
Akkor vagy jó, ha hülye vagy. Ha nem látsz, nem hallasz, nem beszélsz. Ha ránézésre annyi eszed van csak, hogy ha esik az eső, beállj az eresz alá. Vagy legalábbis úgy teszel, mintha így lenne. Mintha jámbor ostoba lennél. ( Bizony, sokan próbálják meg átvészelni a jelenlegi kurzust így.) Ennyit várnak el tőled. Akkor köszönnek, üdvözölnek, bókolnak, vagy rosszabb esetben lenézően megtűrnek.
Ha jó srác vagy és lejtőre kerülsz, akkor lesz közmunka, ahol még
esetleg relatíve főnök is lehetsz. Az is összejöhet, hogy nem is kell
bejárnod mindennap melózni, vagy eljöhetsz, amikor akarsz. Persze nem
árt egy kis "kapcsolati tőke", de megoldják.
A lényeg az, hogy
takarásban legyél. A jámborságod, együgyűséged takarásában. Ne lázadj.
És ne politizálj. Ez utóbbit úgy 2011-12 környékén jó néhányszor
ajánlotta nekem is Lali, az egykori haver. És akivel mára épp hogy csak
bólintó viszonyba lettünk. Bolond egy világ. És általában a hatalomtól
bolondul meg.
Igen, ne lázadj, ne politizálj, maradj jámbor. Maradj takarásában.
Ha esetleg krónikus közlési vágyad van, és nem hagyna békén az alaptermészetedből adódó belső késztetés, akkor keress valami némileg érdekes, de valójában semleges témát.
Naná, hogy van téma. Áltéma. Is. Például a helyi fogyasztóközönséget érintő, de ennek ellenére csak gyenge közhangulati hullámverést generáló helyi kereskedelmi szolgáltatásban. Amivel lehet az álligényeket álságosan álkielégíteni.... Cseszegetni az álnevet, strómant, vagy kitudja mi van a háttérben. Mert ki is merne leásni odáig, hogy hogyan voltak leosztva a lapok a fidesz egyik, Lázár nevű "aloligarhája" és a Palóc Nagyker között.
És hogy a kialakult helyzet törvényszerűen következik be egy egyébként is alacsony fogyasztói potenciál esetén akkor, amikor a pártkassza "refinanszírozás" által ütött léket a gazdálkodáson csak nagyobb árréssáppal lehetne valamennyire betömni, de azt a piaci viszonyok nem teszik lehetővé. (És e jelenség hatása természetesen legyűrűzik ide is.) Ekkor van az, hogy trükközés az akciós termékekkel, a lejárt szavatossággal, a már nem aktuális polc árcédulákkal, stb. És a vevő először még be is szopja a trükköt néhányszor, de aztán elkezd figyelni..... Reklamál. Majd ingázik az üzletek között. Végül elszokik onnan. Mindenütt csak az olcsót..... Mi az a 300-400 méter? Semmi. És a vásárláskor megtakarítható 100-200 forint? Sok.
Mármint a közmunkás bérhez, éhbérhez, segélyhez, stb-hoz képest.
De erről már nincs értekezés, ide már nem juthat el a következtetés. Mert akkor már kilépsz az árnyékból, a takarásból.
És nem szabad beleszántani nagyobb, ütősebb témába sem.
Olyanba főleg nem, hogy mi is volt 2014-ben a mostanra csúfos következményekkel járó Startmunka mintaprogramon kívül.
Nem emlékszünk? Nem? Na azt elhiszem, hogy nem. Súgok. Önkormányzati választás.
Is.
Hú, micsoda lelkesedés volt. Amikor osztották, vitték, hordták ..... a jószágokat. Ugyan lenne e itt most vegytiszta fideszes testület, ha az nincs.......... ? És lenne falazás most a 2010-14 közötti időszaknak? Kizárt.
Na, ezért kellet ide a Gyula. Hogy az ő elfogadottságából eredő elnéző, megengedő hangulatban ne gondolkozzon senki ilyeneken.
És ne buzerálja itt senki Fazekas minisztert. (és a Faszabi haveromat se) Mert... had tegyem fel a költői kérdést: Nélkülük megvalósulhatott volna mind az, ami itt történt nem rég?
Ami miatt most vissza kell fizetni közel ötven misit? Na, az is kizárt.
Ki emlékszik már a strandon rendezett bulikra, ahol a köz(munkás)nép , miután meghallgatta a miniszter lelkesítő dumáját, odasorjázott a kondérhoz és jóllakott. Persze hogy nem jutott észbe, hogy a dínom-dánom után eljön a szánom-bánom. Hát..... íme, eljött. Ki kell fizetni a számlát barátaim. Nekünk. Mindnyájunknak.
Itt szükséges rögzítenem, hogy közérdekű adatigényléssel fordultam Abádszalók polgármesteréhez az ügyhöz kapcsolódóan. Amelyet meg is kaptam. A válaszból kiderül, hogy
Idézem:
Vagyis a projekt helyi adminisztrációjában nem lelhető fel semmiféle bizonyíték arra nézve, hogy beazonosíthatóan milyen fajtájú szarvasmarhák lettek kihelyezve és melyik vágóhídra lettek elszállítva. De a vágási napló rendelkezésre áll. Valahol. Járjak utána. Így lesz.
