahol falazást említettem......  Első gondolatra nemes és látványos ( igaz nem eredeti) ötlet volt a falunapon a falazótéglák a nevekkel. De másodikra aztán .... Kesernyés disszonancia, hogy a  téglákon sorakozó nevek mögötti fiatal reménységeinket kitudja hova, merre sodorta az élet már a tizennyolcadik életévükre. Ugyan elgondolkozott e ezen a gyér tömeg legalább néhány tagja? Nem hiszem.
Nézem az fb-n a képeket. Mondhatni, nem túl nagy a tömeg. A falu mintha nem akarná az istennek se ünnepelni saját magát. A tendencia szembetűnő.  Egyre inkább szimpla, fideszes rendezvénnyé válnak az ilyen alkalmak.  A megveszekedett fidesz hívőkön kívül, néhány "muszáj" érdeklődő és mindössze egy-két " politikai felekezeten  kívüli" vett erőt magán még.
Ami nekem feltűnt,  több ismert arcon mintha  érződne valami feszült megütközés. Lehet, hogy az épp pódiumon álló szónok mondatai miatt? Nem tudom.
Lehet hogy azért, mert hiába takarja kék, zöld drapéria, nádszövet, ők mégis tudják hogy a takarás mögött ott az enyészet? Hogy omladozik, rohad, hámlik .......? A vakolat.
Az "A" épület falán. Is.

Kutyaélet avagy , komédia....

Emlékszik még itt arra valaki, hogy egykor volt meghirdetett, szervezett kutyaoltás a faluban? Az ősz közeledtével  sok gazdi már előre félt, hogy ugyan mit fog alakítani a kutyusuk végig az úton oda-vissza.
A kutyulik persze élvezték a dolgot. Többen közülük ismerősként köszöntötték egymást a szokásos kutya gesztusokkal, viselkedéssel. A szemlélődő számára persze egyszerre volt karnevál, dráma, (kutya)komédia, és főleg szociográfiai látlelet. Főleg annak, aki érti a kutyák nyelvét. 
( A nyelvet bárki megtanulhatja, ha elolvassa az elhunyt, ismert etológus, Csányi Vilmos : Marci, a beszélő kutya, valamint A kutyák szőrös gyerekek c. könyvét, amelyeket egyébként is őszintén ajánlok mindenkinek.) 


