A kutyulik persze élvezték a dolgot. Többen közülük ismerősként köszöntötték egymást a szokásos kutya gesztusokkal, viselkedéssel. A szemlélődő számára persze egyszerre volt karnevál, dráma, (kutya)komédia, és főleg szociográfiai látlelet. Főleg annak, aki érti a kutyák nyelvét.
( A nyelvet bárki megtanulhatja, ha elolvassa az elhunyt, ismert etológus, Csányi Vilmos : Marci, a beszélő kutya, valamint A kutyák szőrös gyerekek c. könyvét, amelyeket egyébként is őszintén ajánlok mindenkinek.)
Két kölyökkutya viháncol egymás mellett:
– És képzeld – csaholt a puli kölyök– eljutottam a negyedik pályára, hú, hogy ott mi van! Képzeld, szét kell tépni egy egész kanapét, kárpitborítástól, rúgóstól.
– Hú, azta! És kapsz ezért valami bónuszt?
– Naná, végigkergetnek a lakáson egy seprűvel.
– Kúúúúl !! – visonganak nevetve a kölykök.
Mellettük finom, elegáns uszkárok beszélgetnek, látszik rajtuk, hogy nem falusi, csak eső alkalmával fürdött bolha taxik:
– …és képzeld el, drágám, megint ahhoz a szörnyű kozmetikushoz vitt el, aki a múltkor is olyan rövidre vágta a szőrömet, hogy az borzasztó! Ráadásul akkorára tupírozta a fülemet hozzá, hogy úgy néztem ki, mint egy sivatagi róka. Belenéztem a tükrömbe és három napig vonyítottam egyfolytában…
Egy fiatal rottweiler fordul oda hozzájuk:
– Helló, bébi – búgja macsós baritonnal az egyiknek – akarod látni a ...... kutya fáját?
Az a fölényes pillantás, amivel az uszkárok elhajtják a rotit, azt csak az arisztokratikus fajták tudják.
A sor elején egy tacskó visít teli torokból. A pórázt ráncigálja, szabadulni akar mindenáron:
– Nem, nem engedem, hogy beoltsanak! Ez a háttérhatalmak műve, az oltóanyag chipet tartalmaz, nem, nem…
Tőle nem messze egy idős snauzer kan ül, ( unott pofával értekezett) a körülötte lévő kutyák szájtátva hallgatják:
– Nos, kérem, az a feltevés, hogy a középkorban az előkelő kutyáknak első ugatás joguk lett volna, nos, a legújabb kutatások alapján most már – Lajka után, aki mint tudjuk keverék volt – kissé nevetségesnek hat.
Egy kölyökkutya közbekotyog:
– Anya, mi az az első ugatás joga?
– Csitt, ehhez te még kicsi vagy – mondja neki az anyja.
Az előbbi fiatal rottweiler most egy kecses vizslalánynál próbálkozik:
– Látod kislány, milyen izmos vagyok? Nem a szél hordta ide ezt a bicepszet ám szívi.... naponta gyúrok a hátsó udvaron. És ugye tudod, hogy mindig az erősebb kutya…
– De nem velem – mondja hidegen a vizslalány, erre a roti elsomfordál.
A két finom uszkár most egy harmadikra lesz figyelmes, aki most érkezett:
– Figyeld azt a ribit, abból a sötét BMW-ből szállt ki. Hogy oda ne rohanjak!
- Na őt ismerem.... Utálom. Őt is oda hordják fedeztetni, ahova engem.....
- És, finom a pasi?
- Áh, dehogy... egy kőbunkó. Csak bevágja, és vihetnek is haza.... Semmi udvarlás, előjáték, kedvesség....Tudod mire gondolok...
Egy világosbarna keverék, akin egyértelműen látszik, hogy egy falucsavargó vagány, beszól nekik:
– Mi van csajok, irigykedtek? Úgy besárgultatok, mint malacfos a tehéntejtől.
A két uszkár úgy tesz, mintha nem is hallotta volna a megjegyzést. Eközben a tacskó egyre közelebb kerül a dokihoz:
– A macskák műve, akik összeköttetésben vannak a nagymacskákkal! Irányítani fognak minket a chipen keresztül! És az egész mögött a Nagy Testvér áll: a Nagy Fakó! Meg is van írva: „Eb ura Fakó!”
A sor végén két öreg kuvasz vitatkozik:
– Igen, igen, te öt évvel ezelőtt átszöktél az udvarunkra és kiástad, majd orvul megetted a csontomat! – mondja az egyik.
– Micsoda?! – kérdi süketen a másik.
– Mondom: megetted a csontomat!
– Melyik csontodat?
– Azt, amelyiket elástam az eperfa alá.
– Mit csináltál?
– Mondom: elástam az eperfa alá, te meg kikapartad és elvitted.
– Mit?!
– A csontot!!
– Nem tudom, miről ugatsz, viszont amikor te két éve kikapartad a kerítés alját és bebújtál alatta, majd szétrágtad a lábtörlőt, én kaptam miattad.
– Nem is volt lábtörlőtök.
– Tessék?!
– Mondom: nincs is lábtörlőtök!!
– Mert te szétrágtad, azért nincs.
Mellettük egy anya dorgálja a kölykét:
– …ha találkozol valakivel, tessék megszagolni a fenekét. Még a végén azt mondják, neveletlen vagy! Meg ne lássam még egyszer, hogy nem szaglászod meg a másikat, értve vagyok, fiatalúr?!
Az izmos rottweiler most egy dalmata lányt környékez:
– Helló bébi, megnézed a gumicsont gyűjteményemet? Képzeld, százegy darabos.
– Nagyon vicces. Próbálkozz inkább a kutyaguminőddel....
A két öreg kuvasz szomszéd még mindig feleselget:
– 2010-ben is megetted a csontomat, 2008-ban is megetted a csontomat, sőt 95-ben is…
– Dehát,....95-ben még nem is éltünk!
– Nem?! Hány évesek vagyunk mi egyáltalán?
– Mit tudom én?! Azt se tudom, te ki vagy!
– Brúnó vagyok. Nem ismersz meg? Én az utca végén lakok a járdátlan oldalba. Akinek megetted a csontját…
– Á te vagy az?! Emlékszem már rád. Tíz éve te izélted meg az én törékeny Buksi barátnőmet galád hirtelenséggel, amikor óvatlanul a sarkon a kútnál belefeledkezve ivott! Te pernahajder!
– Ööö… Nem, nem. Tiltakozom. Kikérem magamnak... Az az alomtestvérem volt a Heki, errébb vagy három házzal tőletek. Hasonlít rám, de az egyik első pracliján van egy barna folt.
– Nem igaz! Ott a Kovácsék laknak. Nekik macskájuk volt!
– Tessék? Nem hallom, mert nagy az ugatás…
– Mondom, Kovácséknak macskájuk volt!
– Velem ne kiabálj, nem vagyok süket! Nem is beszélek veled többet! Nahát, még hogy én erőszakoskodó voltam. Nekem arra akkor nem volt szükségem! Menő tenyészkan voltam! Hozzám helybe jártak a nők kérem! Sőt, néha még a kerítésen keresztül is beugrottak! – vakkantott sértődötten, majd arrébb ment és tovább nem is vett tudomást a másikról.
Tacskó most kerül sorra, és magából kikelve vicsorog a dokira:
– Nem akarok chipet!! Nem és nem!!
- Na, te kis méregzsák.... mindjárt megnyugszol.
A doki mosolyogva beadja neki is az oltást. A tacsekli dühösen prüszköl egyet:
– A fenébe! Ez nem jött be. Jövőre mással próbálkozok. Azt a kétlábú, anyádat!!
A rottweiler következik, aki már egyáltalán nem az a macsó, aki a sor közepén volt. Két közmunkás a kaloda segítségével fogja csak le. Kapálózik, vinnyog, nyüszít, az oltás után pedig halkan hüppög a gazdája lába közzé menekülve, amíg az a papírra vár.
Ekkor megáll az oltástól nem messze egy, majd kisvártatva még egy idősebb bácsi. Kerékpárjukat a lábuk között tartva, ők is az oltást figyelik, közben beszélgetésbe elegyednek. Egyszer csak az egyik felemeli a hangját:
– … hidd el, hogy átszántottál! – mondja hangosan.
– Mit csináltam?! – kérdi a másik süketen.
– Mondom: átszántottál a Bánomba, a középső dűlőbe. Előtte apám harmincnyócban is szólt apádnak, mer' az is átszántott. Kint a Varjason !
– Tessék?!
– Mondom: harmincnyócban is …
– Akkor még nem is éltünk!
– Nem? Hány évesek vagyunk?
– Hogyhogy hány évesek?! Azt se tudom, te ki vagy!
Dohogva csatolja fel a kerékpáros sisakját, megigazítja kesztyűjét, majd kissé ügyetlenül ült fel a modern Hexagon X5-sére.
- Micsoda emberek laknak itt...? Dünnyögi maga elé, amikor elteker mellettem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése