Méla csend ......

......Nem ír a toll, és már elfáradtam karcolni
A karomba a szót, és folyton harcolni
Millió démonnal, kik a húsomból esznek.
Elfáradtam, az sem számít, hogyha vesztek...... 
(Istoan Hanna)

Különben is mindig mondom, ...magamnak írok.
S, mivel kérdezték, mi van velem, hogy hallgatok,
.... Mondom.
( én )

Ó hát persze, hogy lusta voltam írni. És kedvem se volt. (Most se nagyon.) Na meg, volt más bajom is. Különben is leírtam már mindent, ami a helyi és  a magas politika egészéről egy olyan kis pont, senki által mint én, leírható.
Már csak ismételni tudnám magamat. ( Bizony komoly lelki válságba kerültem, amikor egy vélemény kifejtése okán vissza kellet volna hivatkoznom egy korábban leírt dologra és keresgélve-olvasgatva rádöbbentem, hogy önhibámon kívül elkezdtem magam ismételni.)
Még jó, hogy észre vettem és nem más szólt rám.

Senki azt se gondolja, hogy azért nem nyilvánultam meg mostanában, mert Gyula a szórólapján azt írta, hogy.....ne ártsak. Éa: pofa súlyba. Mindenkinek kuss. Senki ne merészeljen megnyikkanni sehol a strand, vagy bármi ügyben, mert az veszélyezteti az idegenforgalmi szezont, elriasztja a turistákat.
Hát ez hülye.
Mondanám egyből reflexszerűen, ha nem ismerném őt, ha nem tudnám, hogy ő ilyet saját elhatározásból, kútfőből soha nem írna le. Neki ezt írnia kellett. Erre felhívták a figyelmét, ajánlták, stb,stb. Ahogy tetszik. Mert ő nem egy asztalra csapó típus. Soha nem is volt az. ( megint csak az a régi ismeretségünk ) Ő inkább ötletet gyűjt, élére áll, végrehajt. Nix ugribugri részéről. Nagyon óvatos.
Szóval inkább felejtsük is el az irományt. Nem komolyan gondolta. ( Gyugyókám! Lásd be, hogy ez hülye ötlet volt.)
Mi meg maradjunk magunknak azzal, hogy .......nem a Tiszafüredről, vagy Kisköre irányából idevezető út állapota, és főleg nem a  rosszul, késedelmesen kiírt turisztikai pályázat által okozott strandnyitás késése veszélyeztet, riaszt, árt. Amit természetesen egy kis átgondolt kivitelezői ütemezéssel, józan paraszti ész diktálta előrelátással lehetett volna tompítani. (Mondjuk esetleg egy részleges megnyitással, de.... hagyjuk.) Nem, nem.
Hanem az, hogy helyben itt valakinek van a véleménye. Az itt a baj, és a bajok fő forrása. 2010- óta immár folyamatosan.
Bizony eszembe jut néha az, hogy ....hova jutott ez az egykoron jó humorú csóka, akivel egymás mellett ülve évekig, el-el röhécseltünk, viccelődtünk egy-egy baromságon, ami néha összejött az akkori képviselő testületi ülések egynémelykén. És egyre inkább aggódok, ( minő érdekesség, újabban nem csak én, hanem egynehány rajongója is ) hogy .... hova fog még.
Főleg, hogy  most Brumi újfent, vagy inkább ismét erősen izzítja a kritikai énjét a helyi zombik ( hoppá ! ) élén.
Természetesen van bennem vágy, hogy írjak a strand és néhány panzió építés furcsa egybeeséséről, árnyoldaláról, a tanuszoda- teleregény évek óta folyó tragikomikumáról, a helyi újgazdagok emelkedésével paralel morális süllyedésükről, a strandi szolgáltatásokban érdekelt vállalkozók diszkrét, de attól még hányingerkeltő nyomulásáról, egyik-egyik pofára eséséről, a helyi zombi csapat belelendüléséről, a szúnyoghelyzetről, a horgászhelyzetről, bla,bla, stb , stb.

De minek? Elmondatott minden, ami elmondható.... ( Ákos)
Jó ez így. Itt és most. Esetleg még egy darabig. És hogy azután,..... majd ? Kit érdekel.

Olvasgatom a  " Bosszankodó Tiszafüred " fészbuk oldalt. Üdítő látvány az a vélemény özön a Szalóki ismerős népség által közzétett eladó tyúkokat, kacsákat, házilag rögtönzött gasztronómiai csodákat bemutató képek, megosztott igénytelen közhelyek, idézetek, bájos cicák, kutyákhoz, stb, stb, képest.
Főleg a  helyi online oldal és Andrea nyálaskodó hurrázása után üdítő.
Na igen. Kell, hogy hetente bedobják ugyanazokat a képeket a közelgő átadás hangoztatásával lelkesítve, .... hogy kit is, azt nem tudom. Mintha lenne helyi elégedetlenkedő ellenzék, aki türelmetlenkedne, zsörtölődne és azt keresztbe kellene verni. Tessék már megnyugodni, nincs helyi ellenzék. (És jó ideje bizony, hogy nincs.) Esetleg az lehet a max lázadás, ha olvashatunk itt-ott arról a fészbukon, hogy valakit megcsipkedtek a szúnyogok. Ami szerintem is felháborító volt a szúnyog irtást követő harmadik, negyedik napon, de ne legyünk ennyire igényesek.
Szóval egyesek önmaguk létezésének fontosságát, lojalitását igazolandó, közzétesznek a politikai kurzust dicsőítő, helyi aktualitású cikkeket, regéket, képeket. Hm....mintha a helyi népet érdekelné, hogy mi épül odakinn. Tetszik, nem tetszik nincs megfeszített érdeklődés, figyelem a helyi, nem is létező közvélemény részéről. Inkább szinte teljes a közöny. Igazából, akár decemberben, vagy akár jövő júniusban is lehetne a nyitás-átadás.
Berobbant a nyár, vele a tikkasztó hőség. Szerencsére Józsi komám beizzította a klímát nálunk. Teljesen és kellemesen lehűti a kedélyemet. A faluban is a megszokott lágy nyugalom, méla csend uralkodik. Messze van Füred. Mindenhogy.  Ez itt kérem Abádszalók. Hosszú-hosszú évek óta.

13:8.....

Ez  így első ránézésre akár egy vízilabda

eredmény is lehetne. Nem az. Baseball ? Lehetne az is. De az se. Akkor mik ezek a számok, és minek az arányait jelzi, jelezheti?
Nyugi. A végére ki fog derülni.

A tragikusan csapadékmentes időjárást kihasználva, kinn a  strandon, benn a faluban megfeszített erővel dolgoznak a kivitelezők az építkezéseken. És mi sem természetesebb, hogy senkinek sem tűnik - de miért is tűnne - fel, hogy az elmúlt nyolc évben szinte semmi, most meg zu, neki. Természetesen ez nem baj. Mondhatni, jobb későn, mint soha. A helyi, "kékvérű" (fideszes) lokálpatrióták arcára is egyre erőteljesebben ül ki a hurrá elégedettség. És jól érzékelhető ugyanott a "gazda" híresen hírhedt fészbukos (.... Na ugye,...  2016-os foci Eb-re kijutás) posztjának magabiztosságát idéző látvány. Persze gondolhatnánk akár azt is, hogy a térség  politikai vezetői rádöbbentek a fejlesztések Karcag centrikusságának veszélyeire és átirányítottak egy kis pénzt Tiszafüred és Szalók felé is.
A helyi újság is egy teljes száma e fejlesztések bemutatását taglalja. Igaz, hogy a bekerülési összegekről sehol egy mondat se, de legalább most a célegyenesben tudjuk, hogy konkrétan mi épül, merre és minek. A világ legtermészetesebb dolga, ha ettől a falu apraja-nagyja elalél. Én sem tudom ki vonni magam az ott olvasottak hatása alól. El vagyok ájulva.
Amíg nem az utolsó oldalra érek....
Mert ott a fejlesztések okozta elaléltságból nem éppen lágyan ébreszt az irtózatos valóság.
De ébred bennem a szörnyű gyanú is. Itt valami nem kerek, nem stimmel. Ez nem lehet más, mint árulás, aknamunka. Itt bizony a liberálbolsi ellenség keze betette a lábát..... a NER naiv, mi több, közismerten ...... romlatlan világába. Mert hogy lehet az, hogy a valóságbili tartalmával csak úgy - ukmukfukk - nyakon zúdítja valaki a gyanútlan, sikerre éhező helyi közönséget, illetve az annak elő vizében lebegő, ringatózó önkormányzati vezetést ?
Amikor elhinnénk magunkról, hogy milyen irtózatosan sikeresek vagyunk, milyen jól pályázunk, akkor jön egy felelős szerkesztő és, ...... loccs.
A látvány kegyetlenül csapódik a retinánkba , majd onnan folytatja az útját az ideghártyánkon tovább, egyenesen be az agyunkba. Ha van.
Fel tudja fogni a kedves és mélyen tisztelt olvasó, hogy nem egészen két hónap alatt Abádszalókon tizenhárman hunytak el és mindössze nyolcan születtek ?
Az emberiség döntő hányada közömbösen szemléli a kihalófélben lévő állatfajok sorsát. Emberiség? Az állatfajokét? Na, ne menjünk ilyen messzire, ne fellengzősködjek. Van ettől egyszerűbb, közelebbi példa is. Például az Abádszalóki Hírnök 2019 áprilisi számának utolsó oldalán.
Na igen.
Kérném szépen. Ha csak úgy lazán, nem túl rákoncentrálva figyeljük a helyi történéseket, bizony  az abádszalóki népesség is közömbösen nézi saját kihalásának immár feltartóztathatatlannak tűnő, monoton folyamatát.
13 : 8 ...... az arány. Arra én már nem is sarkalok senkit, hogy képzeljen el egy olyan denormált koordináta rendszert  a szokásos x és y tengellyel, ahol ez egyik tetszőleges tengely az idő (év), a másik lakosságcsökkenés ( max 10-es lépték) két havonta. És vigye fel az adatokat.
Már csak azért sem, mert nem hiszem, hogy bárkinek is erre lenne gusztusa. Pedig a metszéspontokra rajzolt egyenes szemléltetné csak igazán a szörnyűséges tendenciát.
Inkább hagyom, hogy méla ellenszenvvel szemléljék jó néhányan itt, ha ilyenekről írok néha. Miért is gondolnának inkább a miértekre.

De cikcakkos a járda, a leendő padokkal. Sétányként eladva. Tan az uszoda. Termál strandként eladva. Mindegy, ez akkor is fejlődés, ha tetszik, ha nem. Legyünk tárgyilagosak. Na meg ugye, bekerültünk a falusi CSOK-ba is. Megint van álmunk. Rózsaszín.
Az kell nekünk.
Halkan kérdezném.....Mikor is indul a melós járatod Jászfényszaruba, Hatvanba, Szolnokra?  Hajnal 04 óra, ha délelőttös vagy. Déli 12, ha délutános. Mikor is érsz haza? Du.16 órára. Éjfélre. Napi 12 óra távol az otthontól. Ez aztán az élet. Vagy csak létezés?
Na és, mennyi is a nettód? 120-140, max. ha túlórázol orrba-szájba, ....180.
És ez fejlődés ezerrel. Neked. De, hogy oda se figyelj, és ne is törődj vele,  Juliska és Andika azt harsogja a fészbukon, hogy hatalmas ívű a fejlődés ott kint. Itt van már a kertek alatt a Kánaán panoráma teraszos koktélbárral. Szinte naponta közelebb, közelebb. És már van  is álmod ettől. Nyugi, lesz is sokáig. De csak az lesz. Rózsaszín.
Az kell neked. A fejlődés.
Fejlődés?
Tessék mondani. Ez nem inkább fejlövés?

Hálásak vagyunk.....

Közelednek a választások. Előbb az Eu-s, majd az önkormányzati fronton. Ömlenek is a fejlesztési pénzek mindenhová.

Mi sem természetesebb, hogy ide, Abádszalókra is. Ez jó. Nagyon jó. Naná hogy, hiszen az EU tagságunk mellékhatása immár "termőre" fordult annak ellenére is, hogy a hatalomban lévő fidesz minden energiájával e közösség ellen uszít, mozgósít. Nagyon gyenge érdekérvényesítő képességű az az önkormányzat, amelyik nem tud most leakasztani minimum egy-kétszázmilliót. Ha meg olyan térségről van szó, mint a Tisza-tó és környéke - amely, ha némi késéssel is, de végül csak megkapta a fideszes kormányzattól is a kiemelt üdülőkörzet minősítést - ott maximális az esély a források elérésre.  Röpködtek is az összegek és az elképzelések.

Inkubátor ház, piaci wc, sétányok kialakítása, strandfelújítás, stb.  

Emlékszem, anno már az előző ciklus utolsó pillanataiban hatalmas pénzesőről volt szó, ami a Tisza tó környékére hullana fidesz győzelem esetén. Hogy ez az a pénz e vagy sem, azt nem tudni. Mindenesetre egyenlőre nincs annyi, mint ami elhangzott, de bánja a kánya, van még hátra a mostani ciklusból. Hátha....

Nem érdekes.  Csak jöjjön már valamennyi lóvé. 

Az sem, hogy kissé furcsa mellékízt ad  az egésznek az, hogy az  Isten se tud kiigazodni azon, hogy akkor most mire, és mennyi. A strand felújítás is egy Abádszalóki Hírnökben olvasható polgármesteri nyilatkozat szerint 495 millióról indult. Ami aztán máshol 400 lett. Most a hírek szerint jön hozzá még száz millió. Csak úgy, pikk-pakk. Laza. Nagyon laza.

Mondom, nem érdekes,  csak jöjjön a lóvé.

És ne gondoljuk, hogy ez véletlen. Ebben az országban a mai viszonyok között -  főleg most a Voldemortok idején - úgy tűnik, egyszerűen képtelenség előre beárazni egy beruházást. Egy klasszikus mondás (Herakleitosz) szerint, .....Pantha rhei. Minden folyik (változik). Miért is majd pont az Abádszalóki projektek tartalma, költsége ne változna. De e miatt ne is zavartassuk, idegesítsük magunkat. Épül, ami épül és rá a pénz, lesz amennyi lesz. Hogy aztán amíg folyik (változik), hova csurran, cseppen, az minket ne foglalkoztasson.

Utoljára mondom, nem érdekes,  csak jöjjön a lóvé.

Csak megjegyzem, 2010 előtt az iskola felújítására beadott pályázatban nyilvános tervtartalom, vele nyilvánosan rögzített, mondhatni kőbevésett bekerülési összeg volt elnyerhető. A beruházás viszont egy helyi illetőség beavatkozása ( lift áthelyezés) és egy másik figyelmetlensége (szennyvízciszterna) miatt cudarul megdrágult. Lett belőle újabb önkormányzati hitelfelvétel, ......... és irány a szakadék hátba széllel. Most ilyen nem várható. Nem láttunk - eleddig - nyilvános terveket, sem ahhoz rögzített, konkrét, egy forintra meghatározott bekerülési összegeket. Csak mostanában, már az építkezések hajrájában, ....itt-ott felbukkan egy "tervrajzszerűség".

De ettől még örülünk és hálásak vagyunk. Annak ellenére, hogy a fészbukon megy a felháborodás az információ adás és párbeszéd hiánya, a fairtás, természetrombolás, talajfeltúrás miatt.  Viszont esetleg talán Márk atyát nem ártana megkérni, hogy naponta legalább egyszer külön is imádkozzon azért, hogy a nyár kíméljen meg bennünket egy komolyabb vihartól, nagyobb esőzéstől.   

Igen, hálásak vagyunk. De nem a kormánynak, és főleg nem a fidesznek, Fazekas ex miniszternek, vagy Kovács fideszes ogy.képviselőnek vagyunk hálásak. Max. enyhe undorral vesszük tudomásul, hogy a hatalom képviseletében rárepülnek az építkezések indítására, és majd bizonyára az átadásokra is. Lerepiznek minden sajtómegjelenést és magától értetődő természetességgel tetszelegnek a bőkezű jótevő szerepében a helyi, naiv közönség előtt.

Nyugodjunk meg, semmi közük hozzá.

Természetesnek vehetjük azt is, hogy a helyi spanjaik naponta többször posztolják, vagy egymást lájkolgatva a jó ízlés határát rég túllépve ömlengnek a fészbukon a fejlesztésekről.  Szintén nyugodjunk meg, nekik sincs semmi közük hozzá.

Igen, hálásak vagyunk. Így, többes szám első személyben. Annak ellenére, hogy kb. úgy húsz éve szórakozás/sörözés, fürdés céljából én nem voltam a helyi strandon. Nincs semmi idegenforgalommal kapcsolatba hozható vállalkozásom, érdekeltségem . Viszont imádom a csendet a nyári éjszakákon és utálom, ha a szomszédomban nyaralók késő éjjel hangoskodnak, bömböltetik a zenét. Kiakadok, ha hosszasan sorba kell állnom a helyi üzletekben, és főleg ha nappal zavarják a horgászásomat a száguldozó motorcsónakok. Sajnálom a strandon kiirtott szép fákat és tűzoltóként értetlenül, megdöbbenve állok azon hírek előtt, amelyek a fémkonténerek (!)  fával történő beburkolásáról terjednek.

De mindezek ellenére, ..... hálásak vagyunk. Köszönjük....... Európai Unió, köszönjük Brüsszel

Azért még BÚÉK...

Kihagytam a decembert. (A fentebbi dátum ne tévesszen meg senkit. Időnként számomra is érdekes anomáliákat produkál e blog működése.)
 Egyrészt lustaságból. Másrészt,.....

(és így gondolom érthető is)
az azért mégsem lehet, hogy amikor bedörren a helyi fejlesztési cunami, én meg egy tőlem szokásos  kritikai szemléletű bejegyzést teszek közzé. Nem lehetek ünneprontó. Főleg nem, ha karácsonyról van szó. Inkább béke, szeretet, halászlé, töltött káposzta, bejgli, meg stb. De legfőképp akkor nem, amikor a helyi - NER kompatibilis - online és írott sajtó öles betűkkel és "művészi" fotókkal kürtöli világgá a felvezető faültetést. Amit épp a napi bringás penzumomat teljesítve minap, láttam is. Amiből következően következik az a közhely következtetés, hogy....... mindig tanul az ember. Én pl. a kenyerem javán túl, nem is tudtam, hogy a faültetés mindössze abból áll, hogy gödröket ásunk, abba beledobáljuk a fákat, földet rá és ..... gól. Na vazze, hogy ez milyen egyszerű. Hm... Mindenesetre én nem változtatok a bevált technológián.

Az életem során mindig a lázadásra és ellenállásra voltam, és vagyok ma is beállítva. Ami természetesen teljesen hiábavaló volt mindig is és inkább csak hátrányokat okozott nekem. Nyilván mindenki nem élhet így.  Az meg  legyen az én szórakozásom, hogy a ma látható, de sokak által fel sem fogott szabadsághiány, az ehhez párosuló beletörődés enyhe undort, némi dühöt, időnként gúnyt vált ki belőlem. És e szórakozás blog írására sarkall. Amivel igyekszem sokakat nem zavarni.
Persze tudom, hogy más mindenki boldog a földön és égen, és különösen így van ez az ország fideszes részén, sőt itt a faluban leginkább. Csak én szomorkodok magamban. (Ha épp nem valamelyik aktuális helyi politikai sztorin röhögünk a haverokkal a Pecásba.)
Na de persze nem is várom el a helyi egyszerű néptől, hogy átlátott volna anno a dörzsölt, gyárilag sunyin pofátlan Kovács Miska, vagy Kasza vérlázító húzásain. Esetleg mostanában  Gyula, vagy a műmájer Tibi rém egyszerű, szelídebb trükkjein.
A számszerűségében ma már teljesen összezsugorodott helyi értelmiségtől főleg nem.
Ez az egykoron szépreményű réteg amúgy is - néhány kivételtől eltekintve - mindig is behódoló szolgákból állt, mint mindenhol az aktuális rendszertől függők általában. Így ment ez a szocializmus idején és megy most is. Emlékszem, pl. egy Bercsényi nevű Tiszaderzsi (társközség anno) iskola igazgatóhelyettesre, aki a közös pártbizottság tagjaként a jegyzetfüzetében a tanácskozások alkalmával más színű tintával írta a felettes pártbizottság megjelent instruktorának,  mással Jakabné Edit helyi titkár, illetve megint mással a bizottság tagjainak mondatait. Piros, kék, fekete. Így sorba megkülönböztetve. Amikor megkérdeztem, hogy mondja már Miklós bá', miért?
A válasza,......
- Fiam, ....csak nem gondolod, hogy ugyanaz a szint?
- Jaaaa,...értem má',.....
- Na, akkor a szín sem lehet ....
Akkor a helyi pártbizottság titkárának, tanácselnöknek hajbókoltak, ma Tibinek,  Gyulának. Egy kutya.
És a többiek? Na igen. Nézzük csak.....
A többieknek nevezett helyi embertömeg  nem túl jelentős hányada mostanság inkább önazonosság tudat nélküli, félős-majrés, bezárkózott, kiállás nélküli baloldali. Egy ettől nagyobb hányad komoly intellektuális ( olykor-olykor egzisztenciális) hiányosságokkal küszködő, érzelem vezérelte ( nacionalista, zsidó-cigány-migráns ellenes)  jobboldali. Élükön/közöttük néhány hangoskodóval.
És van egy igencsak jelentős, a már nem létező szociális hálón jó ideje ki-átzuhant, stabil politikai preferencia nélküli tömb. Ők helyi kisnyugdíjasok, kiszolgáltatott közmunkások, munkanélküliek.
Na, meg el ne feledkezzünk a lumpenekről. Mert vannak, igaz nem sokan. Viszont nem veszélytelenek, mert a helyi politizálás színterén manipulálhatóak, uszíthatók. Bűnözők, ügyeskedők, esetleg kitartott "barátként" ismert környékbeli, helyi új kényurakhoz, jobb módú, jelentősnek mondott emberekhez hízelegve oda-oda csapódók. Olykor-olykor szúrós szemekkel méregetnek, vagy  verbális verőlegényként beszólnak a fészbukon, ha a gazdájukat kritizálni merészelem. (Nemrég egy ilyet tiltottam le épp az fb oldalam látogatásától.)
Össz-vissz háromezernéhányszáz ember.
Emlékeim szerint anno 1984-ben egy tanácsülésen tartott beszámolóban az akkori tanácselnök arról beszélt, hogy 5200 fölötti a lakosságszám, azzal folytatva, hogy vannak új betelepülők, akik még nincsenek benne a statisztikában. Megemlítve azt is, hogy abban az évben 17 új lakóházra szóló építési engedélyt adtak ki.
Rég volt, szép volt. Most meg.....
Az újságban megjelent cikk (és a mikrofon állvány ) szerint terjed a hír a polgármester lemondásáról. Jesszusom! Na ne má'!
Hol terjed ez? Mikor? Ennyire alul informált lennék? Sokan mondják, hogy amelyik hír nem fordul meg a Pecásba, azt nem is érdemes számon tartani, tovább adni. Márpedig ott ilyet soha nem lehetett hallani. Persze azt nem zárom ki, hogy meg lett kérve néhány span, hogy dobjanak már be ilyesmiket izgatásként itt-ott, mert ha lassan is , de csak közeleg az önkormányzati választás, és sehol semmi tömegideg, start előtti felajzottság. Na meg, azért csak nem árt óvatosságból szondázni a hangulatot, nehogy aztán Gyula pofára essen valami surranópályás sötét ló miatt. Mintha ebbe a gondolatmenetbe illene bele az is, ahogy beizzította - tőle szokásos rózsaszín kormozással - a kampányát a pedagógusok karácsonyi, új szokás/céges hami-flamiján. Naná, hogy hazai pályán kezdett a csávó, ahogy a nagyok szokják. Ami teljesen oké is.
Borítékolható, ne legyen kétség senkiben, nyerni fog. Egyrészt.
Másrészt, ki az a hígagyú amatőr amőba, aki arról ábrándozik, hogy egy fideszest megver egy választáson a mai világban lent, vidéken. Főleg itt, egy mostanra teljesen isten háta mögöttinek számító - az ide vezető útviszonyokból következően - zsákfaluban? A hírek szerint, még már Brumi is kigyógyult ebből a Zika szerű kórból.
Így élünk mi itt. És örüljünk, hogy így. Mert lehetnénk olyan zárvány mint Tiszaderzs, Tiszabura, Kisköre, és sorolhatnám. Ahol már nem a látszat, hanem a valóság is az. Abádszalók még nem látszik annak. Nálunk a külső, a felszín legalább még mást mutat. De csak az.
Hogy máshol - pl.:Tiszafüreden - miért is mennek jobban a dolgok? Talán tessék beleolvasgatni időnként a "Bosszankodó Tiszafüred" című fészbuk oldal tartalmába. A helyi kritikusok merészen helyi ügyeket dobnak fel, kommentelnek a világhálón. Ilyen itt nem lehet. Ha netán előfordul, azonnal ráront a helyi mainstream valamelyik lelkes tagja. (A minap így járt egy Czakó Andrea nevű úrhölgy is, aki óvatlanul enyhe nemtetszést mert hozzáfűzni egy fb-s Abádszalók Online tartalomhoz.)
Az fel sem merül senkiben, hogy szükséges egy kritikus oldal a helyi nyilvánosság egyébként lehangoló közegében, és inkább örülni kellene.
Bizony kedves felebarátaim, itt egy tiszafüredihez hasonlatos közösségi oldal ki lenne tagadva, el lenne átkozva. Egyesek által. A többi meg behódol az egyeseknek. Régóta így megy. Nem véletlen az irtózatos leépülés minden szinten. Foglalkoztatás, népesség, oktatás, egészségügy, stb, stb. Van utca, ahol majd minden ház eladó. A slusszpoén lehetne az, hogy kutya nem kérdezi meg, mennyiért. De ne poénkodjunk ezen inkább.

Természetesen, mint mindenütt, az én rezedaszagú kis falumban is volt emelkedett hangulat az ünnepek alatt. Volt adományozás, ingyen karácsonyfa márkás autóval hazaszállítva, stb,stb.
És volt szomorúság is.
Mert bizony szomorú az, amikor valakinek épp az ünnepek közeledtével, ráadásul a "Karácsonyi Korzó" címmel meghirdetett dzsemborin lopják el a pénztálcáját, benne 27 ficcsel.
Azt nem mondanám, hogy én az ilyen veszélyekért nem veszek soha részt Abádi Szabó, önkormányzat épülete előtti buliján, de.... Valahogy bennem van, ha bármikor arra járok, hogy mindig többször megtapogassam a zsebemben a pénztálcámat. Bizony azon a környéken mindig is loptak. Még a szocializmus idején is. Pl. a községi tanács hivatali pénztárából ( lebukás, börtön lett a vége), vagy az előző ciklusban a közmunkaprogramban tartásra kiadott jószágokból, takarmányból, stb. loptak, és nem is akárkik. Amúgy ez az utóbbi ügy még nem zárult le. Lehet, nem is fog. Mert elévül lassan. A szálak a fidesz térségi kapcsolatrendszerében túlságosan sokfelé ágaznak el, egynémely ráadásul homályba veszően mintha magasra is vezetne. Jobb a békesség, gondolhatja bármelyik NAV nyomózó ilyenkor. És természetesen a helyi nép is teljesen érdektelenül vette tudomásul, hogy a közel 50 milliót az ő adóbefizetéseiből fizette vissza az önkormányzat. 
A 70-es évek elejétől jó tizenöt évig úgy látszott, a szocializmus soha nem dől meg. Most a fidesz rendszerről látszik ugyan ez. Eszméletlenül stabilnak tűnnek.
Ne zavarjon meg bennünket az a csalóka látvány, hogy Pesten néhány ezren, itt-ott a nagyvárosokban néhány százan hangoskodnak, inkább saját maguk szórakoztatására. Azt hiszik, hogy a "rabszolga törvény" volt a fidesz nagy dobása, amire rá kell cuppanni. Pedig egy lófaszt.
És ez az árnyékra vetődés sajnos jellemző az ellenzék minden zegzugában. Mintha a fidesz külön ezt rendelte volna meg tőlük, mintha ezért fizetné, tartaná őket.
A közigazgatási bíróságok felállításról szóló törvényt észre sem veszi senki. Pedig az az igazán veszélyes, a szúnyogok biológiai irtáshoz használatos vegyszer hatásmechanizmusához hasonlatos, nemzetrontó lépés.
És most ez utóbbi mondat "feladványát" hogyan értse meg az a tiszaburai, abádszalóki, tiszaderzsi, kiskörei humán genomból álló egyed, aki azzal az egyszerű dologgal sincs tisztába, hogy számára a végső kegyelemdöfést a Tisza-híd múlt század eleji műszaki megoldást konzerváló felújítása jelenteti. Hol a vonat mehet előbb rajta, hol.......  a szembejövő forgalom.  Amivel immár a ránk következő, minimum két-három  generáció számára sem lesz rendes forgalmú híd, vele nem lesz a térség a tőke, a komoly volumenű befektetések számára továbbra sem vonzó.
Akárhány száz milliós, netán milliárdos település vikszolás ide, strand ráncfelvarrás oda,.... elvégeztetett.
De mi kampány-ünnepelni fogunk most három évig folyamatosan. Minden át lesz adva, amit beharangoztak. Még a melegített vizű strand is. Most hagyjuk a három év szöszmötölést,  a hozzátapadó néhány vállalkozói levonulást. Ja, és az ilyenkor várható minőség?...... Na ezt hagyjuk is inkább. Esetleg majd három-öt év múlva ......
 Az is csak a minden csomón kákát kereső bajkeverők akadékoskodása, hogy ugyan milyen, főleg mekkora lehet az a tervezett strand felújítás, aminek kiviteli tervét soha közre nem adták, és pikk-pakk cirka három, max. négy hónap alatt lezongorázzák.
De, ugyan nehogy má' elrontsák ezek az ügyek most a virágos jó kedvünket itt Abádszalókon. A közeljövőben bekövetkező nagy-nagy ívű fejlesztésekhez viszonyítva apró, lényegtelen dolgok mind.
Ettől még bőven BUÉK itt mindenkinek. Mert meg is érdemelnénk.

N.m.

Felfüggesztette a Fehér Ház a CNN

tudósítójának akkreditációját, miután heves szócsatába keveredett Donald Trumppal egy sajtótájékoztatón. (Mellesleg ott a kormánypárti Fox, és  az ellenzéki CNN most együtt indul perbe a hatalom ellen ebben az ügyben.)
Ez elgondolkodtató számomra.
Ugyanis időnként bírálom az Abádszalóki vezetést. És bevallom töredelmesen, sajnos amikor belefeledkezem, nem is akármilyen hangnemben. Még szerencse, hogy Kovács Miska anno, vagy mostanában Balogh Gyula, nem tiltat ki a faluból. Esetleg a kedvenc haverom, Szabolcs valamelyik helyi vadász, vagy ivócimborájával nem lövet le a földmutyi vagy akár vadász ügyeken történt rugózásom okán. Ha az események helyszínének nagyságrendjét nézzük, akkor ha az USA-ban ott az meg történhet, itt ez miért is ne. A jelenlegi hazai jogviszonyok közepette? Nem akarok bátorítani, de még címlapra sem kerülne a sztori a mai közmédiában. A függetlenben meg minek.

1972-őt írtunk, amikor idekerültem Szalókra. Bizony rég volt.  És emlékszem, nem kissé nehezítette a helyzetemet akkor, hogy senkit sem ismertem. Mivel Hajdúböszörményben pezsgő városi élet zajlott, nehéz volt megszokni a helyi közélet, mondhatni alapjárati fordulatát. Ott pörgött az ifjúsági klubmozgalom több helyen. Én a faiparisok zárt körű pinceklubjába jártam gyakran. Remek hely volt. Minden szerdán fellépet a város beat együtteséből a bassz és szólógitáros, kiegészülve egy külsős dobossal, aki történetesen épp a Dunda becenevű haverom volt.  A művház is modern színvonalú nagyteremmel, kamaratermekkel várta a fiatalokat a megannyi kiscsoportos foglakozásokra. Esténként könyvtárklub felolvasásokkal, irodalmi estekkel, nem messze onnan mozi, nyaranta kert mozi, billiárd klub. A sport, szabadidős lehetőségeket az MHSZ lövészklub, foci, birkózás, box, súlyemelés és az akkor színvonalas városi strand jelentette. A városban szerteszét kb. úgy 10 grundon rúgták a bőrt a környékbeli utcák nebulói késő estig. És stb, és stb.
Idekerülvén Szalókra, nyár közepe volt, ..... és sehol semmi. Csak dög unalom. Bicikliztem egész nap a faluban ide-oda, ki az ártérre, a régi fahídhoz, a gátra. Később a nővérem kérésemre elmagyarázta, hogy merre van a művelődési ház. Elindultam megkeresni. Legnagyobb megdöbbenésemre a település szélén futó gát tövében, tehát a legszélső, földes utcában, egy kívülről inkább nagyobb kocsmának látszó, igazából romosnak, ósdinak kinéző épületen volt egy erősen fakult, ovális táblára odaírva, hogy Községi Művelődési Ház. Ami, mondanom sem kell, hétköznap lévén, épp zárva volt. Na mondom, ez is jól kezdődik.
Aztán a sógorom egyszer elvitt a Szelesi kocsmába.  Az őszi vásárban borjút adott el és hazafele tartott épp, amikor összefutottunk.
- Gyere sógorkám, benézünk Puszóhoz.... Mondta invitálóan. Akkor ismerkedtem meg a két Zsuzsokkal, Kis Zsiga bátyámmal, az öreg Dúllal, és az üvegszemű Bajzáthtal. Nem igazán nekem való társaság volt. Lovakról, tehenekről, kaszálásról és más parasztgazdálkodással kapcsolatos dolgokról beszélgettek. Az is meglepett, hogy a társaságtól meg sem kérdezte a kocsmáros, hogy nagykorú vagyok e az ital fogyasztás okán. Sőt, nem egy láthatóan korombeli srác sorjázott a pulthoz amíg ott voltam.
Én úgy délután öt körül fel is álltam és haza imbolyogtam.  Abban a társaságban akkoriban ez így volt szokás. Komoly mértékű áldomást ittak a jó vásár után.
Őszi vásárok már rég nincsenek, a kocsmák is üresen konganak. A Művház az láthatóan működik a hétköznapokon. Hogy kinek, az rejtély.
Egy, inkább már a hetvenes évek második felében kezembe került községi tanácsi beszámoló szerint akkoriban minden hétfő reggel 1100 ember indult el dolgozni Abádszalókon. Ebből a helyi termelőszövetkezetbe, ha jól emlékszem több mint hétszáz.
Gyütt'-ment lévén, hogy mi a francnak foglakoztat ilyesmi? Nem tudom. Beakadt valahogy. Az azért érdekes, hogy a faluban mintha csak nekem.......

Szóval, ide kerültem Szalókra. És bizony, annak már több mint 46 éve. Együtt voltam fiatal azokkal, akik ma a falu lakosságának a túlnyomó többségét alkotják. Itt ragadtunk. Ki szándékkal, ki kényszerből. És együtt öregedtünk bele a sorsunkba észrevétlenül a napok, hónapok , évek monoton múlásával.
Ilyenkor már megpróbál néha az ember gondolatban előre kémlelni, egy kissé morbidnak tűnő kíváncsiság hajtotta érdeklődéssel, teljesen az "út végéig". Hogy ugyan, mi vár még rá.
Ez érthető is, hiszen ez a  "B"oldal már bőven. Bármennyire is próbálod magadnak, de inkább másoknak bizonygatni, hogy motivált, friss, üde, ambiciózus, vidám vagy. Erre max megkapod a szemedbe azt másoktól irigykedve....hogy te milyen fiatalosan pörögsz, ó de jól tartod magad,.... . Majd a hátad mögött összesúgnak gonoszkodva, hogy otthon egésznap szorgalmasan böngészed az internetet különböző csodaszerek, receptek, vitaminok után. És hiszel is a pozitív hatásukban. Mániákusan. És feleslegesen, mert csak megjátszod, hogy neked nem fáj, hasgat, stb, stb.
De mindettől függetlenül, bárhogyan is hessegeted magadtól elfele, egyszer csak észre veszed, hogy elkezd az öregkor, a magány, az egyedüllét réme felsejleni előtted, mert a gyerekeid messze oda, valamelyik idegen országba, vagy távoli városba.
Kezd érdekelni a helyi idős gondozás mikéntje, módja. És itt haza érkeztünk, Abádszalókra.
Ahol lassan, de szívósan terjed az a hír, hogy az önkormányzat a maga csendességében úgy döntött,  fű alatt túlad a helyi idős gondozás felelősségén. Mondván, (pestiesen) nem buli a biznisz. Persze a hír hallatán azonnal nekiugrottam a hivatalos oldalon (honlapon) található képviselő testületi ülések jegyzőkönyveinek és böngésztem ezerrel, hogy mi van ott erről leírva. Nem ért meglepetés. Erről a dologról sehol semmi.
Ezek szerint semmi hírverés, paláver, nemes egyszerűséggel sunyiba elpasszolják, lepöccintik?
Emlékszem, anno Bordás Imre nevét hányan foglalták imába annak felismerése okán, hogy bizony az idősekkel való törődés egy faluközösségben vállalandó kötelesség. Csak mellesleg jegyzem meg, azt ne gondolja valaki, hogy azért tette, mert azon úgy egyébként gazdasági értelemben haszon lett volna. (Sőt,....később, már a pénzügyi bizottság elnökeként belelátva a részletekbe, volt bennem aggódás időnként.)
Mi akkoriban Simon Sanyival a helyi vízi mentő szervezetet élesztgettük újjá épp, mivel Vincze Feri azt megelőzően volt szíves kiebrudaltatni bennünket a saját magunk által gründolt helyünkről. A szervezés, tervezés időszakában gyakran előszobáztam Bordásnál, ezért emlékszem - mert egymásnak adtuk néha a kilincset - Fülekiné Gulyás Mari kezdeti hadakozására az idősök gondozására létrehozott intézmény ügyében. Később, már önkormányzati képviselőként figyelhettem meg már közelebbről azt, hogy mekkora meló is egy erre szakosodott intézmény működtetése, vezetése, a mindennapok szervezése. Nemes, az előző képviselő-testületek becsületére váló feladatvállalás volt ez, amit mi továbbfolytattunk, és ami most úgy tűnik, kitagadott gyermekké vált. És bár Kovács Miska a rá jellemző sunyi, húzd meg - erezd meg gondolkodásával már megpendítette a dolgot, de valahogy mégsem került rá sor.
De most a szeretett képviselő-testületünk úgy tűnik irányt és szintet vált.  Belecsap a lecsóba. Csak azt tudnám, hogy annak, aki átveszi az immár kész, bejáratott intézményt, annak (megint csak pestisen) miért buli a biznisz? Bocsi az álszenteskedésért. Hát persze , hogy tudom. De azért jól esett adni a naivat.
És mint az ilyenkor, hivatalos hírek hiányában lenni szokott, jönnek a hírek innen-onnan.
Az intézményt átvevő szervezetről, az azt vezető személyről (családi hátteréről), feltételezett szándékokról, elképzelésekről, a jelenleg ott dolgozókat érintő jövőbeni változásokról. És nem utolsósorban az átvevő szervezetet vezető egyén(ek) illetőségéről, máshol már e területen szerzett hírnevéről.
Amiben nincs semmi aggasztó, hiszen a hírek lehetnek valótlanok is. Helyi féknyúz, mondhatnók.... Ami inkább aggasztó az az, hogy az amúgy egyre inkább elöregedő helyi falunépességet igazából nem is foglalkoztatja az ügy. Mintha nem is ő, ők lennének az úgy mond "célközönség".  Azt már én teszem hozzá, hogy ugyan minek is foglalkoztatná, ha egyébkén sohasem foglalkoztatta semmi a döntő többséget úgy igazán.  A szocializmusban is mentek a többi után arra, amerre fentről kijelölték az utat, és teszik ezt most is.

Időnként közzé teszek a fészbukon egyet-egyet a G+-on megjelenő blogom bejegyzéseiből. Talán ennek is köszönhető, hogy már korábban, egy úgy kb. harmincas fiatal ember - elmondása szerint egy munkahelyi közösség véleménye alapján - , majd a minap egy már a nyolcvanas éveiben járó idős ember egy helyi politikai csoport nevében keresett meg azzal, hogy támogatnák  a 2019-es helyi önkormányzati képviselő választáson a jelöltségemet. Bár elhárítottam a felkérést, azért tagadhatatlanul jólesett.
És ha valóban többek nevében beszéltek, meglehet, csalódást okoztam. Amit őszintén sajnálok.
De....
....... egyszer már írtam valahol, hogy mennyire bánom, hogy valamikor ilyesmire adtam a fejem, elpazarolva az életemből tizenkét évet bizottság tagi, négy évet bizottság elnöki, vele képviselőkénti idegeskedésre, agyalgásra. És miután két közöttünk ott ülő akkori képviselő - később polgármester, alpolgármester - azzal kampányolt  a következő választást megelőző időszakban a hallgatóságuk előtt, hogy milyen gyanús ügyekhez asszisztáltunk, komolyan elgondolkodtam. Érdemes?
Az sem felejthető el számomra, hogy szintén ők akkoriban közre adtak egy igencsak tisztességtelen állításokat megfogalmazó röpiratot is, amit a helyi nép itt-ott helyeslően, a zöm is inkább közömbösen, minden ellenvetés nélkül fogadott. Nagyrészt ez is közrejátszott abban, hogy úgy döntöttem, tűzoltói hivatásomat máshol gyakorolom, és a véleményemet is csak a közösségi média lehetőségén át fejtem ki. Semmi önkéntesség, közélet, falugyűlés, rendezvénylátogatás, stb.
És a lehető leghalkabban mondanám - mert a légypiszokszerű jelentőségemmel tisztában vagyok - soha többé.
Never more. (N.m.)

Nincs morális korlát ....

És aggály sem a szimpatizánsok többségben. A vezér megtehet bármit. És a magyar nép ezt minden felhördülés nélkül, egykedvűen szemléli. Ez van. Ilyenkor elgondolkozik az ember, hogy mi jöhet ezután. Hogyan állítható meg a hatalmi tobzódás? Szorgalmasan lapozom a diktatúrák, diktátorok történetét az ókortól a közelmúltig. Kivel végzett az ellen erőszak, kit, hogyan győzött le végül a népakarat, lázadás, vagy idegen hatalom. Meddig mehet ez még így? Hogyan lehet az, hogy az a nép, aki ettől sokkal "lájtosabb" ügy miatt tombolt napokig az utcán, gyújtott televíziószékházat, kapta a gumilövedékeket, most némán, egykedvűen tűri mindezt? Teljes a letargia, a beletörődés. 
Ez szörnyűség.
 
„30 éve elmegyek minden sporteseményre, eddig nem volt ez ellen kifogása senkinek.”

Hallható a vérlázító cinizmussal odavetett fölényeskedő hazug mondat. Mintha az lenne a vád, hogy miért is jár meccsekre szurkolni, és nem az, hogy összeférhetetlenen egy miniszterelnök részéről annak az oligarchának a repülőjével utazni bárhová, aki az országba zajló közbeszerzések egyik leggyakoribb nyertese.
És ehhez az arcon egy kaján, bicskanyitogató vigyor. Bele a pofánkba. Nincs az a jó érzésű, normális értékrendű ember, akinek ne szorulna ökölbe a keze. Persze, hogy úrrá lesz bennem is az az érzet, hogy , 
.... de kár, hogy nem áll velem szembe. Úgy egy méterre. Egy igazi, kun telibe verős, parasztlengő altatós hatótávolságán belül. 
(Legény koromba azok ritkán voltak nyolc napon belül gyógyulók.)
 Harminc éve, vagyis nyolcvannyolc óta jár meccsekre? Repülővel? 
Jól tudjuk, ez nem így van. De a hívek ezt frappáns, leszerelő, mindent kioltó válasznak tartják. Hitvány emberfajta mindaz, ki ezt a választ csak úgy beszopja. Tudják ezt ők is. Tisztába vannak a saját hitványságukkal, mint ahogyan azzal is, hogy ez a hatalom birtoklásából fakad, amit  - valljuk be , mi ellenzékiek őszintén - nagyon nehéz lesz a kezükből kicsavarni. Függők lettek. És az tudjuk, mivel jár, ha a narkósokat vonjuk párhuzamba. Ölni is tudnak érte esetenként.

Nincs morális korlát. Nemrég egy iszlám diktátor idelátogatásának mellékeseményeként, egy iszlám hittérítő harcos türbéjénél rótta le kegyeletét vele a mi diktátorunk. Ha lenne némi történelemismeret, vele ne adj isten nemzeti büszkeség, gerinc a magyarokban, akkor inkább engesztelhetetlenség ébredne bennünk az irtózatos nemzetpusztulás okán, amit ezen iszlám hittérítés, vele területrablás, ország dúlás 150 évig hozott hazánkra. Soha nem hevertük ki, és nem is fogjuk a pusztulást.
Senkiben nem ötlik fel, hogy most ez, ami történt velünk Erdogan látogatásakor, bizony megalázás a javából.
Miközben a nemzeti oldal szégyentelenül, mi több büszkeséggel eltöltve szemléli az eseményeket. Mert a fidesz vezérének ez a kívánsága. A rokoni szálak üzleti érdeke sejlik fel a háttérben és követeli meg a kritikátlan meghunyászkodást, szolgalelkűséget a magát nemzetinek valló hívektől.
A nép persze, már megszokottan meg se nyikkan. Tűri. Itt-ott egy - egy erőtlen, bizonytalan felhördülés, de inkább közömbös csend. A DK kétes sikerű, tervezett megmozdulását betiltja a rendőrség. E hírre sincs semmi keményebb reakció az ellenzék demokratikus párjaitól. 
A kormánypárti sajtó persze tombol a sikerélményében. Vezércikkek  jelennek  meg arról mentegetőzésképpen, ahogy vezető hatalmak kormányfői paroláznak Erdogannal.  Fel se ötlik az sehol, hogy bizony nekünk van okunk e parolázásból kimaradni, mert....
Hányszor zengett ajkain oszmán vad népének, vert hadunk csonthalmain, győzedelmi ének...
Inkább mi együtt ünnepelünk egy  hittérítő iszlám harcos emlékművénél a nemzetünket kiirtók leszármazottaival.
Szégyen. Szégyen. Szégyen.

Mintha....

Hányingerem van. Napok óta sajog valmi a jobboldali bordaívem alatt.

Az epémmel lenne gond? Nem tudom.
És most még ez is.
A gyér számú megalkuvók sunyin álldogálnak a helyi jobboldal prominensei közzé vegyülve.
Legalább a nagy ünnepeken tudjunk közösen részt venni.... Hallom a szokásos fal dumát lelki füleimmel. Az én elveim szerint a diktátor híveivel együtt soha, semmilyen politikai jellegű közös megmozduláson nem vehet részt egy magát komolynak, szilárd elvűnek tartó demokrata.    Egyszer már írtam arról, hogy nem vagyok rest az ilyen alkalmakkor egyedül ünnepelni, virágot elhelyezni az aktuális emlékműnél. Inkább egyedül, magányosan, mint az e hitvány hatalmat kiszolgáló, ajnározó fideszesekkel együtt. Természetesen nem csak a hatalom hitvány.....
Igaz, ilyenkor, október 23-án soha nem volt szokásom semmilyen ünnepségre elmenni, és ma sem az.
Ugyanis tanácstalan vagyok 56-ot illetően. Mert ha egy egyetemes tisztelgésről, ha minden áldozatra való emlékezésről lenne szó, akkor talán. De így nincs bennem leküzdhetetlen késztetés az ünneplésre. Mint ahogyan - ellenkező előjellel-  rendszerváltozás (89) előtt sem volt soha. Nem hiszem, hogy van annak az évfordulóján mit ünnepelni, amikor valakik elégedetlenkedő nemzettársaik tömegébe lövetnek, mások keserű túlhevületlen embereket lincselnek, megcsonkítanak, lábuknál fogva felakasztanak, majd megint mások ezt - egy külföldi hatalom segítségével győzedelmeskedve - szörnyűséges ítéletek hozásával megtorolják. Vagyis oda-vissza tombolt az esztelen erőszak.
Ez inkább tragédia, amit intő tanulságként állítani nagyon helyesnek tartok, amire lehet és kell is emlékezni méltósággal. De ünnepelni, példaként említve bármikor annak bármelyik momentumát sohasem szabadna és nem is lett volna szabad anno 89 előtt sem.

Nézem a tömegnek egyáltalán nem nevezhető csoportosulást. Ha visszaemlékszem a korábbi, helyi október huszonharmadikákról készült képekre, egyértelmű az évenkénti fogyás. Mára már mindössze huszon-egynéhányra olvadt a részvevők száma. ( Posta előtt lévén, ha nyolc óra előtt pár perccel lennénk, hihetné bárki, hogy szokás szerint a postás megjelenésére várnak a pénzzel megszorultak.)
Jól tudható, hogy egy részük - mint a polgármester illendőségből megjelent rajongói -  mélyebb belső késztetés nélkül, reflexből vannak ott. Inkább fanok, imádók.
A tömegméret és az említett tendencia alapján a helyi népességben is ugyanaz a tanácstalanság munkálkodna, mint bennem? Nem tudom. Mintha a közzétett képek sem arról szólnának, hogy ünnep van és mi, a helyi valakik itt vagyunk büszkén, lássa ország világ. Hanem arról, hogy ....általában véve még élünk, vagyunk.
Mintha a képekről áradó szomorúságot nem az aktualitás, hanem csak pusztán a látvány önmagában okozná.

Quo vadis....?

Vagyis hová mész, hová tartasz? Pontosabban hová tart a világ és vele mi , emberek.
Donald Tramp, amerikai elnök épp most próbálja kirúgni egy vele kapcsolatos ügyben vizsgálódó kormánytagból, ügyészből és stb-ből álló csoport tagjait. Rendíthetetlen a demokrácia, működnek a fékek és ellensúlyok arra fele. Mondják az okosok. Mi már tudjuk, hogy nem éppen így van, ha előkerül egy mocsadék dörzsölt diktátor akár még ha egy Felcsút nevű kis falú környékéről is.
Putyin orosz elnök egymás után börtönözi be, teszi el láb alól azokat, akik a leghalványabb mértékben is ellenkeznek vele. Sőt, orvul megmérgezteti azokat még a világ más tájain is , akik egykoron elárulták a nagy orosz hont, ha úgy szottyan kedve. Ezzel is demonstrálva világhatalmi mindenhatóságát.
Kis hazánkban egy sokak által szentté felmagasztalt, de a maga valóságában átlagos képességű despota immár elvesztette teljesen a mértéket, osztogat birtokokat, kiváltságokat, kegyet és  tetszés szerint röpköd a világba hol sajátjának tekintett katonai, hol éppen haveri repülőgéppel diktátor dzsemborikra, meccsekre, stb. Amit az emberek egy kisebb csoportja kivételével szinte mindenki egykedvűen néz. Pontosabban, oda sem néz. Nem érdekel a politika,.... mondják lakonikusan.
Itt tartunk.
Ugyan miért is kérdezné bárki tőle, hogy.....  
Na és a négyszemközti beszélgetés Putyinnal? Ott mi a rák volt Öcsipöcsi? Mongyá' má' valamit.
A regnáló hatalmat elutasító enyhe többség is egy-egy nagy port felverő ügyben inkább azon vetyeng, hogy most épp miért nem ért egyet a másikkal, miért nem megy vele ki tüntetni. Mindig van valami ok.

A magát városnak képzelő kis falunk itt rekedt, unottan lézengő lakói is teljes mértékben depolitizáltak. Természetesen, mint minden hasonló adottságú települések esetében, innen is az ifjúságnak mondott 18-35 év közötti réteg szinte teljesen eltűnt, elhagyta a falut. A középkorosztály itt vegetáló tagjai vagy a fidesztől remélnek túlélést, vagy begubóztak teljesen.  Eszükbe nem jut, hogy sorsuk jobbrafordulásáért tehetnek akár egyszer-egyszer négyévente ők is valamit. A mára megöregedettek túlnyomó többségét meg egyébként se érdekelte soha itt semmi. Mindig csak mentek a többi után. Ez utóbbi két korosztálynak ma nincs se kérdése, se kétsége semmi iránt. Úgy van minden jól, ahogy éppen van. Ennyi.
A minap egyik régi ismerősöm azzal állított meg az üzletsoron, hogy mikor írok már valamit megint, mert én mondhatom a véleményemet, ugyanis szerinte én vagyok az udvari bolond, akire a hatalom nem fog soha megharagudni. Próbáltam elmagyarázni neki, hogy nekem a facebok komolytalansága uncsi, és inkább G+-on vagyok megtalálható, de láthatóan nem értette. Na mindegy.
De hogy miért mondhatta ezt az udvari bolond dolgot, máig sem tudtam kitalálni, pedig erősen gondolkodom rajta. (Valaki igazán segíthetne. Megköszönném.)
De lépjünk tovább.
Azt hiszem, valahol egyszer írtam már, hogy itt a falu(város)napi rendezvény egyre kevesebbeket érdekel. Ezért is teljesen indokolt volt összevonni valami ütősebb programmal. Ha nem így lenne, láthatóan nehány kóbor kutya kivételével senki oda nem tévedne a hivatalosságokon kívül. Meg sem fordul az egyszerű köznép fejében az, hogy bizony a kitüntetettek nem ezt érdemelnék. Mégiscsak Abádszalókért ...... kapják.Vagy pontosan azért van ez, mert ezt érdemlik? Nem tudom.
De azért az több mint furcsa, hogy 2010-ben ama most kitüntetettek neve is ott volt a másoké, és persze az enyém mellet, érvként azon a zászlón, amit Miskáék lobogtattak, és amire még az is oda volt hímezve, hogy ........ ők ne tovább, mert ők vitték csődbe a települést.....
Nekem ez az egész, már bocs, de úgy hat, mintha a falunak - mint amikor a kismacskának - beleverték volna az orrát a ..... tejbe, mert nem ismeri, ezért nem szereti. ( vagy rosszat csinált,  ahogy tetszik)
De ha már erről van szó...... Tévedés ne essék, mármint hogy követelőznék, de akkor nekem minimum egy Mária Valag Rendet kellene az összes koloncával  a mellkaskámra szegezni százas szöggel, mivel mégis csak én voltam a pénzügyi bizottság vezetője és ha már a csődbevitelről van szó..... akkor,...... Na meg, Bordásról már nem is beszélve. Vagy nem ?

De félre a humorral.
Szóval eléggé gáz, hogy olyan kevesen vannak ilyenkor a Csipesz téren. Jól mutatna ott ilyenkor néhány nagygazda, kisbirtokos, cégvezető, stb, stb. Vicces látvány, ha egy ünnepségen a legnagyobb tömeg a vendég fúvós zenekar a mazsorett csoporttal.
Mert az, hogy én, mint hetvenhetedik senki, nem voltam ott, az bizony nem érdekes. De volt, van néhány fazon, egyéb vezető, netán igazgató, kinevezett kegyenc, fidesz mozgalmár aki .....? Na, az már inkább furcsaság. De, biztosan jól van ez így.
Tény, a facebok kivételével nem maradt képi nyoma az ott történteknek. Szerencsére. Nem kell sokáig szégyenkezni. A jól megérdemelt feledésbe tolja egy bármelyik újabb információ a világhálón.
Viszont a "város" hivatalos honlapjának képgalériájában kifejezetten kényelmetlen érzés látni, hogy még mindig Miska vigyorog onnan ránk. Az utolsó kép 2016-os, a videó 2014- es dátumú. Ezek szerint Gyulánk nem ad az ilyesmikre. Biztos úgy gondolja, hogy a nagy-nagy eredmények láttatásához nem kell honlapon tündöklő képsorozat.
Igaza van. Mindenki láthatja, mi van. Pontosabban, mi nincs.
Quo vadis? Pontosítok többesszámra. Hová tartunk?
És te kedves fiatal? Akinek a téglán ott a neved? Innen hova? Quo vadis?

Birkák is számítanak.....

"....az abádszalóki gyülekezet egy 
nagyon konfliktuskerülő, békés, toleráns 

közösség, amely örül, hogy az esperes úr ajánlott valakit...." (Abádszalóki Hírnök: Szűcs M. Sándorné lelkész)

Tudjuk. És ne tessék finomkodni kedves lelkésznő, kimondhatja nyugodtan......amit gondol.
Én, bár felekezeten kívüli vagyok, tehát közöm nincs hozzá, akár örülhetnék is Fazekas Márk lelkész kinevezésének. Annál is inkább, mivel bennem még élénken él a kép  Kladiva Miklós (Imre ?)  katolikus papról, aki nagy szurkolója volt a focicsapatunknak a 70-es, 80-as években. Minden hazai meccsünket igencsak aktívan, már-már hangoskodva végig szurkolta a plébánia felőli korlátnak támaszkodva. Akkoriban balhátvédként, a térfélcseréig előtte játszottam egy-egy félidőt és kifejezetten jó érzés volt a biztatása. Tehát már emiatt sincs semmi előítéletem az ejtőernyősöket illetően. Sőt ha visszaemlékszünk, így kapta Abádszalók Juhász Pista bátyámat (hatalmas focidrukker volt) tanácselnöknek, és Beke Imrét téesz elnöknek anno. Igaz őket nem az esperes úr, hanem a járási pártbizottság első titkára, mint illetékes elvtárs, ajánlotta.
Bordás Imréért ( fociban szintén zenész) is küldöttség ment, igaz már rendszerváltás után Tiszaörsre, és akárhogy kutatok az agytekervényeim barázdáiban, nem emlékszem szalóki gyökerű jegyzőre sem. Ne legyen kétség senkiben, Fazekas Szabolcs is azért tündökölhet fent ma oly szabadon és gátlástalanul a vészterhes felhőkkel teli egünkön mert a párttitkár..... igaz hivatalosan nem elvtárs, hanem ..... úr, támogatja. (Nem is akár hány száz hektár földről volt szóbeszéd anno.)
De vigasztaljon bennünket az, hogy amikor 2010-ben helyit választottuk polgármesternek, jól megszívtuk.
Na és a Gyula?  Ja, a Gyula , ......(meg az Ottó a Tóth Ottó-Tibi) az elvan, mint a befőtt. És így a jó. Lehetnének akár ugyanolyan kár és kórokozók, mint Miska volt Gabival tandem, de szerencsére ő - mint annyiszor mondtam - jó srác. Hogy mennyire, arról talán csak annyit, hogy.....a tanuszoda esetében felvetődött magas Déva vára építésének egykori megoldása, mint példa és ........ izé, stb.
De Gyulánk nem panaszkodik senkinek erről, tűri sorsát, baját, tengernyi gondját magába fojtva.
A remény szerint 400+100 millás felújítással és ebből fakadóan grandiózus víziókkal körített szabadstrandunkról is akár egy sajtfecnire leskiccelt elő, vagy ne adjisten látványterv se nincs sehol közreadva, hiába ugatok, vonítok egyedül a nagy abádszalóki és sötét éjszakában.  A beharangozott sétálóutcák, korzók a tervbe vett piaci WC-vel együtt is  a jótékony homályba, ködbe vesztek. Mintha soha nem is lett volna. A helyi nép meg se nyikkan, nem kérdez, érdeklődik. A fidesznyik ( helyi párt akivista) netvoork főleg hallgat, mint bármelyik kiscsávó, aki ijedtében a Mikulás előtt betojt.
De Gyulánk nem panaszkodik senkinek erről sem, tűri sorsát, baját, tengernyi gondját magába fojtva.
És természetesen sehol egy kollektív konklúzió arról, hogy bizony megint......jól át.asztak bennünket a környékbeli fideszes politikusok. Tavaly megígérték a toronyórát is láncostul, csak szavazzon rájuk a  helyi nép. Most meg sunnyognak. De Gyulánk nem panaszkodik senkinek erről sem, tűri sorsát, baját, tengernyi gondját magába fojtva.
De jön majd megint a falu(város)nap és nem lepődnék meg azon, ha ezúttal Sanya helyett immár Kovisanyi - az általában rosszul megkötött nyakkendője felett mezzoszopránba - nyomná majd az újnak tűnő ígéreteket dögivel.
És ezúttal lehet, hogy tényleg lesz valami. Mert mint tudjuk, jön az EP választás. És most így már főleg minden voks számít, hogy felmosták Orbánnal az EP épület plenáris ülésterem, majd a férfi WC vizelde padlóját Brüsszelben.
Néha a birkák is számítanak. Igaz, inkább nyírás előtt. 

Diktátortangó (Tango dictator)

( Vélemény)

A mi zsebdiktátorunk megint dobott egy a nemzetközi

politika számára figyelemfelkeltő, a belpolitika számára szokásos mértékben hergelő gumicsontot azzal, hogy a világ két legnagyobb hatalmú önkényuralkodójával, vagyis más, normális országvezetők számára kényelmetlen tárgyaló partnerré leminősített emberrel parolázik egyet-egyet az ősz folyamán. Putyinhoz megy, Erdogan jön. Tort ül a diktátori gátlástalanság. Lesz csinnadratta, bájvigyor, hátlapogatás, muszklimutogatás, stb, bőséggel. Mint az ilyenkor lenni szokott. (Most hagyjuk a türk nyelvű államok találkozóját, ahol autoriter vezetők dzsemboriján domborított egyet, és mondott egy ütős baromságot a nyelvi gyökereinkről) Villognak, divatos szóval pucsitanak egy extrát.
És ne legyen kétségünk afelől sem, hogy direkt történik minden. Egyrészt Orbán a ki tudja ma még,  milyen hatásokat is okozható, őszre beharangozott nagy-nagy történéseket ezzel az akár - közte a százezer , legújabb szivárogtatás szerint jóval több közalkalmazott kirúgása -  elterelési manőverként is szolgáló húzással akarja (fogja) tompítani. (Mellékhatásként, a már gyakorlatilag szétesett közigazgatás kap egy "humánus" kegyelemdöfést.)
Másrészt ezzel is kekeckedhet a nyugati, mérsékelt, de nem egységes, újabban nem is túlságosan kiegyensúlyozott liberális demokráciákkal.
A várható "testvéri" ölelkezéssekkel bunkón, fölényeskedve beint ellenfeleinek, kritikusainak. Nem nehéz kikódolni a mögöttes üzentet sem, ami  a személyiségjegyeiből következtethetően alpári stílusban ennyi :..... Na, mi va' kis köcsögök.....?
Arról sem lehet senkinek sem kétsége, hogy ez bizony a magyar nép nem csekély hányadának még imponál is. Szerencsére nem a többségnek. De a többség sajnos hallgat. Ami persze önmagában is szörnyű, de már lassan hozzá szokunk. Ezek vagyunk mi, ez az ország állapota, ide jutottunk.
A mélyen megosztott, kompromittált, provokátorokkal telített és meghasonlott ellenzéki pártok egyenlőre bénák és mozdulatlanok. És e látványtól a szimpatizáns tábor is egyre jobban elkedvtelenedik, letargiába süllyed, atomizálódik. Talán itt lenne az idő arra, hogy valaki felrázza őket. De ki?
A civil szférának mondott sőtétanyagszerű valami  a maga kiismerhetetlen reakció idejével és akciókészségével az egyes hordószónokok minden vágyakozása ellenére, láthatóan nem alkalmas leváltó politikai szervezetként működni. Tetszik nem tetszik, ez a többségi társadalmat is jelentő, elégedetlenkedő halmaz bár bevallatlanul, de tagadhatatlanul a messiást várja. Hiába.

Itt a G+-on is  az egyre fogyatkozó számú, valószínűen inkább az amatőr politizálás iránt érdeklődő olvasó max. Kollár Erzsébet magányos, senkire nem figyelő múltba révedéseit, a Fideszből kiebrudaltság fájdalmából fakadó, sokszor ütemtelen, egysíkú kesergését olvasgathatja.
És esetleg engem, aki Kollártól szabatos fogalmazásban, precizitásban, de akár intellektusban is messze van. (Le lehet szólni nyugodtan). De én legalább lemerem írni (dafke) a véleményemet nyíltan ide, egy ballibesnek nem éppen nevezhető,  nem is túl izmos méretű nyilvánosság számára. Igencsak elfogytunk.
Viszont a burjánzó kormányközeli kereskedelmi és a még közelebbi közmédiában van nemzetieskedő blabla rendesen. És hozzá körítésként kultúrharccal megspékelt neoetnicizmus. Jóformán fel sem tűnik senkinek a világos, jól érzékelhető mögöttes koncepció az osztályharc lenullázására, kioltása. Még egyes ellenzéki körökben is arról értekeznek a mérvadó gondolkodók, hogy jelenleg már meghaladott, értelmetlen a jobb és bal oldal tagozódás. Baromság.
Tisztázzuk, osztályharc márpedig van és lesz is, amíg lesz tulajdonos és alkalmazott. Függetlenül attól, hogy nemlétezőnek mondják valakik. Hogy tudatosan elvszerű és széleskörű, vagy csak úgy spontán és itt-ott, elszigetelten, .... az valóban valós kérdés lehet újabban.
Észrevétlenül kúszott be a hátsótraktusokon át a demokrácia helyett a lágy diktatúra, benne a modern, kulturált,tárgyalásos osztályharc helyett a tömény, mindenünnen kibuggyanó nacionalizmus. Szörnyű látni, ahogy a modern kori össztársadalmi cyber elhülyülés, zombisodás mellékhatásaként van az utóbbira kereslet, igény.
A Szászországi Chemnitzben szélsőjobbos kopasz, tetovált emberek menetelnek. Ha tudnák, hogy hozzánk képest sehol sincsenek, elsírnák magukat. Megelőztük őket fényévekkel a falusi cigány sorokon masírozó Magyar Gárdánkkal. Még hogy mi ne lennénk innovatívak? Ugya'már.....
A áttelepült gyárakban a nyugat európai bérek töredékéért a szalag mellet robotoló, kizsákmányolt melós  a környéken soha még nem látott migránst utálja, és nem azt a részvényest, aki az ő verejtékes munkájával a gyárakban megtermelt extraprofitot osztalék formájában zsebre teszi.  És a szélső jobbon kívül senkinek sem jut eszébe a bérunió.
Szégyen.

De, hogy miről is szól majd az őszi diktátortánc?  Orbán részéről a,.... " látjátok micsoda izompacsirta partnereim vannak" nacionalista hőzöngésről. Putyinnak és Erdogannak  pedig a ..... hölgyválaszról. Mi ?.... Hölgyválaszról?
Na, most ezt játsszuk le! 
A két nem túl vonzó, nem éppen előnyös kinézetű, (egyik melák, másik rókaképű) pasi áll a táncparketten..... Az előkelő, vagyonos, pedigrés, stb. hölgyek átnéznek rajtuk....Nem égetik magukat. És ekkor belép a társasági élet közismerten feslett, gyakran kellemetlenkedő, nagyhangú ribije.....
  
És bizony ez már nem pávatánc lesz. Az már a múlté. Most a lendületes, bővérű, hivalkodó, felkínálkozó "politikai szexualitással"  telt tangót láthatjuk majd.

Volt már ilyen tánc a történelmünkben. Jó, nem tangó, hanem csak szolid keringő, vagy inkább valcer. Egykor szintén a nacionalizmus ütemére Horthy Mussolinivel, Hitlerrel járta a parketten.
És mi lett a tánc vége?

Talán majd...Majd talán...

A fülledt nyári estére békés, nyugodt, de nyomasztó csend telepedett.

Már napok óta tombolt a hőség. A honi turisztika csúcsra járt minden víz melletti talpalatnyi helyen az országban.
Igen, egy augusztus közepetáji szombaton történhetett. A kedvenc almafám alatti hintaágyon libegve, merengve vártam reménytelenül egy hűsítő szellőt épp,...... amikor is Abádszalók egykor nagyreményű idegenforgalmi nagyhatalmi álmai végképp kimúltak. Nem volt nagy összeomlás, hangos robaj, reccsenés, zuttyanás. Szimplán kihunyt, elült, elnémult.
Mint mondtam,  szombat este volt. És  a part felől semmi zörej, hang, netán zenefoszlány. Mi másra is következtethet egy magamfajta egykori vízimentő, majd néhány évig büfés, aki a pénzügyi, ügyrendi és idegenforgalmi bizottságban is ücsörgött több cikluson át, és aki így időnként ott volt a sűrűjében már az eleje óta?  Csak arra, hogy ez bizony, ..... kinyiffant. ( R.I.P.)
Mint minden kudarcot, persze ezt is nehéz lesz bevallani, belátni itt. Főleg a helyi, fidesz mákonnyal elbódított, vegetáló elvakultaknak, megrögzött Orbán-fidesz fanoknak, és velük a Gyula rajongóknak. Akik persze velünk együtt nem ehhez vannak hozzászokva, nem ebben szocializálódtak. De azt immár gondosan titkolják. Titkolniuk kell.
Az egykoron megtelt strandi parkoló, az oda közelítő utak mellet leállított autók tömege, a strand zsúfoltsága,  hétfő reggeleken az önkormányzati pénztárba beszállított több milliósra rúgó hétvégi bevételek, a közel negyven büfé nagy-nagy kaszálásai, a már-már mulatónegyedként funkcionáló büfésor utcabálszerű éjszakai hangulata, mind-mind a múlt homályába vesztek immár. Mármint a mákonnyal elbódítottak számára. Mert vagyunk egy néhányan, akik még élénken emlékszünk. Persze mi sem fennhangon, lázadva, netán számonkérően. Azt itt nem illik, nem lehet, nem szabad. Hivatásos és fizetett, titkos és önkéntes seggnyalók, élősködő és kurzusfüggő kegyencek hada rontana ránk, koncolna fel abban a minutumban. Na ja,.... még jó, hogy inkább csak verbálisan és többnyire zárt facebookos csoportokban. Notabene.... Én ugyan akkor sem lepődnék meg, ha  Haiti titkos őserdei táboraiban, vuduzásra ki és újabban továbbképzett helyi fideszes aktivisták szurkálnák a rólunk mintázott bábjaikat (wangáikat) a Bere sziget ősdzsumbujának közepén gyújtott tábortűz mellett, buzgón sikoltozó kiátkozások közepette. Rászolgáltam. (De azért, brrrr...)
Ezért inkább titkon, összekacsintva, halkan suttogjuk.....
- Voltál tekerni?
- Aha, voltam....
- Láttad, hogy a Füzesben...?
- Láttam.
- .....
- Emlékszel?
- Igen, emlékszem.
- Ugye hogy....?
- Aha , ja... De hát, ami volt,.....az elmúlt...
- Aha....De, talán...majd...
- Ja....majd talán....
És persze az egykoron (2010 előtt) oly kritikus tollforgatók is ma már inkább sunyi introvertsággal dekkolnak mozdulatlanul a számukra kijelölt (kegyként elnyert) polcokon. A néhány éve még mérvadó hangadók szorgalmasan lájkolják hol Varga Miska díszpolgári kitüntetését, hol Kovács Sanyi helyi, gyenge átlagban röhögőgörcsöt kiváltó haknijait. Bizony, az állatvilágra jellemző territóriummá vált a településünk is. Mintha a fidesz minden helység névtáblát, polgármestert megjelölt volna egy, ama jellemzően hátsó lábfelemelős, spriccelős rituálét követően az "illatanyagával" a környéken. Ide más ideológia mentén gondolkodó párt, irányzat, mozgalom képviselője be nem teszi, teheti a lábát.

Talán kifogyott a pennából a ténta.... és a lélekből a bátorság, testből a gerinc? Nem tudom. Örök és állandó, továbbá minden írásomból sugárzó perspektivikus optimizmusom mondatja velem, hogy .... hátha nem. Reménykedjünk.
Egykoron voltak akik rádiót, újságot gründoltak, hitet szórtak, bátorítottak, információt adtak, merész véleményeket adtak közre. És emlékszem, volt aki kritikai szemléletét demonstrálandó - mint  www.szalok.hu adminja, mellesleg később egészen a polgármesterkedésig vitte - remekbe szabott, profi minőségű fotókat terített e-mailen, amelyeken egy kb. tízezres tömeggel megáldott hétvégi éjszaka strandi vécé belsejének látványát élvezhettük a maga elborzasztó valóságában. Mondhatnánk, egészséges elméjű ember ilyet képet nem készít, küldözget,.... de hát. Miért is mondanánk? Tartok tőle, hogy erre is már csak én emlékezem.( Pontosabban, már csak én vallom be töredelmesen, hogy emlékezem)
Bizony, e tett  nagy hőstettként volt elkönyvelve akkoriban. E megítéltetés már-már eszelős hangoztatása volt számomra az a pont, amit egy ideig türelmesen hallgatva egyik helyi fodrászüzletbe, úgy döntöttem, én biz a lábam soha többet oda be nem teszem. De ettől a teljesen lényegtelen momentumtól még természetesnek és magától értetődőnek vettem, hogy a nép bizalmába fogadta hálából - ugyan mi másért - a haverjával együtt a weboldal admint.
Apropó nép,..... Óh, a nép, az istenadta nép tette ezt azért is, mert akik 2010 előtt voltak képviselők, ..... azok csődbe vitték a falut. És igaza volt ama népnek. Mert valóban ez történt!
Persze lehetett volna azt is tenni, hogy az akkori önkormányzat saját költségvetéséből - így mellékhatásként nem hiányt termelve és ezzel is az eladósodást tovább gerjesztve -  nem előfinanszírozza a drága,  de nagy tömegeket vonzó programokat, nívós koncerteket, vagy a pályázati támogatásokkal lebonyolítandó kulturális rendezvényeket, közvetve pénzt tömve az akkor még nagy számú szálláshelykiadó, illetve üzletet, boltot működtető helyi (és nem helyi) állampolgár zsebébe.
Igen, lehetett volna azt is tenni, amit az utána jövő és a mostani képviselő-testület tett, tesz.
De,....
Ugyan mit lépett volna erre a nép, az isten adta nép, amely most azon puffog, hogy......
- .....miért nincsenek színvonalasabb programok, rendezvények?
- Miért nem ad rá a polgármester pénzt?
- Miért kapnak és miért  pont annyi fizetést a kft dolgozók?
- Miért vannak annyian ott foglalkoztatva?
- Miért nem az ő bérük helyett a színvonalasabb, nagy tömegeket vonzó programokra fordítják a pénzt?

Ugye milyen jó kérdések? Ugye milyen jó lenne ugyanaz a szervezési, szervezeti módszer, mint az anno helyi idegenforgalmi őskorban? Amikor is egy-két inkább lelkes, mint hozzáértő muksó gürcölt, néhány önkéntessel az élen? Szervezték decembertől, bonyolították júniustól a nyári programokat. Ki-ki a saját érdeklődési, vagy éppen feladatkörében.
Csak példaként.......1986- tól tizennyolc évig működött egy helyi vízimentő csapat. Önkéntesen, szabad időben, sokszor saját hajóval, néha saját zsebből is finanszírozva. Ez idő alatt évi átlagban 4-6 életmentést hajtottak végre, nem beszélve a strandi sérültek ellátásáról. De e statisztika csak a rendőrség újságjában jelent meg. (Sőt, 92-ben az akkori polgármester egy Tisza folyó menti önkormányzatok részére szervezett térségi rendezvényen letagadta a csapatot, majd kiköltöztette őket bázisukról, azt kiadva egy havernak büféként.)  Esetleg Percze Miki írt róluk a megyei lapban, ha olyan kedve volt. Helyben a kutyát nem érdekelte az egész sztori. Max. amikor M. Imit vagy később, egy ismert helyi lakos kisfiát érte tragikus baleset, akkor pislákolt fel az érdeklődés némileg. Ami aztán gyorsan ki is hunyt.
De ha bővítjük a kört a sport irányában, akkor tudjuk, hogy bizony az egykoron jelentősnek mondható idegenforgalmi  potenciállal (Mérten kupa) is bíró focinak is kampec. A valamikor színvonalas, országos, sok nevezős vitorlás versenyeket inkább már hagyjuk is.
E történetekben közös az, hogy mindenütt ingyen, pusztán lelkesedésből güriző helyi önkéntesek voltak a rendezők, szervezők. A turisztikai forgalmat lefölöző vízparti vállalkozások, a jókor, időben (90-es évek közepén) kezdő büfések, a szobakiadózók persze tollasodtak rendesen.

Ugye , milyen jó lenne, ha így lehetne megint? Ugye, milyen jó lenne, ha az önkormányzat finanszírozná a bulikat, a lelkes önkéntesek meg a parton rohangálnának, rohadnának a melegben éjjel-nappal,....miközben a vállalkozók, szálláskiadók meg újból kaszálnának ezerrel.( Könyörgöm, az IFA-t azt hagyjuk, azt ne...)

Az esetleges gyanúsítgatások, sugalmazások okán leszögezném: A helyi, idegenforgalmi programokat tervező, szervező kft és a csatolt, közreműködő részeinek a teljesítménye igencsak gyenge véleményem szerint is. De az ok, és okozati összefüggések teljesen mások, mint azt egyes orákulumok hangoztatják, illetve azzal néhány helyi, amorf társaságban a közhangulatot stimulálják. Nem is oly nehéz felfedezni, hogy bizony annak egyre nagyobb hullámveréseit lovagolva ismét a hatalomba, vagy legalább annak közelébe szeretnének kerülni. Más szóval, ismét szeretnének a mézes bödön fölött zümmögni.
Ismerve a helyi népesség intellektuális és egyéb képességeit, van esély a tragikusan komikus fordulatra. (Mert az, az lenne.)
Viszont őszintén szólva, felőlem akár jöhet ez is. Közöm nincs hozzá azon kívül, hogy ...... szórakoztat, és most tessék röhögni,... ilyen bejegyzések írására inspirál tengernyi szabadidőmben.

De mi legyen a diktátorral....?

(Vélemény)
Visszazuhantunk az egypártrendszerbe.

Én, mint egykori MSZMP tag, soha nem gondoltam volna ezt. Újból autokrácia/diktatúra van. És kultúrharc. Bravó. Jó nagy kört mentünk, mire ugyanoda értünk vissza.
Apropó kultúrharc... A jobboldali sajtó és  kultúra világában - pl. Hír Tv, PIM - bekövetkezett tisztogatások arra engednek következtetni, hogy ...... az elvtársak éppen kinyírják egymást... ( Tanú c. film, egyik börtön jelenet szövege) Csintalan kisnyugdíjas, Puzsér a Szabadfogás és Szamizdat csapattal együtt munkanélküli. Ez szívás. Egyből nem a baloldal, a Gyurcsány az ördög, a fő gonosz. És ha nem ciki nagyon, lehet visszasírni a 2010 előtti, a mostanihoz viszonyítottan számukra is boldog és békeidőket.
Nyugi, majd kisimulnak a dolgok. Gondolhatnánk még ezt is akár naivan. Ami nagy hiba. Mert bizony a jobboldalon most zajlik az, ami a baloldalon az ötvenes években, és az jön át, hogy .... inkább vesszen száz ártatlan, mint egy ellenség megmaradjon.
(És ezek a sebek ugyanúgy nem múlnak el majd nyomtalanul, mint a baloldalon. Szerencsére.)
És bármilyen hihetetlen, de össze cseng ez azzal, amit a Magyar Idők névre hallgató fideszes propaganda kiadványban  Szakács Árpád és Orbán János Dénes nevű egyének írnak immár folytatólagosan, illetve a Gajdics, Bencsik, Huth, Bayer nyomat az Echo Tv-n. Velük kapcsolatosan tessék megnyugodni, diktatúrák idején szokás olyasmiket írni, mondani mint ők. A dolgok természetéből adódóan, abban semmi kivetni való nincs. Sőt, örüljünk. Egyenlőre. Bár lehet, hogy akkor már kissé késő lesz aggódni, amikor e néhány úriember a Figyelőben megjelentetett listát jegyző kollégájukkal együtt frekvenciát és működési engedélyt kérnek a Kárpátmedence, ....... „Ezer Domb Szabad Rádiója és Televíziója” nevű médiára. Az idézőjelbe foglalt, dőlt betűkkel írt elnevezésre tessék csak bátran ráguglizni.....
Már ha és amennyiben tudni akarják, kb. mivel, és milyen típusú "média munkásokkal" is állunk szembe.

A liberális média Orbán, Tusványosi össze-vissza hadoválásáról, kalótyálásáról értekezik szorgosan és mérték nélkül még a mai napig is. És ha valahol a világban valaki az elhangzottakkal kapcsolatban megnyikkan -  pl. akár egy legjelentéktelenebb svéd néppárti politikus is - máris rácuppan és tovább turbózza azt. Ahelyett, hogy önálló vizióval próbálna kiállni, vagy legalább az ellenzéki oldal pártjait sarkalná ilyesmire némi faggatással.
Teljes a tanácstalanság, semmi innováció arra vonatkozóan sem, hogy hogyan szabadulhatnánk meg a diktátor sleppjének, kitartottjainak egy részétől, akik polgármesteri, EP és önkormányzati képviselői székekben ücsörögnek lojalitásuk jutalmául. Miközben vészesen közelednek e választások, aközben az ellenzék teljes keresztmetszetében béna és mozdulatlan. Bár nem fűzött senki sem nagy reményeket az MSZP tisztújításához, de még ahhoz képest is alul teljesített az eltelt idő alatt Tóth Bertalan a megválasztott elnökséggel együtt. Nincs közöttük egyetlen egy figyelemre méltó arc, karakter sem. És ami ennél tragikusabb, semmi ötlet, gondolat, kiállás. Ránézésre szimpla házaló ügynök, vagy gázdíjbeszedő fizimiskák, közte egy-két olyan leharcolt őskövület arc, mint Szanyi, vagy Gurmai Zita. Botrány.
Hogy fogják ezek a vidéket járni, kampányolni, mozgósítani?
És ráadásul az istennek se hagy nyugodni az a gondolat, hogy ennek a Tóth Bercinek a halszerűen "vehemens gesztusaiból" mintha az jönne át, hogy tudják a számlaszámát a fideszben.
A Jobbik, LMP, Momentum vonulat még erőtlenebb. A soraikban megbúvó fidesz ügynökök minden előre mutató, sikerrel kecsegtető elképzelést, ötletet azonnal lejáratnak, megtorpedóznak, elgáncsolnak már belülről. Ha ez nem sikerül, akkor külső segítséget kérnek a jobboldali médiahadtól. Akik aztán szőnyeg-bombáznak is azonnal. ( Pl. lásd, Toroczkai, Dúró Dóra szerepeltetése)

Orbán hosszútávra tervez. Mit hosszútávra? Végtelenre ! Tudja jól, az elkövetett gazságok évtizedek múlva is arra fogják sarkalni a veszteseket, hogy az őket ért sérelmek, kirablások, szörnyűségek okán  ( egykori földbérlők, trafiktulajdonosok, devizahitelesek) igazságtétel legyen. Ezért a lehető legtöbbeket be kell kényszerítenie a táborába és vazallussá, lekötelezetté, kurzusfüggővé kell tennie. Cégvezetők, polgármesterek, nagybirtokosok sorjáznak a fideszes nagygyűléseken, szeánszokon. Ha beledet húzod, akkor is ott kell lenned, hitet kell tenni a lojalitásodról a megjelenéseddel. Ha nem teszed, nincs megrendelés a cégednek, pályázat az önkormányzati bölcsőde felújítására, támogatás a traktor, munkagép vásárláshoz, vagy bármilyen fejlesztéshez. Figyelnek minden rezdülésedre.
Különösen most fontos az egység belül. Mert az illiberális demokrácia hangoztatására az európai jobboldali liberálisok (kereszténydemokraták) felkapták a fejüket és megkongatták a vészharangot. Itt-ott elhintették, hogy kizárhatják a néppárt frakcióból a fideszt is akár. Na meg ezen már a mindig nyugis Merkel is kiakadt és Orbánt egyből lábhoz rendelte, mondván .....  Öcsi, itt a határ, ne tovább! Értve?!( Ellenkező esetben nix BMW, gyártói volument csökkent az amerikai vámok miatt az Audi, Merci, Bosch, stb.) 
Viktorunk csendben haza kullogott és váltott. Kereszténydemokráciára. ( Gyors és hangzatos bejelentés Szíjjártótól: A BMW jönni fog!)
A mindig is minden hatalmi konstellációval kollaboráló történelmi egyház méltóságok ökumenikus és szorgalmasan helyeslő, üdvözlő rezonálása közepette. Ezen felbuzdulva a KDNP egyből elkezdett ficánkolni, ami okozhat némi turbulenciát, de nem nehéz megjósolni a végét. Esetleg ha nagyon tolják, akkor a magyar időkben megjelenhet egy-két cikk a papi pedofíliáról, némi "békepapozás", stb, és már is csendben lesznek megint.
Ugyan érzi e Orbán a belső "kultúr/médiaharc" kimenetelének veszélyét? Hát persze. Azt is, hogy ez nem csak az. A háttérben több, azonos táborba tartozó ellenfél áll mosolygó, barátságos arccal egymással szembe. A kezeik mélyen zsebben mintha ökölbe szorulnának, izmok feszülnének. A francba. Kicsi lenne ez az ország több, nagyobb oligarchának? Lesz néhány kisebb? Vagy,  csak egy maradhat?
Mint a Hegylakóban? De mi van, ha ez nem az a film?
Csányiról tudjuk, hogy nagyon dörzsölt, óvatos, okos. Mi van, ha Mészáros sem olyan ostoba, mint amilyennek látszik? (A stróman szerep nálam nem nyerő, azt meghagyom másoknak. Túl egyszerű lenne.) A rejtőzködő Garancsiról még inkább feltételezhető, hogy nem buta ember.

Amíg Orbán a vezér, addig harc van. Ő cápa. Úsznia kell. Ha nem mozog, harcol, halott.  A magyar
politika küzdőterén viszont mára már egyedül maradt. Az általa kitalált sajátosan torz, csak neki kedvező szabályrendszerben mindenkit legyőzött, nincs ellenfele. Ott ahol lenne, a nyilvános, egyenlő viszonyok közötti face to face helyzetekbe, oda nem merészkedik. Ahhoz gyáva, pszichésen alkalmatlan, a konkrét "szakmában" (pl. gazdaság, közpolitika) zavarba hozható. Tudja jól, egy nyílt vitában csúfos vereséget szenvedne. Megjegyezte, pontosabban agyába égett örökre a Medgyessytől, Gyurcsánytól elszenvedett megalázó vereség. Meggyőződésem, szorongva gondol arra is, hogy mi lesz, ha ősztől a DK frakcióvezetőjének kedve szottyan a parlamenti egy az egyekre vele.
Az Eu. konferenciák emelvényein -szó szerint- támolygó aggastyán Juncker láthatóan a végét járja. Csak nem a helyére pályázna? Ha nem sikerül kijutnia az európai "hadszíntérre", nem marad más, mint a belső harc. De az Eu. elnöki pozíció megszerzése szinte kizárt, hogy sikerülhetne. Viszont neki bármi más ott a lejtőre kerülést jelentené, rangon aluli. Nem is hangoztatja, nem is ambicionálja nyíltan a pozíciót.
Tuti itthon fog maradni. Itt fog maradni nekünk.
És nem marad más számára, mint a jobboldalon kibontakozott kicsinyes kultúr(és média)harcokat és a kívülállók számára alig látható, érezhető, erősen lefojtott, de annál nagyobb feszültségeket okozó gazdasági kiszorítósdikat, kegyencharcokat manipulálni. Ahol folyamatosan deklarálhatja a dominanciáját.
De ugyan akarnak e harcolni a kijelölt oligarchák egymással? Mi van, ha nem? Keres, felépít másokat? De mi lesz a mostaniakkal? 
Mi van, ha nekik van elegük a manipulálásból? Mi van, ha rájönnek, hogy inkább jó a béke és elég annyi, amennyijük van már.  (Ne feledjük, már közel ezermilliárdos vagyonok keletkeztek többeknél.) És kezdenek azon agyalogni, hogy inkább más vezér kellene.
De mi lesz a mostanival?