De ettől még ügyes.
És ne feledjük, hogy a választ nem Balogh Gyula állította össze most sem. Ő csak aláírta. De ez is valami. Igaz, nem vagyok sokkal közelebb.
Igyekszem a tények nyomára jutni. Mert mondani mindenki azt mond, amit akar. A falusi folklórban röpködnek, színeződnek a történet részletei a maguk szokásos módján. Így misem természetesebb, hogy naponta fejti ki székfoglaló értekezését egy-egy közmunkás valamelyik kocsmába az akkori állapotokról.
Ki jött, mit hozott.... Ki, mit osztogatott,vitt ..... De csak ott. Sőt, ha bent van már néhány sör unikummal, akkor összeáll a vádhatóság is és .... nyílt tárgyalást követően a büntető tanács ítéletet hoz. Naná, hogy van ám itt jogtudat. Ismétlem, de csak ott, a kocsmákban. Ez is a cél. Mert a folklór működésnek sajátossága szerint elhal, lecsendesedik előbb-utóbb a sztori.
Persze, mint azt korábbi bejegyzésemben írtam, a nyomozóhatóság dolgozik az ügyben. Néhány olyan új momentum is a látókörbe került, mint a 3000 liter gázolaj és a 600 liter benzin sorsa. Az eddig meghallgatottak szerint alaposan és nagy lendülettel dolgoznak a nyomingerek. Ugyan meddig.
Nem tagadom, minden erőmmel azon leszek, hogy amikor kezd kihűlni a történet, mindig megpróbálom felmelegíteni azokkal a személyes ismerőseimmel, akik még komolyan veszik esküjükben tett fogadalmukat a parlamentben.
A polgármesterünk válaszában egyébként a legjobb a visszafizetés teljesítésre vonatkozó, záró rész.
Íme:
Értjük? Az általános tartalékból és, a ..... közhatalmi bevételekből. Na vazze.....
Még jó, hogy anno, pénzügyi bizottsági elnökként magamra szedtem némi államháztartás ismeretet. (közhatalmi bevétel: adójellegű, díjjellegű , szankciójellegű bevétel)
Szóval a helyileg kivetett , miáltalunk kinyögött befizetésekből fizet a falu. Mint a katonatiszt. Bravó!
Még véletlenül sem vetődik fel legalább a gondolat szintjén az, hogy az önkormányzat esetleg megpróbálja majd behajtatni a felelősökön az összeget. Miért is?
Mert ez egy következmények nélküli ország.
És a rendszer Abádszalókon is csak úgy működőképes, ahogy az országban.
Szinte mindenhol, ahol később győztek, volt egy aranyos, kedves, jópofa Gyula, Pista, Sanyi, Józsi, akit megkörnyékeztek, majd befűztek, hogy induljon polgármester jelöltként fideszes színekben. És persze a helyi apolitikus nép számára - amely némileg utálja a fideszt, mint az aktuális hatalmat általában - elfogadható a helyzet. Nem szeret már a lustaságából következően sem agyalni azon, hogy mi van a háttérben. A közmunkás sorstalanságot és vele a tengődő létezést, mint változtathatatlant már elfogadta, beletörődött. Beárazta a saját jövőjét. Tengődésükben egyre többen már csak a végét várják. Az életnek. ( Lásd "Isten a szekérrel" c. bejegyzésem)
Sok , tisztességes, becsületes, jóravaló embert ismerek, akiknek kényelemből meggyőződésük, hogy ez van , ezt kell szeretni. A helyi "mítoszember" -ben bíznak néha, aki talán majd kitrükközi a hatalmat és teremt valami lehetőséget számukra.
Bizony, mi ezt már egyszer végig csináltuk. Nem is akárhogyan. A hetvenes- nyolcvanas években élhető, sőt, időnként jól élhető volt a szocializmus is. Mi itt lent, helyben elvoltunk. A hatalom is odafent, mesze a városokban jól elvolt.
Kissé érdekes, hogy a Kádár- rendszer (módszer) ujjá éledésének vagyunk a szemtanúi. Ugyanaz a klisé. Rámutatni a jóra, és a vele szemben álló gonoszra. Akkor a munkásosztály, ma a nép-nemzet a jó. Akkor reakciós jobboldal, ma hazaáruló baloldal a gonosz. Akkor nyugati imperialisták, ma brüsszeli bürokraták. És így tovább.
Ami viszont ugyanaz szó szerint, hogy minket kisembereket, szeret a hatalom, miértünk tesz mindent. (Rezsit csökkent, benzinadót emel, országot véd a migránstól, stb. bla,bla)
Annak a rendszernek az generálta - többek között - a végét, hogy egyre több lett az iskolázott, művelt ember. Akik viszont egy bizonyos szellemi szint elérése után látták az ellentmondásokat, hazugságokat. És elkezdtek lázadni.
Most az a fidesz előnye, hogy jó ideje nem növekszik, hanem csökken a kiművelt, és ami igazán tragédia, a felvilágosult emberfők száma. Sőt az a néhány talpraesettebb, értelmesebb fiatal, aki elégedetlen a sorsával, nem a strapásabb, veszélyesebb lázadást, harcot választja, hanem egyszerűsít. Kimegy külföldre boldogulni.
Helyben, abádszalóki léptékben sem egyszerű a helyzet. Főleg a helyi politizálás szintjén. Ha tetszik, ha nem, ez így van. Ha fidesz ellenes vagy, Gyula ellen vagy. Ha támogatod, a fidesz szekerét is vele együtt tolod. ( Ennek köze nincs a falu szekeréhez. Azt ugyan senki sem tolja. Ott van a kátyúba továbbra is.)
Simán csapda helyzetnek tűnik. Pedig egyszerű.....
Nem lehet a fidesz színekben induló polgármestert támogatni és közben a fideszt elutasítani. Aki ezt mondja, az nem tudja, mit beszél.
Vagy hazudik. Önmagának. (önámít) Ilyeneket, hogy a falu érdekében, az emberek érdekében, stb, stb, bla,bla.
Eleinte még feldühített, amikor ezt hallottam valakitől. Ma már csak nevetek. És ez nem csak abádszalóki sajátosság. Áh, dehogy is.
Ugyan mikor jövünk rá, hogy többek között a sok vidéki "aranyos, kedves, jópofa polgármester" megjelenésének is törvényszerű következménye az országban tapasztalható, egyre nyomasztóbb demokrácia leépülés. A fideszes csalásokkal, visszaélésekkel együtt. És tudom, hogy már-már megmosolyogtató túlzás első hallásra, de pl. legújabban a Népszabadság tragédiája és az a fölötti vidéki érdektelenség is.
Tény, kellenek az érdektelenségéhez a helyi, magukat "jóindulatú elfogultnak" beállító fidesszel kollaborálók is. Vagy ahogy egy Uj Péter sziporkába olvastam minap,..... nyúlós, takony elvűek.
Hú, a Népszabadság megszűnése...... Na, az nagyon kiakasztott. Mert bezavart a napi szertartásaimba. Ez úgy van sorrendben, hogy haza jövök a szolgálatból, tusolás, átöltözés , reggeli, és aztán újságolvasás pihentetőül kb. úgy tízig, aztán kerékpározás a gáton, majd fröccs a Pecásba. És ebbe most bekavartak. Nem lelem a helyem miatta.
Nem csoda, ha Lengyel László Adyt idéz a 168 órában ekképp :
A Halál-tó fölött kerengünk,
Szép, bátor, büszke madarak.
S a tóban nagy, förtelmes és rest
Kígyó-fejű, éhes halak.
Ezt a bűz-lehű bús tavat
Így is nevezik: Magyarország.
Szép, bátor, büszke madarak.
S a tóban nagy, förtelmes és rest
Kígyó-fejű, éhes halak.
Ezt a bűz-lehű bús tavat
Így is nevezik: Magyarország.
Ha jól emlékszem a helyi részvétel alig több mint 36 %-os volt. (Rögzítem, soknak tartom!) Ez országos átlag alatti aktivitást jelentet.
Vagyis az országos átlagnál több az értelmes ember a faluban.
Gondolhatnánk. Én nem gondolom. Az elkeseredett, begubózó, közömbös, passzív inkább.
Tény, és ez Balogh Gyula nagy érdeme, nem volt polgármesteri körlevél, hivatali mozgósítás a szavazásra.
Apropó, fentebb valahol falazást említettem...... Első gondolatra nemes és látványos ( igaz nem eredeti) ötlet volt a falunapon a falazótéglák a nevekkel. De másodikra aztán .... Kesernyés disszonancia, hogy a téglákon sorakozó nevek mögötti fiatal reménységeinket kitudja hova, merre sodorta az élet már a tizennyolcadik életévükre. Ugyan elgondolkozott e ezen a gyér tömeg legalább néhány tagja? Nem hiszem.
Nézem az fb-n a képeket. Mondhatni, nem túl nagy a tömeg. A falu mintha nem akarná az istennek se ünnepelni saját magát. A tendencia szembetűnő. Egyre inkább szimpla, fideszes rendezvénnyé válnak az ilyen alkalmak. A megveszekedett fidesz hívőkön kívül, néhány "muszáj" érdeklődő és mindössze egy-két " politikai felekezeten kívüli" vett erőt magán még.
Ami nekem feltűnt, több ismert arcon mintha érződne valami feszült megütközés. Lehet, hogy az épp pódiumon álló szónok mondatai miatt? Nem tudom.
Lehet hogy azért, mert hiába takarja kék, zöld drapéria, nádszövet, ők mégis tudják hogy a takarás mögött ott az enyészet? Hogy omladozik, rohad, hámlik .......? A vakolat.
Az "A" épület falán. Is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése