És most még ez is.
A gyér számú megalkuvók sunyin álldogálnak a helyi jobboldal prominensei közzé vegyülve.
Legalább a nagy ünnepeken tudjunk közösen részt venni.... Hallom a szokásos fal dumát lelki füleimmel. Az én elveim szerint a diktátor híveivel együtt soha, semmilyen politikai jellegű közös megmozduláson nem vehet részt egy magát komolynak, szilárd elvűnek tartó demokrata. Egyszer már írtam arról, hogy nem vagyok rest az ilyen alkalmakkor egyedül ünnepelni, virágot elhelyezni az aktuális emlékműnél. Inkább egyedül, magányosan, mint az e hitvány hatalmat kiszolgáló, ajnározó fideszesekkel együtt. Természetesen nem csak a hatalom hitvány.....
Igaz, ilyenkor, október 23-án soha nem volt szokásom semmilyen ünnepségre elmenni, és ma sem az.
Ugyanis tanácstalan vagyok 56-ot illetően. Mert ha egy egyetemes tisztelgésről, ha minden áldozatra való emlékezésről lenne szó, akkor talán. De így nincs bennem leküzdhetetlen késztetés az ünneplésre. Mint ahogyan - ellenkező előjellel- rendszerváltozás (89) előtt sem volt soha. Nem hiszem, hogy van annak az évfordulóján mit ünnepelni, amikor valakik elégedetlenkedő nemzettársaik tömegébe lövetnek, mások keserű túlhevületlen embereket lincselnek, megcsonkítanak, lábuknál fogva felakasztanak, majd megint mások ezt - egy külföldi hatalom segítségével győzedelmeskedve - szörnyűséges ítéletek hozásával megtorolják. Vagyis oda-vissza tombolt az esztelen erőszak.
Ez inkább tragédia, amit intő tanulságként állítani nagyon helyesnek tartok, amire lehet és kell is emlékezni méltósággal. De ünnepelni, példaként említve bármikor annak bármelyik momentumát sohasem szabadna és nem is lett volna szabad anno 89 előtt sem.
Nézem a tömegnek egyáltalán nem nevezhető csoportosulást. Ha visszaemlékszem a korábbi, helyi október huszonharmadikákról készült képekre, egyértelmű az évenkénti fogyás. Mára már mindössze huszon-egynéhányra olvadt a részvevők száma. ( Posta előtt lévén, ha nyolc óra előtt pár perccel lennénk, hihetné bárki, hogy szokás szerint a postás megjelenésére várnak a pénzzel megszorultak.)
Jól tudható, hogy egy részük - mint a polgármester illendőségből megjelent rajongói - mélyebb belső késztetés nélkül, reflexből vannak ott. Inkább fanok, imádók.
A tömegméret és az említett tendencia alapján a helyi népességben is ugyanaz a tanácstalanság munkálkodna, mint bennem? Nem tudom. Mintha a közzétett képek sem arról szólnának, hogy ünnep van és mi, a helyi valakik itt vagyunk büszkén, lássa ország világ. Hanem arról, hogy ....általában véve még élünk, vagyunk.
Mintha a képekről áradó szomorúságot nem az aktualitás, hanem csak pusztán a látvány önmagában okozná.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése