Választási viagra....

Most akkor mi van ....? Pontosabban mi lesz? Hát, nem is tudom....
Imre cimbi hergelő facebook bejegyzései ide, nagy reményű rajongók megosztásai oda, az istennek se akar bekeményedni, felhorgadni...... a petyhüdt választási hangulat a faluban. Igaz, az ő esetében azért dolgozik a megcsalattatás is. Valljuk be őszintén, hogy - bár erősen elrejtve a szövegkörnyezetbe - ezt az érzését sírja bele a klaviatúrába a Jelképek erdején át c. bejegyzésébe. Szar érzés na, amikor lelép a "nagy remény". Hát Imi, ajánlom megtisztelő figyelmedbe az előző, .... Hét év hazugság c. bejegyzésem azon részét, amely az ilyen helyzetek - meglehet, más kontextusú - lélektani hátterét boncolgatja. Bizony, szemét dolog volt, ahogy elszerette a Gyulát a Városvédőktől a fidesz. Amely őt 2012-13 környékén felépítgette. Nem figyeltetek a csábítóra. Jó, elfogadom azt az érvelést, .... hogy ki gondolta volna. Mert tény, ez a Lali komám nem a búbősvöcsök párzási táncával kezdte ott. Hanem a, ..... lassú víz partot mos módszerrel.... és.... Ez lett belőle. De emlékezz rá, én megmondtam előre!
Na de térjünk vissza az eredeti gondolatmenetre. Hagyjuk ezt a ki,..... kivel, hol és mikor, kit csal meg... választási dekameront.
Ugyanis itt a nyakunkon az első kampány nagygyűlés. Ahol a helyi polgármesterségre alkalmasság ügyében  immár megvilágosult miniszter a máj. 5-re meghirdetett Gyulakampányon a szokásos, már ismert lózungjait elfogja ismételni úgy, mintha azok valami boldog, virágzó és idézem....: dinamikusan fejlődő, gazdaságilag stabil, biztonságos, rendezett jövőről szólnának.
(Ugyan lesz e közmunkás chekpoint charli.....? Ez csak egy gonoszkodó megjegyzés volt na,... Persze, hogy nem lesz. Látható.)
És teszi ezt majd azért, mert úgy tűnik, a kampány szórólapokra sem akar gerjedni a szándék. Pedig ma már óránként érkezik Gyulás kép a postaládámba. Az fb-n beindultak a szervilis erőlködések, próbálkozások is innen - onnan. De ez a nép,... az isten adta nép továbbra is csak ernyedten, enerváltan, stb...... éli az életét egyik napról a másikra. Ugyanúgy, mint szokta. Nem akar kizökken az agonizálásból.  Semmi választási hevület, felajzottság. Szimpla mélabú. Az istennek se izgul fel. Nem csoda, hogy fő is egyesek feje. Nem kicsit, nagyon. Még a végén baleset lesz. Mi van, ha a választási hangulat hiánya  valami végzetes tragédiát fog okozni? Ha jó Gyulánknak nem sikerül magáévá tenni a.... polgármesteri széket? Na, ez így nem egy jó, mondhatni erősen pongyola  megfogalmazás... Fogalmazzuk is át gyorsan... Szóval,.... ha Gyulának nem sikerül eljutni a csúcsra....? Vagyis elnyerni a választói többség kegyét és beleülni a polgármesteri székbe. Ha a három szélsőséges párt közül a legszélsőségesebb, a jobbik győz? Mármint az Esztert indító  rosszabbik. A francba, teljesen belekavarodtam.
 A munkáspártot felejtsük el. A szórólapjukat meglátva azt hittem, hogy Gulácsi Karcsi selejtezett a régiségei között és az 1919-es időkből túl sok relikviát talált. És mivel közismerten én vagyok a faluban az utolsó és mint olyan, az egyetlen kommunista, hát bedobott a feleslegből egyet a postaládámba. Majdnem megköszöntem neki az fb-n.
Szóval vészesen nyugi van hangulatilag. Pedig ál és rémhírek keringenek, tobzódnak, turbózódnak. Mert persze hogy vannak, akik ál és rémhíreket keringtetnek, tobzódva turbóztatnak.
Muszáj is. Bizony nagyon nagy blama lenne, nem hogy egy fidesz vereség, de még egy alacsony részvétel is. És ilyenkor be kell vetni, amit csak lehet. Hol egy éppen aggódó, becsületes, hithű, helyi, bátran kiálló....és mint olyan, ezért érthetően névtelen jobbikos "nyílt levelét" osztják meg.
Hol eltökélt 400 helyi jobbikos szavazót vizionálnak a szavazóurnák elé rémült felkiáltással, hátha ébredne a hajlam. Mármint a szavazási.... Hol jobb időtöltés nem lévén, a miniszter kinyilatkozását adják közre abban a megvilágosultságában, hogy Abádszalók egyetlen reménye csak Gyulánk lehet.
Hogy mi volt ezzel a miniszterrel a 14-es választáskor, nem tudom? Biztos a közös szemétszedés hathatott rá. És vélhetően ekkor szövődhetett az a barátság is, ami a Gyula mögé átállást eredményezhette. Jut eszembe.....Ha viccesen, van kötél barátság,... Garancsi és a Viktor között, akkor miért ne lehetne viccesen,   .....szemétbarátság is. Immár nem kizárt. Mint az képileg is látható.
Apropó...de ha már szemétszedés,.... Igazán ellátogathatnának a parlamenti fidesz frakció soros ülésére. Na ott aztán lenne mit rakni a zsákba bőven. Csak a zsákokat itthon ne hagyják. De ha esetleg ez bekövetkezne...én akár gyalog is utánuk vinném szívesen.
Persze, mint általános kampány alapvetés, megy a karaktergyilkolászás is. Jó, kicsit lájtosan, igazi durvulás nélkül. Semmi bármilyen aljaskodás, hírbehozás, stb. Disztingválnak. Mégiscsak testvériség van. A színfalak mögött. Mégis csak... a Vona az ő kutyájuk kölyke volt anno a polgári körök idején. ( szerintem most is az, de ezt hagyjuk) De azért a "választási hadijáték" szabálya meg követeli, hogy legyen valami kardcsörtetés, harci kiáltás, csatazaj, stb. Ezért a közösségi hálón visszatérő egyik főbűn, hogy.....  látták, ahogy a ......Deák Eszter meg éppen trafikba árult cigarettát, és nincs önkormányzati munkában semmi tapasztalata. Nahát, azannya.... Hogy ezzel mi lehet a baj, ahhoz képest, hogy a fidesz múltkori jelöltje meg egy egykori marhatelep-vezető volt?   És nem csak foglakozásra, hanem stílusra is, ..... (Pl. egyik kedvenc szokása, hogy a pedagógusoknak direkt nem köszön, ha bemegy az iskolába.)
És az Eszter amúgy is Bucsai. Na és? Én meg ismertem olyan polgármester-feleséget aki .... mucsai. Volt. A férjet mégis kétszer megválasztották polginak.
Szerintem nem kéne aggódni. És főleg nem kéne stimulálni, piszkálni, birizgálni.... a .... hangulatot. Kényszerből úgy sem megy. Ha stresszel az ember, az külön.... hervasztó.... tud lenni. És mostanában a stressz, az is van bőven a környéken. Megélhetés, munkahely, gyereket taníttatni, anyós, stb.
Idősebb korban főleg vannak gondok. És sajnos,...... mint azt tudjuk, ez a falu erősen elvan öregedve. Szóval inkább hétköznapi gondokat kikapcsolni, és pszichésen pihi, stb. A szakirodalom köztudottan pont azt írja le elsődleges javallatként..... hogy, ilyenkor nyugalomra van szükség.
Ha esetleg ez sem segítene?... Na, akkor Gyula, ..... Bagi dokihoz be, receptre felíratni,..... Gábrishoz el......Ő megrendeli..... ( mert ugye, ott biztos ez sincs készleten) A kiszállítást követően beszélj kis Kozákkal, és a klór , vagy a hipó helyett a csőhálózatba mehet a ....választási viagra.

Ui.:
El ne felejtsd  Gyula ! Előtte max. egy órával !

Hét év hazugság...

Az irodában szinte vibrált a levegő. Mostanában feszült volt a hangulat mindig, ha a lány bent volt. Sokat vitáztak. Általában hetente kétszer-háromszor volt megbeszélésük és épp az egyik ilyen vége felé jártak.

-  És végül....mondtam már, hogy figyelj jobban. Ilyet nem lehet, hogy valamit kétszer utalsz át. A múltkor meg az adót felejtetted el. Ráadásul abból büntetés is lesz.
- Elnézést. Sajnálom. Majd jobban figyelek.
- Őszintén szólva úgy látom, hogy nem megy ez neked.
- De megy. Megtudom csinálni. Még egyszer mondom,.... elnézést.
- Én meg azt gondolom, hogy nem, de jó, legyen. Majd meglátjuk.  Ennyi részemről. Köszönöm, hogy bejöttél.
A lány felállt és mintha az előbb semmi sem történt volna, a szokásos, búgó hangon elköszönt, majd lassan, ringó csípővel elindult kifele a nyitott ajtón. A másik direkt oda sem nézett. Úgy tűnt, mintha a laptopja monitorán valami nagyon fontos dologra összpontosítana.
- Ja, várj,... ö, még valami.... ezentúl ne délelőtt gyere. Felesleges. Mivel ez a másodállásod, akkor gyere át, ha már a főmunkahelyeden végeztél. Nem baj, sőt ha lehet, kérném is, hogy öt után. Én max fél ötig vagyok. Utána tied az iroda.
- Jöhetek délelőtt.....Ott ez nem zavaró. Na, meg úgyis itt megyek el. 
- Mondom, hogy ne.... ( Ezt már idegesebb hangon) A könyvelővel megbeszéltem, hogy a továbbiakban vele beszélsz meg mindent. Esetleg, csak ha valamit kifejezetten velem kell, akkor találkozzunk. Jó?
- Jó, rendbe. Jött  kelletlen hangon a válasz, és kiment

A másik  aggódva nézett utána. Hm... a francba. Mi a fene járhat ennek az agyába ugyan? Nem az okos nők a veszélyesek.  És nem is mind a buták. Hanem azok a buták, akik azt hiszik magukról, hogy okosak.  Ez kezd veszélyessé válni rám is, meg a csapatra is. Ha ez így megy tovább, ki kell találnom, hogy hogyan szabaduljunk meg tőle, amíg nagyobb baj nem lesz.
Aztán az ismerősére gondolt...Szegény srác... Nagyon beleválasztott. Bizony ilyen az, amikor egy átlagos srác, egy aránylag jobb csajba botlik bele. Olyan ez, mint amikor az autóvételnél benézed a kategóriát. Nagyon tetszett amikor megvetted, de rájössz hogy a melóhoz nem alkalmas, mert vigyázni kell rá. Viszont csak villogni vele, azt meg nem engedheted meg magadnak. Van olyan, hogy sport, a terep, a nagy-autó, a középkategóriás, az alsó közép, majd a kisautó és legvégül a mini.  És az ember mindig a legalább egy kategóriával feljebb lévőt szeretné.
A lány kb. egy középkategóriás lehetett megjelenésre, ami helyi viszonylatban már színvonalasnak tűnik. De agyilag már inkább alsó közép, bár azt a kívülállók nem tudták. Viszont a személyisége az egykori félénkből idővel idegesítően nagy egóra alakult át.
A srác aranyos, kedves, de kinézetre, családi háttérre, egzisztenciára bizony ..... "kisautó". Egy melós. Ráadásul állandó munka nélkül. Főleg falusi viszonylatba nagynak tud látszani ilyenkor a különbség.
És a helyi, silány felhozatal miatt a lány még eggyel magasabb,  "nagy-autó"  kategóriásnak is látszott. (Ezt mondják túlárazottnak az autó....piacon.)  És egyre jobban élvezte, ahogy a sok férfi megfordul utána, szemezni próbál vele, keresik a lehetőséget a bepróbálkozásra amikor végigriszálta magát a merészen felhasított szoknyájába és  kopogós magas sarkúba az üzletsoron.  Rájött, hogy tulajdonképpen ő most egy menő csaj. Akinek mégiscsak egy menőbb fiú járna. Erre mondják azt tévesen, hogy .... igényesebb lett.  Persze volt még más, csak a háttérben megjelenő, de adott helyzetben azért komoly jelenőséggel bíró probléma is. Nem kívánta a srácot. Erre, bár önkéntelenül és inkább homályos félszavakkal utalt is szűkebb körben.  
Szóval volt ok bőven a szakításra. De nem volt annyira kifejlett jellem, hogy ezt időben és egyenes gerinccel elmondja a srácnak. Inkább kifogásokat, kitalált álproblémákat dobott be. Hol lelépet két hétre és úgy jött haza, mint egy kóbor macska, hol a munkahelyi leterheltséget hozta fel, panaszkodva a fő, vagy a másodállására.  Újabban előfordult gyakran az is, hogy minden érzelem nélkül, közönyös arccal nézett rá otthon.
A teljesen naiv, nőkkel tapasztalatlan srác nem is tudott mit kezdeni az egésszel. Nem is értette. Csak szenvedett és kínlódott. És egy ideig reménykedett,  hátha egyenesbe jönnek.

Nehezen szánta rá magát erre a beszélgetésre. Főleg úgy, hogy kérnie kellet a másiktól egy találkozót. Így olyan hivatalosnak tűnt a dolog. Pedig régóta ismerik, szinte haverként tartják számon egymást.
A srác belepirulva kezdte.... 
Bocs, hogy zavarlak.... De  szeretném tisztázni a dolgot .....Tudod, hogy együtt járunk és vannak problémáink...Kezdett bele, nagyot sóhajtva. És mint amikor átszakad....a gát.
A másik higgadt megértéssel nézett rá és hallgatta egy darabig, de kb. úgy tizenöt perc után udvariasan közbe vágott:
- Nézd, azt nektek kell megbeszélnetek, ami köztetek van probléma. Én nem akarok belefolyni. Ami esetleg az itteni feladataira vonatkozna, arra azt mondom,.....hogy nem komoly. Heti három, négy órában megcsinálható. Persze, precíznek kell lenni. Ami nála nem igazán megyeget. Az  előfordulhatott, hogy időnként én sem reagáltam jól egy-egy helyzetben. Sajnos ez egy olyan munkahely, szakma, ahol bizony időnként van az emberben belső feszültség, amit igyekszünk valahogy feloldani, nem haza vinni magunkkal. Azt sem mondom, hogy könnyű eset vagyok, mint vezető a munkatársaimnak. De nem hiszem, hogy  túlmentem volna a jó ízlés határán bármikor is. Szóval... nem tudom, hogy mit beszélhetnénk még erről...Bocs, de mondtam,hogy egy félórám van.... Várnak rám. És még oda is kell érnem.
- Jó megyek. Csak beszélni akartam veled...mielőtt....
- Elég kellemetlen téma. Na szia.
- Szia
- Kikísérlek....
Teljesen a kapuig kísérte a srácot, aki meg-meg állva még kint is folytatta.....
Kimentem külföldre is dolgozni, de visszajöttem. Nem fogott a hely....Ha kérdezem tőle, hogy mit akar, ..... azt mondja, hogy szeret,. De szerintem hazudik.....Sejtem én már jó ideje, hogy már nem vagyok elég jó. Egy melós...... Tavasszal is oda volt két hétig. Nekem azt mondta, hogy a munkájával kapcsolatosan,..... de amikor hazajött, úgy nézett ki, mint egy kiélt nő....... Az a baj, hogy nincs semmi jó munkahely a környéken....... Jó, Pesten lehetne keresni pénzt, de ha meg idegenbe eljárnék, akkor  itt maradna magába és kitudja mit csinálna. Próbálkoztam már mindennel. Vállalkozással is, de nem jött össze. A hivatali közmunka van csak itt. Egyre rosszabb. Alig várom, hogy nyerjen a fidesz. Hová lesz az ország....A szocik nem adtak ide semmi pénzt a környékre. Hiába nyertek. Kiderült hogy hazudtak. Biztos minden más lesz. Nem ilyen semmi......... Azt mondta a Sanyi bácsi, ha ők nyernek, lesz munkahely. Ismerem. Szoktunk beszélgetni is. Kezet fog mindig. Szoktam menni a gyűlésükre is...Jól beszélnek.
Csak hát....most meg bizonytalan lett minden. Én szeretem..... nem tudnék hazudni neki. Buktak ki belőle a mondatok kis szüneteket tartva, a végén már-már elcsukló hangon. Majd kínos csend lett.
A másik tanácstalanul nézett maga elé. Most mi a fenét mondjon neki. Egyébként is, mi köze van ehhez az egészhez? 
- Esetleg próbáld meg rábeszélni egy gyerekre, hátha megkomolyodik....( Ötletelt, csakhogy mondjon valamit.) 
- Áh, az nem jó lenne. Meg nem is hiszem, hogy sikerülne rábeszélni.
- Akkor meg verd pofán....
- Én? Én soha nem ütnék meg egy nőt.
- De ha olyan aljas és úgy kihasznál, ahogy mondod, ....akkor?
- Akkor se....Tudom ha megtudja, az is baj lesz, hogy bejöttem hozzád. De hát én csak megakarom tudni, hogy mi az igazság. Hogy tényleg olyan sok e a munka, amit itt kell csinálni, hogy estére teljesen kimerülve jön haza. Egyébként volt már több ügye. De ráhagytam. Még jó, hogy beszéltünk. Most haragudnék rád is......Összeveszített volna bennünket.
- Aha, ja. Így szokott lenni, a nő meg röhög. Szerintem legyél vele keményebb.....Az ilyeneknek az kell. De te tudod.
- Még azért egyszer megpróbálom, mert szeretem.... Na, meg mégis csak hét éve járunk. De az is lehet, ez már nem jön rendbe. Meg is mondtam neki, hogy rájöttem, hogy hazugság ez az egész. 
Újból csend következett. Valahogy kölcsönösen témát akartak váltani a beszélgetés végére, de nem volt mire.
- Hát koma,.... részvétem...Nem szeretnék a helyedbe lenni.
- Megoldom. Azért nem haragszol, hogy megkerestelek?
-Áh, dehogy....Én kilenc évig udvaroltam az asszonynak. Még van két éved... Igaz, vele nem voltak ilyen gondok.
- Csak az a baj, hogy másfél millióm benne van.... Amit ott csináltam náluk, az építkezést. Lehet, ezért is mondja, hogy ne szakítsunk.....Az apja az mondta, hogy kifizetik. Az rendes ember.....Őt tisztelem..... De a lányával ami volt, az nem volt más , mint hét év hazugság.
- ...Majd lesztek valahogy...
A srác fel sem nézve áttette a lábát a biciklivázon, nem is véve észre az elköszönésre kinyújtott kezet. Aztán ráállt a pedálra és lassú mozdulattal taposni kezdte, szemét maga elé, az útra meresztve.
A másik eltűnődve nézett utána... Szegény kis tökös.... Ez a szívás....Nem könnyű túltenni magadat azon, ha a csajnak kakukk. Pláne, ha beletettél mindent amid csak van.

Hosszú évek teltek el. Gyakran összefutnak a sráccal, aki ugyanúgy közmunkából tengeti az életét, mint akkor. Vigyorogva,viccelődve köszöntik egymást és néha a napi dolgaikról is beszélgetnek. De azért nem kérdezi meg, hogy... kezet fog e veled most is a Sanyi bácsi? Mint régen. És jársz e a gyűlésükre még? Ugyanolyan jól beszélnek e ma is, mint régen. Vagy, hogy na,... a fideszesek nem lopnak?
A lányt is látja időnként. Volt már úgy, hogy minden igyekezete ellenére sem tudta megállni, hogy ne vigyorodjon el azon, hogy annak az arcán mindíg ott a visszafojtott indulat. Persze megérti, hogy dühös rá. Előbb-utóbb biztos csak rájött, bizony ki lett sakkozva. Ha nehezen is - már-már "bonyolult, lélektaninak"  mondható módszerrel - de sikerült elérni, hogy felmondjon. Akkor nem, de ma már bevallja magának, ..... bizony munkált benne egy kis férfiszolidaritás is.
Soha nem fogja elmondani a srácnak, hogy végül is valamennyire csak meglett bosszulva a hét év hazugság. Hm,....hét év hazugság... Mintha egy olcsó ponyvaregény címe lenne.

Az utolsó igazi drukker

 Na, gyere öcsi, majd én bemelegítelek! Hú, de régen volt, amikor Feri oda szólt nekem így. Ha jól emlékszem rá, hetvenhármat írtunk.

Előtte, időnként beálltam az ifi edzéseken kapuba, csak úgy szórakozásból.  Nyolcadikos koromban, a sulik városi bajnokságában védtem már korábban. Persze kis pályán, négyméteres kiskapuban. Az teljesen más volt, már a méretek miatt is. Na meg, városszerte híre volt a fiú suli - Kúti, Tasnádi, Bodnár trióból álló - brutálisan kemény védelmének. Nem csoda, hogy mögöttük jól ment a védés. Bocival ( Bodnár) mindig megbeszéltük, hogy a kilencesen kívül engedi a lövéseket. ......Jó, rendben Kicsi, dobáld magad a csajoknak, de ha benyalsz egyet, nincs tovább.... mondta mindig. Volt is sikerem egy-egy látványos vetődés után. És voltak kék foltok és plezúrok is. De hát...., ha egyszer a Péter Ancsa, Lévai Kati ( azóta, volt MSZP-s ogy. képviselő) Galgóczi Ili, Szanyi Rozi ott ültek a lelátón. Muszáj volt valamit mutatni.

Ide kerülvén Szalókra, először az abádi epresbe futottam össze a korosztályom focistáival. Hol Kovács ( Ruha) Gyuri, hol Szabó Sanyi, vagy Tóth Lajcsi fűzte az agyamat, hogy menjek az ifibe játszani. Aztán a Szalóki réten - ahol ebédidőben hatalmas focimeccsek voltak a traktorosok és a szerelők között - összefutottam Csonka Bandival, aki szintén győzködött. Szóval jött az ifi szereplés, ahol néha be-be álltam a kapuba is az edzéseken. A nagy csapatnál az öreg Putyera Pista bácsi volt épp az edző és egyszer kiszúrta, hogy védegetek. Mivel  Gombóc (meszes Szabó Józsi) éppen bevonult katonának, és nem volt kapus a nagyoknál, rá is beszélt, hogy védjek ott. Alig voltam éppen tizenhat éves..

Na itt jött képbe először Kövér Feri, aki mindig ott legyeskedett a csapat körül, és amikor beöltözve kimentünk melegíteni, egyből lecsapott rám. Nem engedte a többieknek, hogy csak úgy össze-vissza rugdossák nekem a labdát bemelegítésként.

Majd én! Ti menjetek innen, nem értetek hozzá! Egy kapust tun'ni kell bemelegíteni!

Csak jóval később jöttem rá, hogy ez a Feri tulajdonképpen ilyenkor  szerepel. A mozdulatai kissé komikusan teátrálisak, a beállásai meg pózolások voltak. És jóformán minden lövése után kinézett a közönség felé, hogy ki látja. Arra is rájöttem, hogy igazából nagyon szeretett volna bekerülni a csapatba, de ahogy én láttam, senki nem vette komolyan a kora és a cingár lábai miatt. Aztán úgy hozta a helyzet, hogy össze is haverkodtunk némileg. Ha idegenbe mentünk, a platós teherautón gyakran ült mellém és mesélt a régi, nagy időkről. Tőle hallottam először a Kozák, Csőke, Borsós, Barna , Juhász , Bodzás, (többire már nem emlékszem) összetételű csapatról, akik állítólag nagyon tudtak. Köztük persze Feri magáról is említést tett, mintegy csak úgy mellékesen, mint ezen egykori csapat tagja.

Az én kapus karrierem persze hamar véget ért.  A 168 centim a kétméteres kapuba nem volt túl hatékony. Bizony, néha nagyokat potyáztam. Vissza is tértem az ifibe mezőny játékosnak. Ahol viszont meglepődve láttam, hogy Feri már a mi meccseink első félidejébe kint van és harsányan szurkol. Igazi foci megszállott volt. Ahol labda pattogott, ott volt. Biztatott bennünket rendületlenül és szidta az ellenfelet, vagy a bírót. A nagy csapat kezdésénél rendszerint az ellenfél felőli térfél alapvonala mögött helyezkedett el. Kedvenc húzása volt, hogy a néző köszöntést követően a kapuja felé közelítő vendég kapusnak beszólt emígy: Na lekváros tészta, ma jó néhányszor a hálóba nyúlsz.....vagy, Na öcsi, ma kapsz annyit, hogy gombócból is sok lenne!   Ha valamelyik kapus vissza szólt, na az nagy hiba volt. Onnantól nem volt megállás. Feri nyomta neki a vakert végig a meccs alatt.

De rendszerint inkább a játékkal foglakozott, minden momentumot hangosan kommentálva. Néha ő is lendítette a lábát egy-egy lövést követően, dőlt, imbolygott a cseleknél, rugaszkodó mozdulattal bólintott a fejelésekkor. Ha unalmas volt a játék, csak hátratett kézzel les-fel járkált. Ha vesztésre álltunk, akkor idegesen, fel-fel háborodva egy-egy kimaradt helyzeten, bekapott gólon, bírói ítéleten. Összegezve, együtt élt a játékkal.

Aztán mezőnyjátékosként is bekerültem a felnőtt csapatba. És a hetvenes évek végén, nyolcvanas évek elején össze jött egy jó csapatunk. Közel egy korosztály, néhány, valóban jó képességű sráccal. Aki szerényebb tudással rendelkezett az a küzdőképességével segítette a csapatot. Komoly támogatói hátterünk volt a helyi tsz, néhány tehetősebb szurkoló, stb. részéről. Jöttek az eredmények, volt nézőszám. Igazi futballhangulat volt a hétvége délutánokon a faluba. A rendszerint minimum 250-300 néző a közeli kocsmáknak is jó kis forgalmat generált.Talán még közismertek, vagy ne adj isten népszerűek is lehettünk.

Na, az volt Feri igazi nagy, boldog időszaka. Talán azért is, mert nagyon összehaverkodott Gyapival és Kakassal. ( Kovács Jani, Rékasi Dezső). Soha nem tudtam úgy vele beszélgetni, hogy azokat az időket ne említette volna. Átszellemült arccal sorolta a győztes mérkőzéseken pályára lépőket, a góllövőket, legyőzött csapatokkal együtt.

Emlékszel Imike ? Itthon, Tiszabura ellen 2:1! 1200 néző! Az újság is megírta! Három sorral álltak az emberek még a kapu mögött is!

Na meg a Szolnok ellen! Az volt a nagy meccs! Nem is lesz olyan soha többet itt! Ha szakállas, a Tamás nem bassza el, mi megyünk első helyen az MNK-ba,  és akkor biztos, hogy a népstadionba játszottunk volna!

Emlékszel, Imike he?  Amikor Karcag ellen itthon a Tüdős, az a nagy állat, belelépett a bokádba?Nem, mi? Én szaladtam be, hoztalak le az ölembe! 

Néha az volt az érzésem, neki mélyebb, örömtelibb emlékeket jelentettek azok az idők, mint nekünk.

Aztán később, történt vele a nagy dolog. Ez a 80-as évek vége felé volt már. Jó ideje rágta a szakosztály vezetőnk fülét, hogy neki is csináltassák meg az igazolását.  Először, amikor behozta a hozzá való fényképet, valaki hülyeségből százas szöggel kiszögelte az öltöző falára. De végül csak kikavarta, hogy elkészüljön. Történt, hogy egy sérüléshullám miatt nagyon elfogyott a csapat.  Amúgy is leszálló ágban voltunk, nem ment a játék sem. Szóval idegenbe, Tiszaföldvár ellen nem volt mit tenni, be kellett állítani a már ötven év feletti Ferit.

És akkor történt a csoda. A mérkőzés vége felé, valahogy sikerült átjutni az ellenfél térfelére és Csonka Bandi vagy szabadrúgásból, vagy csak úgy véletlenül ( itt több variáció forgott anno közszájon) rárúgta a labdát Feri sípcsontjára, ahonnan az bepattant az ellenfél kapujába. Egy null ide , győztünk. Sérülés miatt én nem voltam ott, így a tőle hallottakat idézem ekképpen:

Te, Imike! Hatalmas gól volt! Na nem azért mert én rúgtam! Tudod, hogy nem azért mondom. Szóval, az ötösnél voltam, amikor jött is a labda. A középhátvéd alá futott. A beállós mellé fejelt. Én meg ahogy jött, jobb belsővel, nagy erővel, tudod ahogy tanítják. Imike! Mondom, hogy nem azért mondom, de a Pataki se tudta volna jobban. Fel a pipába. Te, ha láttad volna, mindenki a nyakamba!

Élete nagy történése volt ez az esemény. Nem veheti el tőle senki. És nem is veszi el már.

Amikor nyugdíjba ment, főleg a foci lett a mindene. Még az edzésekre is kijárt. Mi már akkor leállófélben voltunk, csak azért rúgtuk a bőrt, mert nem akart jönni az utánpótlás.  A csapat kieső helyen, hol ez, hol az volt az edző. Így történt, hogy a fiatalabb játékosok egyszer csak egyik edzés után megszavazták Ferit edzőnek.

És ő az első meccset megelőzően így hirdetett csapatot: Te - mutatott Kovács Zolira - lekváros tészta, te vagy a középhátvéd. Aztán a következőre.... te krumplileves, te vagy a középpályán.... És így történt a többi, fiatal játékossal is. A paradicsomos káposztától a ciberelevesig. Egyszerűen nem tudta megjegyezni a nevüket.  Nagyon muris volt.

A kétezres évek elején, amikor Kovrig Zoli összehozott a helyiekből és idegenlégiósokból egy ütősebb csapatot, én is gyakran kimentem szurkolni. Ilyenkor általában Czudar Balázs bácsival ültünk egymás mellett az öltöző felőli lelátón. Feri a szünetben szinte mindig megállt  előttünk és a múltat siratta. 

Balázs bácsi! Emlékszik még a régiekre? Micsoda csapat volt az. Jó, ezek is jók, de nem olyanok na. Az más volt. Most meg ez... És a mutatóujját a hüvelykujjával összedörzsölve jelezte, hogy hogy érti.

Kicsit később értem ki, mert 10-kor még a Százhalombattai laktanyában voltam. A kollégám mintha érezte volna, hogy nekem haza kell érni. Nyomta a gázpedált rendesen. Hazaérve gyors átöltözés, irány a temető.
Állunk a ravatalozó előtti aszfaltúton a két sövény között. Azt hittem sokan leszünk abból a korból, csapatból, akik elkísérjük Ferit utolsó útjára. Csalódtam.

Hát igen. Nagyon találóak voltak Juhász Gyula hangszóróból áradó, szomorú sorai .......Talán nem is kell még búcsúzni se? Hisz észre sem vett engem senki se.

Pedig sokan ismerték, ismerhették. A helyi focimúlt nélkülözhetetlen, fontos tagja volt , mint szurkoló. Egy a sok közül.  De ő más, több volt a többi szurkolónál. Ő rajongó volt. Minden túlzás nélkül állíthatom, amíg élt, addig.
Nélküle, nélkülük mi is csak botlábú, műkedvelő labdakergetők lettünk volna.  A szurkolók tettek bennünket focistává, relatíve sportolóvá. Függetlenül attól, hogy tulajdonképpen mi is a feledés homályába merültünk már jó régen.

 Az elfogyó, kiürülő falunknak kisebb gondja is nagyobb annál, hogy múltjának egyes - akkor talán sok mással együtt, jelentősnek tűnő - momentumaira emlékezzen. Ne adj isten, esetleg kisembereket arra méltónak tartson.   Az egyre kevesebbek, egyre kevesebbeket tartanak számon.

Írásom elkövetése eléggé elhúzódott. A temetést követő napokon jóformán nem volt szabadidőm arra, hogy az emlékező sorok számát gyarapítsam. Ha meg sikerült a gép elé ülnöm, számtalanszor megállt a billentyűzet fölött a kezem,  bele-bele feledkezvén az agyam rejtett zugaiból előtörő emlékek felidézésébe. Így több mint egy hét telt el, mire a végéhez közelítek.
Bizony Feri komámról nagyon sok történet maradt meg nem csak bennem, hanem sokunkban, akik anno fociztunk a 70-es, 80-as  - ha az öregfiúk kispályás bulifociját is beleveszem akkor 90-es - években. Rengeteget hülyéskedtünk, nevettünk vele együtt, időnként rajta. Volt úgy, ha nem volt ott, hiányoltuk. De ha meg ott volt, akkor néha jól kiakasztott bennünket. Napestig lehetne sorolni a közös sztorikat.

Ólomlábakkal vánszorgunk az urnaszállító után. Közben Cs.Nagy Jóskával azon elmélkedünk, hogy megállíthatatlanul, szívós igyekezettel költözik kifele a falu ide, erre a részre. Egyre többen és többen. Nem lenne baj, ha nekünk az állomás környékén jutna már csak hely.... mondja kajánul Jóska. Ja..... hagyom rá. Közben arra gondolok,  most Feri barátunk gondolta úgy, hogy kiköltözik.
Talán méltatlan is lenne a mindig vidám, minden viccre kapható Ferihez, ha valami giccses, netán túlerőltetett mélabúval emlékeznék rá. Inkább azt mondom, biztosan csak úgy gondolta, hogy megnézi Szabó Lajcsit, Kovács Sanyit, Pipást (Dányi Laci), Mérten Janit valamelyik égi focipályán. Csak úgy fogta magát és elment oda fel, Kövér Feri, az utolsó, igazi drukker.

   

...ha délről virrad is

Na, megint utálnak jó néhányan. Mármint azokon felül, akik eddig is utáltak. Hogy nem tudja már valaki elhallgattatni? Teszi fel a kérdést a hivatal egyik oszlopos dolgozója a kollégájának. Leplezetlen az ellenszenv nehány fidesz  tag és a vezérkar részéről is.  Nézmá' ez figyelte, hogy ki az, aki énekli a himnuszt és ki az, aki nem. Egyébként nem igaz, mert én szembe álltam és láttam, hogy szinte mindenki énekelt...... Vagy: Te olvastad ? Ez kémkedni jött oda!  Hát amit meg a miniszter úrról írt, az egyenesen felháborító. Örülni kéne, hogy...
Ez utóbbi, egyik majdnem haver fideszes ismerősöm minapi háborgása rólam.
Azon is megsértődtek páran, hogy keveselltem a megjelenők számát a nemzeti ünnepen. Még az egyik rendszeres vitatkozó is fordítva ült fel a lóra és magyarázkodó kommentet írt a google+ blogomra.
Némileg elszomorít, hogy szinte senki nem vette észre, hogy a bejegyzés lényegi részei nem ezek voltak. És igazából nem is ez a megdöbbentő. Hanem az, hogy - bár szinte mindig  utalok a helyi individuum lepusztultságára (pl: zárvány) - irtózatos mélyen beásta magát a lelkekbe a fásultság. És e helyi jelenség tökéletesen bele illik a "diktatúra leszivárgás" szindrómába. Félelem és az abból táplálkozó beletörődés. Ne tévesszen meg bennünket a főváros időnkénti zajongása. Bizony az egyre inkább felismerhető sunyi diktatúra és a tömegember viszonya a múltszázad 30-as éveit idézi. Az sem új keletű jelenség, hogy ezt a népesség többsége még csak nem is, vagy nem így érzékeli. Sőt mondhatja azt is,.... kérem itt tökéletesen működik a demokrácia, mert ugye hamarosan lesz helyben egy fontos esemény. A polgármester választás.
Na, itt álljunk is meg....
Azt gondolom, hogy az ostobaság  már-már szellemi fogyatékosságot elérő szintje az, hogy Gyulával szembe elindul két, szélsőséges pártok által bedobott, teljesen esélytelen naiva. Hogy ki kapacitálta őket, arra van ötletem. Mindig, minden kurzusnak jól jön a MPP.  (Meg van az a fogalom, hogy a hatalom által,.... manipulált provokátor párt?)

Képzeljük el ezt a média hírt: Kedves nézőink (hallgatóink), híreket mondunk! Ma a jász-nagykun-szolok megyei  Abádszalókon időközi polgármester választás volt.  Az  egy induló közül..... a fidesz-kdnp jelöltje győzött fölényesen.
Na, ezt nem lehet. Ez nagyon égő lenne. Tenni kell valamit.
pl: Valaki szól valakinek, aki rátelefonál egy régi ismerősre, akivel aztán pont összefut a másik oldal valakije egy beszélgetésre ekképpen, hogy,...... Ugyan ne viccelj már! Nem akarjátok megmutatni magatokat?  Hát ott az a fiatal és tehetséges és nő, és okos és csinos, és nem a győzelem a fontos most, hanem az, hogy tudják az emberek, hogy ti is vagytok.... egyéb hergelés, stb,stb. 
(Íme tessék, hogy tetszik az összeesküvés elméletem? Nem nagyon? Azt elhiszem.)

Abban csak reménykedni tudok, hogy a helyi baloldali és liberális érzelmű, nézetű emberek elhiszik, hogy itt most nem indul elvekben velük azonos, vagy értékrendszerben közelálló jelölt. Ha esetleg vívódnának lelkükben, azt mondom ne tegyék.
Lesz nélkülük is aki mondja, sőt kiáltja majd.... Éljen Eduárd (a fidesz)! És lesz aki cinikus találékonysággal menti fel magát azzal, hogy....én Gyulára szavaztam, nem a fideszre. Nehéz leírnom és tudom, megint jó néhány ellenséget szerzek magamnak, de megteszem: Abádszalók újkori történelmében ennyire sunyi, a személynek szóló választói bizalommal visszaélő jelöltállítás még nem volt.
Ettől függetlenül azért azt javaslom, némi várakozással tekintsünk a kampányra. Ugyan lesznek e bombasztikus ígéretek, bejelentések. Ugyan eljön e Szabolcs megint cukorgyárat ígérgetni, vagy most valami más parasztvakító őrültséget találnak ki. Lesz e megint suttogó propaganda milliós pénzekről, grandiózus nyári programokra?
Vagy semmit nem talál ki, semmit nem ígér, suttogtat a Fazekas & Fazekas Co.? Na, ezen se lepődnék meg, mert ők is tudják, hogy immár nem szükséges. Nem nehéz megjósolni, hogy lefutott a meccs.  A győzelem most tuti meg van annak ellenére, hogy ... ha ló nincs, (szamárral meg beégtek már egyszer) jó  a Gyula is, helyzet állt elő. Nem hiszem, hogy a szélsőség két naivájának esélye lenne. Talán annyi, mint a féllábúaknak a seggberúgó versenyen. 
Meg is döbbenek Imre cimbi azon ötletén, hogy legyen nyilvános polgi jelölt casting. Ugyan,  mi a lófasznak? Persze, ettől függetlenül a fideszes fanok itt-ott nyomatják a hergelést ekképpen, hogy...  a jobbik nagyon készül...., nagyon jön....,. járják az utcákat házól, házra stb, stb. Bizony, ezt is kell tenniük. Nagyon szarul nézne ki, ha a választási részvétel számai az erős érdektelenséget tükröznék.    Már ezért is nem tagadom, kíváncsi vagyok a részvételi hajlandóságra. Bár ez hülyeségnek tűnik. Ugyanis a nagy átlag a szokása szerint elmegy szavazni, mert azt mondták, hogy most oda kell menni. Na, meg legalább történik is valami az egyhangú életben.  Aztán hazafele biciklizve a kátyús úton, az arc ismét kifejezéstelenre vált, és már újból mindegy, ha délről virrad is.

Bár érzi, de nem tudja és nem is akarja tudni, beletartozik abba a hárommillióba, akit otthagytak az út szélén. És másnap, meghallva a győztes nevét, kérdőn elmereng az  öreglebbencsekrumpli ( majdnem slambuc) felett.... Én arra szavaztam?
Na, hogy a fene enné meg... megint becsaptak. Nem veszek onnan többet. Tegnapelőtt főztem és már itt-ott feketedik benne. Nem is jó íze van.....

Esőisten

Állunk a nagyteremben. A hangszórókból mélabús himnuszunk mintha még gyászosabban szólna, mint ahogy általában szokott. Óvatosan oldalra, majd kissé hátra sandítok. Itt-ott egykét szájmozgás jelzi, hogy van aki éneklést imitál. Persze néha azért hallatszik egy kis vérszegény zöngicsélés, de az nem zavaró. Nem is baj a mímelés. Nincs érzékelhető, kellemetlenül ható fals hang, netán oktávelcsúszás, késés, stb.
Ezt követően nekem kifejezetten érdekesnek tűnt, ahogy a kissé depressziós himnuszunk szövegét ellensúlyozandó, Gyula  megpróbált humorizálni a megnyitójában. Legalább is nekem a lakodalmakban edződött vőfélyi rutinnal elmondott szöveg humorosnak tűnt. Ha időnként némileg látszott is lámpaláz, az inkább bájos volt, mint kínos. Jó volt, de lesz ez még jobb is. Közben próbálom a jelenlétet elemezni.... Nézzük csak, ki van itt... és ki nincs. Na , igen. Ha kibuktunk a hatalomból, minek ilyen helyekre járni. Már nem számít. Ez sem. Szerintem nem jó, hogy nincsenek itt. Kíváncsi lettem volna, ha .....amikor, stb.
Újból belehallgatok Gyula humoreszkjébe... Székelyzászlónk lesz. Jelenti be nagy örömmel. És oromzatunk. És majd azon. Na, végre-valahára...... Most már tudok aludni. Mert ettől egységben lesz a nemzet. Hm....Egy ilyen leheletfinom benyalás a miniszter feleségének sokat érhet még. Emlékszem, nekünk is ennek jegyében illet volna anno tűzoltó eszközöket felajánlani Erdélybe. Nem tettem. Mert már korábban a Kisújszállási tűzoltókon keresztül odaajándékoztuk, amit tudtunk és lehetett a székely atyafiaknak. Azt sem tudom melyik településnek. Nem is érdekelt. Még az sem, hogy a kisúji parancsnok nagy hangon ezzel döngette a mellét sok helyen, sokáig. Ja, és ezentúl lesz falunemzetizászló. Magasan fent. Rendeletileg. Biztos azért nem talált ide eddigiekben a nemzeti tőke munkahely formájába, meg a turista tömeg, mert nem volt nemzeti zászló. Magasan. Ja, és most majd székelyzászlójelre (egycsapásra) eltűnnek a kátyúk a már lassan járhatatlan belső utakról is. Egységben a nemzet. És a Damjanich úton, Tötyiék előtt a kátyúk - engedve a magasztos eszmének - immár egy egységet alkotva,... egy nagy nemzeti gödröt képeznek. Az Opelem lengéscsillapítójának is mindjárt jobban nemzeti kedve lett. Hangos kopogással éljenez. A nyikorgásokból következtethetően a Kossuth úton már euforikus az öröme.  Szerintem, kifele az állomásig a kéjes rázkódásoktól még orgazmusa is lehet akár. Nekem is, ha a májusi műszakit megúszom százezer alatt. Emlékszünk? Az Eu egyik legelmaradottabb kistérsége a miénk. Jusson eszünkbe ez, amikor a lejjebb lévő sorokat is olvassuk. És az is, hogy a román, bolgár nyomortérségekkel együtt emlegetnek bennünket. Micsoda elit klubba kerültünk.
Köszönjük miniszter úr! Ön és egy Varga Mihály névre hallgató, szintén fideszes képviselő-miniszter nélkül ez nem jöhetett volna létre. Komoly teljesítménye ez a választó kerületünk elmúlt négyszer négyéves, fideszes ciklusának. Remélem Gyula nem is felejtette el mondani neki, hogy nagyon örülünk, hogy eljött és együtt ünnepelhetjük ezt a világra szóló sikert.

De ne kanyarodjunk el a tárgytól... ne napi politizáljunk. Ünnepelünk. És ahogy ilyenkor lenni szokott, jön az ünnepi beszéd. Hát,... nem ragozom tovább , csalódott vagyok. Nem erre számítottam, nem erre készültem. Én azt hittem, hogy az előkészítő operatív bizottságnak van stílusa. Na most az sem tudható persze, hogy operatív bizottság egyáltalán volt e, de a stílusra mindenképpen számítottam. Én azt gondoltam, hogy egy ilyen alkalom remek lehetőség arra, hogy egy újonnan bekerült testületi tag bizonyítsa képességeit. És ennek az ünnepi megemlékezés szervezői teret is adnak majd. Bizony, azt vártam, hogy Bakai Józsi komám, mint vadi új szenátor, bizonyságot tesz retorikai, lingvisztikai, előadói, stb képességeiről. Mélyen elítélem azt, aki nem adott neki erre lehetőséget. 

És növelte csalódottságomat, hogy helyette megkellet hallgatnom a miniszter méretes - a közmédia szennyvízcsapból is hónapok óta ömlő - sablonostobaságait.

Atyaúristen! Hogy az miket összehordott, ......
Gondolom, nem történelemből doktorált. Mert egy 1848-49-es megemlékezésen migrációra, mint veszélyre átkötni, irtózatosan nagy baromság. Ugyanis az ünnepelt nemzeti tragédiánk minden momentumában ott volt a migráció, mint jelenség. Migránsok is harcoltak, adták életüket a nemzeti szabadságvágyunk megvalósulásáért, és a bukást követően a megtorlás elől menekülve, sok magyar hazafi migránssá vált. Szomorúan konstatáltam, hogy miniszterünk valóban egy önálló-gondolatmentes fideszfajankó lehet, mivel ezek ellenére hosszasan migránsozott, brüsszelezett. De ezt hagyjuk is, mivel a kiöntött ürge látványát nyújtó macskajancsi miniszterelnök is ezt nyomatta  szintén a dupla kordonja mögül a múzeum téren. Vagyis gondolom, ez a fidesz központilag jóváhagyott egyen-szövege lehetett.
(De hogy  egy miniszterelnöknek annyi esze se legyen,  hogy amikor esik az eső, beálljon az eresz alá, ..... Kissé égő na.)
Basszus, már megint elkalandoztam......Szóval tudni kell, hogy a jelenlévők összvissz  - az ünnepi műsort előadó gyerekek rajongó rokonságát és az egyéb fellépőket leszeszámolva  -  kb. úgy 100-an szenvedték végig a szemináriumot. És már ezért sem kell nagy feneket keríteni az elhangzottaknak.

Inkább szeretnék a dolgok mélyére látni, szeretném az érdektelenséget megérteni. Akárhogy nézzük, ez igencsak gáz. Főleg hogy úgy tudtuk, a fidesznek van helyi rajongó tábora is. Ennyi lenne az ?  Hát, nem is tudom.....hogy most már, mit is gondoljak. Nem kíváncsiak a miniszterükre? Kezdene elmúlni?

Mivel a munkahelyem által nem vagyok politika függő, mint ahogy ugye "kb" tudhatóan fideszes sem, ezért egyszerűen és naiv módon - mint már annyiszor - részt akartam venni egy méltóságteljes, napi politikai lózungoktól legalább enyhén mentes megemlékezésen. Ezen túlmenően, bevallom őszintén, nem olvasva a programot - mint mondottam - Józsi komámra is kíváncsi voltam.  Mennyit is fejlődött, mióta elváltak útjaink. Ugyanis a varrodába jó ideig kollégák voltunk. Hadar e, suksükköl e még, stb. Gondoltam, akárhogy is alakult, formálódott, javult, romlott, akkor is,.... kicsit (narancs)sárga, kicsit savanyú.... de a mi Józsink.  Hát csalódtam. Nem hallgathattam őt.
És ugyan érez e valaki rajtam kívül csalódottságot?  Mert mi más lehet az, amikor egy közösséget alkalmatlannak tartanak arra, hogy tagjai közzül kérje meg azt az embert, aki szónokol majd előtte, a saját maga által megfogalmazott egyszerű gondolatait közölve? Nem állhatom meg, hogy ne említsem a Bordás által bevezetett zseniális módszert. Gondos észrevétlenséggel gyakorolva saját gesztuspolitikáját,  próbára tetetett embereket szónoki felkérések formájában. Nem emlékszem, hogy az ő idejében valamikor is ennyire kivülálló mondott volna ünnepi beszédet Abádszalókon.
És.....jut eszembe, érez e valaki megaláztatást is? Feltűnik e ugyan valakinek az is, hogy immár  faluközösségünket valahol , valakik végképp alkalmatlanná nyilvánították arra is, hogy jegyzőt, iskolaigazgatót, vagy akár egy első osztályt tanító pedagógus után,  most (!), egy szónokot kiállítson saját "erőből".
Nem hiszem, hogy túl sokan agyalognának ilyen elvakult, szalóksoviniszta hülyeségeken. Talán ezért tartanánk itt? Lehet.

De visszakanyarodva a témára....Szóval jó, ha 100-an voltunk. És ebben már benne van az a jó néhány kurzus függő munkavállaló és simán csak pofavizitre jelentkező, aki megjelent. És a többi falunép?

Hát igen. Ez már nehéz ügy. Nagyon nehéz és rémisztő.
Igen, rémisztő, hogy szembe kell néznem velük együtt nekem is a kialakult helyzettel és le kell vonnunk következtetéseket. Igen, tetszik-nem tetszik, be valljuk, nem valljuk magunk előtt, lelki egyensúlyunk, önérzetünk megőrzése érdekében el kell jutnunk egy  döntési pontra, amit félek kimondani, leírni is ide. De meg kell tennem. 

Bizony, ha nem tudunk azonosulni azzal, ahogy az aktuális politika már faluszinten is kisajátítja az ünnepeinket, akkor módot és lehetőséget kell találnunk arra, hogy méltóképpen, meggyőződésünkben sértetlenül, agymosás mentesen tudjunk fejet hajtani, emlékezni nemzetünk nagy ünnepein. Természetesen az ünnep napján, de más időpontban. Megtehetjük ezt magányosan, vagy a családdal, esetleg néhány baráttal. Méltósággal oda lépve, majd rövid, merengő vigyázzba állást követően egy szál virágot elhelyezvén az adott helyi emlékműnél. És ha van rá igény, akár többen egyszerre, szervezetten is. És örömteli büszkeség tölt el, hogy ezt nem én találtam ki.

Furcsa, hogy még most is, több mint egy nap elmúltával is az el nem jöttek indítékán töprengek.
Lustaság? A hiányzó ismert arcokra gondolva, nem hiszem. 

Hideg volt? Az volt máskor is.

Akkor inkább az, hogy esett az eső..? Ezen viszont már elgondolkozom. Az ünnepi előadó színvonalán kívül is, valóban volt valami elszomorító, sirató fillingje a mostani március 15-i ünnepségnek. 

Bár nincs köze Abádszalók történelmének gyermekkorom egyik kedvenc írójához, de mégis eszembe jutott Passuth László. A Postamester előtt állva a szomorúan csepergő esőben,  nagyívű regényére gondoltam, amiről át is kötöttem aktualitást találva...

Úgy tűnt, esőisten ......most Abádszalókot siratja.  

És ne vígy minket kísértésbe..

(Fohászkodjunk most ekképpen jó Gyulánkhoz.)

Na igen. Felvirradt a nap. Neki. Pedig a választások után nem sokkal még én is arról írtam, hogy Miskát ez a nép 2019-ben is győztessé teszi. De lám, akárhogy akarja, már nem tudja.  És most, hogy így alakult a helyzet, lehetne még itt 2014-nél is nagyobb őrültséget csinálni például azzal, hogy kitudja milyen indíttatással a fidesz3 - újkori nevén, jobbik - csoportosulás is indít egy jelöltet. Miért is ne? Itt? Bármi előfordulhat kérem. Azt is ugyan  ki tudhatta előre, hogy a dolgok ezt a fordulatot veszik?  Én is csak pedzegetve írtam az innen-onnan szivárgó hírek alapján, hogy valamiért ez lesz a dolgok végkimenetele. Persze a híradásokból ma az tudható, hogy több mint 50 millió + az apró!..... ok lett a lemondatásra. Az meg a falusi folklór része  lett, hogy a miniszter  ment, vagy Miska a másikhoz, mit mondott, stb. A lényeg az, hogy akinek van némi sütnivalója, és ekkora sara, az bizony nem nagyon mondhat nemet egy "elbocsátó szép üzenetre". Na igen... Ha belegondolok, hogy milyen sokan lehülyéztek a  ...Reménytelenség bére c. írásomban Misi helyzetét taglaló mondataim miatt, hát virágos jó kedvem kerekedik. Mert megint csak igazam volt.  És némileg az ügy megértésében segíthet, ha valaki beüti a gugliba azt a nevet, hogy Hoffmann Imre..... Ő 2003-ig a felettesem volt. A többiről lehet olvasni. Úgy mellesleg, Abádszalók lakossága nagyon sokkal tartozik neki...... Az ő révén három ingyen tűzoltógépjárműhöz jutott a településünk akkoriban. Tény, Imrét ismerni is kell. Pontosabban nem őt, hanem a munkamódszerét. 
De az említett bejegyzésben leírtaktól függetlenül is, volt és van egy nem egyszerű helyzet. Mégpedig az, hogy az önkormányzatok irtózatosan nagy szarba kerültek mostanra. Nem csak Szalók. De  a mi falunkra ez különösen igaz. Mert annyira nincs semmink, hogy szinte már még az sincs, ....... amink nem is volt soha. ( itt szmájli + a megfejtők között hangszórót sorsolok ki,) Ráadásul, most ha egy kicsit is nem vagy szimpi a fidesznek, már véged. Nem kapsz semmire sem támogatást, pályázati lehetőséget, stb. Viszont kapsz gáncsoskodást, ellehetetlenítést, szívatást, stb,stb. Na mármost, ha mindezek mellé még van egy olyan testület mögötted, amelyikkel folyamatosan buzeráljátok egymást, akkor sima vesszőfutás, idegőrlés az egész.  Anno 2014-ben arról is írtam valahol, hogy Abádszalókon a fidesz1, küzd a fidesz2 ellen. Becsületükre legyen mondva, nyírták is rendesen egymást. Pusztult is rendesen,.... na nem ők, hanem a falu. Nem rég, egyik - Bordás mellett sokat látott, tapasztalt - haverommal arról beszélgettünk, hogy szerintünk bele is pusztult. Mert amit a Kovács-Kasza  tandem, Szabolcs hathatós közreműködésével művelt itt az elmúlt öt évben, azt  már helyre hozni nem lehet. Soha. Én teszem hozzá, hogy talán meg is kéne nekik köszönni. Mindháromnak javasolnám is a díszpolgári címet. Ők legalább tényleg tettek Abádszalókon valamit. Most azt hagyjuk , hogy csak rosszat, vagy jót. Az itt nem érdekes. Soha nem is volt. Ennek a népnek itt az ilyen apróság nem számít. Néhányunknak esetleg.

De hol is tartottam? Ja, ott hogy, .....  felvirradt a nap.....
Na,... nem is lepődnék meg, ha már elkezdtek volna  Gyulánk elé járulni, vagy telefonon hívogatni őt azok, akik titkon mindig is vele voltak, benne hittek, és őrökké hinni fognak. Akik Misi alatt senyvedtek, éheztek, fáztak. Sőt annyira, de annyira, hogy nem volt még... szexuális életük sem a sok poszttraumás háborús stressztől...... És pusztán csak azért működtek együtt az előző  kurzussal, mert.... hát...csak.

De, hogy most végre ő (el)jött és látott, és győzni fog,  ..... most akár az életüket és vérüket érette...... És most aztán majd és végre és valahára  vele..... és együtt. Ésatöbbi, ésatöbbi, ahogy ez lenni szokott ilyenkor.

De.... azért kíváncsi vagyok arra, Gyula feléri e ésszel, hogy ő most bármit kérhet az indulása fejébe a minisztertől? Hogy nincs alternatívája? Na, nehogy valaki a Tibivel jöjjön.  Mert ő már nem tétel. Őt leírták mindenütt. A minap a Jóbarátba előttem lejátszódó közvélemény-kutatás  végeredménye szerint a jelenlévő, választani tudó ( értsd alatta, épp a választás napján max. cselekvőképességig józan) biztos szavazó megkérdezettek - egy előrehozott választás esetén -  Csiga Kálmán és Prógli Öcsi mögé várták  befutóként. Pedig, mint tudjuk, az említett két muksó csak posztumusz indulhatna.
A magukat hosszú évek óta végletekig összeszaró helyi ballib emberek önszerveződéshajlandósági potenciáljából következően, ha valaha lehetősége volt Fazekas miniszternek arra, hogy Szalókon hatalmi pozícióból stabilizálja a fidesz helyzetét, akkor ez a helyzet most az. Ne  most emlékezzünk olyan apróságra, hogy a Tiszafüredi járásban ( odatartoztunk) anno az MSZMP , lakossághoz mért taglétszám aránya Abádszalókon volt egykoron a legmagasabb. Bizony kis barátaim, ha tetszik, ha nem, itt a felnőtt lakosságból minden ötödik ember kommunista volt 1990 előtt. Most meg, mintha  mindenki jobboldali lenne. Időnként. Micsoda gén és gerinc állomány. Van mire építeni a miniszternek.
Na, de legyen....felejtős ez a történet (is).
Lényeg, ami lényeg, hogy Gyugyó koma bizony, most megkérheti a saját árát ezért. Is. És azzal együtt beleverheti a miniszter orrát abba, amit ő rondított oda a 14-es önkormányzati választás kellős közepébe. Mert akárhogy is nézzük, ő szívatta meg. 
(És már hallom is, ahogy a "jó barátaim" óvják...   Ne hagyd, hogy provokáljon..... egy komcsi.) 

Hát... Gyula, vazze! Bár igaz, hogy te úgy isten igazából soha nem akartál itt lenni valaki. Se iskolaigazgató, se polgármester. És ez utóbbi miatt Imi koma időnként még ma is felsír álmában, mert nagyon bízott benned.
 Bizony, téged mindig csak úgy rábeszéltek, belőled mindig csak valaki csinált, valamit. ( komolyan röhejes, hogy most is ez a helyzet.) És ez az a  kívülről láthatónak tűnő, belsődből fakadó érték, ami... nem tudom, hogy valóban érték e. De, itt az idő, most vagy..... És pont.
Engedj a kísértésnek, a szirén hangoknak  bátran, és indulj egy maffia szerűen működő, egyre fasisztoidabb párt színeiben. Ha gondolod, akár konkrét előfeltételek nélkül is. Bár bizonyára, vannak ígéretek mindenféle pályázatokra, támogatásokra a boldogító lózungmézesmadzagok garmadáival együtt.  És félned sem kell a kockázattól, mert nem lesz ellenfeled. Ha lenne valami futóbolond, aki önértékelési zavarában bepróbálkozik, nem kell komolyan venni. Ha szarkasztikus akarnék lenni, akkor azt írnám ide, hogy ....ide nem kellenek  a fidesznél újabban szokásba jött, kigyúrt kopasz állatok sem, akik esetleg kiszorítanák a Maja ajtaja előtti előtérből a levegőt.
Viszont lesz nagy, országos (köz)média felhajtás, mivel - ugye - biztos nyerő vagy. Hálás téma lehetsz a lakájmédia számára. Egy ideig. A Salgótarjáni orbitális fidesz választási zakó után Abádszalók ázsiója hatalmasat nőhet. Néhány napra e kis porfészek - az emberi populáció egyedfejlődésének állapotát tekintve immár minden kockázat nélkül kimondhatóan, mint zárvány ( copyright  fidesz, Salgótarján) - lesz akkora jelentőségű hely, mint még soha. Persze csak azért, hogy lehessen demonstrálni az itteni eredményekkel, ...... hogy ugrálhatnak a parlament előtt a pedagógusok kockás fülű-ingű nyúlként. (És külön töltsön el téged büszkeség, hogy köztük kereken 3 kollégád, khm....) Döglődhet az egészségügy, nyomoroghatnak az emberek.... ha a fidesznek van itt egy Gyulája, akit zászlóra tűzhettek,..... vele nagyot győztek. Hagyjuk azt, hogy négy ciklus óta itt nyerő fidesz ide, Fazekas és Varga miniszter oda, ...... ott vagyunk a húsz legelmaradottabb kistérség között  Eu ! szinten. És hagyjuk azt is, hogy ez  csak a gazdasági elmaradottságot jelenti. Mert az intellektuális, szellemi elmaradottság az csak sejthető abból a körülményből, hogy a Fazekas & Fazekas Co. a feudális viszonyok kiépítettségében, ...... már-már lassan  az ius primae noctis-nál (első éjszaka jog) tart. A hűbéres rendszer már régen megvan. Persze kapunk érte, cserébe közmunkaszerződéseket 400 főre. Immár, Misi elmúltával egy teljes évre. Micsoda kegy. De , természetesen a kialakult helyzetet - mármint az egyenlőre még csak 50 egynéhány milliónál tartó károkozást - elemző , vizsgáló, önkormányzattól bizonyos mértékig független bizottság felállítása már szóba sem jöhet. Mert könnyen kiderülne esetleg néhány közismert, helyi, illetve környékbeli kisisten igen komoly érintettsége. Az önkormányzat tulajdonlású kft elmúlt öt évi viselt dolgai főleg tabu. És hogy ezekről elterelődjön a figyelem, bejöhet, nyerhet esetleg néhány pályázat, amit szajkózni lehet keresztbe-hosszába, természetesen a fidesz és a miniszter dicsőségére. De nagyon nagyot már nem lehet dobni. Valami állandó és piaci szegmensbe működő munkahely létesítése már csupán kora délelőtti, tóvíze fölött lebegő ábránd lehet. Áh, ugyan má'. Akkor nincsenek az emberek közvetlenül pórázon, függőségi viszonyban.
Jó, most, hogy így alakult a helyzet,  esetleg a Füzes konyhabővítése, átalakítása belefér. Nem egy nagy történet, hacsak Tamás be nem kavar. Mert ő abban sokat veszíthet. A tanuszoda régóta a levegőbe van, összejöhet, bár nekem vannak kétségeim. Erősen viccesnek tűnik a projekt Kunhegyesről nézve. Viszont a Gamesz épület bérlésének felmondása már nem viszi. Még agyalni sem mer senki rajta, mert Szabolcs buliját nem lehet veszélyeztetni. És ez persze össze is függ azzal az abádszalóki rögeszmével, hogy nekünk a falu szélén kell hogy legyen a művelődési házunk. Sőt, most még költeni, pályázni is akarunk rá. Agyrém.
Az "A" épület persze ott van-lehet kihasználatlanul már lassan fél évszázada. Ha mély merészséggel elábrándoznánk azon, hogy ebből a patinás építményből micsoda  közösségi teret lehetne rittyenteni és hogy az mégis csak "középebben" van a faluba..... De ne. Hm.... Mert .... isten malmai, szó szerint....lassan őrölnek. De a végén, csak-csak ráteszi az "áldásos" kezét .....
Szóval néhány hangulatjavító, beetető dolog és.... És aztán méla csend. Lesz megint. Az idegenforgalom perspektíváját meg könnyű felvázolni abból a látványból, ahogy azt a Hírnök c. újságunk XX évf.1. szám 3. oldalán olvashattuk Brombauer Tibitől. (Szerintem néhányan tudjuk csak, hogy elfelejtették odaírni.... Fordította: Nagy Tibi.)
Basszus.... "Új elképzelések- gazdag program"..... És ne szúrjam tökön magam.  
A francba, hogy mindig elkalandozok....
Szóval,.... vivát Gyula! Te vagy az ő emberük. Most.
Az lényegtelen momentum lehet csupán, hogy néhány megátalkodott nem megy el szavazni. Arra a színre, szervezetre, cégre ( minek nevezzem, cosa nostra?) .... nem. Soha nem. Akkor inkább, már rád sem. Mert ...tudod a gyomrunk, már nem a régi.
És mert tudod..... néhányunkban volt, pislákolt, élt egy kis remény.... hogy van benned kurázsi. Hogy van fasz a gatyába... és vegytiszta függetlenként indulsz.  Hogy neked is érzékeny a gyomrod és egy olyan valamit nem akarsz támogatóként a hátad mögé, mint a fidesz.
Jó, tudom van az a duma, hogy a falu, a zemberek, stb, blabla,bla, érdekében. Nekem meg ..... cserepes a pofám az influenzás láztól és kireped ha röhögök. Ilyeneken.

De....
...... a győzelmi mámor elültével, ha már kiünnepeltétek magatokat és amikor belaktad az irodádat, bemérted  ketrec-csapdád határait,  légy újra az a kis jó humorú csóka, akit mi, senkik megismertünk. Akivel ki tudtuk csavarni a dolgokat néha hülyéskedve, összekacsintva, röhögve.  Mert....
....ne feledd, mulandó a világ, a siker....
És ne feledd a tömjént magadnál tartani.....
És ne vígy minket kísértésbe...
... de szabadíts meg minket a gonosztól.

Na...Értve ....?

Az alább leírtak egy elképzelt, huszadrangú olasz bűnügyi-politikai film egyik, jelentéktelen jelenete lehetne. Vagyis a szereplők kitaláltak , a történet fikció. Bármilyen hasonlóság valós személyekhez, vagy eseményhez, csak a véletlen műve lehet.....


Kopogás ( kintről)
Igen! (bentről)
- Jöhetek? Nem zavarok?
- Hát persze. Nem zavarsz. Gyere. De csak röviden, mert ...izé...
Görnyedt háttal befele araszolás, hajbókolva kéznyújtás, stb.
- Szevasz.... Öööö, üzented, hogy jöjjek...
- Aha  Igen. Mizu felétek? Hogy megy a futás?
- Te, ööö, köszönöm az érdeklődést... honnan tudod?... hehe...Nyomom erősen, mindennap..... Valahol azt olvastam, hogy ez kell a depi ellen...
- Aha. Én is hallottam már ezt. Na igen, nem árt ha vigyázol.
Fagyos, hosszú csend
- Szóval?
- Mit szóval?
- Minek rendeltél lábhoz?
- Öö, izé ..... Jaaa, ....tényleg. Jó hogy mondod... Dumálnunk kell.
- Miről?
- Le kéne mondanod....
- Miről?
- Hogy hogy miről?!
- Te tudod kérlek, hogy mit akarsz...!
- Na most hülyére veszel, hogy ilyeneket kérdezel? Öreg, gondolod, hogy  a szexelésről gondoltam.....mi? Még hogy miről? Tudsz kérdezni hülyeségeket. Nem veszed észre, hogy nem megy a verkli?
- Aha. És?
- Mit és?
- Mit ajánlasz? Tudod a család.... a gyerekek...Szóval nem mindegy hogy, hogy lépek... Nektek se.
- Hm...Mondtam, hogy lépjél be a szervezetbe. Nem?Így nem igazán fog menni... De majd meglátjuk.Ha nem jön közbe semmi. Ne csinálj felhatást és.... lehet, segítünk valamit Jó? Szóval futkorászol..
- Aha. Mert?
- Futhatsz.... El. Megengedjük. Ez most neked a legfontosabb. De kuss legyen! Vili?
- Oké. De szerintem ez nem csak nekem fontos,..... de jó, majd meglátom én is.... hallagatok.
- Mondom, hogy ne csinálj felhajtást... és majd esetleg... Ez most komoly! Érted? Na, most várnak rám....úgyhogy...
- Mondom, hogy oké. Kussolok. Nem is zavarlak tovább, szervusz. (Hajbókolva kéznyújtás, megint görnyedten, de most kifele araszolás, háttal. Magába gondolva: micsoda görény.)
Ajtó csukódik. Bent, félhangosan:
- Micsoda görény. Na, felhívom ezt a....
Telefon pötyögés.... Hallhatóan kicsöng....
- Szeva. Na, meg volt.
- .....
-  Ááh, nem vergődött. Na jöhet az a srác ..... a cserepadról. Hogy hívják,.... ?
- ......
- Az, az....na,....akkor úgy van, hogy ez a ti döntésetek. Na... Értve?
-......
- Ezt most hagyjuk. Majd még dumálunk...
- ......
-  Jó. A lényeg, hogy továbbra is mindenről tudjak. Mindig, mindenről időben , értve? Szassz, jó? Na... Leteszlek, mert hív a másikon az asszony....
- ......
- Mondom hogy...
- ....
- Jó.... na...Csak ügyesen. Na...Értve?
Bazmeg. Ezt a szófosót,....(maga elé dörmögve)

Bánatos kurvák alkonya

A jó ideje már, úgy két-három hete annak, hogy láttalak. Sápadt, lárvaszerűen bánatos arcodból karikás szemekkel meredtél magad elé az útra. Nem néztél se jobbra, se balra. Tudnod kell, már szánalmat érzek irántad, sajnállak. Jól meg szívtad. Bár nem hiszem, hogy ezt te beismernéd. Nem olyan vagy. Ismerlek. Nem vagy képes belátni, korrigálni hibáidat, módosítani vágyaidat.

Na igen... Azt hitted, nyerő a taktikád.  A képletes obszcenitásig lesilányulva, kiszolgáltad minden vágyukat és azt gondoltad, majd elnézik a néha feltörő, önálló akaratodat. Vagy amikor kielégülten, lihegve  elterülnek melletted, te benyújthatod igényedet bármire is.  Keserű érzés lehet most az, hogy az egykori tervszövögetések közben kéjesen mocskos összeizzadások után, eljött az ébredés.  Meglehet, felismerted bizonyára ma már, de magadnak sem vallod be,  hogy a politikának nevezett türelmi zóna  a fidesz országlása idején így működik. Ott  az olyan kvalitások , mint te, mindig a rossz végén állnak, állhatnak csak annak a bizonyosnak.

Katona korom egyik  durva, mulatós nótája ( Marianna, mért vagy kurva....) jut eszembe. Pontosabban utolsó sora.... kidobták a kuplerájból

Lehettél volna más kvalitás is pedig. Ha hallgatsz arra a tanácsra, hogy ülj le Bordással és fogadd el azt, amit ő javasol. Ha hallgatsz arra, hogy nyugi, van időd, tanulj az öregtől. Ő a zsigereiben érezte a politika minden rezdülését, lehetőségét. Ezt a megérzést nem lehet örökölni, ez senkinek sem veleszületett képessége. Ezt csak megtanulni lehet, persze hosszú évek alatt. De te voltál olyan hülye,  anno ha jól emlékszem 2007 őszén (vagy 8 tavaszán?) összehozott találkozásotokon, hogy  keménykedtél, arcoskodtál. Na, Imrénél pont azt nem lehetett. Ő tudta, hogy mit tud és azt, hogy azt a tudást kinek , mennyire kell tisztelnie. Fel is álltatok kb. tíz perc után.  Valószínű, hogy te a közélet-politikailag teljesen analfabéta, ostoba Kasza és a magával mindig ágfűrészt hordozó Szekrényes útmutatásával érkeztél. Az persze külön vicces volt, ahogy e két antilumen  a háttérben közelharcot vívott azért, hogy ki gyakoroljon befolyást az apakomplexussal (is) terhel személyiséged fölött. És ahogy lenni szokott, ők a levesbe, te meg ..... hová? kerültél.

Emlékszel? .... Amikor 2011 nyárvégén, Pestről hazafele egy OKF-es tanácskozásról, az úton győzködtelek, hogy ne állj be máshoz, más mögé. Ne hagyd, hogy irányítsanak. Legyél önálló, szilárd elhatározásokkal. Beszélgess mindenkivel, legyél nyílt, barátkozó, jó fiú. Ezt itt nagyon értékelik.  Még el is ismerted, hogy nem volt valami jó ötlet, hogy az első május elsejéteken Tomajra szállítottátok a népet,  miközben a szalóki sportpályára még egy léggömböt sem biggyesztettetek ki. Egyáltalán nem mellékes, hogy a helyi közélet gerincének megroppantásában komoly szerepe volt e nyitásotoknak. Mert ilyen, emberemlékezet óta nem volt a településen. De ez, mint később kiderült, beleillet a parti rádió, a kft, csőd eljárással a falu, az iskola, majd később a tűzoltóság ellen elkövetett szemétségeid sorába. Elárultad, sőt... igen, kiszolgáltattad a politikának a faludat, bazmeg......!

Meg is kaptad most a jutalmadat. És ne hidd, hogy nem attól, akinek elárultad. És intő jel ez, az utódod számára is. Halkan mondom csak: !...van bennem kétség, hogy a miniszterrel leegyeztetett delikvens ( már ez micsoda égbekiáltó őrület ) ezt feléri e ésszel. Na, hagyjuk az Abádi Szabó által szimpla,helyi fidesz döntésnek való beállítást. Ne hülyéskedjünk. Jó?!

Zúdulnak is a kombinációk, hogy na, most már fog ömleni ide ám a zsé, mivel te végre elhúztál. Bla, bla,bla. Szokásos hülyítés, baromság. De ez már egy másik történet. Lesz.

A legutóbbi bejegyzésem ( Köszi, hogy hívtál....) stabilan vezeti a nézettségi listámat 436 megtekintéssel... Nem semmi. Nem hiszem, hogy ez tovább növekszik. Az ismétlő megnyitásokat nem méri a rendszer. Van azonban információm arról, hogy a megjelenést követő napokban itt-ott még spontán felolvasó körök is létre jöttek, körtelefonok mentek. Persze, ahogy ilyenkor lenni szokott, ugrásszerűen megnőtt a fb-n az ismerős bejelöléseim száma is. Bizonyára nagyképűségnek tűnik részemről, hogy nem jelöltem vissza senkit. Pedig nem az. Más. De az maradjon az én lényegtelen titkom.

Lényeg, ami lényeg....a visszajelzések alapján van bennem némi ébredő remény, hogy egyre többen ismerik fel Fazekas Szabolcs  retrovírusszerűen terjedő befolyását az abádszalóki humán genomra (agyakra?). Nem véletlenül használom e jelzőt, mert e befolyás, mint olyan, bonyolult hatásmechanizmusokon keresztül, de annál végzetesebben fejti ki a hatását. Azt gondolom, hogy a település életében nem túlságosan jelentős momentumként  e végzetesség most  testet öltött Kovács Mihály számára is. Kíváncsian várom is hogy mások, pl. Nagy Jancsi és a többi jelentősebb földtulajdonnal rendelkező nagygazda hogyan bújik ki - ha egyáltalán mer akarni - a halálos ölelésből.

A közcélúsok között pedig némi érdekesség csupán, hogy minden jótétemény mellé mellékelődik valahogy egy halk ...  hhszabolcshhh ..... a kiszolgáltatottságuk okán a sorba beállt, kápószerű nyomorúság kufároktól. Zsolozsmaként. Komolyan nem lepődnék meg, sőt..... ha egyszer csak javasolná őt egy kör a helyi....... trónra. Mondjuk pl, ha valami különös véletlen folytán lesre fut(tatják) jó Gyulánk. (Hm...megint azaz istenverte  Kasszandrai vonásom.)

Hát igen.... Eljött a dicstelen vég számodra. Pedig 2006-ban nagy remény voltál sokaknak. És te elcseszted. Hiába mondtam neked, amikor odaadtam a tűzoltóság nagytermét az adomány ételcsomagok osztására, hogy vigyázz, most sokan ragadnak rád, állnak melléd, akarnak lenni barátaid. És jöttek is azok az emberek. Akiknek a sorsod beteljesülését immár köszönheted. El is elárultad értük Létai Janit, aki hozta a nagy népszerűséget generáló adományokat és vele együtt Herbály Imrét. Majd engem, amikor mindjárt indításképpen a súgóid győzködésének engedve, feljelentettél a közigazgatási hivatalnál egy nevetséges "írásban meg nem hívás" miatt. De ez a távoli,  feledhető múlt. Most már..... veled együtt.

Gondolom, nem hitted el azt sem, amikor nem rég megjósoltam, (Reménytelenség bére.....) hogy az új év első hónapjaiba napod leáldozik. Látod, hiba volt nem elhinni.

Egykori mesterem, Faragó Zsiga bátyám mondása jut az eszembe, tőle hallottam mindig, ha leváltottak valakit a tsz-ben.  Fiam, ez olyan, mint a bánatos kurvák alkonya.... Hótziher, hogy  mindig eljön. 

Köszi, hogy hívtál....

Rendes vagy nagyon. Volt már eszembe, hogy biztos megkeresel majd, de ennek ellenére váratlanul ért. Komolyan mondom, nem lett volna egy  rossz ötlet, ha...nem vagy ennyire bunkó.  Ráadásul nem voltam jó passzban. Már a délelőttöm rosszul indult azzal, hogy a magasnyomású mosó vízsugara 150 bárral  belekarcolt a motorházba. Most vettem a verdát. Azt hittem, meghülyülök az idegtől. Ezt a kétbalkezességet. És délután temettük a testvérbátyámat. Nem akarok érzelgősködni, ezért ezt nem részletezném. Mondtam is neked, hogy most nem alkalmas, majd talán holnap délelőtt, de te erősködtél, hogy elmondanád a magadét. Na, igen. Ilyen ez a világ. Mindenki csak mondaná a magáét. Te is , én is, más is. Aztán a kutya se figyel a másikra. Én se nagyon tudtam rád. Ezért csak nagy vonalakban emlékszem az érezhetően ideges hangon elhadart monológodra. Kár. Figyelnem kellet volna. Na, nem azért, hogy szó szerint idézzelek. Az olyan snassz  lenne. … Joggal mondhatná bárki, hogy nem készült róla felvétel, azt mondok, amit akarok. Mindenesetre kemény szavak voltak. Próbáltam közbeszólni, de nem hagytad. Aztán már nem is próbálkoztam, nehogy elröhögjem magam. Mert bocsika, de már-már nevetségesen pattogó voltál. De nem ezért van, hogy nem ijedtem meg és nem is kezdtem el félni. Tőled. Akitől mindenki összeszarja magát itt a környéken. És ezen ne is lepődjél meg, hogy én nem. Bennem van a hiba. Már gyerekkoromban, amikor osztályfőnököm tanácsára a szüleim elvittek a dilidokihoz , meg lett állapítva, hogy nincs bennem félelemérzet,  és ezért kerülök gyakran önveszélyes helyzetekbe. De mivel az osztályzataim rendben voltak, azt mondta, hogy hagyjanak békén, majd kinövöm. Le és felmásztam bárhová, felugrottam a sorompónál lassító tehervonatok lépcsőjére , buszok, teherautók hátsó lökhárítójára és szinte mindennap összeverekedtem valamelyik, tőlem nagyobb sráccal a suliba stb, stb. Szóval kezelhetetlen, mai szakszóval hiperaktív voltam. De képzeld, az a doki némileg tévedett, mert időnként az vagyok - persze  fékezett habzással - ma is. Mint azt te is tapasztalod. Nem örülök annak, hogy ilyen vagyok, de hát …. ez van. Ezt kell szeretni. Neked is. Vigasztaljon az, hogy nem mindig. Vannak zűrmentes időszakok is az életembe. Hogy mikor? Hát, amikor a haveri, ismerősi körben nem hallok egyetlenegy környékbeli nagyember részéről történt aljaskodó, furmányos köcsögösködést. Ha békén hagynak bennünket, kisembereket. Ha nem jön hír hatalommal való visszaélésükről, basáskodásukról. Ha nem kell folyamatosan figyelni a manipulálások, hergelések, trükkös lehúzások, betartások miatt. Igen, akkor nyugton vagyok és sima, érzelgős, már-már nyálas novellákat írok. (Ezeket mély tisztelettel ajánlanám is egyben a megtisztelő figyelmedbe)

És ha egy gyenge, megengedő pillanatodban őszintén benézel a lelked mélyére és elgondolkozol ezeken, - esetleg magad elé téve egy üveg páleszt  pl. este, amikor elcsendesednek otthon a gyerekek, asszony, stb –  akkor szerintem megvilágosodsz, hidd el.

Jó, tudom hogy utálod, ha megemlítelek néha a blogomba. Persze, hogy szeretnéd, ha csend lenne körülötted. Ha mindenki fülét, farkát behúzva kussolna. Ha kavarhatnád, irányíthatnád a háttérből nyugodtan a Szalókon történteket kényed-kedved szerint. Ha nem szólna senki azért, hogy a te támogatásoddal felhorgadt egy olyan förmedvényben a polgármesteri ambíció, mint Kovács Miska, aki egy Kasza nevű elcseszett pincérrel karöltve szétbaszta a faluközösség amúgy is pislákoló életenergiáját. Akivel a szakmai felettesemnél, közös szándékegységben áskálódtatok azok után, hogy néhány dologban segítettem rajtad. Pedig árthattam is volna. De pl. anno évekkel ezelőtt, amikor a Csordásfertői tűznél megláttam a csotrogány gépeidet, azt gondoltam, hogy ennek a csórónak nem küldök a nyakára egy véresszájú tűzvizsgálót. Érzésem szerint egy, akkor alsóhangon indított, tán még százkilós csekk is bedöntötte volna a cégedet. Pedig a lábonálló búzájukat féltő környékbeli gazdák a muterodat emlegetve, lincshangulatban követelték tőlem. De ez még hagyján. Volt, amelyik a pofámba vágta, hogy biztos a haverod vagyok és még ma sem köszön. Vicces, nem? A többi sztorit nem is említem. Minek? Szerintem el sem hinnéd.

Szóval tudom, hogy kellemetlen most neked ez a helyzet. Nem nagyon találsz rajtam fogást. Gondolom, keresed, keresteted is ezerrel. Szálka a seggedbe, mi?  Viszont tévedsz, ha azt gondolod, hogy unalmamban rád szálltam, mint légy a szarra. ( hogy ez a magyar nyelv mennyire kifejezően találó tud lenni....?) Jobb, ha tőlem tudod, nem vagy  annyira érdekes, hogy naponta napirend legyél számomra. Egyszerű vidéki párthelytartó vagy. A tökömet se érdekli, hogy mekkora vagyont, földet, stb. guberáltál össze. Ez legyen a Doros és a Hír Tv biznyákja. Engem nem zavar. Talán a hogyan, de ezt hagyjuk, úgyis elmúlsz te is egyszer. Egy tanyasi homályban a politikai páternoszter által fluoreszkáló, szimpla gauleiter.  És mint olyan, minden extrémitás nélküli hatalmi reakciókkal. A telefonálásod  stílusa is tökéletesen ezt tükrözte. Talán kellene gondolkodni azon, hogy ha a páternoszter megáll, mi lesz. Nem fog megállni. Gondolod teljes joggal és fölényes magabiztossággal. És gondolták már annyian előtted. 

Nem is értettelek. Semmi bevezetés, felvezetés. Semmi… hogy vagy öreg……? hogy ityeg….? Egészséged, kedves anyósod, prosztatád…?stb. Mi az, hogy semmi etikett? Ez a tahó viselkedés még vidéken is botrányos na… Hé öreg, huszonegyedik század!

És hogy ennyire nem lennél kreatív? Pedig még csak nagyon gondolkodnod sem kell. Van a cégnél, szervezetnél (camorra) minta. Egy Velsz Tamás, egy felcsúti juhász  ügy után egy szalóki nyüzüge kis tűzoltócska már rutin kell, hogy legyen.  Főleg most, hogy a vadásztársaságba ilyen mélyen gyökeret-éket vertél. Ahol egyre növekszik a spanjaid, fanjaid száma. (Hm…igaz, nem kéne ezt túlértékelned, mert ilyenkor ez így volt ott mindig.) És nem egyszer tapasztaltad már, hogy bármire kaphatók az emberek a nyomorúságukban. Mondjam még….?  Szerintem most nem is kellene, csak egy szemvillantással kifejezni az óhajodat. Csak mondom, hogy valamelyik este a Pedróban a Tibkó és a Zsolti a betolt maligánfokokkal egyenes arányba növekvő imádattal óbégatták  a nevedet. Bár az is igaz, hogy a jelenlévők mérhetetlenül teljes, méla utálatának közepette.

Jut eszembe a végére…. Te…. figyu…! Viszont az indulat nem kellene, hogy elragadjon. Ez a telefonban nagyon gáz, ha átjön a düh mellett. Komolyan sajnáltalak. Mert tudom, hogy más ügyben is buzerálnak mostanában és feszült vagy azért is. Apropó, hogy áll a suzukiszétverős, önbiráskodós ügyed? Szerintem biztos megúsztad. Na látod.... Jó, ha tudod, én megértelek. Én mindenkit megértek,de.... És nagy kár, hogy az elhadarásod után gyorsan kinyomtál. Szerettem volna  legalább elköszönni. Tőled.

Mivel nem sikerült, megteszem most….

Szabikám ….! Hívj bátran máskor is, ha eszedbe jutok….. Csá, csumi csá…..!  Köszi, hogy hívtál!

A hatodik fő bűn.....

Jól, szinte tapinthatóan érződik ahogy feléd irányul.... Távolról arcodba vág a szúrós tekintet, ami ha közelbe érsz, elfordul  köszönés helyett. Vagy átnéz rajtad, mintha ott sem volnál. Majd elhaladva a hátadon érzed, amint szinte átsüt a télikabátodon. Valósággal kimeríti a Btk. valahányadik paragrafusának, ....Hirtelen felindulásból elkövetett szemmel verés....  tényállását. Bizony, megsértetted azzal, hogy kimondtad, leírtad azt, amit mások suttogva terjesztenek a vele, esetleg közeli hozzátartozóját, brancsbelijé érintő üggyel kapcsolatban. Nem te gyártod a híreket, információkat, csak leírod abban a reményben, hogy az érintet, az érintettek reagálásként megnyilatkoznak. Próbálod mentegetni önmagad előtt magadat, hogy te tulajdonképpen segíteni akarsz azzal, hogy nyilvánossá teszed azt, amin már jó néhányan csámcsognak. Nem te vagy az aljas, csak leírod az aljasságokat. Ha igaz a hír, akkor akivel kapcsolatba hozható, ha nem, akkor az, aki kitalálja és suttogva, titkon terjeszti. Te nem ezt teszed. Terítesz. Itt van, tessék. Ezt beszélik, ez a hír. De ezt nem értékeli senki. Csak azt, ha fülébe súgod valakinek, aki sugdolózva tovább adhatja.

Ilyenkor a mondat sokféleképpen kezdődhet. Pl:.....na most mond meg, hallottad hogy,...... vagy képzeld, tudtad hogy...stb, stb. Jóérzéssel tölt el, hogy mások előtt jól értesültnek tüntetheted fel magadat. Emeli a rangodat, fontosságodat, sőt már-már a megbecsültségedet. De ha a széleskörű nyilvánosság elé társz valamit, az már nem jó. Senkinek sem. A suttogva terjesztők elveszítik a jólértesültség látszatát, ezzel együtt a fontosságukat és azért haragszanak rád. Akihez kapcsolódik, akiről szól, az meg téged tekint  minden baj okozójának, mert immár nyíltan beszélnek róla. Persze, lenne arra mód, hogy a település vezetése megtalálja annak a eszközét, hogy elejét vegye a kósza, valótlan információk terjedésének, vagy hogy az igaz és a helyi viszonylatban érdeklődésre számot tartó hírek méltó körülmények között, hihetően közreadódjanak. Ez lehetne egy hiteles, plurális stáb által szerkesztett újság. De ne álmodozzunk.
Mindez azért jutott eszembe, mert a képviselő-testületben épp véres ütközet folyik a helyi, közérdekű információk közreadására hivatott önkormányzati újság feletti ellenőrzés megszerzése miatt. A lap eddigi tartalma Kovács Miska kényére, kedvére volt kiszolgáltatva. Élt is vele. Vissza. A havi megjelenések során kevés olyan oldal volt, amelyen vigyorogva ne bandzsított volna az ő képe ránk. Bőséges darabszámban láthattuk, hogy  éppen tanácskozott valakikkel, megjelent valahol,  itt-ott a fontos emberekkel, iskolás, óvodás, bölcsődés gyerekekkel. (vagy tán még épp hogy csak zigótákkal is,  és a ránézésre ez utóbbi szellemi képességen leledző, térségi illetőségű miniszter-képviselővel) parolázik, stb, stb. Szemet is szúrt sokaknak, mivel - ne is titkoljuk - a buta falunép megkajálta ezt, mert láthatóan hatott a legutóbbi választás végkimenetelére.
Nyilván, nem mehet ez így tovább. Változtatni kell a dolgok menetén, gondolták valahol, valakik. Igaz, messze még a következő önkormányzati választás, de....egyszer csak itt lesz a nyakunkon. És a szélfútta, nap szítta, viharvert, de ennek ellenére exponenciálisan növekvő sebességgel kihaló, rezedaszagú kis falunkba nem mindegy, hogy ki uralja a kommunikációs tereket. Az eddigi legjelentősebbre, a piacra egyre kevesebben járnak. A facebook helyi viszonylatban nem túl hatékony, mert az elöregedő népesség döntő hányada nem a közösségi oldalakról szerzi az információkat. Valószínű, hogy erre jöttek rá azok, akik kiakarják csavarni Miska kezéből a lap kormányrúdját, uralván ezzel a felületét. Az ütközet állásáról eddigiekben nem jelentek meg információk.   Arról sincs hír, hogy bármelyik fél a helyi politizálásban meg-megjelenő emberek köréből kívánna meríteni a szerkesztői stábot illetően. Ebből következően a leendő  tartalmakat illetően nincsenek illúzióim. Nem hiszem, hogy a helyi vadásztársaság ügyével, a földpályázatok nyerteseivel, a közcélú foglalkoztatás árnyoldalaival, Fazekas Szabolcs befolyásának tumorszerű terjedésével, az önkormányzati kft működésének ellentmondásaival ( köztük pl: az elmúlt nyár büfébevételeinek mibenlétével, mert mint tudomásomra jutott, mégiscsak üzemeltek) találkoznánk ezen túl a lap hasábjain. Nem is ez a dolga, mert nem bulvár... jöhet a hivatalos válasz. Akkor mi a fene lenne a dolga? Csak a száraz és érthetetlen számok, ( pl:költségvetési számadatok, étkezési norma, stb) kisilabizálhatatlan jogi nyelvezetű helyi rendeletek  közreadása? Igen, az.
És szinte véletlenszerűen, de meglehetős gyakorisággal fognak megjelenni benne csak majd azok hőstettei, akik a következő választáson nagyon sok ikszet (X)  szeretnének a nevük mellé.
Na, most ezért is lehet haragudni.

Ui:
Apámtól hallottam gyerekkoromba, ha második napja nem szóltam hozzá, mert kaptam a nadrágszíjjal, hogy  .... fiam, szart ér a harag hatalom nélkül.

A negyedik....

Igazi, hamisítatlan januári punnyadás van. Semmi olyan nem történik kis falunkban, ami az ilyenkor szokásostól eltérő lenne. Mozdulatlan, tömény unalom mindenütt. A fűtetlen kocsmák nappali félhomályában - bár az a mai fogalmaink szerint szinte már lehetetlen - még mélyebb letargia uralkodik. Borzasztó ingerszegénnyé vált a környezet. Eddig csak szimpla ingerszegény volt. Képzeljük el, hogy ....és az fokozódott. Talán egy  boldogabb jövőbe szánt látványelemként a  pulttal szembeni falon  kb. közel egy évtizeddel ezelőtt falra akasztott, valamikor talán fehér színű? randibugyit az idő vasfoga szétmállott pertlicsomóvá rágta már. Nem csoda, hogy a betérő átlagos SNI-s alkat tanácstalan szemmel vizslatja egy ideig, majd gyorsan felhajtja olcsó fröccsét és húz is kifele. Csalóka reménye lehet, hogy az adományszén éjszaka eltüzelt utolsó porciójának melegét valamennyire megőrizték még az otthoni falak.

Hideg, kemény idők járnak mindenfele. Már napok óta szilárd csend honol itt bent is. Év végén kiköltekezett a kocsmák népe. Sokadika van. És egy darabig még lesz is. Az a két,  néha max három hosszabban időző vendég, aki bágyadt rongycsomóként gubbaszt a hideg, már-már zúzmarás széken, saját agyába zárkózva gondolja végig borzalomba hajló eddigi életét. Ide jutottam.... én, aki.... Olvasható le a viharvert arcokról.....

Párás leheletemmel próbálom életre keltetni a poharamon felejtett újaimat. Mit nem adnék egy ilyen hideg fröccsért, úgy kb. július végén.

Magam elé meredten gondolkozom én is. Azon, hogy egyáltalán megírjam e ezt a bejegyzésemet. Minek borzoljam a kedélyeket, kavarjam a ... az állóvizet. Ambivalens érzések kavarognak bennem. Igen? Ne? Érdemes ezzel foglalkozni? Most, hogy bekövetkezett ez az áldásos uborkaszezon a faluban?  Igen? Ne?

Nehezen döbbenek rá, hogy ....ha nem teszem, akkor megszegem a saját alapvetésemet. ..... Nem másoknak írom le gondolataimat, hanem magamnak. Jut az észbe. Csak egy pohár és megyek én is.

Hazaérve...kapcsolom a gépet és....na, vágjunk is bele.....

Furcsa egy érzés volt. Mintha rajtakaptak volna valamin. Hitetlenkedve újra, és újra elolvasom a legutóbbi bejegyzésemet. Tényleg az jönne át belőle, hogy elkövettem a negyedik fő bűnt? Meglehet, nem nagyon törődnék vele, ha a harmadikkal vádolnának meg. Még talán büszke is lennék rá.  De pont a negyedikkel... az irigységgel megvádolni engem?

Végül is lehet. Ha belegondolok, miért is ne. Igen, a sárga irigység gyötörhetne, hogy én nem  lehettem ott egyik karácsonyi, szilveszteri bulin sem. Kicsit sántít a dolog, mert kifejezetten jól érzem magam a haveri fröccsözéseken, tűzoltós csapat bulikon, vagyis nem vagyok egy magába forduló, zárkózott alkat. Sőt, időnként kifejezetten exhibicionistának tűnök. Mint az látható. Akkor miért van az, hogy egyesek szerint irigykedve, bántóan kritizálom, pellengérezem ki a bálozók, szilveszteri bulizók jó hangulatát. Én szerintem nem tettem ilyet, és túl is léphetnék a három privát üzenetben  a Láttam, de nem az vót... címmel megjelent bejegyzésemre érkező kritikán. Tehetném ezt azért is, mert a számláló által feltüntetett 372 olvasóból mindössze ennyien látják másként a  bejegyzés tartalmát. ( Egy dehonesztáló privis üzenet pedig egy, az Abádszalók Online-on megjelent, óvodába szervezett buli tudósításhoz írt kommentemre jött) De mi van, ha ennél jóval többen vannak, akik sértőnek érzik az írásom első részében megfogalmazott - szerintem- finom utalásokat. Nem hinném. Vagy mégis?Tulajdonképpen magam sem értem, hogy miért is érzek kényszert arra, hogy magyarázkodjak. Talán azért, mert nem voltam eléggé egyértelmű? Lehet.

Megpróbálom hát megvilágítani azt, ami  nyomj(t)a a "begyemet".

Hát kérem, szó sincs arról, hogy visszatetszőnek találnám a helyben szervezett táncos, zenés bulikat, bálokat. Az igaz, hogy jó ideje már annak, amikor én részt vettem ilyeneken. Sőt, ha a feleségemnek néha kedve támadt elmenni egy  munkahelyi, vagy baráti összejövetelre, én teljes mértékben biztatom, hogy menjen nyugodtan. Nélkülem. Ennek az egyik egyszerű magyarázata az, hogy rém lusta vagyok. Nem beszélve arról, hogy ha valami vacsoraszerű program is van, na az a halálom. Ugyanis mindig elálmosodom utána. És akkor rám tör a heveny... anyumehetnénkmá'hazafele. Szóval semmi gondom a mulatozással. Mással van bajom.

A képmutatással. Az egy-egy  ( tehát nem mindenki, és nem a túlnyomó többség!! ) arcon látható   kivagyok, én vagyok, lássa ország-világ, falu, hogy itt vagyok mulatok, van miből irigyeljetek... erőltetettséggel.

Igen, az erőltetettség az, ami nemegyszer szembetűnően látszik. Mert nem lehet másnak mondani azt például, amikor az fb-n tudósító (posztoló) illető több képén az látható, hogy egy-egy adott pár , vagy magánzó a háttérben merev mélasággal bambul a semmibe, de amikor ő(k) kerülnek a fókuszba, akkor jókedvet színlelve mosolyognak, és ami ettől sokkal riasztóbb, van aki telepofával üvölti széles jókedvét az  objektív "célkeresztjébe".

Mindettől függetlenül minden elismerésem a szervezőké. Nem egy könnyű feladat. És nem is mindig hálás. Na persze vannak, akik azt gondolják, hogyha megszerveznek egy -egy bált, bulit, vagy részt vesznek azon,   akkor attól közéleti emberek, neadjisten közösséget szervező emberek lesznek. És persze, onnantól valakik lesznek a faluban. Ami azon túl, hogy tragikus tévedés, általában burkolt lesajnálást vált ki széles körben. És a jótékonysági bálok diszkrét bájairól már ne is emlékezzünk meg, csak néhány szóban: Már a szervezés időszakában általában felröppennek hírek  prominens személyeknek juttatott ingyen jegyekről, miközben az aktuális intézmény dolgozóinak kötelező a jegyvásárlás. Majd a rendezvényt követően sommás sugdolózások kelnek szárnyra a bevétel, illetve az adományokból nyereményekké vált dolgokat illetően. Ne feledjük, hogy egy egészséges szerkezetű, kiegyensúlyozott, neadjisten jó kedélyű faluközösségben az ilyen híresztelések szárnyra kelése már embrionális állapotban megakadályozódnának. Azt hiszem érthető, ha ez itt nem így van.

Bizony, kicsi ez a falu (sajnos) ahhoz, hogy ne ismerjük egymást. Apró jelekből, fél mondatokból, elszólásokból ki lehet következtetni a nagy többség valós hangulatát, jókedvének őszinteséget.

Nem tagadom, félek attól, hogy egy napon valaki helyi Savanarolának fog beállítani. Ami röhej lenne. Én, mint erkölcs csősz? Ugyan már. Ezért is  szeretném leszögezni, hogy semmi mást nem akarok, csak annyit mondani halkan, hogy.... kérem hölgyeim és uraim..... disztingváljunk, ha képeket teszünk közzé. Természetesen elfogadva azt, hogy vannak akik buta képeket tesznek közzé..... és vannak akik buta blog bejegyzéseket.(lám és íme)

Még január közepén megírtam e bejegyzést. Azóta hezitálok azon, hogy közzé (nyilvánossá) tegyem e. Na igen. Ha számítana az, hogy a Google+ oldalon a blogom olvasottsága meghaladta a tizennégyezret. Ha, nem csak egy nem túl ismert település életéről villantanék fel pillanatképeket, hanem nagyobb merítésre ragadtatnám magam - pl: habzó szájjal dicsérném Gyurcsányt és szidnám a fideszt, vagy álomszép természetfotókat plagizálnék némi nyálas ömlengéssel - hamar, akár-talán százezer fölé mehetnék. Tagadhatatlan, hogy a helyi érdeklődés ( általában 200 feletti, de volt 411 olvasó is) nagyon jó érzés. De... nem annyira, hogy teret engedjek magamban és gerjesszem másokban, elkövessem, elkövettessem ama negyedik fő bűnt..... Ha hiszi valaki, ha nem.