...ha délről virrad is

Na, megint utálnak jó néhányan. Mármint azokon felül, akik eddig is utáltak. Hogy nem tudja már valaki elhallgattatni? Teszi fel a kérdést a hivatal egyik oszlopos dolgozója a kollégájának. Leplezetlen az ellenszenv nehány fidesz  tag és a vezérkar részéről is.  Nézmá' ez figyelte, hogy ki az, aki énekli a himnuszt és ki az, aki nem. Egyébként nem igaz, mert én szembe álltam és láttam, hogy szinte mindenki énekelt...... Vagy: Te olvastad ? Ez kémkedni jött oda!  Hát amit meg a miniszter úrról írt, az egyenesen felháborító. Örülni kéne, hogy...
Ez utóbbi, egyik majdnem haver fideszes ismerősöm minapi háborgása rólam.
Azon is megsértődtek páran, hogy keveselltem a megjelenők számát a nemzeti ünnepen. Még az egyik rendszeres vitatkozó is fordítva ült fel a lóra és magyarázkodó kommentet írt a google+ blogomra.
Némileg elszomorít, hogy szinte senki nem vette észre, hogy a bejegyzés lényegi részei nem ezek voltak. És igazából nem is ez a megdöbbentő. Hanem az, hogy - bár szinte mindig  utalok a helyi individuum lepusztultságára (pl: zárvány) - irtózatos mélyen beásta magát a lelkekbe a fásultság. És e helyi jelenség tökéletesen bele illik a "diktatúra leszivárgás" szindrómába. Félelem és az abból táplálkozó beletörődés. Ne tévesszen meg bennünket a főváros időnkénti zajongása. Bizony az egyre inkább felismerhető sunyi diktatúra és a tömegember viszonya a múltszázad 30-as éveit idézi. Az sem új keletű jelenség, hogy ezt a népesség többsége még csak nem is, vagy nem így érzékeli. Sőt mondhatja azt is,.... kérem itt tökéletesen működik a demokrácia, mert ugye hamarosan lesz helyben egy fontos esemény. A polgármester választás.
Na, itt álljunk is meg....
Azt gondolom, hogy az ostobaság  már-már szellemi fogyatékosságot elérő szintje az, hogy Gyulával szembe elindul két, szélsőséges pártok által bedobott, teljesen esélytelen naiva. Hogy ki kapacitálta őket, arra van ötletem. Mindig, minden kurzusnak jól jön a MPP.  (Meg van az a fogalom, hogy a hatalom által,.... manipulált provokátor párt?)

Képzeljük el ezt a média hírt: Kedves nézőink (hallgatóink), híreket mondunk! Ma a jász-nagykun-szolok megyei  Abádszalókon időközi polgármester választás volt.  Az  egy induló közül..... a fidesz-kdnp jelöltje győzött fölényesen.
Na, ezt nem lehet. Ez nagyon égő lenne. Tenni kell valamit.
pl: Valaki szól valakinek, aki rátelefonál egy régi ismerősre, akivel aztán pont összefut a másik oldal valakije egy beszélgetésre ekképpen, hogy,...... Ugyan ne viccelj már! Nem akarjátok megmutatni magatokat?  Hát ott az a fiatal és tehetséges és nő, és okos és csinos, és nem a győzelem a fontos most, hanem az, hogy tudják az emberek, hogy ti is vagytok.... egyéb hergelés, stb,stb. 
(Íme tessék, hogy tetszik az összeesküvés elméletem? Nem nagyon? Azt elhiszem.)

Abban csak reménykedni tudok, hogy a helyi baloldali és liberális érzelmű, nézetű emberek elhiszik, hogy itt most nem indul elvekben velük azonos, vagy értékrendszerben közelálló jelölt. Ha esetleg vívódnának lelkükben, azt mondom ne tegyék.
Lesz nélkülük is aki mondja, sőt kiáltja majd.... Éljen Eduárd (a fidesz)! És lesz aki cinikus találékonysággal menti fel magát azzal, hogy....én Gyulára szavaztam, nem a fideszre. Nehéz leírnom és tudom, megint jó néhány ellenséget szerzek magamnak, de megteszem: Abádszalók újkori történelmében ennyire sunyi, a személynek szóló választói bizalommal visszaélő jelöltállítás még nem volt.
Ettől függetlenül azért azt javaslom, némi várakozással tekintsünk a kampányra. Ugyan lesznek e bombasztikus ígéretek, bejelentések. Ugyan eljön e Szabolcs megint cukorgyárat ígérgetni, vagy most valami más parasztvakító őrültséget találnak ki. Lesz e megint suttogó propaganda milliós pénzekről, grandiózus nyári programokra?
Vagy semmit nem talál ki, semmit nem ígér, suttogtat a Fazekas & Fazekas Co.? Na, ezen se lepődnék meg, mert ők is tudják, hogy immár nem szükséges. Nem nehéz megjósolni, hogy lefutott a meccs.  A győzelem most tuti meg van annak ellenére, hogy ... ha ló nincs, (szamárral meg beégtek már egyszer) jó  a Gyula is, helyzet állt elő. Nem hiszem, hogy a szélsőség két naivájának esélye lenne. Talán annyi, mint a féllábúaknak a seggberúgó versenyen. 
Meg is döbbenek Imre cimbi azon ötletén, hogy legyen nyilvános polgi jelölt casting. Ugyan,  mi a lófasznak? Persze, ettől függetlenül a fideszes fanok itt-ott nyomatják a hergelést ekképpen, hogy...  a jobbik nagyon készül...., nagyon jön....,. járják az utcákat házól, házra stb, stb. Bizony, ezt is kell tenniük. Nagyon szarul nézne ki, ha a választási részvétel számai az erős érdektelenséget tükröznék.    Már ezért is nem tagadom, kíváncsi vagyok a részvételi hajlandóságra. Bár ez hülyeségnek tűnik. Ugyanis a nagy átlag a szokása szerint elmegy szavazni, mert azt mondták, hogy most oda kell menni. Na, meg legalább történik is valami az egyhangú életben.  Aztán hazafele biciklizve a kátyús úton, az arc ismét kifejezéstelenre vált, és már újból mindegy, ha délről virrad is.

Bár érzi, de nem tudja és nem is akarja tudni, beletartozik abba a hárommillióba, akit otthagytak az út szélén. És másnap, meghallva a győztes nevét, kérdőn elmereng az  öreglebbencsekrumpli ( majdnem slambuc) felett.... Én arra szavaztam?
Na, hogy a fene enné meg... megint becsaptak. Nem veszek onnan többet. Tegnapelőtt főztem és már itt-ott feketedik benne. Nem is jó íze van.....

Esőisten

Állunk a nagyteremben. A hangszórókból mélabús himnuszunk mintha még gyászosabban szólna, mint ahogy általában szokott. Óvatosan oldalra, majd kissé hátra sandítok. Itt-ott egykét szájmozgás jelzi, hogy van aki éneklést imitál. Persze néha azért hallatszik egy kis vérszegény zöngicsélés, de az nem zavaró. Nem is baj a mímelés. Nincs érzékelhető, kellemetlenül ható fals hang, netán oktávelcsúszás, késés, stb.
Ezt követően nekem kifejezetten érdekesnek tűnt, ahogy a kissé depressziós himnuszunk szövegét ellensúlyozandó, Gyula  megpróbált humorizálni a megnyitójában. Legalább is nekem a lakodalmakban edződött vőfélyi rutinnal elmondott szöveg humorosnak tűnt. Ha időnként némileg látszott is lámpaláz, az inkább bájos volt, mint kínos. Jó volt, de lesz ez még jobb is. Közben próbálom a jelenlétet elemezni.... Nézzük csak, ki van itt... és ki nincs. Na , igen. Ha kibuktunk a hatalomból, minek ilyen helyekre járni. Már nem számít. Ez sem. Szerintem nem jó, hogy nincsenek itt. Kíváncsi lettem volna, ha .....amikor, stb.
Újból belehallgatok Gyula humoreszkjébe... Székelyzászlónk lesz. Jelenti be nagy örömmel. És oromzatunk. És majd azon. Na, végre-valahára...... Most már tudok aludni. Mert ettől egységben lesz a nemzet. Hm....Egy ilyen leheletfinom benyalás a miniszter feleségének sokat érhet még. Emlékszem, nekünk is ennek jegyében illet volna anno tűzoltó eszközöket felajánlani Erdélybe. Nem tettem. Mert már korábban a Kisújszállási tűzoltókon keresztül odaajándékoztuk, amit tudtunk és lehetett a székely atyafiaknak. Azt sem tudom melyik településnek. Nem is érdekelt. Még az sem, hogy a kisúji parancsnok nagy hangon ezzel döngette a mellét sok helyen, sokáig. Ja, és ezentúl lesz falunemzetizászló. Magasan fent. Rendeletileg. Biztos azért nem talált ide eddigiekben a nemzeti tőke munkahely formájába, meg a turista tömeg, mert nem volt nemzeti zászló. Magasan. Ja, és most majd székelyzászlójelre (egycsapásra) eltűnnek a kátyúk a már lassan járhatatlan belső utakról is. Egységben a nemzet. És a Damjanich úton, Tötyiék előtt a kátyúk - engedve a magasztos eszmének - immár egy egységet alkotva,... egy nagy nemzeti gödröt képeznek. Az Opelem lengéscsillapítójának is mindjárt jobban nemzeti kedve lett. Hangos kopogással éljenez. A nyikorgásokból következtethetően a Kossuth úton már euforikus az öröme.  Szerintem, kifele az állomásig a kéjes rázkódásoktól még orgazmusa is lehet akár. Nekem is, ha a májusi műszakit megúszom százezer alatt. Emlékszünk? Az Eu egyik legelmaradottabb kistérsége a miénk. Jusson eszünkbe ez, amikor a lejjebb lévő sorokat is olvassuk. És az is, hogy a román, bolgár nyomortérségekkel együtt emlegetnek bennünket. Micsoda elit klubba kerültünk.
Köszönjük miniszter úr! Ön és egy Varga Mihály névre hallgató, szintén fideszes képviselő-miniszter nélkül ez nem jöhetett volna létre. Komoly teljesítménye ez a választó kerületünk elmúlt négyszer négyéves, fideszes ciklusának. Remélem Gyula nem is felejtette el mondani neki, hogy nagyon örülünk, hogy eljött és együtt ünnepelhetjük ezt a világra szóló sikert.

De ne kanyarodjunk el a tárgytól... ne napi politizáljunk. Ünnepelünk. És ahogy ilyenkor lenni szokott, jön az ünnepi beszéd. Hát,... nem ragozom tovább , csalódott vagyok. Nem erre számítottam, nem erre készültem. Én azt hittem, hogy az előkészítő operatív bizottságnak van stílusa. Na most az sem tudható persze, hogy operatív bizottság egyáltalán volt e, de a stílusra mindenképpen számítottam. Én azt gondoltam, hogy egy ilyen alkalom remek lehetőség arra, hogy egy újonnan bekerült testületi tag bizonyítsa képességeit. És ennek az ünnepi megemlékezés szervezői teret is adnak majd. Bizony, azt vártam, hogy Bakai Józsi komám, mint vadi új szenátor, bizonyságot tesz retorikai, lingvisztikai, előadói, stb képességeiről. Mélyen elítélem azt, aki nem adott neki erre lehetőséget. 

És növelte csalódottságomat, hogy helyette megkellet hallgatnom a miniszter méretes - a közmédia szennyvízcsapból is hónapok óta ömlő - sablonostobaságait.

Atyaúristen! Hogy az miket összehordott, ......
Gondolom, nem történelemből doktorált. Mert egy 1848-49-es megemlékezésen migrációra, mint veszélyre átkötni, irtózatosan nagy baromság. Ugyanis az ünnepelt nemzeti tragédiánk minden momentumában ott volt a migráció, mint jelenség. Migránsok is harcoltak, adták életüket a nemzeti szabadságvágyunk megvalósulásáért, és a bukást követően a megtorlás elől menekülve, sok magyar hazafi migránssá vált. Szomorúan konstatáltam, hogy miniszterünk valóban egy önálló-gondolatmentes fideszfajankó lehet, mivel ezek ellenére hosszasan migránsozott, brüsszelezett. De ezt hagyjuk is, mivel a kiöntött ürge látványát nyújtó macskajancsi miniszterelnök is ezt nyomatta  szintén a dupla kordonja mögül a múzeum téren. Vagyis gondolom, ez a fidesz központilag jóváhagyott egyen-szövege lehetett.
(De hogy  egy miniszterelnöknek annyi esze se legyen,  hogy amikor esik az eső, beálljon az eresz alá, ..... Kissé égő na.)
Basszus, már megint elkalandoztam......Szóval tudni kell, hogy a jelenlévők összvissz  - az ünnepi műsort előadó gyerekek rajongó rokonságát és az egyéb fellépőket leszeszámolva  -  kb. úgy 100-an szenvedték végig a szemináriumot. És már ezért sem kell nagy feneket keríteni az elhangzottaknak.

Inkább szeretnék a dolgok mélyére látni, szeretném az érdektelenséget megérteni. Akárhogy nézzük, ez igencsak gáz. Főleg hogy úgy tudtuk, a fidesznek van helyi rajongó tábora is. Ennyi lenne az ?  Hát, nem is tudom.....hogy most már, mit is gondoljak. Nem kíváncsiak a miniszterükre? Kezdene elmúlni?

Mivel a munkahelyem által nem vagyok politika függő, mint ahogy ugye "kb" tudhatóan fideszes sem, ezért egyszerűen és naiv módon - mint már annyiszor - részt akartam venni egy méltóságteljes, napi politikai lózungoktól legalább enyhén mentes megemlékezésen. Ezen túlmenően, bevallom őszintén, nem olvasva a programot - mint mondottam - Józsi komámra is kíváncsi voltam.  Mennyit is fejlődött, mióta elváltak útjaink. Ugyanis a varrodába jó ideig kollégák voltunk. Hadar e, suksükköl e még, stb. Gondoltam, akárhogy is alakult, formálódott, javult, romlott, akkor is,.... kicsit (narancs)sárga, kicsit savanyú.... de a mi Józsink.  Hát csalódtam. Nem hallgathattam őt.
És ugyan érez e valaki rajtam kívül csalódottságot?  Mert mi más lehet az, amikor egy közösséget alkalmatlannak tartanak arra, hogy tagjai közzül kérje meg azt az embert, aki szónokol majd előtte, a saját maga által megfogalmazott egyszerű gondolatait közölve? Nem állhatom meg, hogy ne említsem a Bordás által bevezetett zseniális módszert. Gondos észrevétlenséggel gyakorolva saját gesztuspolitikáját,  próbára tetetett embereket szónoki felkérések formájában. Nem emlékszem, hogy az ő idejében valamikor is ennyire kivülálló mondott volna ünnepi beszédet Abádszalókon.
És.....jut eszembe, érez e valaki megaláztatást is? Feltűnik e ugyan valakinek az is, hogy immár  faluközösségünket valahol , valakik végképp alkalmatlanná nyilvánították arra is, hogy jegyzőt, iskolaigazgatót, vagy akár egy első osztályt tanító pedagógus után,  most (!), egy szónokot kiállítson saját "erőből".
Nem hiszem, hogy túl sokan agyalognának ilyen elvakult, szalóksoviniszta hülyeségeken. Talán ezért tartanánk itt? Lehet.

De visszakanyarodva a témára....Szóval jó, ha 100-an voltunk. És ebben már benne van az a jó néhány kurzus függő munkavállaló és simán csak pofavizitre jelentkező, aki megjelent. És a többi falunép?

Hát igen. Ez már nehéz ügy. Nagyon nehéz és rémisztő.
Igen, rémisztő, hogy szembe kell néznem velük együtt nekem is a kialakult helyzettel és le kell vonnunk következtetéseket. Igen, tetszik-nem tetszik, be valljuk, nem valljuk magunk előtt, lelki egyensúlyunk, önérzetünk megőrzése érdekében el kell jutnunk egy  döntési pontra, amit félek kimondani, leírni is ide. De meg kell tennem. 

Bizony, ha nem tudunk azonosulni azzal, ahogy az aktuális politika már faluszinten is kisajátítja az ünnepeinket, akkor módot és lehetőséget kell találnunk arra, hogy méltóképpen, meggyőződésünkben sértetlenül, agymosás mentesen tudjunk fejet hajtani, emlékezni nemzetünk nagy ünnepein. Természetesen az ünnep napján, de más időpontban. Megtehetjük ezt magányosan, vagy a családdal, esetleg néhány baráttal. Méltósággal oda lépve, majd rövid, merengő vigyázzba állást követően egy szál virágot elhelyezvén az adott helyi emlékműnél. És ha van rá igény, akár többen egyszerre, szervezetten is. És örömteli büszkeség tölt el, hogy ezt nem én találtam ki.

Furcsa, hogy még most is, több mint egy nap elmúltával is az el nem jöttek indítékán töprengek.
Lustaság? A hiányzó ismert arcokra gondolva, nem hiszem. 

Hideg volt? Az volt máskor is.

Akkor inkább az, hogy esett az eső..? Ezen viszont már elgondolkozom. Az ünnepi előadó színvonalán kívül is, valóban volt valami elszomorító, sirató fillingje a mostani március 15-i ünnepségnek. 

Bár nincs köze Abádszalók történelmének gyermekkorom egyik kedvenc írójához, de mégis eszembe jutott Passuth László. A Postamester előtt állva a szomorúan csepergő esőben,  nagyívű regényére gondoltam, amiről át is kötöttem aktualitást találva...

Úgy tűnt, esőisten ......most Abádszalókot siratja.  

És ne vígy minket kísértésbe..

(Fohászkodjunk most ekképpen jó Gyulánkhoz.)

Na igen. Felvirradt a nap. Neki. Pedig a választások után nem sokkal még én is arról írtam, hogy Miskát ez a nép 2019-ben is győztessé teszi. De lám, akárhogy akarja, már nem tudja.  És most, hogy így alakult a helyzet, lehetne még itt 2014-nél is nagyobb őrültséget csinálni például azzal, hogy kitudja milyen indíttatással a fidesz3 - újkori nevén, jobbik - csoportosulás is indít egy jelöltet. Miért is ne? Itt? Bármi előfordulhat kérem. Azt is ugyan  ki tudhatta előre, hogy a dolgok ezt a fordulatot veszik?  Én is csak pedzegetve írtam az innen-onnan szivárgó hírek alapján, hogy valamiért ez lesz a dolgok végkimenetele. Persze a híradásokból ma az tudható, hogy több mint 50 millió + az apró!..... ok lett a lemondatásra. Az meg a falusi folklór része  lett, hogy a miniszter  ment, vagy Miska a másikhoz, mit mondott, stb. A lényeg az, hogy akinek van némi sütnivalója, és ekkora sara, az bizony nem nagyon mondhat nemet egy "elbocsátó szép üzenetre". Na igen... Ha belegondolok, hogy milyen sokan lehülyéztek a  ...Reménytelenség bére c. írásomban Misi helyzetét taglaló mondataim miatt, hát virágos jó kedvem kerekedik. Mert megint csak igazam volt.  És némileg az ügy megértésében segíthet, ha valaki beüti a gugliba azt a nevet, hogy Hoffmann Imre..... Ő 2003-ig a felettesem volt. A többiről lehet olvasni. Úgy mellesleg, Abádszalók lakossága nagyon sokkal tartozik neki...... Az ő révén három ingyen tűzoltógépjárműhöz jutott a településünk akkoriban. Tény, Imrét ismerni is kell. Pontosabban nem őt, hanem a munkamódszerét. 
De az említett bejegyzésben leírtaktól függetlenül is, volt és van egy nem egyszerű helyzet. Mégpedig az, hogy az önkormányzatok irtózatosan nagy szarba kerültek mostanra. Nem csak Szalók. De  a mi falunkra ez különösen igaz. Mert annyira nincs semmink, hogy szinte már még az sincs, ....... amink nem is volt soha. ( itt szmájli + a megfejtők között hangszórót sorsolok ki,) Ráadásul, most ha egy kicsit is nem vagy szimpi a fidesznek, már véged. Nem kapsz semmire sem támogatást, pályázati lehetőséget, stb. Viszont kapsz gáncsoskodást, ellehetetlenítést, szívatást, stb,stb. Na mármost, ha mindezek mellé még van egy olyan testület mögötted, amelyikkel folyamatosan buzeráljátok egymást, akkor sima vesszőfutás, idegőrlés az egész.  Anno 2014-ben arról is írtam valahol, hogy Abádszalókon a fidesz1, küzd a fidesz2 ellen. Becsületükre legyen mondva, nyírták is rendesen egymást. Pusztult is rendesen,.... na nem ők, hanem a falu. Nem rég, egyik - Bordás mellett sokat látott, tapasztalt - haverommal arról beszélgettünk, hogy szerintünk bele is pusztult. Mert amit a Kovács-Kasza  tandem, Szabolcs hathatós közreműködésével művelt itt az elmúlt öt évben, azt  már helyre hozni nem lehet. Soha. Én teszem hozzá, hogy talán meg is kéne nekik köszönni. Mindháromnak javasolnám is a díszpolgári címet. Ők legalább tényleg tettek Abádszalókon valamit. Most azt hagyjuk , hogy csak rosszat, vagy jót. Az itt nem érdekes. Soha nem is volt. Ennek a népnek itt az ilyen apróság nem számít. Néhányunknak esetleg.

De hol is tartottam? Ja, ott hogy, .....  felvirradt a nap.....
Na,... nem is lepődnék meg, ha már elkezdtek volna  Gyulánk elé járulni, vagy telefonon hívogatni őt azok, akik titkon mindig is vele voltak, benne hittek, és őrökké hinni fognak. Akik Misi alatt senyvedtek, éheztek, fáztak. Sőt annyira, de annyira, hogy nem volt még... szexuális életük sem a sok poszttraumás háborús stressztől...... És pusztán csak azért működtek együtt az előző  kurzussal, mert.... hát...csak.

De, hogy most végre ő (el)jött és látott, és győzni fog,  ..... most akár az életüket és vérüket érette...... És most aztán majd és végre és valahára  vele..... és együtt. Ésatöbbi, ésatöbbi, ahogy ez lenni szokott ilyenkor.

De.... azért kíváncsi vagyok arra, Gyula feléri e ésszel, hogy ő most bármit kérhet az indulása fejébe a minisztertől? Hogy nincs alternatívája? Na, nehogy valaki a Tibivel jöjjön.  Mert ő már nem tétel. Őt leírták mindenütt. A minap a Jóbarátba előttem lejátszódó közvélemény-kutatás  végeredménye szerint a jelenlévő, választani tudó ( értsd alatta, épp a választás napján max. cselekvőképességig józan) biztos szavazó megkérdezettek - egy előrehozott választás esetén -  Csiga Kálmán és Prógli Öcsi mögé várták  befutóként. Pedig, mint tudjuk, az említett két muksó csak posztumusz indulhatna.
A magukat hosszú évek óta végletekig összeszaró helyi ballib emberek önszerveződéshajlandósági potenciáljából következően, ha valaha lehetősége volt Fazekas miniszternek arra, hogy Szalókon hatalmi pozícióból stabilizálja a fidesz helyzetét, akkor ez a helyzet most az. Ne  most emlékezzünk olyan apróságra, hogy a Tiszafüredi járásban ( odatartoztunk) anno az MSZMP , lakossághoz mért taglétszám aránya Abádszalókon volt egykoron a legmagasabb. Bizony kis barátaim, ha tetszik, ha nem, itt a felnőtt lakosságból minden ötödik ember kommunista volt 1990 előtt. Most meg, mintha  mindenki jobboldali lenne. Időnként. Micsoda gén és gerinc állomány. Van mire építeni a miniszternek.
Na, de legyen....felejtős ez a történet (is).
Lényeg, ami lényeg, hogy Gyugyó koma bizony, most megkérheti a saját árát ezért. Is. És azzal együtt beleverheti a miniszter orrát abba, amit ő rondított oda a 14-es önkormányzati választás kellős közepébe. Mert akárhogy is nézzük, ő szívatta meg. 
(És már hallom is, ahogy a "jó barátaim" óvják...   Ne hagyd, hogy provokáljon..... egy komcsi.) 

Hát... Gyula, vazze! Bár igaz, hogy te úgy isten igazából soha nem akartál itt lenni valaki. Se iskolaigazgató, se polgármester. És ez utóbbi miatt Imi koma időnként még ma is felsír álmában, mert nagyon bízott benned.
 Bizony, téged mindig csak úgy rábeszéltek, belőled mindig csak valaki csinált, valamit. ( komolyan röhejes, hogy most is ez a helyzet.) És ez az a  kívülről láthatónak tűnő, belsődből fakadó érték, ami... nem tudom, hogy valóban érték e. De, itt az idő, most vagy..... És pont.
Engedj a kísértésnek, a szirén hangoknak  bátran, és indulj egy maffia szerűen működő, egyre fasisztoidabb párt színeiben. Ha gondolod, akár konkrét előfeltételek nélkül is. Bár bizonyára, vannak ígéretek mindenféle pályázatokra, támogatásokra a boldogító lózungmézesmadzagok garmadáival együtt.  És félned sem kell a kockázattól, mert nem lesz ellenfeled. Ha lenne valami futóbolond, aki önértékelési zavarában bepróbálkozik, nem kell komolyan venni. Ha szarkasztikus akarnék lenni, akkor azt írnám ide, hogy ....ide nem kellenek  a fidesznél újabban szokásba jött, kigyúrt kopasz állatok sem, akik esetleg kiszorítanák a Maja ajtaja előtti előtérből a levegőt.
Viszont lesz nagy, országos (köz)média felhajtás, mivel - ugye - biztos nyerő vagy. Hálás téma lehetsz a lakájmédia számára. Egy ideig. A Salgótarjáni orbitális fidesz választási zakó után Abádszalók ázsiója hatalmasat nőhet. Néhány napra e kis porfészek - az emberi populáció egyedfejlődésének állapotát tekintve immár minden kockázat nélkül kimondhatóan, mint zárvány ( copyright  fidesz, Salgótarján) - lesz akkora jelentőségű hely, mint még soha. Persze csak azért, hogy lehessen demonstrálni az itteni eredményekkel, ...... hogy ugrálhatnak a parlament előtt a pedagógusok kockás fülű-ingű nyúlként. (És külön töltsön el téged büszkeség, hogy köztük kereken 3 kollégád, khm....) Döglődhet az egészségügy, nyomoroghatnak az emberek.... ha a fidesznek van itt egy Gyulája, akit zászlóra tűzhettek,..... vele nagyot győztek. Hagyjuk azt, hogy négy ciklus óta itt nyerő fidesz ide, Fazekas és Varga miniszter oda, ...... ott vagyunk a húsz legelmaradottabb kistérség között  Eu ! szinten. És hagyjuk azt is, hogy ez  csak a gazdasági elmaradottságot jelenti. Mert az intellektuális, szellemi elmaradottság az csak sejthető abból a körülményből, hogy a Fazekas & Fazekas Co. a feudális viszonyok kiépítettségében, ...... már-már lassan  az ius primae noctis-nál (első éjszaka jog) tart. A hűbéres rendszer már régen megvan. Persze kapunk érte, cserébe közmunkaszerződéseket 400 főre. Immár, Misi elmúltával egy teljes évre. Micsoda kegy. De , természetesen a kialakult helyzetet - mármint az egyenlőre még csak 50 egynéhány milliónál tartó károkozást - elemző , vizsgáló, önkormányzattól bizonyos mértékig független bizottság felállítása már szóba sem jöhet. Mert könnyen kiderülne esetleg néhány közismert, helyi, illetve környékbeli kisisten igen komoly érintettsége. Az önkormányzat tulajdonlású kft elmúlt öt évi viselt dolgai főleg tabu. És hogy ezekről elterelődjön a figyelem, bejöhet, nyerhet esetleg néhány pályázat, amit szajkózni lehet keresztbe-hosszába, természetesen a fidesz és a miniszter dicsőségére. De nagyon nagyot már nem lehet dobni. Valami állandó és piaci szegmensbe működő munkahely létesítése már csupán kora délelőtti, tóvíze fölött lebegő ábránd lehet. Áh, ugyan má'. Akkor nincsenek az emberek közvetlenül pórázon, függőségi viszonyban.
Jó, most, hogy így alakult a helyzet,  esetleg a Füzes konyhabővítése, átalakítása belefér. Nem egy nagy történet, hacsak Tamás be nem kavar. Mert ő abban sokat veszíthet. A tanuszoda régóta a levegőbe van, összejöhet, bár nekem vannak kétségeim. Erősen viccesnek tűnik a projekt Kunhegyesről nézve. Viszont a Gamesz épület bérlésének felmondása már nem viszi. Még agyalni sem mer senki rajta, mert Szabolcs buliját nem lehet veszélyeztetni. És ez persze össze is függ azzal az abádszalóki rögeszmével, hogy nekünk a falu szélén kell hogy legyen a művelődési házunk. Sőt, most még költeni, pályázni is akarunk rá. Agyrém.
Az "A" épület persze ott van-lehet kihasználatlanul már lassan fél évszázada. Ha mély merészséggel elábrándoznánk azon, hogy ebből a patinás építményből micsoda  közösségi teret lehetne rittyenteni és hogy az mégis csak "középebben" van a faluba..... De ne. Hm.... Mert .... isten malmai, szó szerint....lassan őrölnek. De a végén, csak-csak ráteszi az "áldásos" kezét .....
Szóval néhány hangulatjavító, beetető dolog és.... És aztán méla csend. Lesz megint. Az idegenforgalom perspektíváját meg könnyű felvázolni abból a látványból, ahogy azt a Hírnök c. újságunk XX évf.1. szám 3. oldalán olvashattuk Brombauer Tibitől. (Szerintem néhányan tudjuk csak, hogy elfelejtették odaírni.... Fordította: Nagy Tibi.)
Basszus.... "Új elképzelések- gazdag program"..... És ne szúrjam tökön magam.  
A francba, hogy mindig elkalandozok....
Szóval,.... vivát Gyula! Te vagy az ő emberük. Most.
Az lényegtelen momentum lehet csupán, hogy néhány megátalkodott nem megy el szavazni. Arra a színre, szervezetre, cégre ( minek nevezzem, cosa nostra?) .... nem. Soha nem. Akkor inkább, már rád sem. Mert ...tudod a gyomrunk, már nem a régi.
És mert tudod..... néhányunkban volt, pislákolt, élt egy kis remény.... hogy van benned kurázsi. Hogy van fasz a gatyába... és vegytiszta függetlenként indulsz.  Hogy neked is érzékeny a gyomrod és egy olyan valamit nem akarsz támogatóként a hátad mögé, mint a fidesz.
Jó, tudom van az a duma, hogy a falu, a zemberek, stb, blabla,bla, érdekében. Nekem meg ..... cserepes a pofám az influenzás láztól és kireped ha röhögök. Ilyeneken.

De....
...... a győzelmi mámor elültével, ha már kiünnepeltétek magatokat és amikor belaktad az irodádat, bemérted  ketrec-csapdád határait,  légy újra az a kis jó humorú csóka, akit mi, senkik megismertünk. Akivel ki tudtuk csavarni a dolgokat néha hülyéskedve, összekacsintva, röhögve.  Mert....
....ne feledd, mulandó a világ, a siker....
És ne feledd a tömjént magadnál tartani.....
És ne vígy minket kísértésbe...
... de szabadíts meg minket a gonosztól.

Na...Értve ....?

Az alább leírtak egy elképzelt, huszadrangú olasz bűnügyi-politikai film egyik, jelentéktelen jelenete lehetne. Vagyis a szereplők kitaláltak , a történet fikció. Bármilyen hasonlóság valós személyekhez, vagy eseményhez, csak a véletlen műve lehet.....


Kopogás ( kintről)
Igen! (bentről)
- Jöhetek? Nem zavarok?
- Hát persze. Nem zavarsz. Gyere. De csak röviden, mert ...izé...
Görnyedt háttal befele araszolás, hajbókolva kéznyújtás, stb.
- Szevasz.... Öööö, üzented, hogy jöjjek...
- Aha  Igen. Mizu felétek? Hogy megy a futás?
- Te, ööö, köszönöm az érdeklődést... honnan tudod?... hehe...Nyomom erősen, mindennap..... Valahol azt olvastam, hogy ez kell a depi ellen...
- Aha. Én is hallottam már ezt. Na igen, nem árt ha vigyázol.
Fagyos, hosszú csend
- Szóval?
- Mit szóval?
- Minek rendeltél lábhoz?
- Öö, izé ..... Jaaa, ....tényleg. Jó hogy mondod... Dumálnunk kell.
- Miről?
- Le kéne mondanod....
- Miről?
- Hogy hogy miről?!
- Te tudod kérlek, hogy mit akarsz...!
- Na most hülyére veszel, hogy ilyeneket kérdezel? Öreg, gondolod, hogy  a szexelésről gondoltam.....mi? Még hogy miről? Tudsz kérdezni hülyeségeket. Nem veszed észre, hogy nem megy a verkli?
- Aha. És?
- Mit és?
- Mit ajánlasz? Tudod a család.... a gyerekek...Szóval nem mindegy hogy, hogy lépek... Nektek se.
- Hm...Mondtam, hogy lépjél be a szervezetbe. Nem?Így nem igazán fog menni... De majd meglátjuk.Ha nem jön közbe semmi. Ne csinálj felhatást és.... lehet, segítünk valamit Jó? Szóval futkorászol..
- Aha. Mert?
- Futhatsz.... El. Megengedjük. Ez most neked a legfontosabb. De kuss legyen! Vili?
- Oké. De szerintem ez nem csak nekem fontos,..... de jó, majd meglátom én is.... hallagatok.
- Mondom, hogy ne csinálj felhajtást... és majd esetleg... Ez most komoly! Érted? Na, most várnak rám....úgyhogy...
- Mondom, hogy oké. Kussolok. Nem is zavarlak tovább, szervusz. (Hajbókolva kéznyújtás, megint görnyedten, de most kifele araszolás, háttal. Magába gondolva: micsoda görény.)
Ajtó csukódik. Bent, félhangosan:
- Micsoda görény. Na, felhívom ezt a....
Telefon pötyögés.... Hallhatóan kicsöng....
- Szeva. Na, meg volt.
- .....
-  Ááh, nem vergődött. Na jöhet az a srác ..... a cserepadról. Hogy hívják,.... ?
- ......
- Az, az....na,....akkor úgy van, hogy ez a ti döntésetek. Na... Értve?
-......
- Ezt most hagyjuk. Majd még dumálunk...
- ......
-  Jó. A lényeg, hogy továbbra is mindenről tudjak. Mindig, mindenről időben , értve? Szassz, jó? Na... Leteszlek, mert hív a másikon az asszony....
- ......
- Mondom hogy...
- ....
- Jó.... na...Csak ügyesen. Na...Értve?
Bazmeg. Ezt a szófosót,....(maga elé dörmögve)

Bánatos kurvák alkonya

A jó ideje már, úgy két-három hete annak, hogy láttalak. Sápadt, lárvaszerűen bánatos arcodból karikás szemekkel meredtél magad elé az útra. Nem néztél se jobbra, se balra. Tudnod kell, már szánalmat érzek irántad, sajnállak. Jól meg szívtad. Bár nem hiszem, hogy ezt te beismernéd. Nem olyan vagy. Ismerlek. Nem vagy képes belátni, korrigálni hibáidat, módosítani vágyaidat.

Na igen... Azt hitted, nyerő a taktikád.  A képletes obszcenitásig lesilányulva, kiszolgáltad minden vágyukat és azt gondoltad, majd elnézik a néha feltörő, önálló akaratodat. Vagy amikor kielégülten, lihegve  elterülnek melletted, te benyújthatod igényedet bármire is.  Keserű érzés lehet most az, hogy az egykori tervszövögetések közben kéjesen mocskos összeizzadások után, eljött az ébredés.  Meglehet, felismerted bizonyára ma már, de magadnak sem vallod be,  hogy a politikának nevezett türelmi zóna  a fidesz országlása idején így működik. Ott  az olyan kvalitások , mint te, mindig a rossz végén állnak, állhatnak csak annak a bizonyosnak.

Katona korom egyik  durva, mulatós nótája ( Marianna, mért vagy kurva....) jut eszembe. Pontosabban utolsó sora.... kidobták a kuplerájból

Lehettél volna más kvalitás is pedig. Ha hallgatsz arra a tanácsra, hogy ülj le Bordással és fogadd el azt, amit ő javasol. Ha hallgatsz arra, hogy nyugi, van időd, tanulj az öregtől. Ő a zsigereiben érezte a politika minden rezdülését, lehetőségét. Ezt a megérzést nem lehet örökölni, ez senkinek sem veleszületett képessége. Ezt csak megtanulni lehet, persze hosszú évek alatt. De te voltál olyan hülye,  anno ha jól emlékszem 2007 őszén (vagy 8 tavaszán?) összehozott találkozásotokon, hogy  keménykedtél, arcoskodtál. Na, Imrénél pont azt nem lehetett. Ő tudta, hogy mit tud és azt, hogy azt a tudást kinek , mennyire kell tisztelnie. Fel is álltatok kb. tíz perc után.  Valószínű, hogy te a közélet-politikailag teljesen analfabéta, ostoba Kasza és a magával mindig ágfűrészt hordozó Szekrényes útmutatásával érkeztél. Az persze külön vicces volt, ahogy e két antilumen  a háttérben közelharcot vívott azért, hogy ki gyakoroljon befolyást az apakomplexussal (is) terhel személyiséged fölött. És ahogy lenni szokott, ők a levesbe, te meg ..... hová? kerültél.

Emlékszel? .... Amikor 2011 nyárvégén, Pestről hazafele egy OKF-es tanácskozásról, az úton győzködtelek, hogy ne állj be máshoz, más mögé. Ne hagyd, hogy irányítsanak. Legyél önálló, szilárd elhatározásokkal. Beszélgess mindenkivel, legyél nyílt, barátkozó, jó fiú. Ezt itt nagyon értékelik.  Még el is ismerted, hogy nem volt valami jó ötlet, hogy az első május elsejéteken Tomajra szállítottátok a népet,  miközben a szalóki sportpályára még egy léggömböt sem biggyesztettetek ki. Egyáltalán nem mellékes, hogy a helyi közélet gerincének megroppantásában komoly szerepe volt e nyitásotoknak. Mert ilyen, emberemlékezet óta nem volt a településen. De ez, mint később kiderült, beleillet a parti rádió, a kft, csőd eljárással a falu, az iskola, majd később a tűzoltóság ellen elkövetett szemétségeid sorába. Elárultad, sőt... igen, kiszolgáltattad a politikának a faludat, bazmeg......!

Meg is kaptad most a jutalmadat. És ne hidd, hogy nem attól, akinek elárultad. És intő jel ez, az utódod számára is. Halkan mondom csak: !...van bennem kétség, hogy a miniszterrel leegyeztetett delikvens ( már ez micsoda égbekiáltó őrület ) ezt feléri e ésszel. Na, hagyjuk az Abádi Szabó által szimpla,helyi fidesz döntésnek való beállítást. Ne hülyéskedjünk. Jó?!

Zúdulnak is a kombinációk, hogy na, most már fog ömleni ide ám a zsé, mivel te végre elhúztál. Bla, bla,bla. Szokásos hülyítés, baromság. De ez már egy másik történet. Lesz.

A legutóbbi bejegyzésem ( Köszi, hogy hívtál....) stabilan vezeti a nézettségi listámat 436 megtekintéssel... Nem semmi. Nem hiszem, hogy ez tovább növekszik. Az ismétlő megnyitásokat nem méri a rendszer. Van azonban információm arról, hogy a megjelenést követő napokban itt-ott még spontán felolvasó körök is létre jöttek, körtelefonok mentek. Persze, ahogy ilyenkor lenni szokott, ugrásszerűen megnőtt a fb-n az ismerős bejelöléseim száma is. Bizonyára nagyképűségnek tűnik részemről, hogy nem jelöltem vissza senkit. Pedig nem az. Más. De az maradjon az én lényegtelen titkom.

Lényeg, ami lényeg....a visszajelzések alapján van bennem némi ébredő remény, hogy egyre többen ismerik fel Fazekas Szabolcs  retrovírusszerűen terjedő befolyását az abádszalóki humán genomra (agyakra?). Nem véletlenül használom e jelzőt, mert e befolyás, mint olyan, bonyolult hatásmechanizmusokon keresztül, de annál végzetesebben fejti ki a hatását. Azt gondolom, hogy a település életében nem túlságosan jelentős momentumként  e végzetesség most  testet öltött Kovács Mihály számára is. Kíváncsian várom is hogy mások, pl. Nagy Jancsi és a többi jelentősebb földtulajdonnal rendelkező nagygazda hogyan bújik ki - ha egyáltalán mer akarni - a halálos ölelésből.

A közcélúsok között pedig némi érdekesség csupán, hogy minden jótétemény mellé mellékelődik valahogy egy halk ...  hhszabolcshhh ..... a kiszolgáltatottságuk okán a sorba beállt, kápószerű nyomorúság kufároktól. Zsolozsmaként. Komolyan nem lepődnék meg, sőt..... ha egyszer csak javasolná őt egy kör a helyi....... trónra. Mondjuk pl, ha valami különös véletlen folytán lesre fut(tatják) jó Gyulánk. (Hm...megint azaz istenverte  Kasszandrai vonásom.)

Hát igen.... Eljött a dicstelen vég számodra. Pedig 2006-ban nagy remény voltál sokaknak. És te elcseszted. Hiába mondtam neked, amikor odaadtam a tűzoltóság nagytermét az adomány ételcsomagok osztására, hogy vigyázz, most sokan ragadnak rád, állnak melléd, akarnak lenni barátaid. És jöttek is azok az emberek. Akiknek a sorsod beteljesülését immár köszönheted. El is elárultad értük Létai Janit, aki hozta a nagy népszerűséget generáló adományokat és vele együtt Herbály Imrét. Majd engem, amikor mindjárt indításképpen a súgóid győzködésének engedve, feljelentettél a közigazgatási hivatalnál egy nevetséges "írásban meg nem hívás" miatt. De ez a távoli,  feledhető múlt. Most már..... veled együtt.

Gondolom, nem hitted el azt sem, amikor nem rég megjósoltam, (Reménytelenség bére.....) hogy az új év első hónapjaiba napod leáldozik. Látod, hiba volt nem elhinni.

Egykori mesterem, Faragó Zsiga bátyám mondása jut az eszembe, tőle hallottam mindig, ha leváltottak valakit a tsz-ben.  Fiam, ez olyan, mint a bánatos kurvák alkonya.... Hótziher, hogy  mindig eljön. 

Köszi, hogy hívtál....

Rendes vagy nagyon. Volt már eszembe, hogy biztos megkeresel majd, de ennek ellenére váratlanul ért. Komolyan mondom, nem lett volna egy  rossz ötlet, ha...nem vagy ennyire bunkó.  Ráadásul nem voltam jó passzban. Már a délelőttöm rosszul indult azzal, hogy a magasnyomású mosó vízsugara 150 bárral  belekarcolt a motorházba. Most vettem a verdát. Azt hittem, meghülyülök az idegtől. Ezt a kétbalkezességet. És délután temettük a testvérbátyámat. Nem akarok érzelgősködni, ezért ezt nem részletezném. Mondtam is neked, hogy most nem alkalmas, majd talán holnap délelőtt, de te erősködtél, hogy elmondanád a magadét. Na, igen. Ilyen ez a világ. Mindenki csak mondaná a magáét. Te is , én is, más is. Aztán a kutya se figyel a másikra. Én se nagyon tudtam rád. Ezért csak nagy vonalakban emlékszem az érezhetően ideges hangon elhadart monológodra. Kár. Figyelnem kellet volna. Na, nem azért, hogy szó szerint idézzelek. Az olyan snassz  lenne. … Joggal mondhatná bárki, hogy nem készült róla felvétel, azt mondok, amit akarok. Mindenesetre kemény szavak voltak. Próbáltam közbeszólni, de nem hagytad. Aztán már nem is próbálkoztam, nehogy elröhögjem magam. Mert bocsika, de már-már nevetségesen pattogó voltál. De nem ezért van, hogy nem ijedtem meg és nem is kezdtem el félni. Tőled. Akitől mindenki összeszarja magát itt a környéken. És ezen ne is lepődjél meg, hogy én nem. Bennem van a hiba. Már gyerekkoromban, amikor osztályfőnököm tanácsára a szüleim elvittek a dilidokihoz , meg lett állapítva, hogy nincs bennem félelemérzet,  és ezért kerülök gyakran önveszélyes helyzetekbe. De mivel az osztályzataim rendben voltak, azt mondta, hogy hagyjanak békén, majd kinövöm. Le és felmásztam bárhová, felugrottam a sorompónál lassító tehervonatok lépcsőjére , buszok, teherautók hátsó lökhárítójára és szinte mindennap összeverekedtem valamelyik, tőlem nagyobb sráccal a suliba stb, stb. Szóval kezelhetetlen, mai szakszóval hiperaktív voltam. De képzeld, az a doki némileg tévedett, mert időnként az vagyok - persze  fékezett habzással - ma is. Mint azt te is tapasztalod. Nem örülök annak, hogy ilyen vagyok, de hát …. ez van. Ezt kell szeretni. Neked is. Vigasztaljon az, hogy nem mindig. Vannak zűrmentes időszakok is az életembe. Hogy mikor? Hát, amikor a haveri, ismerősi körben nem hallok egyetlenegy környékbeli nagyember részéről történt aljaskodó, furmányos köcsögösködést. Ha békén hagynak bennünket, kisembereket. Ha nem jön hír hatalommal való visszaélésükről, basáskodásukról. Ha nem kell folyamatosan figyelni a manipulálások, hergelések, trükkös lehúzások, betartások miatt. Igen, akkor nyugton vagyok és sima, érzelgős, már-már nyálas novellákat írok. (Ezeket mély tisztelettel ajánlanám is egyben a megtisztelő figyelmedbe)

És ha egy gyenge, megengedő pillanatodban őszintén benézel a lelked mélyére és elgondolkozol ezeken, - esetleg magad elé téve egy üveg páleszt  pl. este, amikor elcsendesednek otthon a gyerekek, asszony, stb –  akkor szerintem megvilágosodsz, hidd el.

Jó, tudom hogy utálod, ha megemlítelek néha a blogomba. Persze, hogy szeretnéd, ha csend lenne körülötted. Ha mindenki fülét, farkát behúzva kussolna. Ha kavarhatnád, irányíthatnád a háttérből nyugodtan a Szalókon történteket kényed-kedved szerint. Ha nem szólna senki azért, hogy a te támogatásoddal felhorgadt egy olyan förmedvényben a polgármesteri ambíció, mint Kovács Miska, aki egy Kasza nevű elcseszett pincérrel karöltve szétbaszta a faluközösség amúgy is pislákoló életenergiáját. Akivel a szakmai felettesemnél, közös szándékegységben áskálódtatok azok után, hogy néhány dologban segítettem rajtad. Pedig árthattam is volna. De pl. anno évekkel ezelőtt, amikor a Csordásfertői tűznél megláttam a csotrogány gépeidet, azt gondoltam, hogy ennek a csórónak nem küldök a nyakára egy véresszájú tűzvizsgálót. Érzésem szerint egy, akkor alsóhangon indított, tán még százkilós csekk is bedöntötte volna a cégedet. Pedig a lábonálló búzájukat féltő környékbeli gazdák a muterodat emlegetve, lincshangulatban követelték tőlem. De ez még hagyján. Volt, amelyik a pofámba vágta, hogy biztos a haverod vagyok és még ma sem köszön. Vicces, nem? A többi sztorit nem is említem. Minek? Szerintem el sem hinnéd.

Szóval tudom, hogy kellemetlen most neked ez a helyzet. Nem nagyon találsz rajtam fogást. Gondolom, keresed, keresteted is ezerrel. Szálka a seggedbe, mi?  Viszont tévedsz, ha azt gondolod, hogy unalmamban rád szálltam, mint légy a szarra. ( hogy ez a magyar nyelv mennyire kifejezően találó tud lenni....?) Jobb, ha tőlem tudod, nem vagy  annyira érdekes, hogy naponta napirend legyél számomra. Egyszerű vidéki párthelytartó vagy. A tökömet se érdekli, hogy mekkora vagyont, földet, stb. guberáltál össze. Ez legyen a Doros és a Hír Tv biznyákja. Engem nem zavar. Talán a hogyan, de ezt hagyjuk, úgyis elmúlsz te is egyszer. Egy tanyasi homályban a politikai páternoszter által fluoreszkáló, szimpla gauleiter.  És mint olyan, minden extrémitás nélküli hatalmi reakciókkal. A telefonálásod  stílusa is tökéletesen ezt tükrözte. Talán kellene gondolkodni azon, hogy ha a páternoszter megáll, mi lesz. Nem fog megállni. Gondolod teljes joggal és fölényes magabiztossággal. És gondolták már annyian előtted. 

Nem is értettelek. Semmi bevezetés, felvezetés. Semmi… hogy vagy öreg……? hogy ityeg….? Egészséged, kedves anyósod, prosztatád…?stb. Mi az, hogy semmi etikett? Ez a tahó viselkedés még vidéken is botrányos na… Hé öreg, huszonegyedik század!

És hogy ennyire nem lennél kreatív? Pedig még csak nagyon gondolkodnod sem kell. Van a cégnél, szervezetnél (camorra) minta. Egy Velsz Tamás, egy felcsúti juhász  ügy után egy szalóki nyüzüge kis tűzoltócska már rutin kell, hogy legyen.  Főleg most, hogy a vadásztársaságba ilyen mélyen gyökeret-éket vertél. Ahol egyre növekszik a spanjaid, fanjaid száma. (Hm…igaz, nem kéne ezt túlértékelned, mert ilyenkor ez így volt ott mindig.) És nem egyszer tapasztaltad már, hogy bármire kaphatók az emberek a nyomorúságukban. Mondjam még….?  Szerintem most nem is kellene, csak egy szemvillantással kifejezni az óhajodat. Csak mondom, hogy valamelyik este a Pedróban a Tibkó és a Zsolti a betolt maligánfokokkal egyenes arányba növekvő imádattal óbégatták  a nevedet. Bár az is igaz, hogy a jelenlévők mérhetetlenül teljes, méla utálatának közepette.

Jut eszembe a végére…. Te…. figyu…! Viszont az indulat nem kellene, hogy elragadjon. Ez a telefonban nagyon gáz, ha átjön a düh mellett. Komolyan sajnáltalak. Mert tudom, hogy más ügyben is buzerálnak mostanában és feszült vagy azért is. Apropó, hogy áll a suzukiszétverős, önbiráskodós ügyed? Szerintem biztos megúsztad. Na látod.... Jó, ha tudod, én megértelek. Én mindenkit megértek,de.... És nagy kár, hogy az elhadarásod után gyorsan kinyomtál. Szerettem volna  legalább elköszönni. Tőled.

Mivel nem sikerült, megteszem most….

Szabikám ….! Hívj bátran máskor is, ha eszedbe jutok….. Csá, csumi csá…..!  Köszi, hogy hívtál!

A hatodik fő bűn.....

Jól, szinte tapinthatóan érződik ahogy feléd irányul.... Távolról arcodba vág a szúrós tekintet, ami ha közelbe érsz, elfordul  köszönés helyett. Vagy átnéz rajtad, mintha ott sem volnál. Majd elhaladva a hátadon érzed, amint szinte átsüt a télikabátodon. Valósággal kimeríti a Btk. valahányadik paragrafusának, ....Hirtelen felindulásból elkövetett szemmel verés....  tényállását. Bizony, megsértetted azzal, hogy kimondtad, leírtad azt, amit mások suttogva terjesztenek a vele, esetleg közeli hozzátartozóját, brancsbelijé érintő üggyel kapcsolatban. Nem te gyártod a híreket, információkat, csak leírod abban a reményben, hogy az érintet, az érintettek reagálásként megnyilatkoznak. Próbálod mentegetni önmagad előtt magadat, hogy te tulajdonképpen segíteni akarsz azzal, hogy nyilvánossá teszed azt, amin már jó néhányan csámcsognak. Nem te vagy az aljas, csak leírod az aljasságokat. Ha igaz a hír, akkor akivel kapcsolatba hozható, ha nem, akkor az, aki kitalálja és suttogva, titkon terjeszti. Te nem ezt teszed. Terítesz. Itt van, tessék. Ezt beszélik, ez a hír. De ezt nem értékeli senki. Csak azt, ha fülébe súgod valakinek, aki sugdolózva tovább adhatja.

Ilyenkor a mondat sokféleképpen kezdődhet. Pl:.....na most mond meg, hallottad hogy,...... vagy képzeld, tudtad hogy...stb, stb. Jóérzéssel tölt el, hogy mások előtt jól értesültnek tüntetheted fel magadat. Emeli a rangodat, fontosságodat, sőt már-már a megbecsültségedet. De ha a széleskörű nyilvánosság elé társz valamit, az már nem jó. Senkinek sem. A suttogva terjesztők elveszítik a jólértesültség látszatát, ezzel együtt a fontosságukat és azért haragszanak rád. Akihez kapcsolódik, akiről szól, az meg téged tekint  minden baj okozójának, mert immár nyíltan beszélnek róla. Persze, lenne arra mód, hogy a település vezetése megtalálja annak a eszközét, hogy elejét vegye a kósza, valótlan információk terjedésének, vagy hogy az igaz és a helyi viszonylatban érdeklődésre számot tartó hírek méltó körülmények között, hihetően közreadódjanak. Ez lehetne egy hiteles, plurális stáb által szerkesztett újság. De ne álmodozzunk.
Mindez azért jutott eszembe, mert a képviselő-testületben épp véres ütközet folyik a helyi, közérdekű információk közreadására hivatott önkormányzati újság feletti ellenőrzés megszerzése miatt. A lap eddigi tartalma Kovács Miska kényére, kedvére volt kiszolgáltatva. Élt is vele. Vissza. A havi megjelenések során kevés olyan oldal volt, amelyen vigyorogva ne bandzsított volna az ő képe ránk. Bőséges darabszámban láthattuk, hogy  éppen tanácskozott valakikkel, megjelent valahol,  itt-ott a fontos emberekkel, iskolás, óvodás, bölcsődés gyerekekkel. (vagy tán még épp hogy csak zigótákkal is,  és a ránézésre ez utóbbi szellemi képességen leledző, térségi illetőségű miniszter-képviselővel) parolázik, stb, stb. Szemet is szúrt sokaknak, mivel - ne is titkoljuk - a buta falunép megkajálta ezt, mert láthatóan hatott a legutóbbi választás végkimenetelére.
Nyilván, nem mehet ez így tovább. Változtatni kell a dolgok menetén, gondolták valahol, valakik. Igaz, messze még a következő önkormányzati választás, de....egyszer csak itt lesz a nyakunkon. És a szélfútta, nap szítta, viharvert, de ennek ellenére exponenciálisan növekvő sebességgel kihaló, rezedaszagú kis falunkba nem mindegy, hogy ki uralja a kommunikációs tereket. Az eddigi legjelentősebbre, a piacra egyre kevesebben járnak. A facebook helyi viszonylatban nem túl hatékony, mert az elöregedő népesség döntő hányada nem a közösségi oldalakról szerzi az információkat. Valószínű, hogy erre jöttek rá azok, akik kiakarják csavarni Miska kezéből a lap kormányrúdját, uralván ezzel a felületét. Az ütközet állásáról eddigiekben nem jelentek meg információk.   Arról sincs hír, hogy bármelyik fél a helyi politizálásban meg-megjelenő emberek köréből kívánna meríteni a szerkesztői stábot illetően. Ebből következően a leendő  tartalmakat illetően nincsenek illúzióim. Nem hiszem, hogy a helyi vadásztársaság ügyével, a földpályázatok nyerteseivel, a közcélú foglalkoztatás árnyoldalaival, Fazekas Szabolcs befolyásának tumorszerű terjedésével, az önkormányzati kft működésének ellentmondásaival ( köztük pl: az elmúlt nyár büfébevételeinek mibenlétével, mert mint tudomásomra jutott, mégiscsak üzemeltek) találkoznánk ezen túl a lap hasábjain. Nem is ez a dolga, mert nem bulvár... jöhet a hivatalos válasz. Akkor mi a fene lenne a dolga? Csak a száraz és érthetetlen számok, ( pl:költségvetési számadatok, étkezési norma, stb) kisilabizálhatatlan jogi nyelvezetű helyi rendeletek  közreadása? Igen, az.
És szinte véletlenszerűen, de meglehetős gyakorisággal fognak megjelenni benne csak majd azok hőstettei, akik a következő választáson nagyon sok ikszet (X)  szeretnének a nevük mellé.
Na, most ezért is lehet haragudni.

Ui:
Apámtól hallottam gyerekkoromba, ha második napja nem szóltam hozzá, mert kaptam a nadrágszíjjal, hogy  .... fiam, szart ér a harag hatalom nélkül.

A negyedik....

Igazi, hamisítatlan januári punnyadás van. Semmi olyan nem történik kis falunkban, ami az ilyenkor szokásostól eltérő lenne. Mozdulatlan, tömény unalom mindenütt. A fűtetlen kocsmák nappali félhomályában - bár az a mai fogalmaink szerint szinte már lehetetlen - még mélyebb letargia uralkodik. Borzasztó ingerszegénnyé vált a környezet. Eddig csak szimpla ingerszegény volt. Képzeljük el, hogy ....és az fokozódott. Talán egy  boldogabb jövőbe szánt látványelemként a  pulttal szembeni falon  kb. közel egy évtizeddel ezelőtt falra akasztott, valamikor talán fehér színű? randibugyit az idő vasfoga szétmállott pertlicsomóvá rágta már. Nem csoda, hogy a betérő átlagos SNI-s alkat tanácstalan szemmel vizslatja egy ideig, majd gyorsan felhajtja olcsó fröccsét és húz is kifele. Csalóka reménye lehet, hogy az adományszén éjszaka eltüzelt utolsó porciójának melegét valamennyire megőrizték még az otthoni falak.

Hideg, kemény idők járnak mindenfele. Már napok óta szilárd csend honol itt bent is. Év végén kiköltekezett a kocsmák népe. Sokadika van. És egy darabig még lesz is. Az a két,  néha max három hosszabban időző vendég, aki bágyadt rongycsomóként gubbaszt a hideg, már-már zúzmarás széken, saját agyába zárkózva gondolja végig borzalomba hajló eddigi életét. Ide jutottam.... én, aki.... Olvasható le a viharvert arcokról.....

Párás leheletemmel próbálom életre keltetni a poharamon felejtett újaimat. Mit nem adnék egy ilyen hideg fröccsért, úgy kb. július végén.

Magam elé meredten gondolkozom én is. Azon, hogy egyáltalán megírjam e ezt a bejegyzésemet. Minek borzoljam a kedélyeket, kavarjam a ... az állóvizet. Ambivalens érzések kavarognak bennem. Igen? Ne? Érdemes ezzel foglalkozni? Most, hogy bekövetkezett ez az áldásos uborkaszezon a faluban?  Igen? Ne?

Nehezen döbbenek rá, hogy ....ha nem teszem, akkor megszegem a saját alapvetésemet. ..... Nem másoknak írom le gondolataimat, hanem magamnak. Jut az észbe. Csak egy pohár és megyek én is.

Hazaérve...kapcsolom a gépet és....na, vágjunk is bele.....

Furcsa egy érzés volt. Mintha rajtakaptak volna valamin. Hitetlenkedve újra, és újra elolvasom a legutóbbi bejegyzésemet. Tényleg az jönne át belőle, hogy elkövettem a negyedik fő bűnt? Meglehet, nem nagyon törődnék vele, ha a harmadikkal vádolnának meg. Még talán büszke is lennék rá.  De pont a negyedikkel... az irigységgel megvádolni engem?

Végül is lehet. Ha belegondolok, miért is ne. Igen, a sárga irigység gyötörhetne, hogy én nem  lehettem ott egyik karácsonyi, szilveszteri bulin sem. Kicsit sántít a dolog, mert kifejezetten jól érzem magam a haveri fröccsözéseken, tűzoltós csapat bulikon, vagyis nem vagyok egy magába forduló, zárkózott alkat. Sőt, időnként kifejezetten exhibicionistának tűnök. Mint az látható. Akkor miért van az, hogy egyesek szerint irigykedve, bántóan kritizálom, pellengérezem ki a bálozók, szilveszteri bulizók jó hangulatát. Én szerintem nem tettem ilyet, és túl is léphetnék a három privát üzenetben  a Láttam, de nem az vót... címmel megjelent bejegyzésemre érkező kritikán. Tehetném ezt azért is, mert a számláló által feltüntetett 372 olvasóból mindössze ennyien látják másként a  bejegyzés tartalmát. ( Egy dehonesztáló privis üzenet pedig egy, az Abádszalók Online-on megjelent, óvodába szervezett buli tudósításhoz írt kommentemre jött) De mi van, ha ennél jóval többen vannak, akik sértőnek érzik az írásom első részében megfogalmazott - szerintem- finom utalásokat. Nem hinném. Vagy mégis?Tulajdonképpen magam sem értem, hogy miért is érzek kényszert arra, hogy magyarázkodjak. Talán azért, mert nem voltam eléggé egyértelmű? Lehet.

Megpróbálom hát megvilágítani azt, ami  nyomj(t)a a "begyemet".

Hát kérem, szó sincs arról, hogy visszatetszőnek találnám a helyben szervezett táncos, zenés bulikat, bálokat. Az igaz, hogy jó ideje már annak, amikor én részt vettem ilyeneken. Sőt, ha a feleségemnek néha kedve támadt elmenni egy  munkahelyi, vagy baráti összejövetelre, én teljes mértékben biztatom, hogy menjen nyugodtan. Nélkülem. Ennek az egyik egyszerű magyarázata az, hogy rém lusta vagyok. Nem beszélve arról, hogy ha valami vacsoraszerű program is van, na az a halálom. Ugyanis mindig elálmosodom utána. És akkor rám tör a heveny... anyumehetnénkmá'hazafele. Szóval semmi gondom a mulatozással. Mással van bajom.

A képmutatással. Az egy-egy  ( tehát nem mindenki, és nem a túlnyomó többség!! ) arcon látható   kivagyok, én vagyok, lássa ország-világ, falu, hogy itt vagyok mulatok, van miből irigyeljetek... erőltetettséggel.

Igen, az erőltetettség az, ami nemegyszer szembetűnően látszik. Mert nem lehet másnak mondani azt például, amikor az fb-n tudósító (posztoló) illető több képén az látható, hogy egy-egy adott pár , vagy magánzó a háttérben merev mélasággal bambul a semmibe, de amikor ő(k) kerülnek a fókuszba, akkor jókedvet színlelve mosolyognak, és ami ettől sokkal riasztóbb, van aki telepofával üvölti széles jókedvét az  objektív "célkeresztjébe".

Mindettől függetlenül minden elismerésem a szervezőké. Nem egy könnyű feladat. És nem is mindig hálás. Na persze vannak, akik azt gondolják, hogyha megszerveznek egy -egy bált, bulit, vagy részt vesznek azon,   akkor attól közéleti emberek, neadjisten közösséget szervező emberek lesznek. És persze, onnantól valakik lesznek a faluban. Ami azon túl, hogy tragikus tévedés, általában burkolt lesajnálást vált ki széles körben. És a jótékonysági bálok diszkrét bájairól már ne is emlékezzünk meg, csak néhány szóban: Már a szervezés időszakában általában felröppennek hírek  prominens személyeknek juttatott ingyen jegyekről, miközben az aktuális intézmény dolgozóinak kötelező a jegyvásárlás. Majd a rendezvényt követően sommás sugdolózások kelnek szárnyra a bevétel, illetve az adományokból nyereményekké vált dolgokat illetően. Ne feledjük, hogy egy egészséges szerkezetű, kiegyensúlyozott, neadjisten jó kedélyű faluközösségben az ilyen híresztelések szárnyra kelése már embrionális állapotban megakadályozódnának. Azt hiszem érthető, ha ez itt nem így van.

Bizony, kicsi ez a falu (sajnos) ahhoz, hogy ne ismerjük egymást. Apró jelekből, fél mondatokból, elszólásokból ki lehet következtetni a nagy többség valós hangulatát, jókedvének őszinteséget.

Nem tagadom, félek attól, hogy egy napon valaki helyi Savanarolának fog beállítani. Ami röhej lenne. Én, mint erkölcs csősz? Ugyan már. Ezért is  szeretném leszögezni, hogy semmi mást nem akarok, csak annyit mondani halkan, hogy.... kérem hölgyeim és uraim..... disztingváljunk, ha képeket teszünk közzé. Természetesen elfogadva azt, hogy vannak akik buta képeket tesznek közzé..... és vannak akik buta blog bejegyzéseket.(lám és íme)

Még január közepén megírtam e bejegyzést. Azóta hezitálok azon, hogy közzé (nyilvánossá) tegyem e. Na igen. Ha számítana az, hogy a Google+ oldalon a blogom olvasottsága meghaladta a tizennégyezret. Ha, nem csak egy nem túl ismert település életéről villantanék fel pillanatképeket, hanem nagyobb merítésre ragadtatnám magam - pl: habzó szájjal dicsérném Gyurcsányt és szidnám a fideszt, vagy álomszép természetfotókat plagizálnék némi nyálas ömlengéssel - hamar, akár-talán százezer fölé mehetnék. Tagadhatatlan, hogy a helyi érdeklődés ( általában 200 feletti, de volt 411 olvasó is) nagyon jó érzés. De... nem annyira, hogy teret engedjek magamban és gerjesszem másokban, elkövessem, elkövettessem ama negyedik fő bűnt..... Ha hiszi valaki, ha nem.

Láttam, de nem az vót ...

Nem is gondoltam, hogy ennyire nyugodt évvégénk lesz itt Abádszalókon. Semmi kedélyborzoló esemény, látvány, mozzanat.
Még a nyugger ( ld : Kubatov ) klubos rendezvényről  sincs semmi hivalkodó posztolás, mint máskor. Az Aquariumba volt némi ereszd el a hajam, de az sem volt valami világrengető történet.  Mintha kezdenének a helyi sznobok észhez térni. Mégis csak jobb, ha nem virítanak a jólétükkel a facebookkon (a továbbikban: fb).  A faluközpontunk is szolidságot, visszafogottságot demonstrálva volt feldíszítve.  Legalább is az alul művelt szemlélődő számára úgy tűnhetett. Mert nem a szolidság volt a motiváló erő. Teljesen más. Kicsit égő, hogy a hivatal előtti  kacska tűlevelű ágai között évek óta ugyanazon valamik körvonalai sejtődnek a hideg ködben, de hát.... Az értő és értelmesebb kevés hányad persze jól tudja, hogy mi a helyzet.  Hja kérem... minden dolog okkal történik. Amúgy is, egy szakadt falu ne ünnepelje túl magát. Csak semmi fényözön, csicsa, rongyrázás. Ez nem Kunhegyes. Ott a főtér sziporkázhat, bár ott is van nyomor. De az ő szerencséjük az, hogy nem csak az van. Mint itt. Ami egyre gyakrabban egészül ki  elfojtott, sunyi gyűlölettel a gyermekkori barátok, ismerősök, sőt még rokonok között is. Mindenki utál valakit, valamiért. Azért mert munkád van, azért mert elvagy, azért mert megihatod naponta fröccsödet a drágábbikból, vagy mert balos vagy, stb,stb. És azért is mert.....csak. Ez van. Itt. És nem lehet ellene mit tenni. Ne is akarjon senki.
De azt azért - mindenesetre - köszönjük meg illedelmesen, hogy a tavaly ( talán akkor a filmvilág trendjéhez igazodva?)  látott, zombis betlehemi életképtől megkíméltek bennünket ezúttal.  És bizony, ha Imre koma nem szervez egy, a sejtelmes esti félhomályával és hangulatával a távoli szemlélődő számára inkább más eseményre hajazó karácsonyi vásárt, akkor semmi ünnep előtti, ráhangoló emelkedettség nem lett volna a faluban. Komolyan kérdezem: Abádi Szabó Imre nélkül mi lett volna ? Nyugodjunk meg, ..... semmi. Észre sem vette volna a nagyérdemű falunép. Sőt.
Ez itten kérem abádszalók. Csupa kis betűvel. Arról már ne is agyalogjunk, hogy amúgy az .... idegenforgalom és programszervezésre hívatott, és továbbá hőn szeretett önkormányzati tulajdonlású "kájefté" mi a fittyfenével volt elfoglalva a Brombauerrel az élen ? Bizony, ez rejtély. És ugyan eszébe jut e ez másoknak is, vagy csak engem esz megint a fene ilyenekkel? ( és nem lepődnék meg, ha most jönne majd Imre azzal, hogy nem is hívtuk, kértük, akartuk  őket mert önálló kezdeményezés stb.stb.)
Ha belegondolok, hogy mekkora meglepi lehetett volna, ha Misi és a Kasza, mint két árny, esetleg beöltözve fehér lepelbe, mint szellemek, előbukkantak volna a sötétből. Elkiáltva magukat, hogy.......HÚÚ!!  Én a helyükbe megtettem volna, már csak a humor kedvéért is. 

Egyébként az fb-s tudósítás   olvasása után kicsit csalódott lettem. Ugyanis  egy kommentelő kifejezetten nem hiányolta a zenét. Még jó, hogy nem vonultam ki a tangóharmonikámmal  térzenélés szándékával. Ja, és nem sokkal előtte a vaterán láttam egy verklit. Kemény ára volt, de mégis elgondolkoztam azon, hogy meglepem vele magamat. És a népet. Lehet, hogy nagy hiba lett volna? Hátha nem. Na de... majd. Csak sikerülne már egy piros, kis ötágú jelvényre szert tennem. Van egy Lenin sapekom. Már szóltam Lali komámnak, aki gyűjti a régiségeket, hogy ha lát ilyet, szóljon. Ha majd kipihente a szilveszteri ,........ ! bulit ? fel is hívom. 

Viszont a miniszter fb-n látott templomkerti roadshow-ját inkább hagyjuk. Szóra sem érdemes. Elnézve a letargiába hajló képet kár, hogy az elől szomorkodó egykori munkatársnőm nem akkorra időzítette a szilveszteri frizuráját. A színkavalkád biztos feldobta volna legalább .... némileg a jelenetet.

Igen, nyugodt évvégénk volt. Semmi kedélyborzoló esemény, látvány, mozzanat. Ha volt is, az nem az volt.
Olyan ez, mint amikor Berta Feri komámtól - egykori közismert nevén Dzsó  ( nem Joe !) -  tizenkilencedik szülinapján megkérdeztem, hogy .... te Feri, .... láttál már pinát? Láttam..... de, lehet hogy az nem az vót..... válaszolta bizonytalanul. A ránk törő röhögéstől Hruscsov (Sáfár Laci) a földön fetrengett, én és a Pamacs (Halas Pista) meg szabályosan rosszul lettünk. A nyugalmukból soha ki nem zökkenthető Sumák ( Sáfár Zsiga) és a Durcás ( Bernáth Sanyi) is görcsös vonaglással imbolyogtak ki az ifi klub ajtaján. 

Szegény megboldogult Feri komám nem is gondolta, hogy klasszikus lesz belőle. Mert ez a mondása  először a központi műhelybe, később faluszerte szállóigévé vált. Ha valaki keresett valamit, már kórusba vágtuk is rá, hogy ... láttam, de nem az vót.

Na ja, mi is láttunk dolgokat,.... mostanában. De azok, sem  azok (voltak) aminek látszottak. Legalább is nem lehettek azok. És hallunk dolgokat,.... de azok sem.

És a helyi mainstream is nyilvánosan úgy is tesz, mintha minden teljesen rendben volna. Vagyis kussol. A legnagyobb mezőgazdasági vállalkozásoktól a legkisebb víz-gázszerelőn keresztül a közmunkásig mindenki sunyit, lapít, fél. Sőt, nem hogy fél, egyenesen retteg attól, hogy valamelyik fidesz span által Fazekas Szabolcs fülébe jut, ha valamit nyikkanni mer.
Hát kérem szépen...ahogy tetszik. Tehát nem az van a nagy tiszteletű képviselő-testületben, a vadásztársaságnál ami látszik, nem az történik a helyi közfoglalkoztatásban, ami széles körben terjed róla És nem terjed a karácsonyi méla ködben az a látszat valóságú  hír, hogy a 9 hektárra lassan de biztosan teszi rá tenyerét egy fidesz hátterű, sötét kéz. Amivel természetesen paralel az,  hogy mintha ördögi módon meg lett volna évek óta - már Bordás idejében -  tervezve, el lett volna döntve a környékbeli fidesz tótumfaktumok részéről a 9 hektár sorsa . És misem természetesebb annál hogy a falu többsége örülni fog az egésznek azzal a felkiáltással, hogy ...... na végre, ugye hogy a fidesz megcsinálja a termált. És látszat, tehát nem valós és ezért kit is érdekel, hogy ügyes technikával kisemmiztek bennünket a 300 milliós földterületünkből...és stb, és stb.
Na, de hátha egyszer..... majd  talán.... élnek dolgozók itt, költők is bűntelen, és csecsszopók, akikben megnő az értelem ....
De most, gondolataim végére érve a reményteli új évünket mivel is kezdhetném, mint jó kívánsággal. Illendően.

     Mindenkinek BUÉK!

És hogy ne tagadjam meg magam, ...... nyugi, "sem reálértékben, sem nominálisan" úgy sem lesz az. Legfeljebb 2016 végén azt mondjuk majd, hogy olyan volt, mintha az lett volna, .... de nem az vót.

Rendelek egy kávét...

....és hátradőlök. Írja nekem egyik ismerős atyafi, privát üzenetbe. Ez sem rossz megoldás. És érthető is.  Természetesen rendelhetnék én is egy kévét és hátradőlhetnék. Várhatnám kaján vigyorral a képemen, amíg odakint......... az elvtársak éppen kinyírják egymást... ( Tanú c. film, egyik börtön jelenet szövege)
De nem teszem. Nekem ugyanis nincsenek pozitív illúzióim a perpillanat zajló, aktuális, helyi fideszes - szó szerint - szemétdombharc kimenetelét illetően. Nem mellesleg már azért sem, mert a falu ugyan széltében-hosszában csócsálja a helyzetet, de nyilvánosan mindenki csak hümmög. Nem is beszélve a hivatalos szervekről. Pedig a bili már erősen megvan dőlve. És hamarosan borulni fog. A képviselő-testület, polgármesterestül hozza a szokásos formáját. Vagyis nyírják egymást. A hírek pedig már csak olyanok, hogy ha nincs hivatalos kommunikáció, akkor gerjednek, gerjednek, turbózódnak, turbózódnak. Folyamatosan. Kiállni meg senki nem mer, hogy elmondja, hogy.... elvtárs a csákányt, jó erősen.... Khm.  Újra kezdem.....Elvtársak, a csákányt ellopták.
Mert kit is érdekel, hogy mi lesz? Senkit. Az embereket még saját magukat sem érdekli, hogy mi lesz velük, vagy hogyan, miért történhetett, ami történt. Mintha kívülállók lennének, nem itt élnének. Pedig ők tehetnek róla. Mindenről. Erre szavaztak.
Csak csámcsog a nép a hol 50, hol 70 milliót vizionáló visszafizetési kötelezettségről szóló híreken. Pedig már a többség érzi a szagot. Azt is tudják hogy honnan a bűz. Beszart a közcélús mezőgazdasági projekt jószágtartásos vonulata. Minden gáz lett. Pedig a baromfik, disznók és ..... birkák, marhák ..... tartása nem volt cél nélküli. ( dörzsölt egy piár ez)   A strucc tartás működik csak. Hja kérem, ha kell a homokba dugott fej....... Akkor? Legalább a munkabér-kifizetés jól működjön. És működött is.
Mi lesz? Kérdezhetné az, akinek némi értelem pislákol még a fidesz politika által zsugorított, hangyányi agyában, bár tudván tudja a konkrét dolgokat. De nem teszi. Ő is fél. Még annyi önvédelmi - mondjuk úgy - ösztönreflex van a zsigereiben, hogy féltse a munkahelyét, családját. Mindent. És jobb, vagy csak élhetőbb időkre vár titkon. Egyszer csak elmúlik ez az őrület, gondolja. Csak addig bírjuk ki valahogy. Teszem én hozzá.
Igen, mi lesz? Vissza kell fizetni? Kinek? Miből? Az önkormányzatnak? A havi központi finanszírozásból? A hivatali, intézményi munkabérek rovására? Na, az érdekes lenne. A józan ész szerint, ha itt törvénytelenség, visszaélés történt, akkor vissza kell fizetni mindent, amit erre a projektre kapott a..... Kicsoda is? Hát ez az.
Csőd megint? Egyes rémhírek szerint ezt tárgyalta is már, de nem nyelte be a testület.
Nem kell visszafizetni? Ez is lehet. Csak ijesztés volt Misinek, hogy húzzon már a vérbe? Ki tudja. Lehet, hogy nemsokára tesznek egy ajánlatot neki?
Nagyon furcsa a helyzet. Ha akarom, vemhes, ha akarom nem vemhes. Szabolcs és a miniszter nagyon jól kavarják a dolgokat. Kasza meg alámerült, egy fidesz közeli vállalkozó cégébe. Oda hátha nem nyúlnak utána. De a Misi se kerge birka. Próbálkozik ezzel-azzal. Most pl. türelemjátékot játszik. Nem túl cizellált ötlet, hogy mintha vissza akarná nyalatni a fagylaltot. Ez lehet a max. cél számára. A min. az pedig az, hogy ki vonja magát az ügyből. És ez utóbbi sikerülhet is, mert eléggé nyúlós, takonyszerű a történet. A hírek szerint, még az sem konkrétan bizonyítható, hogy ki, mit, mikor vett át. Beszélnek arról is, hogy az állatok kiszállítása késett, és a takarmány meg kevés volt. ( Ezek lennének a taposó aknák?) Aztán meg azok a qrva jószágok.... látván, hogy egy lepukkant faluba kerültek,....  kollektíve eldöntötték, hogy nem szedik tovább a levegőt. Kinyiffannak. Aztán meg jött egy olyan betegség, egy vész is, amire egyenlőre az állatorvosi tudomány még nem tudott gyógyszert kitalálni. Ezt a vészt a folklór úgy írja le, hogy  beleesett a ..... horgyák. Rosszabb esetben 300/db. Jobb esetben.... há' de dikmá' beleesett a devla.
Arról is sunnyogás van, hogy akkor most az embereket kinek az ötletére, sugalmazására, ki, miért vette fel. A kocsmákban a sör mellé nem csak fél pálinka megy. Megy a kombináció is. Pl: csapda volt ez az egész, de besült.  A múltkori bejegyzésemben arról értekeztem, hogy meglehet, Miska bemanőverezte magát a saját légycsapdájába. Ha valaki, hát én ismerem a Misit. Higgyük el, nem egy buta gyerek. És pszichés alapon, nagyon-nagyon gyanakvó. Tudja jól, hogy Abádszalóknak Fazekas  Szabolcs nem más, mint egy Trójai falovat ajándékozó görög. Nem mondtam? Nem. Pedig kellet volna.
Na igen. Bármi lesz, ha vissza kell fizetni, azt nem Misi fogja az biztos. Már, ha fizetni kell. Mert az sem biztos, hogy kell. Mert a jelenlegi fideszes módszer az szokott lenni országosan, hogy ha nagyon nagy a balhé és kétséges a kimenet, akkor ejtik, jegelik a dolgot. Mintha misem történt volna.( Lásd Farkas Flóri szindróma)
Ez bizony lehetséges. Mert arról az istennek sem akar beszélni senki, hogy valaki jól járt. Hogy valaki ezeket a jószágokat előnevelte, leszállította. Hogy valaki a takarmányt nem ingyér adta. Hogy az, megkapta az érte járót. Busásan. És őt nem lehet belekeverni. Ő nem lehet téma, ügy, történet, stb.
Szerintem  más is egy feketét rendel. Már ha, ...... a szőkét megunta. Megteheti. Nem csak ezt, bármit. Az ismerős atyafi ezt is tudja jól.
Ezért ő nem is mer, csak kávét rendelni, azt is hab nélkül, halkan. Hát.... szerintem, ha suttogva is, de jó forrón kérje. Mert sokáig kell még kavarni, majd jó ráérősen szürcsölgetni , hogy kitartson mire vége lesz a szemétdombharcnak. Én pedig nem lepődnék meg, ha ez az ügy is úgy múlna el, mint egy pattanás a seggemen. Észrevétlenül.

A reménytelenség bére...

Nagyon szeretnék már valami olyanról írni, amiről az jönne át minden olvasóm számára, hogy .....  Abádszalókon az élet simán fény, pompa, ragyogás. Mert a legtöbb bejegyzésemben a helyzet eléggé reménytelennek tűnik. Mentségemre szolgáljon, hogy az "indíttatást" mindig az emberekkel való beszélgetésekből, illetve a tapasztalt általános helyi közállapotok látványából merítem. Nem mellesleg, értő szemek esetén e jelen kor helyi közállapotára némileg  következtethetünk a facebookon közzétett,  legújabb civil bálról készült ...... kórképekből is. Cseppben a tenger....
Lehet utálni e miatt,  de én egy megrögzött őszinte ember vagyok.  

Viszont azt még sosem írtam, hogy az emberekbe vetett bizalmam is megrendült. Most ott tartok. És ez teljesen más dimenzió. A remény a jövőre vonatkozik. A bizalom, az jelen idő.

Az előző bejegyzésem (A Tomaji kápolnánál megállt az Isten) második - az értelmetlen viták miatt később törölt - bekezdésében tettem egy olyan megállapítást, hogy az Abádi Szabó Imre  Magad uram  c. írásában közölt 27 milliós kft nyári eredmény nyilvános közlése nagy baj, mivel az komoly kérdéseket vet fel a korábbi nyarak bevételeiről szóló és közszájon forgó adatokat illetően.

Ezzel kapcsolatban fel is tettem három konkrétabb kérdést : 1.) A büfékben nem volt bevétel?    2.).... Fiuk,...sszátok meg, hol a lé?  És  ... 3). Pusztába kiáltott grafiti volt?

Voltak még ezen kívül megállapítások és kérdések is, de azok afféle hangulati elemként, nem tartoztak az írás tartalmi részéhez.( nagyon szórakoztam azon pl. hogy többen megkérdezték, hogy ..... a belemenős csitrik, kikapós fiatalasszonyok, idősödő matrónák vizuális feromonja, az micsoda) 

Az első kérdést az indokolta, hogy az idei nyáron információm szerint, nem volt a parton a kft  üzemeltetésében büfé. Az azt megelőző években viszont volt. Mondjuk, azoknak az éveknek a  nyári idegenforgalmi  bevételeit ( információm szerint 3 büfé)  a szemléltetés kedvéért jelöljük X-el . Értelemszerűen - ha feltételezzük, hogy a korábbi, egyesek szerint professzionálisan szervezett, ezért is jobb nyarak ellenére a bérleti díjak és jegybevételek szintén "csak  27 milliót" hoztak - akkor azoknak a nyári bevételeknek az összege évente  27 + X millió forint. A hangsúly nem a 27 millión van! Hanem az X-en.  És bizony Brombauer Tibi nagy hibát követett el, hogy nem működtette azokat a büféket. Az igazi nagy tett az lett volna részéről, ha be merte volna vállalni, és most tényadatok állnának rendelkezésre az idei nyári X-ről, ami segítene a korábbi büfés bevételek összegének felbecsülésére. Fehéren, feketén bizonyosságot adva pro és ha az az igazság.... akár kontra.  Sajnos, nagy hiba volt részemről, hogy nem vezettem ezt le így. És nem véletlen, hogy így elmolyolok ezzel a kérdéssel, ugyanis van némi hozzáértésem a tárgykörben. Éveken keresztül álltam a (saját) pult mögött nyaranta kint a parton. Tudom, hogy hol és hogy lehet lecsapolni a lét, és tudom hogy, hogy lehetett volna megfelelő időben egy szimpla vizsgálattal igazolni, ha történt visszaélés és azt is , ha nem. Ma már mindenki mondhat azt, amit akar. Sejtések lehetnek, de nem lehet bizonyítani semmit.
Ettől függetlenül, büntetőjogi felelősségem tudatában kijelentem, hogy Szekrényes Pista arról beszélt nekem, hogy egyszer, anno jóval a szezonzárás után lefényképezett egy szokatlanul nagy mennyiségű ital készletet az egyik büfénél. Elmondása szerint a fényképezése miatt nagy botrány kerekedett. Aztán Pistát kirúgták úgy, hogy a laptopjához, amelyre a felvételek mentve lettek, sem férhetett hozzá.
Most egy újabb kérdéssel rontom a helyzetemet. Kérdezem: .... szeptemberben  nagy mennyiségű  ital?
(Az első kérdésre adott válasz már behatárolja a másik két kérdésre adott válasz tartalmát. Variációk, teóriák irkálásával nem most akarom az időt fecsérelni.)
Természetesen nem lepett meg, hogy az "illetékesek" nem reagáltak a három kérdésemre.  Ez a helyi viszonyok ismeretében már nem meglepő.   A blogom, immár bátran állíthatom, közismert.  Hat hónap alatt több mint tízezer látogató, legutóbbi bejegyzés olvasói száma egy hét alatt meghaladta a 350-et. Megbízható információm van arról, hogy az "illetékes elvtársak"  is olvassák. És egyre felbőszültebben. Nem mellékesen  arról is van, hogy nem egy helyen folyamatosan napirenden van a kilövésem, kilövetésem szükségessége. Aminek én szívből örülök. Megnyugodtam, mint Bástya elvtárs. De mindez nem is lényeges, térjünk vissza a tárgyhoz....

Mert ami meglepett az az, hogy néhány  olyan embertől ( ebből egy konkrétan a járda "programban" érintett) történt sértődötten előadott válasz a kft ügyben fogalmazódott kérdéseimre, akiket a Kovács Miska kurzus éveiben vagy megaláztak, vagy gyanúba kevertek, vagy kompromittálva csapdába zártak. Vagy mind a három. És most úgy tűnik, még most is ott vannak, Miska híres " légy csapdájában". Elfogadom, hogy vannak, akikben ez nem is tudatosult, vagy nem akar tudatosulni. Ezt én nagyon tudom sajnálni, de.....   Csak azt tudnám, hogy akkor ki a fenétől  hallottunk a gátra felállított kerítés  pénzügyi hátterének ügyéről, a helyi politikai rendezvények költségének kreatív rendezéséről, a kft közvetlen kézi vezérléséről, a büfében felszolgált ételek anyagköltség kalkulációjának furcsaságairól, közcélú létszám felosztása körüli mizériáról, mezőgazdasági projekt ellentmondásairól, a Backamadarasi tesók meglátogatásakor történt, exkluzív piák miatt jelentős költségű, oltári lerészegedésről stb. De jó, rendben. Ők tudják, hogy mi lesz a kifizetődőbb. Én segíteni akartam, de ezen  intermezzo azt mondatja velem, hogy a helyzetük, butaságuk okán  bizony reménytelenné vált. Ugyanis kb. tavasz óta makacsul tartja magát a hír  egyes fideszes körökben, hogy Miska elcseszte nagyon. És ez egyre több körülményből következtethetően immár bizonyossággá is kezd válni.  Közvetlen  környezetében (ez már csak néhány elvetemült szimpatizáns) is rémülettel érzik, hogy egyre gyakrabban figyelmen kívül hagyott tétel. A választókerület megnövekedése miatt Abádszalókkal együtt, ami logikus is, hiszen Mezőtúr, Kisújszállás, Túrkeve, stb jelentősebb települések. Ráadásul egy adott szituációban,  szlengben mondva, túl is spilázta a helyzetet. Én teszem hozzá már azt, hogy úgy tűnik ezzel....... magát is becsapdázta egy üvegbe. És most mintha   a miniszter és Szabolcs nézné őt kívülről vigyorogva. Néha megrázzák a befőttesüveget, hogy él e még. Ha ilyenkor  zümmögés, röpködés van, akkor jól szórakoznak. Ha csak bágyadtan mozog, akkor egy kis rést nyitnak a levegőnek és nézik, ahogy feléled. Érdekes egy játék. De hát,..... van akinek ilyenekhez van gusztusa. ( Ilyen játszadozásra utalt  a csipkeverők házánál tartott könyvbemutató egyes momentumai is.) Egyes helyi képviselők közt kelt hírek szerint ez január, vagy max. esetleg tavaszig így lesz.  Aztán,........valamit kezdeni (kell) fognak a helyi politizálásban beállt iszapbirkózással.

Könnyen meglehet, jó Miskánk üvegbe csapdázódva marad. A néhányakkal együtt. Többen kifogásolták, és utólag én is másképp látom már, de ...... hirtelen haragomban  töröltem az említett előző bejegyzés azon bekezdését, amelybe kapaszkodva kinyilváníthatták volna, akár egy kommenttel is az elkülönülésüket. Szabadulhattak volna a helyzetükből. Nem tették. Így, közös lett a sorsuk, és a helyzetük is egyre reménytelenebb. Nem hiszem, hogy védhetők, magyarázhatók lehetnének a falu értelmesebb része előtt a tavalyi, vagy a két, három évvel ezelőtti kft-s ügyek.  Ráadásul,  függetlenül attól, hogy ők jól, vagy rosszul dolgoztak, vitatkozásukkal paradox módon a Kovács-Kasza tandem mellett állnak ki és nem magukat védik. Igen, ez reménytelen. És bérük, meglehet a sorsközösség lesz. És ez .... a reménytelenség bére. 

A Tomaji kápolnánál megállt az Isten ....

,.... és kezét a szeme fölé emelve elnézett Szalók irányába. A lebukó nap utolsó sugarai a szokásos fényglóriát fonták alakja köré. A dombtól nem messze lévő tanyán látszik, ritkán jár erre. Aztán a kápolnát veszi szemügyre. Arcán egy pillanatra kaján mosoly tűnik fel, mint egy átsuhanó bárányfelhő árnyéka a réteken.. Hm...De buták is az emberek..... Azt hiszik, ha felújítják, kiglancolják egy-egy átmeneti hajlékomnak mondott épületet,...akkor majd jobban szeretem őket. Ha tudnák, hogy nem ezen múlik... Visszanéz Kunhegyes irányába, aztán újra Szalók felé. Most az átsuhanó mosolyt tanácstalanság váltja fel. Ugyan, érdemes e tovább menni......? Mellkasáig leérő, ősz szakállába időnként beleborzol a későőszi szél. Hűvös, mondhatni hideg idő van már. Hosszú  botját vállának támasztva, két kézével összehúzza magán a talpig érő fehér lebernyegét. Brrrr. Még a végén megfázok..... Menjek tovább, vagy ne.....? Érdemes? Hányszor próbáltam már segíteni rajtuk... és egyszer sem akarták. Hm... Nem tudom... Dünnyögi maga elé.
Aztán hirtelen a lebernyege alá nyúl, hosszasan matat. Mi a franc... hova tettem? Na... megvan végre. És előveszi a okostelóját. Egy ideig elidőz a szeme a pajzán háttérképen, majd rutinosan pörgetni kezdi a felületet.  Amikor megtalálja menüben, elindítja a streaming (SAME)  műholdas alkalmazást,  amivel felismerhetőségig rá tud zúmmolni minden alakra, tárgyra. Na igen.... Más, modern idők járnak .....Mostmár valóban mindent lát, hall. Eddig csak hitték az emberek hogy ez így van. Na, mi legyen....? Már besötétedett. Döntenie kellene.

Lassan, komótosan elteszi Ascend P6-osát. Látott mindent, amit csak látni lehetett.
A mindig jámbor arcra a megbocsájtás jóságos áhítata  ül ki.  Megbocsájt azoknak, akiket  kocsmából hazafele araszolva mardos a lelkiismeret furdalás, hogy megint elitták  a család holnap reggeli kiflijére, tejre valóját, vagy a gyerek cipőjének árát, pedig itt a tél. Marad a cukros kenyér az asztalra és marad a szakadt kinais cipő.
Azoknak is, akik rossz kerítéseken átlépve, sötétben vizslatva az utcát, hátukon zsákban lopják a félve zárkózó, magányos öregek tüzelőjét. Annak is, aki épp a sötét terepjárójából kiszálló köz(el)ismert szexmunkástól sietve köszön el a Zalán út sarkán.  Halkan indul, de a pálinkafőzőnél elfordulva kipörög, csikorog a kerék. Siet.....Várja otthon a meleg családi fészek.
Hát igen. Az atya mindig megbocsájtja bűneinket. Mindenkiét. Nem tehet mást.
Aztán az arcon az áhítatot lassan határozottság váltja fel. Döntött. Nem zavar bennünket.
A hideg őszi szél halk sóhajtást sodor.....Hagy aludjanak tovább,...... ébren. Biztosan nekik így jó, hiszen évek óta ezt teszik.
Már a fasornál jár, amikor visszanéz válla fölött, a háta mögé. Szalók gyenge fényei az égre rajzolódnak. Ott vagyunk. Az Isten háta mögött.

 

Egy jó napom ez a mai...

Pedig brutális nagy köd volt ma délelőtt a faluba. Annyira, hogy a velem szembe bicikliző Janit - régi  komámat - csak akkor ismertem fel, amikor elkezdett rám kiabálni...
- Hé, állj meg! B...zmeg..... én egyébként rájöttem ám, hogy kikről szól a történeted, hiába csak nagy jé betűt, meg nagy et írsz a név helyett!
 És fékezek is, mert ez a süket elém kanyarodva, majdnem nekem jön. Elállja az utat.
- Igen? Hol? ... Adom az ártatlant.
- Hát a blogodba.
- Aha...... Válaszolok a hideg ködtől szipogva
- Arra is egyből rájöttem, hogy ki az, akiről az akasztásos történet szól...... Nyújt kezet
- Ügyes vagy. Szia.
- A jé az.... (itt mond egy nevet, akit nem is ismerek), az e betű meg a csaja a... (itt is egy név)
-......? ( kérdően nézek rá)
- Aki felakasztotta magát az meg .... ( megint egy név) Eltaláltam? Nincs az egészben semmi különös....Kiírhattad volna, mert ezeket mindenki tudja a faluba.
- Gondolod....?
- Eltaláltam? Ugye hogy ők?
- Nem. Egyiket sem.
- De!
- Mondom, hogy nem.
- Akkor kikről van szó? Á, most csak hülyéskedsz. Ők azok, akiket én mondok!
- Tévedsz. Amúgy nem a nevek a lényeg.
-  Na, ...zdmeg! Tele van a t..öm a hülye történeteiddel. Most gondolkozzon az ember azon, hogy kikről írsz.
- Na látod. Ez a lényeg Jani.
- Micsoda?
- Hogy gondolkozol. Már, egy jó napom ez a mai.... Na szasz, sietek!
- De nagyra vagy magaddal...., meg a hülye történeteiddel.....
Mondja még a magáét, de egy elhaladó autó miatt nem hallok semmit. Feltartott hüvelykujjal visszavigyorgok rá.
- Akkor kapd be.....Kiabálja utánam egy félreérthetetlen kézjellel kísérve.

Reményhurok ....

Délután egyszer már feljött. Akkor hozta fel a kötelet is. De nem csinált semmit, mert kisvártatva hallotta, ahogy az asszony lent kiabált a gyerekeknek.... Fiúk, öltözzetek, mert átmegyünk mamátokhoz..... Persze, megint megy az anyjához. Neki nem is szól most sem. Mindig ott van. Na, majd ha visszajönnek..... Kombinált magában. Hátha keresni kezdené és előkészülés közben találná meg.... Ha kiabálná a nevét, akkor először nem válaszolna.... Mintha nem hallaná. Csak egy kis zajt csinál, hogy jelezze, hogy itt van fenn.....  Maga elé meredve állt a padon. A nyitott tetőkibúvón besütött a délutáni nap. Ahogy a keskeny fénysugárba lépett, érezte, hogy az nem feltölti, hanem inkább kifele szívja az életerőt belőle. Mintha hívná, vonzaná. Mintha mondaná,....gyere... nincs már remény... Csak szenvedsz itt, ezen a világon. 
Már sötétedett, amikor haza jöttek először a gyerekek, majd néhány perc múlva az asszony. Várta, hogy kérdezzen tőle valamit. De az hozzá sem szólt. Levegőnek nézte most is, mint már jó ideje.
Ismét felment a padra. Nem kapcsolta fel kint az udvaron a villanyt. Hátha észre veszi az asszony az ellentmondást, hogy sötétbe bóklászik kint..... Már alig látott a félhomályban és remegett a keze is, ezért kínlódott a kötéssel. Először olyan csúszó hurokkal próbálkozott, amilyeneket a filmekben látott. De az nem sikerült sokadjára sem. Így maradt a dupla kötésű huroknál. Közben figyelte a lentről szivárgó hangokat. A gyerekek rajzfilmet néztek a tévébe. A feleségét is hallotta, ahogy  telefonál. Tisztán kivehető volt, amint valakinek épp mondta: ...... "Te vagy? Nincs bent.... Mit tudom én, hol van.... Kiment valahová.... Nem is érdekel"......  Ennyit elég volt hallania ahhoz, hogy már zúgjon is a feje a keserű dühtől. Ez utóbb egyre gyakrabban fordult elő vele.  Először akkor, amikor a veszekedések kezdődtek. Aztán már akkor is, amikor csak az asszonyra gondolt.

Pedig milyen jól kezdődött az egész. Ideális párnak látszott a csinos, filigrán lány és a faluban köztudottan mama kedvence fiú. Nagyon jó anyagi háttérrel. A nővére is jó partit csinált. Az anyját irigykedve állították meg az ismerősök.... Ó, de aranyosak, hát az esküvő, mikor lesz? Bár a leendő meny akaratos, mondhatni makrancos volt mindig, de.....  majd összecsiszolódnak. Mondta anyja. Akivel aztán, mondani sem kell, hamar megromlott a viszony. Pedig a szülők nagyon igyekeztek mindenben segíteni. Az idős apa járta a falut. Mindenkihez kiment, aki csak hívta. Éjjel, nappal, ha hétköznap, ha ünnepnap, ha eset, ha fújt, motorra ült és ment. Nem látszott,  hogy baj lesz. Főleg, hogy így elfajul a helyzet. Látni sem bírom őket!... Ide ne is járjanak!.... De, te se merj menni oda.... Ha elmész, haza se gyere! Kiabálta a feleség.

Hirtelen ajtó csapódást hallott lentről. Megállta a keze. Még a lélegzetét is visszafojtotta. Valahogy érezte, hogy a felesége jött ki a házból. Ilyenkor, sötétedés után a gyerekek nem szoktak kijárkálni. A kaput sem hallotta csapódni, hogy valaki idegen jött volna hozzájuk. Becsukott szemmel reménykedett.... Hátha szólítja az asszony. Akkor nem tenné. Mert az, az apró jele lenne annak, hogy mégis törődik vele, hiányzik neki.... 

Nagyot sóhajtott és könnyek szöktek a szemébe, amikor újra hallotta becsukódni a bejárati ajtót. Eszébe jutott az újabb vád..... Nem tudod eltartani a családodat... Minek él az ilyen ember... Sziszegte a feleség. Tehetetlen volt. A faluban sehol semmi értelmes munka. A közhasznú foglakoztatás inkább megaláztatást, mint megélhetést adhatott. Menjen el Pestre, vagy valahová?  Hagyja itt az asszonyt magába? Hát igen. Itt még férfinak is nehéz lenni.  A szülők mindig segítettek kérés nélkül is. Amire kellett, mindig volt. Eleinte nem is volt baj. De aztán egyszer csak érezte, hogy van. Amikor nem sikerült évekig komoly munkát szereznie, az önbizalom is oda lett. Az ágyban is.  Az asszony egyre dominánsabbá vált a családban. Rá, meg rátört a lámpaláz a lefekvés után. Amúgy sem  volt valami férfias alkat. Pedig az akaratos nőknek az kell. A karizma, a markáns arc. Hát neki egyik sincs. Utálta, amikor a felesége vágyakozva nézte a színes újságok posztereit a jó alakú szépfiúkkal. Neki meg még a hangja is vékony volt. Tisztában volt hiányosságaival. Ő bizony, egy inkább udvariaskodó, minden agresszivitás nélküli ember. Még a gyerekekkel sem tudott kemény lenni , inkább szelíden korholta őket. Gyakran gondolt arra, hogy hozzá soha nem beszélt az asszony olyan hangon, mint a telefonba szokott ...... A másikkal. Mert szerinte biztos ő a másik, akivel búgó, évődő kacérkodással szokott csevegni. A legdühítőbb az, hogy úgy tesz, mintha ő ott sem lenne. Ilyenkor elszorult a torka és rátört a sírhatnék. Hogy ne lássa az asszony, vagy a gyerekek, inkább kiment. Vagy haza, az anyjához.  Meg kellene ütnöm? Töprengett eleinte. Egyszer a haverját majdnem meg is kérdezte. Félig ki is bukott belőle, de aztán hirtelen elhallgatott...... Az, később beszélt is erről másoknak de, mint mondta, nem tudta értelmezni a fél szavakat.    

A padon hiába keresett, nem talált semmit, amire rá tudott volna állni, hogy a keresztgerendára kösse a kötelet. Most menjen le? Attól tartott, ha lemegy és éppen akkor jön ki az asszony, akkor nem fog összejönni az elképzelése. Ami az volt, hogy nem kell megtennie, de úgy látsszon, hogy meg akarja tenni, és az asszony beszéli le róla. Ez elég gyermeteg dolognak tűnt elsőre, de hátha bejön. Még mindig reménykedett. Mint ahogyan sok másban is valamikor. Hogy lesz munkája. Hogy épít a házhoz alsó épületet. Egy nyári lakot, ami elé kiül a család esténként. Hogy az asszony megváltozik. Hogy megint családi béke lesz. A gyerekekkel együtt boldogan élnek. Na meg, ha most le megy, biztosan fel is fogja adni. Nem lesz ismét bátorsága neki kezdeni. És az is az eszébe jutott, hogy lehet, az asszony titkon tudja, mit akar tenni, de ha nem teszi, akkor még jobban le fogja nézni. Ez csapda helyzet. Lelki. Gyakran vágja korbácsütésként az arcába így is, hogy ...."Milyen ember az ilyen"... És akkor már nevetséges lesz saját maga előtt is. Elveszíti azt a kevés önbecsülését, ami volt még.  Most is inkább húzza az időt. Hátha mégis kijön, és elkezdi keresni. Nem létezik, hogy nem vette észre, hogy feljött a padra. Direkt zajt csapott, amikor mászott a létrán felfele. Meg amikor járkált a padon is.... De semmi reagálás.....De, ha ez így van.... akkor ő nem érdekli, nem számít az asszonynak. Akkor meg kell tennie. Akkor nincs értelme tovább.

A széklábgerenda oldaltámaszába kapaszkodva mászott fel a keresztgerendára. Azon ülve, előre támaszkodva bearaszolt a harmadáig. Áthúzta a hurkot a fején, le a nyakáig. Ideges volt. Kicsit lehorzsolta az orrát.... A csomót már nem is fordította teljesen hátra. Így az inkább a füle felé ált hátul. Az lenne az igazi, ha most jönne fel. És látná, hogy mi van..... Várt. Teltek a percek. 
Nagyot sóhajtott.....Ha nem keres, hogy hol vagyok, akkor nem hiányzok neki....... Akkor legyen. A kötél végét megkötötte az alatta levő gerendához, amire ráhasalt és átölelte. A lábával is átkulcsolva, lassan lefordult. Először a lábával engedte el a gerendát. A kezével kapaszkodott. Megint várt. Érezte, hogy innen már nincs vissza. A padlásajtót nézte. Hátha felbukkan az asszony feje. Aztán jött a végső felismerés....Nem fog jönni soha. Értem nem. Nem kellek neki. Egyre fogyott az erő a karjából. Érezte, ahogy csúsznak szét az ujjai.

A helyszínelő rendőr pödört egyet a nagy bajuszán, majd oda fordult és halkan suttogta a tűzoltó fülébe... Te láttál mán ilyet?....Nem értem... Nem áll össze a kép. Onnan fentről?.... Felmászott oda?.....Sehol egy szék, vagy valami. Mit gondolsz?

- Aha...Hát éppen lehet így is, ha valaki nagyon akarja.....A nyomokat néztétek? Jött a válasz.
- Nem tudtuk, mert már össze járkáltak mindent, mire kiértünk. Na mindegy. Majd még gondolkozom, meg  meghallgatok , akit tudok..... Mondta a rendőr és megint pödört egyet.
 A tűzoltó ránézett a fekvő tetemre. Jól ismerte. Sajnálta, mert rendes, kedves srác volt. Rohadt egy világ.... Nem tüzet oltani a legnehezebb....Az ilyen látvány a lelket eszi meg .....
- Te még nem szoktad meg az ilyet. Ne nézz az arcába. Menjetek le és hozzátok elő a létrákat meg a köteleket az autóról. Morogta halk, remegő hangon az egyik, még kölyöknek tűnő kollégája felé.