Két kölyökkutya viháncol egymás mellett:
– És képzeld – csaholt a puli kölyök– eljutottam a negyedik pályára, hú, hogy ott mi van! Képzeld, szét kell tépni egy egész kanapét, kárpitborítástól, rúgóstól.
– Hú, azta! És kapsz ezért valami bónuszt?
– Naná, végigkergetnek a lakáson egy seprűvel.
– Kúúúúl !! – visonganak nevetve a kölykök.
Mellettük finom, elegáns uszkárok beszélgetnek, látszik rajtuk, hogy nem falusi, csak eső alkalmával fürdött bolha taxik:
– …és képzeld el, drágám, megint ahhoz a szörnyű kozmetikushoz vitt el, aki a múltkor is olyan rövidre vágta a szőrömet, hogy az borzasztó! Ráadásul akkorára tupírozta a fülemet hozzá, hogy úgy néztem ki, mint egy sivatagi róka. Belenéztem a tükrömbe és három napig vonyítottam egyfolytában…
Egy fiatal rottweiler fordul oda hozzájuk:
– Helló, bébi – búgja macsós baritonnal az egyiknek – akarod látni a ...... kutya fáját?
Az a fölényes pillantás, amivel az uszkárok elhajtják a rotit, azt csak az arisztokratikus fajták tudják.
A sor elején egy tacskó visít teli torokból. A pórázt ráncigálja, szabadulni akar mindenáron:
– Nem, nem engedem, hogy beoltsanak! Ez a háttérhatalmak műve, az oltóanyag chipet tartalmaz, nem, nem…
Tőle nem messze egy idős snauzer kan ül, ( unott pofával értekezett) a körülötte lévő kutyák szájtátva hallgatják:
– Nos, kérem, az a feltevés, hogy a középkorban az előkelő kutyáknak első ugatás joguk lett volna, nos, a legújabb kutatások alapján most már – Lajka után, aki mint tudjuk keverék volt – kissé nevetségesnek hat.
Egy kölyökkutya közbekotyog:
– Anya, mi az az első ugatás joga?
– Csitt, ehhez te még kicsi vagy – mondja neki az anyja.
Az előbbi fiatal rottweiler most egy kecses vizslalánynál próbálkozik:
– Látod kislány, milyen izmos vagyok? Nem a szél hordta ide ezt a bicepszet ám szívi.... naponta gyúrok a hátsó udvaron. És ugye tudod, hogy mindig az erősebb kutya…
– De nem velem – mondja hidegen a vizslalány, erre a roti elsomfordál.
A két finom uszkár most egy harmadikra lesz figyelmes, aki most érkezett:
– Figyeld azt a ribit, abból a sötét BMW-ből szállt ki. Hogy oda ne rohanjak!
- Na őt ismerem.... Utálom. Őt is oda hordják fedeztetni, ahova engem.....
 - És, finom a pasi?
- Áh, dehogy... egy kőbunkó. Csak bevágja, és vihetnek is haza.... Semmi udvarlás, előjáték, kedvesség....Tudod mire gondolok...
Egy világosbarna keverék, akin egyértelműen látszik, hogy egy falucsavargó vagány, beszól nekik:
– Mi van csajok, irigykedtek? Úgy besárgultatok, mint malacfos a tehéntejtől.
A két uszkár úgy tesz, mintha nem is hallotta volna a megjegyzést. Eközben a tacskó egyre közelebb kerül a dokihoz:
– A macskák műve, akik összeköttetésben vannak a nagymacskákkal! Irányítani fognak minket a chipen keresztül! És az egész mögött a Nagy Testvér áll: a Nagy Fakó! Meg is van írva: „Eb ura Fakó!”
A sor végén két öreg kuvasz vitatkozik:
– Igen, igen, te öt évvel ezelőtt átszöktél az udvarunkra és kiástad, majd orvul megetted a csontomat! – mondja az egyik.
– Micsoda?! – kérdi süketen a másik.
– Mondom: megetted a csontomat!
– Melyik csontodat?
– Azt, amelyiket elástam az eperfa alá.
– Mit csináltál?
– Mondom: elástam az eperfa alá, te meg kikapartad és elvitted.
– Mit?!
– A csontot!!
– Nem tudom, miről ugatsz, viszont amikor te két éve kikapartad a kerítés alját és bebújtál alatta, majd szétrágtad a lábtörlőt, én kaptam miattad.
– Nem is volt lábtörlőtök.
– Tessék?!
– Mondom: nincs is lábtörlőtök!!
– Mert te szétrágtad, azért nincs.
Mellettük egy anya dorgálja a kölykét:
– …ha találkozol valakivel, tessék megszagolni a fenekét. Még a végén azt mondják, neveletlen vagy! Meg ne lássam még egyszer, hogy nem szaglászod meg a másikat, értve vagyok, fiatalúr?!
Az izmos rottweiler most egy dalmata lányt környékez:
– Helló bébi, megnézed a gumicsont gyűjteményemet? Képzeld, százegy darabos.
– Nagyon vicces. Próbálkozz inkább a kutyaguminőddel....
A két öreg kuvasz szomszéd még mindig feleselget:
– 2010-ben is megetted a csontomat, 2008-ban is megetted a csontomat, sőt 95-ben is…
–  Dehát,....95-ben még nem is éltünk!
– Nem?! Hány évesek vagyunk mi egyáltalán?
– Mit tudom én?! Azt se tudom, te ki vagy!
– Brúnó vagyok. Nem ismersz meg? Én az utca végén lakok a járdátlan oldalba. Akinek megetted a csontját…
– Á te vagy az?! Emlékszem már rád.  Tíz éve te izélted meg az én törékeny Buksi barátnőmet galád hirtelenséggel, amikor óvatlanul a sarkon a kútnál belefeledkezve ivott! Te pernahajder!
– Ööö… Nem, nem. Tiltakozom. Kikérem magamnak... Az az alomtestvérem volt a Heki, errébb vagy három házzal tőletek. Hasonlít rám, de az egyik első pracliján van egy barna folt.
– Nem igaz! Ott a Kovácsék laknak. Nekik macskájuk volt!
– Tessék? Nem hallom, mert nagy az ugatás…
– Mondom, Kovácséknak macskájuk volt!
– Velem ne kiabálj, nem vagyok süket! Nem is beszélek veled többet! Nahát, még hogy én erőszakoskodó voltam. Nekem arra akkor nem volt szükségem! Menő tenyészkan voltam! Hozzám helybe jártak a nők kérem! Sőt, néha még a kerítésen keresztül is beugrottak! – vakkantott sértődötten, majd arrébb ment és tovább nem is vett tudomást a másikról.
Tacskó most kerül sorra, és magából kikelve vicsorog a dokira:
– Nem akarok chipet!! Nem és nem!!
- Na, te kis méregzsák.... mindjárt megnyugszol.
A doki mosolyogva beadja neki is az oltást. A tacsekli  dühösen prüszköl egyet:
– A fenébe! Ez nem jött be. Jövőre mással próbálkozok. Azt a kétlábú, anyádat!!
A rottweiler következik, aki már egyáltalán nem az a macsó, aki a sor közepén volt. Két közmunkás a kaloda segítségével fogja csak le. Kapálózik, vinnyog, nyüszít, az oltás után pedig halkan hüppög a gazdája lába közzé menekülve, amíg az a papírra vár.
Ekkor megáll az oltástól nem messze egy, majd kisvártatva még egy  idősebb bácsi. Kerékpárjukat a lábuk között tartva, ők is az oltást figyelik, közben beszélgetésbe elegyednek. Egyszer csak az egyik felemeli a hangját:
– … hidd el, hogy átszántottál! – mondja hangosan.
– Mit csináltam?! – kérdi a másik süketen.
– Mondom: átszántottál a Bánomba, a középső dűlőbe. Előtte apám harmincnyócban is szólt apádnak, mer' az is átszántott.  Kint a Varjason !
– Tessék?!
– Mondom: harmincnyócban is …
– Akkor  még nem is éltünk!
– Nem? Hány évesek vagyunk?
– Hogyhogy hány évesek?! Azt se tudom, te ki vagy!
Dohogva csatolja fel a kerékpáros sisakját, megigazítja kesztyűjét, majd kissé ügyetlenül ült fel a modern  Hexagon X5-sére.
- Micsoda emberek laknak itt...? Dünnyögi maga elé, amikor elteker mellettem.